OVB/4-8/2000.
OVB/4-8/1998-2000.

J e g y z õ k ö n y v

az Országgyûlés

az olajügyek és a szervezett bûnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának

2000. május 8-án (hétfõn) 14 órakor

az Országház fõemelet 61. számú üléstermében
megtartott ülésérõl

Napirendi javaslat:

1. Dr. Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész meghallgatása

2. Meghallgatások

3. Egyebek

(A bizottság az "Egyebek" címû napirendi pontot zárt ülés keretében tárgyalta,

melyrõl külön jegyzõkönyv készült.)

Elnököl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõk:

Barna Beáta, Vicai Erika, Madarász Mária, Árvayné Dani Judit

Az ülés résztvevõi

A bizottság részérõl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Juhász Ferenc (MSZP), a bizottság alelnöke

Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)

Vígh Ilona (Fidesz)

Balogh László (MDF)

Pancza István (FKGP)

Tóth Károly (MSZP)

Dr. Vastagh Pál (MSZP)

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)

Dr. Lentner Csaba (MIÉP)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) dr. Dorkota Lajosnak (Fidesz)

Állandó résztvevõk:

Dr. Cserháti Judit, a bizottsági fõosztály helyettes vezetõje

Kissné Andrásik Ilona, a bizottság munkatársa

Meghívottak:

Dr. Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész

Kiss Istvánné meghallgatott

(A nyílt ülés kezdetének idõpontja: 14 óra 09 perc)

PALLAG LÁSZLÓ (FKGP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit. Megkezdjük következõ bizottsági ülésünket. A bizottságban helyettesítésre van szükség: Fazekas Sándort Dorkota Lajos képviselõtársunk helyettesíti - a jegyzõkönyv miatt mondom.

Tisztelt Bizottság! Az ülés elsõ részében dr. Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész meghallgatása történik, valamint Kiss Istvánné meghallgatása Soltról, aki 15-én készül kétéves börtönbüntetését letölteni. Õ a bizottság elõtt szintén nyílt ülés keretében mondja el az olajjal kapcsolatos dolgokat. Az ülés második részében az "egyebek" már zárt ülés keretében fog zajlani.

Aki elfogadja a napirendeket, azt kérem, kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ki tartózkodik? (1) Egy tartózkodással a bizottság elfogadta a mai napirendi pontokat.

Tisztelt Bizottság! Megadom a szót dr. Szeszák Gyula volt ügyész úrnak, hogy adja elõ mondanivalóját.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelõtt elárulom a plénum elõtt, hogy ma délelõtt az elnök úr arról biztosított, hogy nyilatkozatomnak nincsen szoros idõkorlátja. Arra figyelemmel azonban, hogy a beszélõ hajlamos elfeledkezni a nem szoros idõkorlátról, kérem hogy amennyiben azt tapasztalná az elnök úr, hogy kicsit megnyújtom a mondanivalómat, figyelmeztessem és ezt nem veszem rossz néven! (Az elnök bólint.)

Meghívásomat nem tekintem olyannak, mintha a bizottság színe elõtt mentegetõznöm kellene mindazért, amit Hajdú-Bihar megye fõügyészeként tettem. Mégis ki kell térnem egy körülményre, arra nevezetesen, hogy ügyészi mûködésem idején rendszeres sajtóvádak értek azzal összefüggésben, hogy egy személyt szisztematikusan üldözök, õ Hajdú-Bihar megye fõkapitánya: dr. Papp Imre ezredes. Ha megengedik, elõször ennek a konfrontációnak az elõzményeit vázolnám fel, tõlem telhetõen rövid formában.

Amikor kineveztek fõügyésszé, számomra nem tiltották, én pedig mint bûnügyi gyakorlattal rendelkezõ volt védõügyvéd, természetesnek tartottam, hogy a fõkapitányság vezetõjén kívül felvegyem a munkakapcsolatokat azokkal a társszolgálatokkal, amelyekrõl akkor úgy véltem, hogy a rendõr-fõkapitánysággal és személy szerint a rendõrfõkapitánnyal szoros akarategységben dolgoznak. Ezek: a szervezett bûnözés elleni szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal ottani kirendeltsége, illetve a belsõ elhárítás ottani elõadója.

Ezekkel a képviselõkkel ugyanolyan aktív eszmecserét folytattam a megye bûnügyi helyzetérõl, mint a fõkapitány úrral és tõlük sorozatosan kaptam olyan információkat, amelyek egyértelmûen terhelõ adatokat szolgáltattak a rendõrfõkapitány tevékenységére vonatkozóan.

Ezeknek nem adtam ellenõrzés nélkül hitelt, ezt észlelték az illetõ urak és egyikük, a szervezett bûnözés elleni szolgálat õrnagya, megnevezem: Oláh István, arra kért, hogy menjek fel vele Budapestre és folytassak tájékozódó eszmecserét Simon ezredes úrral, Simon Sándorral, a belsõ elhárítás akkori fõnökével. Ez a szervezet akkor az Ó utcában székelt, úgyhogy bõvebb behatárolásra már nincs is szükség. Beszéltem az illetõ úrral, s a helyettesével, Bekõ Géza úrral - valamennyien élõ, létezõ személyek -, a tõlük kapott információ szerint hajlandók a bizottság elõtt megjelenni és azokról a kérdésekrõl számot adni, amelyeket a bizottság számottevõ kérdéseknek minõsít.

Simon Sándor úr a megyében kialakult helyzetet és a fõkapitány személye körüli helyzetet azzal jellemezte, hogy "itt már valóságos Papp-szindróma van" - ez nem az én szóhasználatom, az övé.

Ezt követõen kezdtem bizonyos információkat ellenõrizni és természetesen arra a következtetésre jutottam, hogy ezeknek a szolgálatoknak az értesülései tényszerûek; azok az értékelések pedig, amelyeket a fölöttes szervek irányába továbbítottak, tárgyilagosak, ide értve azokat az információkat is, amelyeket az Ó utcai szervezeten keresztül az akkori belügyminiszter, Boross Péter úr, illetve az akkori országos rendõrfõkapitány, Pintér Sándor úr kapott. Így álltak a dolgaink.

Miután nem volt szándékomban a megyei igazságszolgáltatási rendszer keretén belül válsághelyzetet elõidézni, a legfõbb ügyész engedélyének kikérése nélkül, bejelentkeztem Pintér Sándor úrhoz, másodmagammal voltam nála. Csak éppen a Papp-ügy tematikáját beszéltük meg négyszemközt. Pintér Sándor úrnak röviden elmondtam, hogy milyen benyomásokat szereztem fõügyészi mûködésem kezdetén, ez ugyanis 1992 tavaszán volt, engem '92 március 17-én neveztek ki. Azt kértem Pintér úrtól, hogy ezt a helyzetet oldjuk meg, a rendõrségi tekintély csorbítása nélkül akként, hogy a rendõr-fõkapitányság vezetõjét, illetve házastársát - aki bizonyos vonatkozásban érintett volt és akivel kapcsolatban megállapítható volt, hogy felhasználta a fõkapitány úr fedezetét bizonyos cselekvésekhez - távolítsa el az apparátusból, vagy legalábbis Hajdú-Bihar megye területérõl. Ennek be nem következése esetén azt helyeztem kilátásba, hogy fel fogok lépni a fõkapitány úr bizonyos kilengései ellen.

Pintér úrtól azt az ígéretet kaptam, hogy 1992 augusztus végéig ezt a helyzetet megoldja és nem lesz szükség arra, hogy bármilyen intézkedésre sor kerüljön. Ez a nem általam szabott határidõ sajnos teljes mértékben eredménytelenül telt el. Emiatt elhatároztam, hogy lépni fogok, de mielõtt még erre sor került volna, egy véletlen folytán a hivatalomban meglátogatott egy MDF-es országgyûlési képviselõ - létezõ személy, Zsupos Lajos, ki lehet hallgatni, ha valakit érdekel a vallomása, õ ugyanis más információknak is hordozója -, s jelezte, hogy Boross Péter belügyminiszter úrhoz készül. Tõle azt kértem, tegyen lehetõvé köztem és Boross úr között egy beszélgetést. Ennek a tárgyát illetõen csak annyit bocsátottam elõre, hogy bizonyos válság jelei vannak kibontakozóban a rendõrség és az ügyészség vonatkozásában, errõl szeretnék vele konzultálni.

Elõrebocsátom, hogy ezzel a kezdeményezéssel megszegtem az ügyészségi szolgálati szabályzat vonatkozó elõírásait, hiszen ilyen kapcsolatfelvételre nem kerülhet sor, csak a Legfõbb Ügyészségen keresztül, illetve a Legfõbb Ügyészség jóváhagyásával. Ez a szó rossz értelmében vett diplomáciai kezdeményezés volt, amelyet Boross úr oly módon intézett el, ha szabad ezt szarkazmus nélkül kiejtenem, hogy nem válaszolt a képviselõnek, tehát azt sem közölte vele, hogy fogad, azt sem, hogy nem, ellenben Györgyi Kálmán úrhoz átiratot intézett és ebben kifogásolta, hogy vele kapcsolatot próbáltam keresni.

10

da 11 (Szeszák)

Emiatt Györgyi úrtól szóbeli feddést kaptam, majd írásban is figyelmeztetett, és azt kell mondanom, hogy ezt jogosan tette, mert formáljogilag ez a megoldás nem volt helytálló. Ezt követõen szedtem elõ a Papp-aktákat, és ez egybeesik a Ferenczy Flóra aktacsomóval is, és arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy visszaélések történtek. Ezek két csoportba voltak akkor sorolhatók. Nagy számban adtak vissza vezetõi engedélyeket a jogszabály kifejezett rendelkezésre ellenére, és téves, nem odaillõ jogszabályra hivatkozással a fegyelmi kivizsgálások elakadtak a megyei fõkapitány által vezetett fegyelmi apparátus keretein belül. A másik pedig, hogy jelentést kaptam arról, hogy a házaspár egy személygépkocsit importált rokkantjogon, hamis okiratokat gyártva és felhasználva ezenközben.

Emiatt utasítottam a felügyeletem alatt álló ügyészségi nyomozó hivatalt, hogy a vizsgálatot indítsa el. Alig mozdult meg az általam vezetett apparátus, indítványoztam, hogy a Legfõbb Ügyészség tegyen kezdeményezõ lépést a rendõrházaspár hivatalából való felfüggesztése iránt. Ezt a Legfõbb Ügyészség megtagadta, és arra a jogi tényre, hogy én már a nyomozást megindítottam, az volt a válasz, hogy kizártak a nyomozásból, és a nyomozás folytatására a Csongrád megyei, akkor szegedi nyomozó hivatalnak hívták, a szegedi nyomozó hivatalt bízták meg.

Ezt a megoldást kifogásoltam, azonban szolgálati kötelmem folytán kénytelen voltam tudomásul venni a történteket. Ha tehát semmi egyéb nem történik, akkor ez a dolog a maga rendjén és az ügyészségi szolgálati szabályzat szellemének és betûjének megfelelõen folyt volna le. Az történt azonban, hogy a házaspár a jelek szerint nem nyugodott a továbbiakban sem, feltételezem, hogy kizárásom bizonyos fokig bátorította is õket, befutott ugyanis egy másik jelentés, pontosabban két irányból egy irányba tartó jelentés, amely arra utalt, hogy többek között a megye területén is gyanús olajszerelvény-mozgások vannak. Ez `92 decemberében volt, hogy mondjak valamit, nem pedig `98-ban vagy `99-ben, mégpedig olyan szerelvénymozgások, amelyeknél a vasúti szakemberek a rendkívül bonyolult és összetett vasúti szabályzatok tudói azt állapították meg, hogy ezeket a vonatokat a MÁV gyakorlatilag minden mozgatási paraméter felrúgásával mozgatja az ország egyik végébõl a másikba. Ha ezt valaki kétségbe próbálja vagy kívánja vonni, a szükséges dokumentációt produkálni fogom.

Az egyik információ egy rendõrtiszttõl származott, a másik pedig egy országgyûlési képviselõtõl, aki azonban nem saját információs forrásra hivatkozott, vagy saját tudomására, hanem egy olyan személyre, aki a tiszántúli, Debrecenben székelõ MÁV-igazgatóság forgalmi szolgálatánál dolgozik.

Természetesnek tartottam, hogy az illetõvel, akit a képviselõ megnevezett, felvegyem a kapcsolatot. Behívattam az irodámba, és kikérdeztem arról, hogy mirõl is van szó tulajdonképpen. Megerõsítette ezeknek a rendellenes olajszerelvény-mozgásoknak a tényét. Természetesen nem volt jogom hitelt adni annak, amit mondott, és ezért azt kértem tõle, hogy amit az igazgatóságon belül tapasztalt, azt részint írja le, lehetõleg helyszínek, nevek és események pontos körülírásával, és valamilyen módon próbálja dokumentálni az általa szakmailag kifogásolt vonatmozgásokat is.

Az illetõ egy darabig dolgozott a házi feladaton, és végül bejött hozzám egy géppel írott, rendkívül rossz géppel, rendkívül rossz stílusban és nem túl jó helyesírással írott jelentéssel, amely azonban számomra rendkívül érdekes és értékes adatokat tartalmazott, és behozott a MÁV-igazgatóságon mûködõ számítógéprendszerbõl származó leporelló-anyagot - ennek az eredeti példánya most itt van elõttem -, amely ezeket a vonatmozgásokat regisztrálja.

Ezek a leporellók olyanok, hogy ezen közember elmenni nem tud, ezért azt kértem, hogy a leporellókat vigye vissza, és széljegyzetek, margók és külön jegyeztek formájában desifrírozza, hogy ezek a számadatok mit jelentenek. Ez meg is történt, ez a feljegyzés, illetve az illetõnek a sajátkezû margójegyzetei ugyancsak itt vannak a birtokomban. Elõre jelzem, hogy olyan bizonyíték esetén, amelynek tartalmi valóságát a bizottság vizsgálni kívánja, hajlandó vagyok a bizonyítékot a bizottság rendelkezésére bocsátani valamilyen átvételi elismervény ellenében, és annak fejében, hogy errõl az anyagról fénymásolatot kapjak.

Adva volt tehát egy kiindulópont, és ebbõl a nyilvántartásból az derült ki, hogy a vonatszerelvények többségét illetõen már post festa vagyunk, a szerelvények bejöttek, az olajat elosztották, kimérték, lemérték annak rendje és módja szerint, azonban egy vonat még mozog, ez pedig egy Biharkeresztesen beléptetett, eredetileg 66 vagonból álló szerelvény. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik már unni fogják ezt a 66 vagonos szerelvényt, de ennek a története szerintem érdekessé vált napjainkra, és ennek olyan részleteit óhajtom felvázolni, amelyek azért nem köztudottak, mert bár a média alapvetõen tisztességesen tájékoztatott annak idején a `93-as eseményekrõl, mégis homályban maradtak a történéseknek nagyon fontos vonatkozásai. Lehet, hogy véletlen.

Tehát hangsúlyozom, hogy egy szerelvény még mozgott, amikor én megkaptam az értékelt jelentést, és ahhoz a megoldáshoz folyamodtam, hogy a leporellókat lefénymásoltam, és két helyre juttattam el ezeket, az általam felügyelt vám-nyomozóhivatalhoz, amely Debrecenben mûködött akkor és most is ott mûködik, és a Nemzetbiztonsági Hivatal helyi kirendeltségéhez. Úgy véltem ugyanis, úgy ismertem a vonatkozó szabályokat, hogy bizonyos kiemelt gazdasági jelentõségû ügyekben a nemzetbiztonsági szolgálatnak - hogy így mondjam - jogszerû tevékenységet folytatnia lehetséges.

Ez nem volt teljesen téves, mert a nemzetbiztonsági szolgálat is tett bizonyos lépéseket, nem ez a fõvonal. A fõvonalon szeretnék továbbmenni. Visszatérnék egy pillanatilag arra, hogy az az összefoglaló jelentés, amelyet egy tökéletlenül legépelt emlékeztetõ tartalmaz, nagyon sok utalást tartalmazott arra, hogy a megyében az olajforgalmazó, egy miskolci cég, a Hungária Privát Petrol Kft. Jakubcsik Ferenc úr vezénylete mellett, ezzel a céggel pedig fuzionált a Hajdú Privát Petrol Bt., úgy hogy a kft. lépett bele a bt.-be, és ennek a bt.-nek a megalakulásától kezdõdõen beltagja dr. Papp Imre rendõrfõkapitány volt, kültagjai pedig Nagy András és mások, most ez kevésbé érdekes. 20

21/MM (Szeszák Gyula)

Azt tehát joggal feltételeztem, hogy azokhoz az olajmozgásokhoz, amelyeket a Hungária Privát Petrol Kft. bonyolít, valamiféle köze lehet a Hajdú Privát Petrol Bt.-nek és a fõkapitány úrnak is.

Késõbb az történt, hogy a fõkapitány úr taktikai megfontolások alapján kilépett, eladta az üzletrészét ebben a bt.-ben. Szinte ugyanakkor alakítottak meg egy másik betéti társaságot, az úgynevezett Strázsa Bt.-t, amelyrõl utólag kiderült, hogy az olajsavazást felügyelte. Ennek a Strázsa Bt.-nek viszont kültagja maradt a fõkapitány úr és a beltag a fia volt. Ezek az összefüggések nem voltak gyanúsak a legfõbb ügyész úrnak, sem Fábián úrnak, a helyettesének - nekem gyanúsak voltak, meg kell mondjam. Az akkori álláspontomat ma is helyesnek minõsítem, lehet hogy szerénytelenül.

A lényeg az, hogy ez az olajvonat még élõ volt, még mozgott. Az általam továbbított jelentésnek, amit a vám-nyomozóhivatalhoz küldtem, az lett a sorsa, hogy helyesen úgy vélték, a kompetenciájukat meghaladja, hogy ebben a kérdésben intézkedjenek, ezért az ügyet szolgálati és egyben rövid úton továbbították a VPOP különleges ügyek osztályának, tehát ennek a különleges nyomozó osztálynak, amelynek a vezetõje akkor Mészáros úr volt - mindjárt mondom az utónevét. Érthetõ volt, miután a hógolyót elindítottam, kíváncsi voltam arra, hogy ez végül is meddig gurult és mekkorára duzzadt.

Miután nem kaptam hivatalos visszajelzést, vettem magamnak azt a fáradságot, hogy Mészáros urat felhívtam. Megtettem még azt is, ami nem etikus, de adott esetben mellõzhetetlen és célszerû: azt a beszélgetést, amelyet Mészáros úrral folytattam, felvettem magnóra. Ez a magnószalag most itt van nálam, egy másolatot korábban a Pallag-bizottságnak átadtam.

Mészáros úrtól azt kérdeztem, hogy megtalálták-e e vonatot, és ha igen, mit tettek. Mészáros úr azt közölte, hogy az eredetileg 66 vagonból álló szerelvénybõl ötöt valahol Hajdú-Bihar megyében leválasztottak. Ezt az öt vagonnyi olajat Hajdú-Bihar megye területén már értékesítették, 61 vagon pedig Pétfürdõ rendeltetéssel elindult az ország másik felébe. A VPOP egy gyorskommandót szervezett és a veszprémi vámnyomozók közremûködésével ezt a szerelvényt Pétfürdõnél feltartóztatták - tehát még nem sikerült kimérni, eladni az olajat - és megállapították, hogy ennek a szerelvénynek a vámkezelése Debrecenben történt meg, mégpedig minden szabály felrúgásával, háztartási tüzelõolajként vámkezelték. Tehát gyakorlatilag adótartalom nélkül utazhatott tovább az a szerelvény, amely magas adótartalmú jövedéki terméket tartalmazott, azaz gázolajat. Kérdeztem, hogy hány letartóztatás történt. Mészáros úr, legnagyobb meglepetésemre, azt mondta, hogy egy sem. Ezt nehezményeztem.

Azt is közölte, kifejezett felkérésem alapján, hogy mit állapítottak meg a vámkezeléssel kapcsolatban. A szalag egyébként mindenfajta nemzetbiztonsági hangellenõrzést kibír, el lehet vinni a nemzetbiztonsági hangarchívumba, meggyõzõdésem szerint meg fogják állapítani az azonosságot. Azt közölte Mészáros úr, hogy a beléptetéskor a biharkeresztesi határ-vámhivatalnál megjelent az akkor még hivatalban lévõ rendõrfõkapitány, Papp Imre és arra kérte Nagy István urat, hogy ezt az olajat kezeljék le, jóllehet gázolaj volt, háztartási tüzelõolajként és engedjék be. Minden ezzel kapcsolatos sajtótájékoztatás ellentétes azokkal a jegyzõkönyvekkel, amelyeket a VPOP különleges ügyek osztálya abban az idõben felvett Nagy István úrral.

Nagy István úr ezt a felelõsséget nem akarta és nem merte vállalni, lévén azonban egy olyan lehetõség, hogy a határ-vámhivataltól az olajat be lehet engedni bizonyos feltételek mellett más vámhelyre, ezt a szerelvényt Debrecenbe továbbították. Említettem, hogy itt a szabálytalan vámkezelést egy Szabó Sándor nevû alhadnagy elvégezte, akit ugyancsak kihallgattak, Mészáros úr jellemzése szerint meglehetõsen intenzíven, ami nem fizikai intenzitást, hanem szellemi intenzivitást jelent. Ez a bizonyos Szabó Sándor úr is azt a nyilatkozatot tette, hogy a vámkezelést Papp Imre úr kérésére végezte el úgy, ahogy elvégezte, vagyis minden lehetséges vámkezelési szabály felrúgásával.

Itt tartottak a dolgaink, amikor az a fonal, amelyet a nyilatkozatom elején említettem, lassan már kezdett legombolyodni, vagyis Szeged lassan be akarta fejezni a korábbi bûnügyek miatti nyomozást a házaspár ellen. Ezt tudtam és Mészáros úrral folytatott beszélgetésem során kitértem arra, hogy ezt a témát, tehát az olajvonattal kapcsolatban megismert új anyagot valamilyen módon az ügyészi szerv tudomására kell hozni, vagyis a nyomozással megbízott szegedi ügyészségi nyomozóhivatal tudomására. Mészáros úr azt mondta, ezzel õ egyetért és ez tulajdonképpen már meg is történt vagy történik: nála ugyanis a pétfürdõi akció után Pintér Sándor úr érdeklõdött, hogy tulajdonképpen mi történt. Mészáros úr beszámolt neki. Pintér Sándor úr pedig azt kérte, hogy a megállapított tényállást és az akció során keletkezett dokumentumokat küldjék meg neki. Ezt a kérését azzal indokolta, hogy az anyagot továbbítani óhajtja a szegedi nyomozóhivatalnak, hogy a nyomozás ezen a szálon is folytatódjon tovább és tisztázza az olajvonattal kapcsolatban a fõkapitány úr és házastársa szerepét, fõleg a fõkapitányúrról volt szó.

Sajnos a lojalitás már abban az idõben sem volt sajátom és a jóhiszemûséget félretéve felhívtam a szegedi ügyészségi nyomozóhivatalt, Imolya Imre urat és azt kérdeztem tõle, hogy "Pintér úrtól kaptatok-e anyagot az olajügyben." Azt mondta, hogy nem kaptak. Ekkor még gondolhattam arra, hogy esetleg késõbb kapni fognak, azonban azt közölte Imolya úr, hogy Pintér úr õket felhívta, de mindössze aziránt érdeklõdött, hogy mikor fejezik már be a folyamatban lévõ nyomozást, mert szeretné ennek a házaspárnak a munkaügyi, munkajogi helyzetét a rendõrségen belül rendezni.

Az idõrendben kicsit visszafelé haladva most meg kell említenem, hogy január vége felé a legfõbb ügyésznek egy viszonylag terjedelmes jelentést tettem és ebben a jelentésben mindent megírtam, amit az olajüggyel kapcsolatban addig tudtam.

30

da 31 (Szeszák)

Úgy tudom, ez a jelentés szintén a bizottság rendelkezésére áll, mert én átadtam. Ebben a jelentésben szó esik nem csupán az olajpancsolásról, hanem arról is, hogy az olajszállítmányok pénzügyi finanszírozása hogyan történik hazai és nemzetközi viszonylatban. Szó esett arról is, hogy a MÁV milyen alapon mozgatja ezeket a szerelvényeket a saját szabályzatainak félretétele mellett, és sok minden egyébrõl. Azt hiszem, ha valaki utólag elolvassa ezt a `93 elején kelt jelentést, akkor úgy véli, hogy tanulságos és sok olyan kérdést vet fel, amelyet máig sem oldott meg a bûnüldözés, illetve a jog, illetve az igazságszolgáltatás.

Ami pedig az általam megismert tényeket illeti, én azt kértem a Legfõbb Ügyészségtõl, hogy vizsgálják felül a Hajdú-Bihar Megyei Fõügyészség kizárását, azt gondoltam ugyanis, hogy azok a szempontok, amelyek a kizárás mellett szólnak, kevésbé lényegesek azon szempont mellett, hogy egy masszív olajszállítmányozás, amely már akkor is a komoly bûnelkövetés lehetõségét vetette fel, oly módon nyerjen nyomozati értékelést, hogy Szegedrõl nyomoz valaki, egy olyan magányos ügyész, akinek 27 másik ügye van, vagy 270 másik ügye van. Azt kértem tehát, hogy vagy ne zárja le Szeged a nyomozást, folytassa az olajüggyel is, terjessze ki az olajügyre is, vagy pedig adják vissza. Ezt megint megtagadta a Legfõbb Ügyészség, az ezzel kapcsolatos szolgálati levelezés rendelkezésemre áll, és ennek a vizsgálatnak gondolom, tárgyát fogja képezni. Ezek nem titkosított iratok és felhasználhatók az én megítélésem szerint.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a dolog késõbb még drámaibb fordulatokat vett, mondhatnék deus ex machinát, az történt ugyanis, hogy miután én kértem a nyomozás folytatását, Szeged valamikor február 13-án lezárta a nyomozást, nem terjesztette ki az olajügyre a fõkapitány vonatkozásában, viszont az történt február 15-én, tehát néhány nappal a szerencsétlen nyomozáslezárás után, hogy Debrecenben a vasútállomáson egy vegyes járõr, tehát a vasútbiztonságiakból és az ottani rendõri szervbõl álló járõr a rendezõ-pályaudvar területén olyan mozgást észlelt, amit gyanúsnak tartottak azért, mert munkavégzés arra a helyre és arra az idõre nem volt bejelentve, és az lett megállapítva, hogy 5 szerelvény áll benn egy vágányra kitolva, a szerelvény körül álldogál néhány gépkocsi, többek között egy szivattyús kocsi, tehát szivattyúberendezéssel ellátott kocsi is, és három személyt igazoltattak a vasúti tankerek közelében, mit tesz isten, Papp Imrét, az éppen aznap elbocsátott fõkapitányt, a feleségét és Nagy Andrást, aki korábban a rendõrség kötelékébõl elbocsátott százados volt, egy rendõrtiszt. Õ vette át egyébként Papp Imre beltagságát a Hajdú Privát Petrol Bt.-nél.

Azt mondják utólag, hogy én ezt egy megfigyelés révén derítettem fel ezt az ügyet, figyeltettem az elkövetõket és lecsaptam rájuk. Nem szégyellném, ha így lenne, sõt, büszke lennék rá. Nem ez történt. Kaptam a megbízott rendõrfõkapitánytól, Rácsay úrtól egy jelentést, amely ezt az incidenst, ha szabad így mondanom, leírta számomra, ez a fõkapitányság irattárában feltalálható, meg a megyei fõügyészség irattárában is, mert ezt tõlem átvette az utódom. Hasznos okmány lehet, hasznos adalék a vizsgálathoz.

Ennek megtörténte után meg kell mondanom és be kell ismernem, hogy az a szolgálati levelezés, amelyet kötelességszerûen folytattam a Legfõbb Ügyészséggel, hangnemében - az én kezdeményezésemre történt - kissé eldurvult, úgy éreztem ugyanis, hogy az események egy picit talán igazoltak, és ettõl - ha szabad így kifejeznem magam, kritikusan - vérszemet kaptam, és az addigi alázat félretételével kezdtem levelezni a Legfõbb Ügyészséggel, ezen belül magával Györgyi Kálmán úrral, Fábián János úrral, illetõleg a nyomozásfelügyeleti fõosztállyal. Nem volt elég még ez sem ahhoz, hogy a vizsgálatot a nyomozó hivatal folytassa és Papp Imre ellen is folytassa. Azt csinálták - álláspontom szerint szabálytalanul és fõleg a nyomozati érdekek szempontjából indokolatlanul -, hogy a Hungária Privát Petrol Kft. nem vitatható és nem tagadható olajcsempészési ügyét áttették Borsodba, persze Borsodba, mert Jakubcsik úr ugyan Hajdú-Biharban olajozott, de Borsodban lakott, nyilván oda tették át az ügyet, és az a Bohos Zoltán úr, megyei fõügyész kollégám, akivel korábban igen szívélyes jó barátságban voltam, teljes mértékben elzárkózott az elöl, hogy épp az olajügyben a szükséges információkat a két fõügyész hivatal, illetve az ügyészi szervek egymással kicseréljék. Errõl megint van egy szolgálati levelezés, ha valakit érdekelni fog, a bizottság rendelkezésére bocsátom.

Jakubcsik úr, aki végül is négy és fél évvel zárta életének ezt a szakaszát, aki - mint mondtam - nem került elõzetes letartóztatásba az elsõ 24 órában, annyira - hogy így mondjam - a Hajdú-Bihar megyei fõügyész üldözõ magatartásának a hatása alá került, hogy a nyomozás folyamatban léte alatt még megfejte - így fejeztem ki annak idején magam, most is így mondom, megfejte - a bakkecskét, vagyis fiktív okmányok alapján még leszedett az APEH-tõl 50 millió forintot. Tehát már folyt ellene, már megfogtuk a vonatát, és még volt kedve és ideje az APEH-tõl 50 millió forintot lehívni áfa-visszaigénylés címén, természetesen hamis okmányok alapján. Ezek az urak emlegetnek egyébként justizmordot az igazságügyi szervek részérõl, nem utolsósorban a megyei fõügyész, szerény személyem részérõl.

Így álltak a dolgaink Hajdúban, én nyeltem a mérgemet, tenni gyakorlatilag semmit nem tudtam. Aztán egy újabb probléma körvonalai bontakoztak ki, az olajsavazás ugyanis Debrecenben kezdetben a repülõtéren folyt, a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet adta bérbe a volt szovjet repülõtér egy részét a Hajdú Privát Petrol Kft.-nek, illetõleg a Hungária Privát Petrol Kft.-nek, illetve a Hajdú Privát Petrol Bt.-nek, és a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezetnél is, meg a polgármesteri hivatalnál is a Hungária Privát Petrol Kft. dr. Papp Imre rendõrfõkapitány urat delegálta és tüntette fel, mint a saját megbízottját. Ezekkel a szervekkel tehát Papp Imre úr tárgyalt. Erre is azt mondta utólag a legfõbb ügyész úr, hogy ez nem bizonyítja, hogy õ ebben a ügyben bûnös lenne, vagy bûnössége mellett akár komoly gyanúalap merült volna fel.

Ha szabad magam profán módon kifejezni, akkor mindennek a teteje, illetõleg a tortán levõ hab az volt, amikor valamikor 1993 áprilisában Fábián János úr egy szolgálati leiratban arról tájékoztatott engem az olajügyek ismerõjét, mondtam magamról én, hogy az olajügyben vizsgálták Papp Imre rendõrfõkapitány úr szerepét, házastársa szerepét is, és ezek a vizsgálatok az általam támasztott gyanúalapok valódiságát nem igazolták.

40

41/MM Szeszák Gyula)

Azt kérem vagy indítványozom, hogy a bizottság esetleg méltóztassék majd Fábián János urat a színe elé idézni és megkérdezni tõle, vajon milyen vizsgálatra gondolt, amit a szolgálati levélben leírt - nálam van a másolat. Ugyanis rendõrfõkapitány ügyében nem végezhet vizsgálatot sem az VPOP, sem az Országos Rendõr-fõkapitányság, sem annak a fegyelmi szerve, Piroska alezredes úr - nem tudom, lehet hogy már tábornok azóta -, kizárólag az ügyészségi nyomozó szervek végezhetnek vizsgálatot, állapíthatnak meg pozitív vagy negatív tényállást. Ilyen ügyészi vizsgálat azonban nem folyt, hiszen a szegedi vizsgálatot a legfõbb ügyész berekesztette, leállította, befejeztette a nyomozást. Kíváncsi vagyok, hogy ez az úr erre majd milyen szakmai és jogi választ fog adni.

A dolog azonban ezzel nem zárult le. Már belekezdtem, most folytatnám ezt. Felmerült egy újabb probléma, nevezetesen az, hogy a repülõtérre vonatkoztatva a helyi önkormányzat megrendelést adott egy vagy több cégnek, ez most lényegtelen, hogy a kivonult szovjet csapatok által okozott fõleg kerozinszennyezéseket távolítsa el a talajból. Ez a cég megjelent és azt állapította meg, hogy az oroszok által igen bõségesen locsolt kerozin mellett a repülõtér talajában megjelentek azok a szennyezõanyagok is, amelyeket már a két olajtársaság hagyott. Az egyik a Hungária Privát Petrol Kft. és a Hajdú Privát Petrol Bt., valamint egy másik cég, amelyet Rektor János úr, a cégvezetõ neve fémjelez. Ennek a cégnek a neve is ismert, idejében szóba fog kerülni.

Amikor ezek a cégek visszajelentették, hogy rászennyezés van, akkor két szerv kezdett mozgolódni és vizsgálódni, az egyik a TIKÖFE, tehát a Tisztántúli Környezetvédelmi Felügyelõség, amely aztán számomra is rendkívül értékes adalékokat szolgáltatott a rászennyezésrõl. Valamint vizsgálódni kezdett a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet is, amelynek volt egy részlege, amelyik ezeket a talajszennyezéseket külön vizsgálta. Akit a téma belterjesebben érdekel, érdemes egy bizonyos Csuja úr nevét feljegyeznie, aki ezeket a vizsgálatokat nagy buzgalommal végezte. És érdemes Szabó János úr, a TIKÖFE akkori igazgatója nevét is feljegyezni.

A lényeg az, hogy ezeknek az uraknak a jelentéseibõl az volt megállapítható, hogy a savazás masszív talajszennyezés mellett folyik, amit azért vettem külön is zokon ettõl a nagytiszteletû olajtársaságtól, mert utólag kiderült, hogy bérbe vették ugyan a repülõteret, de egyetlen fillért nem fizettek egy félévi olajsavazás után. És most abban a helyzetben vagyunk, hogy Papp rendõrfõkapitány úr engem és másokat a bíróság elé hurcol rágalmazás miatt, ugyanakkor az államkincstár fedezi annak a szennyezésnek az eltávolítási költségeit, amelyet ezek a társaságok végeztek. Ez pillanatnyilag a jogi helyzet Hajdúban.

Szerencsém volt egyébként, mert a jelek szerint semmiféle észérv nem hatott a Legfõbb Ügyészség és személyesen a legfõbb ügyész úr alapmagatartására, azonban az történt, hogy befutott Balmazújvárosból egy rendõri jelentés, a szerzõje - ez szolgálati jelentés volt - egy Harangi nevû rendõrtiszt volt, aki nekem jelentett - élõ személy, kihallgatható. Ennek a jelentésnek az volt a lényege, hogy a savazó részleg a repülõtérrõl, éppen a környezetvédelmi vizsgálódások miatt, áttelepült Tiszacsegére. Ez úgy történt, hogy bevizsgálás címen kölcsönkértek hét darab óriástartályt a reptérrõl, pontosabban elvittek azzal, hogy bevizsgáltatják, soha sehol nem vizsgáltatták be; ellenben Tiszacsegén egy termelõszövetkezet szárítóját bérelték ki - ez óriási, majdnem olyan magas helyiség, mint ez a terem -, meg van ott egy nagy telephely. Ott egy komplett, tökéletes olajsavazó üzemet rendeztek be, ezt mondta a jó Harangi úr.

Én másnap összeszerveztem egy vámkommandót és ezt a telepet megszálltuk. Sajnos, ahogy ez nálunk lenni szokott, valaki a tervezett akcióról már leadta a drótot, úgyhogy gyakorlatilag csak egy telepfelügyelõt sikerült felfedeznünk, akit aztán õrizetbe is vétettem meg egy-két telepõrt. Ez máshol is így volt, ha jól tudom.

A lényeg azonban az, hogy ezeknél az olajtartályoknál teljes mértékben igazolódott a savazás, mert elvégezték a szükséges szakértõi vizsgálatokat és ez igazolódott. Az egész telep berendezése egyértelmûvé tette, hogy ez a telep milyen célra szolgált.

Amikor ez megtörtént, akkor élére állítottam a kérdést a Legfõbb Ügyészséggel szemben. Azt írtam - azt hiszem, ez Fábián János úrnak volt címezve -, hogy továbbra is azt a teljességgel lehetetlen és obskurus álláspontot tartják fenn, hogy amíg az olajozás folyik Hajdúban, addig a vizsgálat Miskolcon vagy sehol sem folyik. Ekkor nagy nehezen elhatározta magát a Legfõbb Ügyészség, hogy a vizsgálatot visszaadja Hajdú-Bihar megyének, azzal a meghagyással azonban, hogy amennyiben Papp Imre, tehát a rendõrfõkapitány személyét illetõ bizonyíték merülne fel - még mindig feltételes formában -, akkor köteles vagyok kizárást kérni továbbra is. Tehát megint oda jutottam, ahonnan elindultam.

Ez ennek az olajsztorinak a végletesen összefoglalt története. Látom, hogy most három óra van. Igyekszem egypár zárómondattal befejezni, amit fontosnak vélek.

Említettem, hogy a szolgálati levelezés hangneme elfogadhatatlanná vált, miután a Legfõbb Ügyészségnek az üggyel kapcsolatban általam tarthatatlannak vélt magatartását tapasztaltam. Ekkor az következett, hogy az általam vezetett ügyészi szervezeten belül bizonyos feszültségek léptek fel. Amikor engem a legfõbb ügyész úr szíveskedett nyugdíjba helyezni, akkor kezdte volna indokolni, hogy ez miért történt. De miután már a nyugdíjazást elhatározta, mondtam hogy az indokolást nem kérem. Késõbb napvilágot láttak olyan híresztelések, illetve fellebbentések, hogy alkalmatlan voltam ennek a posztnak a betöltésére. Ha az én tevékenységemet Györgyi úr elvárásaihoz igazítjuk, akkor töredelmesen beismerem, hogy tökéletesen alkalmatlan voltam erre.

Bizonyos szabálytalanságok emlegetése is szóba került. Két incidens volt az ügyészi szervezeten belül. 50

da 51 (Szeszák)

Két incidens volt az ügyészi szervezeten belül, mind a két incidensnek van egy elég terjedelmes okmányanyaga, és én most azt várom, hogy az ügyészség részérõl valaki, ha így gondolja, az elsõ lapot kiteszi az asztalra, és akkor én ki fogom teríteni a többit, és ki fog derülni, hogy olyan szabálytalanság, amely mint fõügyésznek komolyan felróható lenne, nem fordult elõ, és fõleg olyan szabálytalanság, ami összemérhetõ lenne az olajüggyel, ilyen szabálytalanság nem történt. Vagy pedig feltételezem, hogy esetleg kérdéseket fogok kapni, amelyekre tisztelettel és a legjobb tudomásom szerint válaszolni igyekszem majd, de fel szeretném vetni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen az ügyészi szervek részérõl - mert most csak ezzel szeretnék foglalkozni - történt-e olyan mulasztás, amely túlmegy az etikai mércéken, túlmegy a hivatali mérlegelés során elkövetett tévedések körén, és amely átcsúszik már a büntetõjog területére, mint tényállásszerû magatartás.

Álláspontom szerint az ügyészi szervezetet, pontosabban annak minden tagját is kötik a büntetõeljárási törvény és annak végrehajtási utasításai, ugyanígy a büntetõ törvénykönyv, és ha az általam név szerint is megemlített ügyészségi vezetõknek a Hajdú-Bihar megyei olajügyben tanúsított magatartását kívánom a magam részérõl minõsíteni, ami mindenképpen szubjektív minõsítés és azt is lehet mondani, hogy miután nyugdíjazott személy részérõl történt, így keserûségi motívumot is tartalmaz, azonban ki kell jelentenem, hogy az a magatartás, amellyel az ügyészi szerv hozzájárult ahhoz, hogy olajbûnözõ mentesülhessen cselekményének következménye alól, ez bûnpártolás, hivatalos személy által megvalósított bûnpártolás. Más kérdés, hogy esetleg az elévülés bekövetkezett-e. Errõl ez a véleményem. És ehhez szeretnék még egy szubjektív megjegyzést is fûzni.

1993 júliusában a legnagyobb meglepetéssel olvastam a Magyar Hírlap Szombati Extra rovatában a legfõbb ügyész egész oldalas interjúját - Pintér Dezsõ úr volt a kérdezõ -, amely arról szólt, hogy meg kell tanulnunk együtt élni a megnövekedett bûnözéssel. Én voltam az, itt utólag a parlamenti bizottság színe elõtt elismerem, aki már ügyész koromban is kázust csináltam ebbõl a dologból, és minden lehetséges módon és minden lehetséges fórum elõtt - ideértve nem utolsósorban az ügyészi értekezleteket is - igyekeztem kimutatni azt, hogy ez a jogelmélet, ha szabad így neveznem, de ezt idézõjelbe teszem, lényegében és szellemiségében teljes mértékben ellentétes azokkal a kötelmekkel, amelyeket a jogszabály a Legfõbb Ügyészségre és személy szerint a legfõbb ügyészre ró, mert a jelenleg hatályos jogszabály az üldözést írja elõ, ezt pedig semmiképpen nem lehet egyenlõsíteni az együttéléssel, mert annak egészen más a jogi tartalma.

A másik nagyon súlyos, de sajnos nem publikált szakmai állásponteltérés az volt, hogy a legfõbb ügyész úr jogfelfogása szerint a büntetõ törvények, tehát az eljárási és az anyagi törvény, valamint a beosztott ügyész között van egy közbensõ fórum, és az a legfõbb ügyész, az ügyészi szervek teljhatalmú irányítója, és az alárendelt szervek bûnüldözési joga annak függvénye, hogy a konkrét fellépést a legfõbb ügyész helyesli vagy engedélyezi-e.

Én már akkor kifejtettem, hogy akkor magamról mint fõügyészrõl beszéltem, most már errõl nyilván nem lehet beszélni, kifejtettem, hogy köztem és a büntetõ törvénykönyv között nincs közbensõ tényezõ, ha tehát bûncselekmény alapos gyanúját észlelem, akkor számomra categoricus imperativus, hogy ezzel szemben fellépjek, és a legfõbb ügyész itt nem közbeiktatott faktor, nem engedélyezõ szerv, a feladata arra korlátozódik, hogyha ezt a categoricus imperativust én vagy más ügyész nem jól teljesítjük, akkor a felügyeleti jogkörben a jogkövetésre rászorítható a beosztott ügyész. Hangsúlyozom azonban, hogy a bûncselekmény alapos gyanúja folytáni fellépés nincs alávetve a Legfõbb Ügyészség rendelkezési jogának. Ez volt és maradt nyugdíjazásomig a legfõbb szakmai eltérés az ügyészségi vezetés és közöttem.

Most arról szeretnék még beszámolni, hogy sajnos be kell jelentenem, hogy ismeretanyagom és az annak alapján kialakult meggyõzõdésem nem teszi lehetõvé, hogy bármely jelenleg mûködõ és bejegyzett párt iránt lojális legyek vagy a lojalitás látszatát színleljem. Ezt elõrebocsátva kell megjegyeznem, hogy véleményem szerint a bûnüldözésnek és ezen belül az olajbûnözés üldözésének egy egészen sajátságos módja, hogy olyan személyek esetében, akikre a legsötétebb árnyék vetült ezzel a nagyon súlyos bûncselekménnyel kapcsolatban, a jelenlegi rendõri vezetés - Orbán Péter úrról beszélek - elhatározhatta, hogy ezt a bizonyos házaspárt visszamenõleg úgymond rehabilitálja, kártalanítja, visszamenõleg kifizeti a jubileumi jutalomig bezárólag az elmaradt illetményeket, és a hölgyet még õrnagyból alezredessé is elõlépteti.

Az történt, hogy én egyébként rendõrségi körökbõl kapott információmat félreértettem, és belügyminiszter úr személyét említettem. Azt kell mondanom, hogy nem a belügyminiszter úr írta alá a parancsot, hanem Orbán úr, és én azt csak gondolom, hogy ezt a belügyminiszter úr tudta nélkül nem merte volna megcsinálni. Lehet, hogy ebben tévedek. Nagyon egyszerû egyébként ennek a dolognak utánajárni, a Hajdú-Bihar Megyei Rendõr-fõkapitányságtól be lehet szerezni ennek a két, mondhatom illusztris személynek az személyi anyagát, és abban ezek az intézkedések megtalálhatók a mai napig is.

Azt kell mondanom, hogyha az olajbizottságnak célja, hogy a bûnözési kategóriák közül a ma is viruló és virulens olajbûnözéssel szemben valamiféle intézkedést kikényszerítsen, akkor nem mondhatom a bizottságnak azt, hogy azt jelezze tovább a bûnüldözõ szervek felé, hogy csak így tovább, mert azt kell mondani, hogy ezen az úton és ezekkel a módszerekkel a hatékony bûnözés elvi lehetõsége is kizárt.

Köszönöm a türelmet.

ELNÖK: Megköszönöm a tájékoztatót. Tisztelt Képviselõtársaim! Akinek van kérdése, kérem, tegye fel Szeszák úrnak. Kóródi Mária képviselõ asszonynak megadom a szót.

60

61MM

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék néhány kérdést feltenni. Lehet hogy csak én nem értettem jól, pontosítson, ha rosszul értettem! Szeretném megkérdezni, jól értettem-e, hogy az Ó utcában találkozott Simon ezredessel, s Bekõ úrral. Jól értettem-e, hogy a részükre mindenféle adatokat, anyagokat átadott? Vagy pedig ez csak egy beszélgetés volt? Ez az egyik kérdésem.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Elnézést, hadd válaszoljak rögtön, mert azt hiszem, gyorsabb lesz.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nem biztos! A második kérdésem: mi volt az oka annak, hogy miután önt '92-ben kinevezték megyei fõügyésznek és ön ezekre az eseményekre rátalált, megkerülte a szolgálati utat, tehát hogy mindjárt megkerülte a szolgálati utat? Az elsõ kapcsolatfelvétele nem a saját legfõbb ügyészéhez vezetett - ön is elmondta, hogy ez nem volt egészen diplomatikus -, mi volt ennek az oka? Számomra ugyanis elég nehéz ebben a pillanatban ezt megítélni, tehát hogy megkerülte a saját feletteseit. Nem egészen értem, hogy ez hogyan lehetséges.

Az alatt a két év alatt, amíg ön fõügyészként dolgozott, gyakorlatilag erre az ügyre koncentrált, legalábbis amit én ebbõl érzékelek. Ebben az ügyben mindig kikerülte az egyéb szervek közremûködését. Számomra az is érdekes felvetés volt, hogy ön azt mondta, hogy amikor önnek Harangi úr Balmazújvárosból jelentést adott, hogy áttelepültek Tiszacsegére, akkor ön szervezett egy vámkommandót. Lehet, hogy csak az ön kifejezései a pontatlanok, de megint úgy érzem, hogy az együttmûködés az egyéb szervekkel nem történt meg, hanem kerülõ utakon történt valami, amiben egyedül az ön szerepe az, amely mutatja, hogy ön ezt a küzdelmet felvette. Egyébként nem látom, hogy az egyéb kapcsolódásai a hivatalos eljáráshoz hogyan történtek. Errõl talán egy picit többet szeretnék hallani!

Az utolsó kérdésem nem egészen csak önre vonatkozik. Elnök úr, szerettem volna betekintést kapni az 1993 novemberi alkotmányügyi bizottsági ülés jegyzõkönyvébe, amely zárt ülés volt. Ezen az alkotmányügyi bizottsági zárt ülésen, '93-ban Györgyi Kálmán fõügyész úr az alkotmányügyi bizottság kérdéseire válaszolt abban a vonatkozásban, hogy mi indokolta Szeszák Gyula nyugdíjazását. Erre a betekintésre ma egész nap nem tudtam sort keríteni; úgy tudom, most már megvan az engedély a TÜK-irodán, mert Pokol elnök úr, az alkotmányügyi bizottság elnöke csak mostanra tudta eldönteni, hogy mégis jogunkban áll belenézni ebbe a jegyzõkönyvbe. Ezért a nyugdíjazással kapcsolatos kérdéseket most nem tudjuk megválaszolni.

Ezt abban a vonatkozásban szeretném tisztelettel megemlíteni, hogy Szeszák úr ismételt meghallgatására mondjuk ezen jegyzõkönyv és a mások felé felvetett kérdések ismeretében talán majd vissza kellene térni. Köszönöm szépen.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Idáig nem gondoltam, hogy az én nyugdíjazásom ügye és oka is tárgya a vizsgálatnak. Eddig azt hittem, hogy a bizottság arra kíváncsi, hogy amíg mûködhettem és bizonyítékot gyûjthettem, ezek a bizonyítékok olyanok-e, amelyek meggyõzõek és bûncselekmények elkövetésére világítanak rá. Most látom, hogy ez nem így van.

Az utolsó kérdéshez csatlakoznék és azt válaszolom a képviselõ asszonynak, arra magam is nagyon kíváncsi lennék, hogy Györgyi úr ezen a zárt ülésen az alkotmányügyi bizottságban mit mondott. Válaszolok, pontosabban ismétlem magam: amennyiben azt látom, hogy Györgyi úr ott és akkor az elsõ lapot lehúzta, akkor én leterítem a többit, ez a válaszom az utolsó kérdésre.

Az elsõ kérdésre pedig az, hogy én nem mondtam olyat - nem tudom, magnón van-e amit mondtam - a bizottság színe elõtt, hogy mindenféle anyagot átadtam volna Simon úrnak... (Dr. Kóródi Mária: Nem is mondtam egyébként, csak kérdeztem.) Azt mondtam, hogy Simon úrral konzultatív kapcsolatot építettem ki és úgy vélem, ez a kapcsolat gyümölcsözõ volt. Nem vitathatom, hogy bizonyos tájékoztatások történtek a részemrõl, de megint mondom, hogy a "mindenféle anyag átadása", szerintem kicsit erõs kifejezés.

Az én nyilatkozatomat szerintem a jelen lévõk többsége nem érthette úgy, hogy elõszeretettel és valamiféle sportszenvedély által hajtva kerültem volna meg mindenféle szolgálati utat. Jeleztem, hogy miután súlyos jelenségek gyanúja merült fel, szerettem volna lerendezni a fõkapitány úr ügyét úgy, hogy ebbõl mind a rendõri és részben az ügyészi szerv is tekintélyvesztés nélkül kerülhessen ki. Hogy ezt azzal a formai lazasággal tettem, hogy Pintér urat felkerestem a hivatalában egy tisztelgõ látogatáson és ezt szóba hoztam, ennek szerintem ahhoz nincsen semmi köze, hogy az olajügyben a bizottság mit vizsgáljon és mit állapítson meg. Hangsúlyozom: akkor jót akartam az ügyészi szerveknek, a rendõröknek és a Papp-házaspárnak is.

Hogy erre az ügyre koncentráltam volna, ez nem egészen így áll az olajügyek tekintetében sem. Valóban mondtak rólam olyat a Legfõbb Ügyészségen is és az irántam nem lojális beosztottjaim is, hogy a megyei fõügyész belehülyült az olajügybe. Jelentem tisztelettel: nem hülyültem bele az olajügybe, számtalan más cselekmény esetében intézkedtem és végeztem felügyeleti tevékenységet. Azt kell mondjam, hogy az általam felügyelt nyomozóhivatal, amelynek a hatásköre abban az idõben kiterjedt Borsod-Abaúj-Zemplén megyére és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, több más ügyet felderített az olajügyek mûfajában is, eredményes nyomozásokat folytattak, folytattunk. Többek között például Nyíregyházán, ha szabad ezt a lapidáris kifejezést használnom, bukott le egy olyan magas rangú katonatiszt, aki többek között szintén olajjal kereskedett és akinek a tevékenysége bizonyos szálakon kapcsolódott a nagy honvédségi olajbotrányhoz is.

Most errõl az ügyrõl beszélünk, de erre nem szûkíthetõ le az ügyészi szervek tevékenysége és az én figyelem-összpontosításom sem. Lehet, hogy kissé fellengzõsen említettem azt, hogy vámkommandót szerveztem, de abból indulok ki, hogy a vám-nyomozóhivatal az én felügyeletem alatt volt, tehát jogom volt ezt a hivatalt bármire utasítani.

Jogom volt arra utasítani, hogy nyomozzon, jogom volt arra utasítani, hogy szálljon ki Csegére és nézze meg, hogy ott mi van. Hogy szerveztem, ez annyiban helytálló, hogy már akkor tudtam, hogy ki mennyi pénzt ér ezen a vonalon, kinél kell tartani attól, hogy idõ elõtt kiszivárognak információk. És azoknak a listáját, akik végül is kijöttek, nem állítottam ugyan össze, de szelíden kértem a parancsnokot, hogy kiket küldjön ki. 70

da 71 (Szeszák)

Ha ezt kommandós szerzõdésnek neveztem, akkor lehet, hogy túlzásba bocsátkoztam. Nem tudom, hogy a tisztelt képviselõ asszony megkapta-e a kérdéseire a választ, amennyiben ebben tévednék, akkor tisztelettel hajlandó vagyok kiegészíteni a válaszomat.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Valójában arra a kérdésemre nem kaptam választ, hogy mi indokolta az ön azon magatartását, miszerint nem jelezte a saját feletteseinek azon kívül, hogy ön ezt egy ifnormális jelzésként kívánta Pintér úrnak, mint akkor még országos rendõrfõkapitánynak jelezni. Elfogadom, hogy ön ezt válaszolja, csak úgy ítélem meg, hogy ez számomra eléggé nehezen áttekinthetõ válasz, mert ön egy ügyészi szervezetben dolgozott, és az én ismereteim szerint az ügyészi szervezetnek a rendje nem ennyire laza, már elnézést a kifejezésért.

Egyébiránt félreértés ne essék, azt hiszem, senki nem azért ül itt, hogy ne tudja meg, hogy valójában mi történt az olajügyekben. Tehát minden olyan információ, amely információ azzal kapcsolatos, hogy az olajügyekben mi történt, ki milyen magatartást tanúsított, ki milyen eljárást kezdeményezett, ki milyen eljárást akadályozott meg, ezek fontos kérdések, és ebben a vonatkozásban merülnek fel azok a kérdések is, amelyek önnel egyéb vonatkozásban összefüggésbe hozhatók, és nem azért, mert az ön személyes karrierjére lennék én magam kíváncsi, hanem ezeket az összefüggéseket szeretnénk áttekinteni, úgyhogy elnézést, de nem szeretném, ha abban a félreértésben lennénk, hogy amire én kíváncsi vagyok, az azért van, mert az olajügyekrõl akarom elvinni a hangsúlyt, hanem éppen azért, hogy láthatóvá váljon, hogy milyen kapcsolatok, milyen intézkedések, milyen intézkedéselmaradások és milyen egyéb ügyek akadályozták, segítették ezt a vizsgálatot. De én ettõl függetlenül még mindig nem értem, hogy önt mi vette rá a munkájának a kezdetnél, hogy a saját felettes szerveit egy ilyen nagy felismerésbõl kifelejtse vagy kihagyja.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Tisztelt Képviselõ Asszony! Továbbra is úgy vélekedem, hogy olyanról kérdez, ami ennek a vizsgálatnak nem tárgya, de ennek ellenére tisztelettel ismét válaszolok. Én úgy vélem, hogy az eredeti válaszom is teljességgel érthetõ volt. Szerettem volna egy rendõrügyet elkerülni. Tehát akkor jóindulat vezetett mindössze, és nem akartam egyszerûen hivatalos jelentésbe foglalni mindazt, ami késõbb elkerülhetetlenné vált. De hangsúlyozom, hogy ennek az akkori lépésemnek a késõbbi olajügyhöz, mert hiszen az jóval késõbb merült fel, az égvilágon semmi köze nincs, ez arra alkalmas, hogy az én személyemet netán lejárassa, de szerintem nem alkalmas erre, és arra alkalmas, hogy mellékvonalra terelje a fõ kérdések vizsgálatát. Akkor, amikor ez történt, még nem volt olajügy, most pedig olajügyeket vizsgálnak.

ELNÖK: Kinek van még kérdése? Lentner Csaba képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három rövid kérdést szeretnék föltenni a volt fõügyész úrnak. Az elsõ kérdésem, hogy Hajdú-Bihar megyei fõügyészsége alatt olajügyben, illetve olajszármazékügyben tudott-e vádemelésig eljutni az ön irányítása alatt mûködõ fõügyészség. Második: a legfõbb ügyész, a korábbi legfõbb ügyész az ön munkáját akadályozta-e? Kérném, hogy kérdésemre röviden válaszoljon, igen vagy nem. Harmadik kérdés: ön többször szóba hozta a beszámolójában Hajdú-Bihar megye rendõrfõkapitányát és feleségét bizonyos kft. kapcsán, amely kft. olajtermékeket forgalmazott, elmondása szerint szabálytalanul. Az a kérdésem, hogy az elmondottakat okirati bizonyítékokkal alá tudja-e támasztani, ezek fölött az okirati bizonyítékok fölött, amelyeket ön a válaszában meg fog nevezni, ön diszponál-e teljes körûen, teljes jogúan. Amennyiben igen, ezeket a bizottság rendelkezésére tudja-e bocsátani.

Köszönöm, ezek a kérdéseim lettek volna.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Tisztelt Képviselõ Úr! Fõügyészi mûködésem idején úgy emlékszem, hogy egy ügyben jutottunk el - de én csak '93 októberig mûködhettem - a vádemelésig, ezt most emlékezetbõl mondom, ez pedig éppen az a nyíregyházi illetõségû olajtéma, amelyben az általam akkor vezetett nyomozó hivatal végezte a vizsgálatot, és az illetékes ügyészség emelt vádat.

A harmadik kérdésre válaszolva; mert logikailag az tartozna össze az elsõvel, úgy érzem. Azok az okiratok, amelyek a két cégnek, ismétlem a fontosság kedvéért, Hungária Privát Petrol Kft. és Hajdú Privát Petrol Bt. létezését, mûködését illetik, ezek a vizsgálat kezdetén már beszerzésre kerültek, és ennek a két cégnek az olajtörténetét feldolgozta egy büntetõeljárás, amely Jakubcsik Ferenc ellen folyt, tehát nagyon egyszerû, a Hajdú-Bihar Megyei Fõügyészségtõl meg lehet tudni ennek a büntetõügynek a számát, a Hajdú-Bihar megyei fõügyész helyettese, Bihariné Móricz Irén nyilatkozott, és be lehet szerezni a büntetõiratokat. Ebbõl kiderül, hogy ez a két cég mit csinált, csak az nem derül ki, hogy a két cégen belül Papp Imre mit csinált, és én többek között ezért ülök itt, hogy most a dolognak ezt a vetületét megvilágítsam.

A képviselõ úr középsõ kérdésére pedig az a tiszteletteljes válaszom, hogy a legfõbb ügyész úr akadályozta a munkámat, és oly módon akadályozta, amellyel szembe került a hatályos büntetõtörvényekkel, ideértve az eljárási törvényt elsõsorban, de az anyagi jogszabályt is.

ELNÖK: Köszönöm. Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Én csak két dolgot szeretnék mondani, elnök úr. Az egyik. Szeretném megköszönni a vizsgálat tárgyát, ennek a bizottsági vizsgálatnak a tárgyához tett észrevételeit. Szeretném önt megnyugtatni, hogy a bizottság tagjai közül azok, akik szeretnek nagyon sokat olvasni, más információs csatornákon megkapott anyagokból az ön által elmondottakkal közel szinkronban levõ, minimális különbséggel abszolút szinkronban levõ információhoz hozzájutottak.

Azt gondolom, hogy a meghallgatás ebbõl a szempontból teljesítette azt a feladatát, ami számomra a következõt jelenti. Most ennek a meghallgatásnak nem az volt a célja, hogy megismerjük az olajügyek lényegét, hanem az volt, hogy megismerjük a mozgatórugókat, azokat a folyamatokat, amelyek a háttérben lezajlottak. Az ön meghallgatása számomra példa volt, visszautalva az elõzõ anyagokra is, amit olvashattunk, hogy igen, ebben az idõszakban, amit olajügyeknek hívunk, mindig voltak konkrét személyek rendvédelmi szervektõl is, rendõrségtõl, határõrségtõl és máshonnan, akik konkrétan ilyen vagy olyan szerepet játszottak az olajügyekben, vagy tulajdonosok voltak, vagy elnéztek ügyeket, vagy hamarabb, könnyebben adtak ki engedélyeket, igazoltak le termékeket a határon, és így tovább, és így tovább.

Ebbõl a szempontból én az ön megjelenését a bizottság elõtt hasznosnak tartom. Kiderült ez az elem, nem több számomra, mint ez az elem megerõsödött, hogy igen, nincs, nem volt olajügy anélkül, hogy ne lett volna valamiféle rendvédelmi szervnek közremûködése kisebb-nagyobb szinten. 80

81/MM (Tóth Károly)

Ennél többre azonban, szeretném önnek elmondani, számomra nem derült fény a meghallgatáson.

A lényegi, tartalmi összefüggésekhez ezen a meghallgatáson nem kerültem közelebb, de még egyszer mondom, nem is ez volt a meghallgatás célja. A célját elérte, ezzel kezdtem: az ahhoz való hozzájárulását szeretném megköszönni, hogy a vizsgálóbizottságunknak egy konkrét eset kapcsán is sikerült tetten érnie, hogy valamilyen módon kapcsolódása, köze volt a folyamatokhoz. Szeretném azonban elmondani, hogy abban a konkrét ügyben, amelyet a bíróság végigvitt, én nem vagyok jogász, de az a gyanúm, hogy a magyar gyakorlatnak megfelelõen mindig az ügyvezetõ ellen folyik az eljárás és soha nem mondjuk a tulajdonostárs ellen. Mert egyébként nagyon megjártam volna, ha véletlenül lenne egy darab Mol-részvénypapírom, mert akkor a Mol-nak én is tulajdonosa lennék, de nincs. Nem vagyok jogász, még egyszer mondom.

Szeretném megköszönni az ehhez a részkérdéshez való hozzájárulását. Emiatt nincs is kérdésem, csak ez az észrevételem.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: A kérdésem, hogy egy mondatban nyilatkozhatom-e. Nem válasznak szánom, mert gondolom, ehhez nincs jogom, de még egy mondatot elmondanék.

ELNÖK: Tessék!

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Azt hiszem, ebben az ügyben talán az a kuriózum, hogy 1992 decemberében, '93 januárjában szökkent szárba, s máris bevilágított egy sávra, a bûnözõ rendõr kategóriájára. Az én sorsom - amit nem panaszoltam és a jövõben se fogok panaszolni, nem fogok kilincselni rehabilitációért meg kártérítésért - szerintem jeladás volt arra, hogy szabad a gazda Magyarországon.

ELNÖK: Köszönöm. Vastagh képviselõ úr!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Abban kérem a segítségét, nem emlékszem rá pontosan, hogy az ön által elmondott idõszakot követõen - nekem úgy tûnik, de nem vagyok benne biztos - indult-e eljárás Papp Imre ellen. Ennek mi volt a tárgya és mi volt az eredménye?

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Tudomásom szerint azzal a tényállással kapcsolatban, amit vázolni bátorkodtam, nem indult eljárás Papp Imre ellen. Valamiféle vizsgálat folyt a Strázsa Bt. vonatkozásában, amelynek õ kültagja volt. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit, minthogy már a nyugdíjazásom utánra estek, hiteles módon nem ismerem. Így tudok erre válaszolni. Tehát Papp Imre, ha szabad így mondanom, ennek az ügynek, amirõl most beszéltem, nem vált érintettjévé.

ELNÖK: Köszönöm. Szeretném képviselõtársaim figyelmét felhívni arra, hogy a hét közepén érkezett a Belügyminisztériumtól egy olyan szigorúan titkos anyag, amelybe képviselõtársaim bepillanthatnak. Ez tartalmaz erre vonatkozóan is információt. Kérem tisztelettel, hogyha lehetséges, erre is szánjanak idõt! Tessék!

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én is szeretném megköszönni a kimerítõ, másfél órás szóbeli kiegészítést.

Az ön által jelzett anyagok nem jutottak el se hozzám, se a kollégáimhoz - megkérdeztem õket -, úgyhogy szeretném kérni a jövõt illetõen, hogyha meghallgatunk valakit és attól a személytõl írásos anyagok vagy dokumentumok érkeznek a bizottság számára... Elhangzott, hogy a fõügyész úr átadott a bizottság számára ilyeneket. Többször hangzott el a másfél óra alatt, amikor dokumentumokról történt említés, hogy az a bizottság számára már át lett adva.

Akkor ez az elsõ kérdésem, erre választ kérek és ennek fényében folytatom. Tehát bizottságunk számára adott-e át a fõügyész úr anyagokat annak megfelelõen, ahogy a szóbeli elõterjesztésben többször is hallottuk, vagy nem kaptunk öntõl ilyen jellegû anyagokat?

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Javaslom, hogy Pallag elnök úr válaszoljon erre, mert a részére adtam át bizonyos anyagokat. Ezek között van ez a bizonyos hangkazetta is. Amennyiben az elnök úr válasza nem lesz kielégítõ az ön számára, akkor folytatnám a válaszadást.

ELNÖK: A jelzett anyagok egy része, amelyeket öntõl megkaptam, megvan, megvan a hangkazetta is. Természetesen a bizottság rendelkezésére bocsátjuk ezeket az anyagokat; miután megkapjuk az ide vonatkozó összes többi anyagot, akkor lesz egy egész anyag és akinek szüksége van rá, az anyagot meg fogja kapni.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Akkor folytatom: szeretném megkérni az elnök urat, hogy ne várjuk össze az ilyen anyagokat, mert több olyan utalás elhangzott, amelyekrõl elõzõleg szerettem volna információkat kapni és akkor most nyilván konkrétan tudnék kérdezni.

Azt szeretném, hogy az elkövetkezõ idõszakban ha meghallgatunk valakit és õ elõzõleg akár kisebb, akár nagyobb csomagot ad át ebben a témában akár az elnök úr, akár a bizottság számára, akkor azt kapjuk meg rendes módon, tehát vagy futárpostával, vagy más formában. Mondjuk telefonon nem lehet, mint a mostani bizottsági ülésre a meghívót, de ha rendesen megkapjuk, akkor ebben a kérdésben is fel tudunk készülni.

Két személyrõl lenne kérdésem. Végighallgatva az ön elõadását, kimondva-kimondatlanul úgy tûnik nekem, mintha ön azt állította volna, fõügyész úr, hogy az akkori legfõbb ügyész, s az akkori országos rendõrkapitány, tudva az ön tevékenységérõl és az öntõl származó információkról, tudatosan döntött volna úgy, hogy ezeket a vizsgálatokat ne lehessen lefolytatni. Jól érzem? Mert másfél óra alatt az ön szavai szerint ez nyilvánvalóvá vált. Erre szeretnék kérni egy határozott választ, hogy jól látom-e: ön így állítja-e, vagy nem így történt, én értem rosszul.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Világosan beszéltem, úgy vélem: így látom, hiszen az a jelentés, amely januárban, január végén kelt, megint mondom, az olajügy lényegét feltárja a legfõbb ügyész elõtt és magába foglalja azt az indítványt is, hogy a vizsgálatot terjesszék ki erre is.

Tekintettel arra, hogy rendõr ügyében más szervek nem vizsgálódhatnak, a legfõbb ügyésznek az az intézkedése, hogy ezt a vizsgálatot lezárta azon a ponton, hogy tisztázták a jogosítványok ügyét meg a jogtalan gépkocsiimport ügyét, azt jelentette, hogy elszegte a vizsgálatot ebben az irányban és megint mondom, ezáltal õ szembekerült a jogszabályokkal. Ezt mondtam; ha óhajtja a képviselõ úr, megismétlem, hogy ez a véleményem errõl.

Különvéleményem van arról, hogy bizonyítottnak vélem: Pintér úr megkapta a VPOP jelentését és nem továbbította a szegedi nyomozóhivatalnak. Külön jelentõsége van annak, hogy amikor a legfõbb ügyész utasítása alapján az eredeti jelentésemet bizonyos adalékokkal kibõvítve megküldtem a nyomozóhivatalnak, akkor a nyomozóhivataltól Merényi Kálmán úr ezt az anyagot elkérte, azzal, hogy felviszi referádára a Legfõbb Ügyészségre. Ez az ügy, ez a csomó tudtom szerint a nyomozóhivatalhoz nem került vissza, illetve a nyomozóhivatal ebben az ügyben vizsgálatot tovább nem folytatott.

Az a szalag, amely hangsúlyozom, már viszonylag régen Pallag úr birtokában van, tartalmazza azokat a beszélgetéseket, amelyeket errõl a tárgyról Imolya Imrével folytattam. Tehát amit mondtam, azt világosan igyekeztem mondani és ez a véleményemet tükrözi.

90

da 91

ELNÖK: Köszönöm. Tessék!

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Fõügyész Úr! Tisztelt Bizottság! A jelentésben, amelyet a legfõbb ügyésznek, Györgyi Kálmánnak küldött a fõügyész úr, szerepel az olajügyek pénzügyi finanszírozása. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kicsit részletesebben hallani. Melyik volt az a cég, amelyik mint vevõ a beléptetést kezdeményezte a biharkeresztesi vámhivatalnál azon bizonyos 66 vagonból álló szállítmány esetében, és pontosan mikor történt ez.

Azután a fõügyész úr a nyugdíjba vonulása elõtt Györgyi Kálmán fõügyész úrhoz intézett levelet, és érdeklõdöm, hogy lehet-e ennek a levélnek a tartalmáról valamit tudni.

Köszönöm szépen.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Akkor az elsõ kérdés sorrendben. Nem értettem teljesen világosan az elsõ kérdését, ha egy negyedmondatban elmondaná, õszintén szólva az elsõ kérdés nem volt számomra...

VÍGH ILONA (Fidesz): A pénzügyi finanszírozás...

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Finanszírozás. Kérem szépen, az az anyag, ami a finanszírozásra vonatkozik, a fõügyészi úgynevezett olajdossziémban volt, és ezt átadtam az utódomnak. Itt arra merült fel adat, hogy a szállítmány finanszírozásánál szerephez jutott egy bizonyos Kovács úr - sajnos a memóriám véges és már az utónevét nem tudom -, és a pénzügyi fedezet megteremtése úgy történt, hogy a Videotonnak valamely szerve, ha most valaki át akarja tekinteni az akkori Videotont, ez nem én vagyok, mert egyszerûen akkor a Videoton az átalakulás állapotában volt, a lényeg az, hogy egy Videoton cégér alatt tevékenykedõ cégtõl vettek fel egy bizonyos, úgy tûnik, hogy szabálytalanul kihelyezett hitelt. Ez olyan 45 millió forint körül volt, ha jól emlékszem az akkori iratok tartalmára.

Ez került aztán akkori megállapításaink szerint ugyancsak szabálytalan banki mûveletek révén ki a romániai szállítóhoz, a beléptetést pedig - ezt megint emlékezetbõl mondom, illetõleg erre utalnak az általam rendelkezésre bocsátott és bocsátandó iratok - a Hungária Privát Petrol végezte, azonban ha jól emlékszem, ezekben a szállítmányozásokban szerephez jutott egy szegedi illetõségû cég is, a Hungitalia, amelyik meglehetõsen hírhedtté vált olajszállítmány-ügyletek kapcsán. Nem tudom, válaszoltam-e a kérdésre, most már talán értettem, hogy mi a kérdés. (Vígh Ilona: Köszönöm.)

A másik. Való, hogy - nem szeretek ugyanis váratlanul, azaz váratlanul szeretek, de hátulról semmiképpen nem szeretek támadni. Miután a nyugdíjazásom körülményeit mind a legfõbb ügyészhez, mind a saját tevékenységemhez mérten méltatlannak véltem, ezért mielõtt ebben léptem volna, mintegy 14 oldal terjedelmû levelet írtam a legfõbb ügyésznek, és ebben jeleztem, hogy parlamenti vizsgálatot fogok ellene kezdeményezni, és azt is leírtam, hogy mi miatt. Ez a levél rendelkezésemre áll, számítógéprõl van kiírva, de a hitelessége azért nem vonható kétségbe, mert átvette tõlem az ügyészség adminisztrátora, nem is vitás, mert a sajtó megénekelte késõbb ezt a levelet, nem tudom, hogy jutott el hozzájuk, nem én juttattam el.

Erre a levélre a legfõbb ügyész úr nem tartotta szükségesnek a válaszadást, én ezt követõen parlamenti vizsgálatot kezdeményeztem. Erre egy terjedelmes okirat formájában került sor, és ennek a parlamenti vizsgálatnak a során történt az a zárt ülésen történõ meghallgatás, amelynek a szövegére a képviselõ asszony kíváncsi, tisztelettel hadd csatlakozzam ehhez, én is nagyon szeretném tudni, hogy Györgyi úr ott mit mondott, mert feltételezem, hogy ezt a bizottságot nem teljes körûen tájékoztatta. Remélem, hogy elég tisztelettudó voltam, amikor így fejeztem ki magam.

Most rendelkezésre áll az a bizonyos vizsgálatkezdeményezõ okirat is, én Pallag úr személyében bízom, tehát amit én most az olajügyben fontos anyagnak tartok, ez néhány neylondossziéban átadható Pallag úrnak, és bízom abban, hogy amit kértem az elején, hogy fénymásolatot kapok róluk vissza, ez meg fog történni, úgyhogy ezt azt hiszem, néhány dolgot megvilágít, amit a másfél óra, ami tényleg hosszú volt, nem tett lehetõvé.

ELNÖK: Köszönöm. Dorkota képviselõ úr!

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Fõügyész Úr! Azzal kezdte, amivel én szerettem volna a kérdéseimet. Az elmúlt másfél óra alatt hivatkozott anyagokra, hogy rendelkezésünkre fogják bocsátani, kicsit hiányos és nem egészen követhetõ volt az elõadása, és ezt nem azért mondom, hogy megsértsem, csak bizonyos értelemben elhangzottak dátumok, nevek és szervezetek, ezt így szóban követve korrekt kérdéseket feltenni nagyon nehéz. Ezért engedje meg nekem, hogy nevek nélkül mindössze a hivatali, tehát a büntetõeljárások, a büntetõ törvénykönyv és a Legfõbb ügyészségi utasításokra kérdezzek rá.

Említette, hogy jószándékból felkereste az országos rendõrfõkapitányt, mert rendõrt érintett az ügy. Ugyanakkor azt is mondta, hogy egy kft., egy bt., majd késõbb a harmadik bt., a Strázsa Bt. követte el az ön gyanúja szerint ezeket az ügyeket. Tehát itt a kérdésem az volna, hogy mint megyei fõügyésznek az olajügyekben mi volt a Btk.-ban, a büntetõeljárásban itt a legfõbb ügyészi utasítás szerint a követendõ jogi lépcsõ, ezeken belül milyen mulasztásokat észlelt, adott esetben a legfõbb ügyész, amikor áttette másik megyébe, követett-e el a legfõbb ügyész mulasztást, amikor Hajdú-Biharból Csongrádba tette, és egyébként az ügyészségnek a nyomozás során milyen felügyeleti jogköre van, tehát a szignalizációt és ezeket hogyan alkalmazta ön, illetõleg a hivatala. Tehát ezt a kérdéssort szeretném ön felé feltenni.

Köszönöm szépen.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Kérem szépen, én az idõrendet idõsorrendcsere nélkül vázoltam fel, tehát az a jóindulat, amelyet hangsúlyoztam, és amely ara ösztökélt, hogy Pintér úrral beszéljek, ez '92 tavaszára vonatkozik. Az elsõ olajtémajelzés pedig '92 decemberében történt. Tehát ha azt, amit mondtam, idõrendi sorrendben fogjuk fel, akkor ebben sem ellentmondás, sem zavarosság nincsen. Más kérdés, hogy ezt a mûfajt, hogy én egy parlamenti bizottság elõtt beszámolok, ezt nem ismerem, még ilyet nem csináltam, tehát nem tudtam, pontosan hogyan kell felépíteni egy ilyen deklamációt. Ez tehát az egyik.

A másik pedig, hogy mire kötelezi az ügyészségi szolgálati szabályzat az ügyészt. Azt kell mondanom, hogy a rendelkezésemre álló anyagból ez is világos, hogy minden olyan alkalommal, amikor hivatali látókörömben megjelent valamely jelenség, én ezt a szolgálati út teljes betartásával és tõlem telhetõ precizitással jelentettem a Legfõbb Ügyészségnek, pontosabban Fábián úrnak, mert vele voltam közvetlen kapcsolatban. Ezek a jelentések kellõen szabatosak voltak, az más kérdés, hogy ezek borsóként peregtek le arról a falról, amelyet Legfõbb Ügyészségnek nevezek.

ELNÖK: Köszönöm. Van-e még valakinek kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Köszönettel vesszük a tájékoztatót. Az anyagot, amelyet rendelkezésünkre bocsát, a bizottság titkársága le fogja másolni, és a meglevõ eredeti anyagokat vissza fogjuk önnek juttatni. Azért tartottam szükségesnek azt, hogy egyben kapja meg a bizottság a nálam levõ anyagot és azokat az anyagokat, amelyek kiegészítésre kerülnek, hogy teljes képet kapjon az, aki ezt az anyagot kézbe veszi és átnézi. Mert így csak széttöredezõ képet kaptak volna a képviselõk, ha én ezt az anyagot akkor elküldöm. Nem azért nem lett szétküldve a képviselõknek, mert nem óhajtottam a bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátani, hanem tudva azt, hogy fogunk még ehhez kapni anyagot, így gondoltam szükségesnek ennek a továbbítását. 100

101/MM (Elnök)

Még egyszer megköszönöm a szíves tájékoztatását.

DR. SZESZÁK GYULA volt Hajdú-Bihar megyei fõügyész: Tessék megengedni, hogy önnek ezt az anyagot a plenáris ülésen átadjam, ez nyilván nem az ön személye iránti tisztelet és bizalom hiánya. Átadom, a további intézkedés az önök dolga! (Megtörténik az átadás.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tíz perc szünetet rendelek el.

110

da 111

(Szünet: 15.51-16.02)

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytassuk a munkát! Kérem, hogy mindenki foglalja el a helyét.

Kóródi Mária képviselõ asszonynak ügyrendi felvetése van. Tessék!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnézést, tisztelettel, mielõtt megkezdenénk a jelen levõ vendégünk meghallgatását, az elõbbi meghallgatással kapcsolatosan szeretnék észrevételt és javaslatot tenni a tisztelt bizottságnak. Az elõbbi meghallgatás során ugyanis tapasztalható volt hogy a meghallgatott gyakorlatilag olyan állításokat és kijelentéseket tett Györgyi Kálmánra, Fábián úrra, Pintér belügyminiszter úrra, az akkori rendõrfõkapitányra, Boross Péterre, amely kijelentések meglehetõsen súlyosak. Ezeknek a kijelentéseknek a tartalmát a bizottság nem tudta itt megvizsgálni. Egyszerûen olyan helyzetbe került a bizottság, hogy Szeszák úr által elmondottakra sem reagálni, sem mivel a dolgok valódi tartalmát az iratok ismerete hiányában nem látjuk, ezért nem tudtuk azokat a kérdéseket - talán nem is lett volna célszerû, ha ismerjük az iratok tartalmát - itt felfedni nyilvános ülésen, de a dolog így úgy néz ki, mintha a bizottság elõtt ezek a kijelentések sokkal nagyobb súlyt kaptak, míg Szeszák úr ezeket a kijelentéseit csak a sajtó különbözõ szintjein jelenítette meg. Hiszen ez a bizottság mégis elvileg egy komoly testület, amelyik elõtt egy ilyen kijelentésnek a súlya egészen más, mintha csak az újságok különbözõ híradásaiban, cikkeiben, írásaiban jelenik meg.

Én ezért azt gondolom, hogy a jövõre nézve ezt el kellene tudni kerülni a bizottságnak, ezért mindenképpen fontos lenne a bizottság mûködését, mûködési rendjét felülvizsgálni, semmiképpen nem lenne szabad úgy a meghallgatásokba belekezdeni, hogy a képviselõk - mint Balogh képviselõ úr is, Vígh képviselõ asszony is és a többi képviselõ is - gyakorlatilag nincsenek abban a helyzetben, hogy tudják egyáltalán, hogy az elnök úr milyen adatok, bizonyítékok, magnókazetták és egyebek alapján kéri az illetõ meghallgatását.

Azt gondolom, ez az elõbbi meghallgatás a bizottság munkájának elég szomorú fejezete, éppen azért, mert nekem, mint ellenzéki képviselõnek nem fáj olyan nagyon, idézõjelben legalábbis, ha még hivatalban levõ, mostani kormánypolitikusokra ilyen kijelentéseket tesznek, de azt hiszem, a parlamenti demokrácia és az ország mûködése szempontjából ezt azért mégsem igazán szerencsés egy parlamenti bizottság elõtt ilyen módon a levegõben hagyni még három hétig vagy hat hétig vagy nem tudom meddig. Ezzel a mûködéssel pedig ide jutunk el.

A hölgyrõl különösen nem tudunk semmit, ezért gondoltam fontosnak, hogy még mielõtt megkezdjük az õ meghallgatását, próbáljuk meg tisztázni, milyen irányba megy el a bizottság mûködése, mit erõsítünk, mit legalizálunk és mi az, amit valóban a vizsgálat tárgyává kívánunk tenni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselõ Asszony! A felvetés elsõ felére: mint mondottam, egy része van meg csak azoknak az iratoknak, amelyekrõl Szeszák volt fõügyész úr beszélt. Azok az iratok csak egy részét tartalmazzák azoknak, amiket õ itt elmondott, aminek esetleg az alátámasztását megerõsítette volna. A teljes iratköteget a mai napon adta át, ettõl kezdve lesz módja a bizottság tagjainak ebbe betekinteni, és áttekinteni ezeket. Amikor még Szeszák úr ezeket az iratokat a rendelkezésemre bocsátotta, akkor még csak a parlamenti vizsgálóbizottság felvetése volt, akkor még a parlamenti vizsgálóbizottság még parlamenti szinten sem volt jóváhagyva.

A kérdése vagy felvetése második felére vonatkozóan pedig szükségét látom annak, hogy tájékozódjon a bizottság arról, hogy hogyan és miként mûködtek adott esetben cégek, milyen tevékenységet folytattak, valamint ezzel kapcsolatban az eljárásoknak mi lett az eredménye. Itt a hölgy bizottság elõtti megjelenése gyakorlatilag a kérésemre történt, amelyben kértem, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogy egyáltalán az õ története hogy jutott idáig, és mik azok a folyamatok, és mik azok a kézzelfogható iratok, vádiratok, bírósági ítéletek, amelyek birtokában én javasolni fogom a tisztelt bizottság szakértõinek, hogy tekintsék át, és adott esetben, ha eljárási problémák vannak az eljárásban, akkor ennek megfelelõen a bizottság döntsön majd a további szükséges lépésekrõl.

A nyilvánosságot azért javasoltam a hölgynek, hogy nyilvános ülésen mondja el az õ történetét, mert ez az egyetlen, ami õt megvédi. Nagyon sok fenyegetést kapott õ is és a családtagjai is. Valójában a bizottság elõtti megjelenése és a nyilvánosság együttesen fogja õt megvédeni attól, hogy vele szemben azok, akik eddig is félelemben tartották, ne tudjanak eljárni. Az õ mai napon történõ bizottság elõtti megjelenése azért van, mert mivel jogerõs ítélet eredményeként el kell foglalnia a helyét a megfelelõ intézetben, a mai napon van lehetõség arra, hogy a bizottság elõtt megjelenjen, és elmondja az õ történetét.

120

121/MM (Elnök)

Igényel szavazást az ügyrendi felvetését érintõen, képviselõ asszony?

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, nem gondolom, hogy ebben a pillanatban ez ilyen módon szavazásra bocsátható.

Azt szeretném javasolni, hogy ezt a kérdést a bizottság tagjai is gondolják át és valóban beszéljük meg. Nincs kifogásom a hölgy meghallgatása ellen. Az elõbbi meghallgatás tanulságainak a levonását viszont nagyon fontosnak tartom.

A bizottság üléseinek elõkészítésével kapcsolatosan is fontos lenne rögzíteni, hogy mik az alapfeltételei egy-egy ügy tárgyalásának - ezt szerettem volna javasolni. Ennek az elõkészítése viszont az elnök úr feladata.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Amit az elõkészítés során nem csináltam jól, azt igyekszem legközelebb kiküszöbölni. Köszönöm egyébként a felvetését.

Tisztelt Bizottság! Folytassuk a meghallgatást. Köszöntöm Kiss Istvánnét. Kérem, hogy a vele kapcsolatban történteket mondja el és ezután a bizottság tagjai kérdéseket fognak feltenni. Abban állapodtunk meg, hogy a történet elmondása során neveket nem fog közzétenni, mert nyilvános ülésrõl van szó, hanem ha szükséges, az ülést zárt ülésként folytatjuk, amelyen ha szándékozik, kérjük a neveket is elmondani.

Egy anyagot osztottunk szét a bizottság tagjainak, amelyben nevek is szerepelnek. Kérem a szétosztott iratokat ekként kezelni! Kérem akkor Kiss Istvánnét, hogy adja elõ a mondandóját!

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Kiss Istvánné vagyok. Történetem '94 májusában kezdõdött, amikor is egy helyi üzemanyag-kezelõ állomáshoz, -kúthoz kerültem könyvelõnek. A szomszéd faluból jöttem ide, úgy gondoltam, könnyebb, egyszerûbb lesz az életem, kevesebbet utazgatok.

Az akkori cég tulajdonosával, egy kft. vezetõjével állapodtam meg. Elkezdtem dolgozni. Három tagja volt akkor ennek a bizonyos társaságnak; könyvelése jóformán semmi. '92-ben alakult ez a társaság, az egész addigi anyagot össze kellett rendeznem. Odakerülésem után egy-másfél hónappal az egyik tulajdonos a két tulajdonostársát önként és dalolva eltanácsolta a cégtõl, úgyhogy egy személyben lett a kft. vezetõje. Ez mindazért történt, mert "õ nem dolgozik másért, csak a saját dolgait szeretné rendezni."

Igazából ezzel kellett volna kezdenem, hogy miért is vállaltam a szereplést. Pallag úr elmondta már a nyilvánosság védelmét; de nem utolsósorban akik ismernek, a családom és saját környezetem elõtt szeretném tisztázni, hogy amiért igazából elítéltek, amiért 15-én nekem el kell kezdeni a 2 éves fogházbüntetésemet, azt mennyire nem érzem igazságosnak. Folytatom a történetet!

A könyvelõje voltam a cégnek. Fõnököm utasítását követtem folyamatosan; maximálisan egyedül kellett ellátnom ennek a nyolc-tíz-, sokszor tizenkétfõs társaságnak a munkaügyi, a bérügyi, az orvos-egészségügyi feladatait, a bevallásokat, tehát az összes adminisztrációs tevékenységet. Hozzá kell tennem: képesített könyvelõi végzettségem van, mérlegképes nincs, aminek késõbb lehet hogy lesz jelentõsége.

Tettem a dolgom. Hogy a fõnökömnek milyen üzletei voltak: arról õ gondoskodott, hogy a háttérben zajló eseményekrõl a környezete, s én se szerezzek tudomást. Ha valami gyanús volt, nem nagyon lehetett kihez fordulni, tudniillik ha a járõrszolgálat a kutat bezárta valamilyen szabálysértés miatt, vagy amiatt, hogy egy plomba vagy valami nem volt rendben a kúton, s ez délután megtörtént, a kút másnap már üzemelt - el tudta intézni. Minden importtal, vámmal kapcsolatos dolgot rövid úton lerendezett. Tehát úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben van; a beszerzések számláit a jövedéki alanyok nyilvántartásában ellenõriztem - rendben voltak.

Történt '95 szeptemberében, hogy fõnököm utasított, hogy jön egy társaság - õ a céget akkor már eladta - és hogy a meglévõ árut, vagy azt, amirõl konkrétan nem tudok, mivel nem vagyok olajszakértõ és a tartályokban se bujkáltam, az irodában ülve csináltam a dolgom, a bélyegzõjét át kell vegyem a társaság nevében és a helyi pénzintézetnél számlát nyitni, mert ezen a számlán és társaságon keresztül bonyolódik az üzlet. A bélyegzõt átvettem a cégbélyegzõvel, s az aláírásommal. A számlát az illetõ urakkal megnyitottuk. Gyanús volt, hogy a fõnököm ez idõ alatt nem tartózkodott a helyszínen. Mint késõbb kiderült, ennek oka volt, de ez már a bírósági tárgyalások során derült ki. Tudniillik a tanúvallomásokból kiderült, hogy ezzel a céggel korábban megegyeztek abban, hogy mi fog történni: mivel megbízható, lelkiismeretes, precíz munkaerõ vagyok, ennek a számlának a kezelését rám bízzák - így lettem a számlakezeléssel megbízva. Ezt a hátam mögött elõre eldöntötték, s a fõnököm igazából nem is közölte, hogy mi fog történni.

Hozzá kell tegyem, hogy az iroda, ahol dolgoztam, meg hogy átvettem a bélyegzõt, csak papíron volt; igazából ott dolgozott a fõnököm fia, s menye is. Ezzel a bélyegzõvel, amelyet a pénzforgalom lebonyolítására adtak át személy szerint nekem - holott közel se én diszponáltam, mivel alkalmazott voltam, s utasításokat hajtottam végre -, történtek a gázolajszállításról a számlakiállítások, amelyeket legnagyobb részben nem én állítottam ki, hanem a fõnököm menye, akit a bírósági, illetve rendõrségi eljárás során már kihúztak a sorból azzal az indokkal, hogy neki nem lehetett rálátása az apósa tevékenységére, így õ nincs képben.130

da 131 (Kissné)

Nekem azért kellett két évet kapnom, hogy szakmai rálátásom kellett hogy legyen erre az egész akcióra. Csak azt nem értem, hogy utasítást hajtottam végre. A pénzintézetnél, ahova a számlaforgalmat bonyolítottam, kérték, hogy kétmillió alatti összegû vagy kétmillió forint értékû csekkeket vigyek be, mert efölött jelenteni kell. Mindenki él, szabadon mozog, tehát magyarul aki fogta a kanalat, meg amit kavartak vele, a kanál elmeszelve, a többiek élnek, virulnak. Susmutolnak a hátam mögött, mondták annak idején, amikor ez az egész balhé kiderült, a falu azzal volt tele, nem baj, ha X. urat ilyen 2-300 ezer forint között, 300 millió forint közötti nagyságrendû adócsalással elmeszelik, nem gond, majd a könyvelõje elviszi a balhét.

Én nem gyûjtöttem adatokat arra, hogy bizonyítsam az ártatlanságom, mert úgy éreztem, erre nincs szükségem, mert tettem a dolgom. Nem beszélve arról, hogy ennek az úrnak a volt felesége, aki hajdanán osztálytársam volt, '94-ig tudomást nem szerzett rólam, '94-ben, amikor ehhez a céghez kerültem, különbözõ ügyek folytán barátnõsködni próbált, folyamatosan ellenõrzött, tesztelt, hogy mi az, amit esetleg a cég dolgai felõl tudok, felfogok, esetleg továbbadhatok. Ez történt hajnali 4 órakor, fél 2-kor, 11-kor, vasárnap délben, folyamatosan. Egyébként azt megtudtam, a tudakozót felhívtam, hogy '94 óta a bejövõ hívásokról is lehet kérni ilyen ellenõrzést, tehát hogy honnan jöttek a hívások, de ehhez ügyészségi indítvány, vagy nem tudom, valami hatósági eljárás szükséges, ami bizonyítható, hogy milyen számról jöttek, mert ezt korábban nem tudtam.

Amikor megtörtént ennek a... Elénézést, közben - mint mondtam - a bélyegzõ fölött nem én diszponáltam, olyan dolgok történtek, hogy más társaságoknak és más üzlettársaknak - idézõjelben - odaadták a bélyegzõt, és az egész ügy akkor pattant ki, amikor '96 februárjában Gyõr-Sopron megyei rendõrnyomozók kerestek az irodában személy szerint; elõször azt hittem, vicc, de sajnos nem az volt, mert két tömbnyi számla volt azzal az 1. számú bélyegzõvel lebélyegezve, amit pénzforgalom lebonyolítására vetettek át velem, és Kné aláírással, de nem az én kézírásommal. Tehát a bélyegzõ nem folyamatosan volt nálam, az vándorolt. De ezt is hogyan tudom bizonyítani? Én vagyok egyedül, van velem szemben a három családtag. De a peranyagban utána lehet nézni, mert akik most már töltik a büntetésüket, akik ebben részt vettek rajtam kívül, mert én kaptam, kértem halasztást, mert február 15-én meg kellett volna kezdeni a fogházbüntetésemet, és ezzel kapcsolatban elkövettem még egy hibát, illetve elkövettem, hittem, bíztam abban, hogyha valaki normálisan, becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik, és nem árt senkinek, azt nem bántják. Nem így történt.

Fõnököm, amikor kezdõdtek a rendõrségi kihallgatások, ez történt '96 februárjától '98 novemberéig, amikor volt az elsõ bírósági tárgyalás, ez az ország több pontján elõfordult, hogy amikor már a postaládát kibontottam, nem tudtam, hogyha a tértivevényes vagy ajánlott levélért kell mennem a postára, hogy most hova fognak újra hívni, most hova kell mennem tanúnak, mivel vádolnak. Féltem attól, hogy úristen, mit mondhatok, mit nem, hogy mikor fog bekövetkezni az a kilátásba helyezett véletlen autóbaleset, vagy mondjuk az elsõfokú ítélethozatal után az öngyilkosságra bujtási szándék mikor jön újra elõ.

És azért is örülök - örülök, idézõjelbe -, vállaltam, hogyha én most két évre bevonulok a fogházba, honnan vagyok biztosított abban, nem akarok öngyilkos lenni, ez ezer százalék, de hogy nem ér el odáig a kezük, mert ki tudja bebizonyítani, hogy elég ideges alkat vagyok, bebizonyítják azt, hogy nem bírtam, pedig nem így van. Családom van, és élni akarok, és nincs szándékomban öngyilkosnak lenni. Abszolút nincs. Még akkor sem, ha tényleg kilátástalannak látom a helyzetemet, mert a jog sajnos olyan, hogy aki keresi, kutakodik, abból megél, tehát az elkövetõket, a bûnözõket védi. Mert én is ha nem dolgozom.... És bocs, kapkodok, elnézést, a fizetésemrõl védõre, ilyesmire, hogy érdemit tudjak; meg õszintén, nem is gondoltam, hogy engem nyomnak bele abba, amibe, mert ha én nem bántok mást, akkor valószínûleg engem sem. De sajnos ez nem így mûködött.

A fõnök által fogadott ügyvéd, aki az õ jogászuk volt, õ védett engem egészen az elsõfokú bíróság határozathozataláig, amikor is két és fél évet kaptam, három évre közügyektõl eltiltást, és enyhítõ körülményként az egészségi állapotom, meg édesanyámról való gondoskodás, meg ilyenek voltak fölhozva. Az egészségi állapotom olyan, amilyen, 67 százalékos rokkantnyugdíjas vagyok, ez egy dolog, de amikor kijöttünk a bírósági terembõl, ez az általuk fogadott, finanszírozott védõügyvéd saját maga mondta, hogy hát igen, magát, és mondta a családnevét, csõbe húzták. Hát lehet, hogy az õ segítségével, mert valószínû, mert én úgy érzem, hogy ez úgy mûködik, hogy aki meg tudja fizetni, az megfizeti, és valakinek ebbõl a csapatból a balhét el kellett vinni, és ki legyen az. cai 141 (Kiss Istvánné)

Nyilván nem a család - az természetes dolog -, hanem legyen a könyvelõ, õ nyuszi, õ úgysem mer szólni, úgysem tud, nincs is lehetõsége, mert mi mása van a munkáján, a lelkiismeretén és a becsületén kívül, ami egy ilyen ügyben - nem akarok csúnya szót mondani - nagyon kevés.

Nem tudom, röviden ennyit mondanék. Mondom, nem akarom, hogy ez az egész vádaskodásnak hasson, mert én nem arra rendezkedtem be, hogy bizonyítékokat kelljen gyûjtenem. Dolgoztam, tettem a dolgom, és tudom azt, hogy ez nem fog megtorlás nélkül maradni. Én nagyon-nagyon kicsike vagyok ahhoz, hogy ez ellen bármit is tegyek. Még egyszer hangsúlyozom, hogy magam miatt, a családom miatt - akik hittek, bíztak bennem - és a lelkiismeretem miatt vállaltam azt, hogy elmondom.

Ha ne adj' Úristen! - mert nagyon könnyen elõfordulhat - a családommal vagy velem történik valami, akkor ennek valószínûleg ilyen oka van, mivel ez kilátásba volt helyezve. Kilátásba volt helyezve a legutolsó telefonbeszélgetésünkkor is, amikor is mondtam, hogy nekem már mi vesztenivalóm van, és a volt fõnököm azt mondta, hogy te csak azt hiszed, hogy nincs. Ennyi. Nem tudom... Kérdezzenek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Legyen szíves még arról beszélni, hogy tulajdonképpen mi volt az, ami miatt elítélték.

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Ja igen, a lényeg. Adócsalás bûntettében mint bûnsegéd, mivel a számlán a pénzforgalmat én bonyolítottam, mivel én kaptam rá megbízást, és nekem szakmai rálátásomnak kellett volna lenni, hogy ez nem tiszta ügy. Igaziból tényleges anyagszállítás történt. Hogy most mi volt mögötte? A felhasználók szerint gázolaj. Az a cég, amelyik adta a nevét, adta a számláját, nem vallotta be, tehát nem fizette be utána az adót. Tehát akinek a bélyegzõjét át kellett vennem, az a cég a pénzforgalom lebonyolítására adta a bélyegzõt, és gazdasági esemény megvalósítása történt, tehát számlákat állítottak ki vele.

A környezõ gazdaságok a vásárolt anyag, a ténylegesen leszállított anyag áfáját visszaigényelték. Ez a fiktív cég - nevezzük fiktív cégnek - csak utólag derült ki, mivel a számlaegyeztetéseknél és a bankforgalomról a könyvelõjükkel én egyeztettem, tárgyaltam. Tehát igaziból nem volt meggyõzõdésem, hogy ez tényleg teljesen nem tiszta dolog. A könyvelõvel egyeztettem, hogy mennyi pénzforgalom volt, milyen számlát kaptak meg, de az adócsalás megvalósult, és a hunyó én vagyok. És aki ennek az egésznek a hasznát élvezi, vígan él kettõs állampolgárként Németországban. A német állam nem adja ki. Én meg itt vagyok... A két évemmel. Nem tudom... Ennyi.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése? (Senki sem jelentkezik.)

Hadd kérdezzem meg, hogy az eljárás során megállapítottak-e aránytalan vagyongyarapodást az ön vonatkozásában.

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Az én vonatkozásomban?

ELNÖK: Igen.

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Nem. Semmit.

ELNÖK: A vállalkozás hasznának a haszonélvezõirõl legyen szíves még szólni.

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: A vállalkozás haszonélvezõinek nincs tulajdona papíron.

ELNÖK: Információja szerint hogyan mentették át a vagyont? Történt-e vagyonátmentés?

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Igen. Évente más-más társaság, vagy pedig tulajdonosváltozás történt a vagyon fölött. Tehát elõször eladásra került a cég, megvette egy másik cég, az tovább adta, de õ bérelte, majd azt lehet mondani, hogy évente a vagyon tulajdonosa változott, a cégnév talán kétszer '95 óta.

ELNÖK: A tulajdonossal szemben a bíróság, az ügyészség hogyan járt el?

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Az eredeti tulajdonossal?

ELNÖK: Igen, az eredeti tulajdonossal.

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Vagy a papír szerintivel?

ELNÖK: Mind a kettõvel.

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: A kettõ nem ugyanaz. A bíróság nem járt el, mivel az igazi Németországban van - õ nem elérhetõ -, a vagyon pedig itt, és nem az õ nevén.

ELNÖK: Az eljárás során mikor választották ketté a tulajdonos - akár név szerinti, akár valós tulajdonos - ügyét az önök által tárgyalt ügytõl?

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: A legelején elválasztották, mivel a tulajdonos augusztusban Németországba távozott. Az elsõ tárgyalás novemberben volt. A védõügyvédje által német orvosi igazolást csatolt be, miszerint belátható idõn belül nem mozgásképes, tehát nem is szándékozik megjelenni. Hogy az ügyet lezárják, legyen eredmény, legyen büntetés, leválasztották. Tehát akié az igazi balhé volt, az Németországban él, a mellékszereplõk mind töltik a büntetésüket. Én május 15-én kezdem.

ELNÖK: Kezdeményeztek-e a Legfelsõbb Bíróságon az ügyében eljárást?

150

BB 151

KISS ISTVÁNNÉ meghallgatott: Az enyémben nem kezdettünk, tudniillik amint mondtam, nem gyûjtöttem és nem is kerestem; bíztam emberekben, hogy engem nem bántanak, és bíztam az addigi védõmben, ami nagyon nagy hiba volt, mert az elsõfokú bírósági határozatot már eleve úgy fellebbezte meg, hogy nem lehetett felsõbb fokra menni.

Tehát nem felmentésért, hanem csak enyhítésért fellebbezett, mivel megmagyarázta nekem, hogy a bíróság igenis jól döntött, mert nekem a középfokú végzettségemmel szakmai rálátásomnak kellett hogy legyen az ügyre, és ugyanez az ügyvéd a Stadler-ügy fõkönyvelõjét felmenttette. Nem tudom, hogy a kettõ között mi a különbség, hogy ott mekkora szakmai rálátásnak kellett hogy legyen és nekem mekkora kellett hogy legyen. Egy fõkönyvelõnek, aki teljeskörûen felel, teljesen más végzettségû... Õt ez a védõ felmenttette, tõlem még azt az esélyt is elvette, hogy a Legfelsõbb Bírósághoz forduljak, mivel nem felmentésért fellebbezett. De én ezt már mind csak utólag tudtam meg, hogy ez így mûködik.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e valakinek kérdése? Tessék, Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Úr! Nem kérdésem van, hanem egy részrevételem és egy javaslatom. Az elmondottak alapján - illetve amit írásban megkaptunk kiegészítésként - kiderül, hogy egy tipikus magyar jelenséggel állunk szemben. A meghallgatott személy kapcsán a bíróság jogerõsen megállapítja, hogy középfokú végzettsége alapján mint alkalmazottnak, rálátása kellett hogy legyen erre az ügyre.

Ugyanakkor megjegyzem, mint észrevételt megteszem, hogy évek hosszú sora alatt, tíz év alatt a volt legfõbb ügyész egyetlen alkalommal sem kezdeményezett, nem élt a törvényadta jogával a tekintetben, hogy a jövedéki körbe tartozó termékeknél a jogszabályi hézagokat jelezze a törvényalkotóknak. Ha ez alapján a jogerõs bírói ítélettel végzõdött per alapján szakmai rálátást vélelmezett és jogerõsen megállapított a bíróság, akkor kérdezem - persze csak magunktól kérdezhetem -, hogy teszem azt a Kunos-ügyben, az Agrobank-ügyben vagy a Dunabank-ügyben miért csak néhány embert ítéltek el? Miért nem az egész bankot csukták le?

Hiszen ha annyira a helyzet magaslatán volt a megyei fõügyészség, a városi fõügyészség, aki a vádat képviselte, akkor ennek a pernek az analógiája alapján precedensértéket lehet teremteni, akkor több tíz, több száz, több ezer embernek börtönben kellene lenni, börtönbe kellene vonulnia.

Tulajdonképpen az aggályaimat tudom megfogalmazni, hogy Magyarországon ilyen az igazságszolgáltatás. Csodákat egyelõre rövid távon nem lehet várni. Ez az eset egy szomorú eset.

A másik. Javalatot tennék a tisztelt bizottságnak. Az írásos anyag utolsó oldalán szerepel végeredmény-, kunklúzióképpen egy országos bank - az OTP-rõl van szó - és annak van egy helyi - solti - fiókja. Vélelmezi ez az okirat, hogy pénzmosás történik, és a banktisztviselõt nem hallgatják ki, mert mindig hivatkozik valamire, és egy idõ után elfelejtik ezt a kihallgatást.

Az a javaslatom a tisztelt bizottságnak - a magam részérõl szándékosságot vélelmezek az ügyben eljáró hatóságok részérõl, szerintem szándékosan nem göngyölítették fel az ügyet teljes mélységig, szándékosan nem vizsgálták meg -, azt kezdeményezem, hogy ezen irat, illetve a bizottsági meghallgatáson elhangzottakat figyelembe véve keresse meg a Legfõbb Ügyészséget, és ezeket a bizonyítéki elemeket tárja a Legfõbb Ügyészség elé, hogy milyen véleménye van errõl a legfõbb ügyésznek.

Törvényszerû volt-e ez az eljárás, törvényszerû-e az, hogy miáltal a fõügyészség illetve az ügyészségek a törvény alapján felügyelik a rendõrség munkáját, hogy itt azt meg lehet játszani, hogy valakit elsõfokon többször beidéznek, nem megy el, és egy idõ után elfelejtõdhet az ügye. Tehát szabályos dolog-e ez?

Most igenis új legfõbb ügyész van, kérdezzük meg tõle, hogy mi errõl a véleménye. Ha elmarasztaló véleménye van - mint ahogy nekem is az van errõl az egészrõl -, akkor szíveskedjék új eljárást kezdeményezni ebben az ügyben. Ez volt a javaslatom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kóródi Mária képviselõ asszony jelentkezett.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Úr! Csak tisztelettel szeretném felhívni az elnök úr és a bizottság tagjainak figyelmét a bizottság feladatkörére. És tisztelettel arra kérem az elnök urat, hogy ha olyan megnyilvánulások történnek a bizottság elõtt, amelyek különbözõ, már lezajlott bírósági ügyekben jelentek meg és ítélettel, esetleg letöltött büntetésekkel kapcsolatosak, ezek nem feltétlenül tartoznak a mi bizottságunk megítélése alá, és ezzel kapcsolatosan a zárt ülésen szeretném hosszasabban is kifejteni az álláspontomat.

Szeretném, ha a bizottság tevékenységi körét az olajbizottságról szóló határozatban megfogalmazottak szerint végezhetnénk a jövõben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Mivel a bíróság az ügyészi vádirat alapján folytatta le a tárgyalást, és az ügyészi vádiratban is tetten érhetõ az a jelenség, amelyben a figyelmet eleve a beosztottra, a könyvelõre irányítja, ennek megfelelõen járt el gyakorlatilag a bíróság... A korábbi szakaszokban vélhetõ különbözõ eljárási hiba, amelynek mindenféleképpeni megvizsgálása szükségszerû, itt senki nem mondott véleményt a bíróság munkájáról, a bíróság semmilyen kritikát nem kapott az itt elhangzottakban.

Viszont vélelmezhetõ az az olajügyek kapcsán történõ eljárási szabálytalanság - nemcsak ebben az ügyben, hanem több más ügyben is tetten érhetõ ,- ezért tartottam szükségesnek, hogy ez a meghallgatás is megtörténjen. Több ehhez hasonló ügyben is történt megkeresés, de szerettem volna érzékeltetni a bizottság tagjaival azt, hogy nem véletlenül jutottak idáig az úgynevezett olajügyek, nem véletlenül jutott idáig az ország ezekben az ügyekben.

A nagy pénzek elúsztak, a milliárdok komoly vagyonná váltak, a vagyonoknak haszonélvezõi vannak, akik élik világukat, élnek boldogan óriási vagyonnal, és azok az emberek, akik nem tudták megvédeni magukat, leülik helyettük a büntetést. És ez az, ami gyakorlatilag nem hagyható, hogy így mûködjön! Tisztelettel várom a zárt ülésen a további véleményét.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Valóban csak tisztázni szeretném, hogy a zárt ülést azért tartom indokoltnak, mert nem érdemes, hogy most kifelé beszéljünk. Tehát ez a bizottságra tartozó ügy.

De ebben a vonatkozásban, elnök úr engedje meg, hogy... Amit az elnök úr ebben a kérdésben kifejtett, áttekinthetetlen ilyen, bizottsági szinten. És én nagyon szeretném elkerülni azt a hibát, hogy a bizottság ilyen módon bármiféle ítéletet - még csak vélelmezve is - megfogalmazzon! Mert ez egy nagyon veszélyes pálya, elnök úr! És ebben a vonatkozásban nem tisztáztuk azt, hogy igazából melyek azok a kérdések, amelyek keretein belül a bizottság mozoghat.

Az én összes részvétem mindenkié, aki ártatlanul bûnhõdik, de egy ilyen helyzet alkalmatlan arra, hogy megállapítsuk, hogy tulajdonképpen ezek a dolgok mibõl fakadtak, hogyan adódnak. Egésze más egy bizottság felelõssége, elnök úr, és ezt nem szeretném tovább részletezni, de az elnök úr által tett kijelentések olyan kijelentések, amelyek a bíróságra és az ügyészségre nézve olyan állításokat tartalmaznak, melyek elõttünk nem bizonyítottak, és elõttünk nem is bizonyíthatóak, mert nem is tudjuk ezt a kérdést vizsgálni. Óvatosan kellene ezzel bánni.

160

cai 161

ELNÖK: Megköszönöm az aggodalmát, képviselõ asszony, de azért mondtam a meghallgatás kezdetén, hogy javasolni fogom a szakértõinknek ennek az ügynek az átvizsgálását, és kérni fogom majd az ide vonatkozó anyagok bekérését azért, mert szükségét látom ennek. Másképp nem jutott volna idáig, tisztelt képviselõ asszony, ha úgy a rendõrség, mint az ügyészség jogszerûen járt volna el! Ahogy az elsõ meghallgatáson is hallottuk, nem az történt, hogy eljártak volna, hanem a végeredmény egy nyugdíjazás lett.

Tessék, alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy ügyrendi javaslatot szeretnék tenni itt és most. Kérjük meg az elnök urat, hogy a nevünkben is köszönje meg a tanú megjelenését és a nyilatkozattételét, azt követõen a meghallgatás érdemére vonatkozó egyéb megjegyzéseinket zárt ülés keretében folytassuk. Ezt azért szeretném javasolni, mert ebben a kérdésben számos olyan vélemény van - többek között az enyém is -, amely elüt az elnök úrétól. De nem lenne célszerû sem a bizottság tekintélye, sem közös ügyünk érdekében ennek nagy nyilvánosságot adni. Az lenne a célszerû, ha közösen tudnánk megállapodni egy következõ járandó útban. Köszönöm.

ELNÖK: Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megismétlem azt az indítványomat, hogy a szakértõink ezt az ügyet - bekérve a bizonyítéki elemeket - vizsgálják meg újfent, és a Legfõbb Ügyészségre kerüljön továbbításra ez a dokumentum.

A második: gondolom, azt senki nem gondolja komolyan, hogy momentán én azért ülök ebben a bizottságban, hogy egy tíz évig kontraszelektált állománnyal mûködõ ügyészség itt prezentált anyagát elfogadjam. Ha ez a bizottság arra rendezkedik be, hogy ami itt megtörtént, és jogerõs végzés van papíron - papírra került a jogerõs végzés, kihirdetésre került -, és mondom, ezekben az ügyekben egy olyan ügyészség képviseli a vádat, amely a legfõbb ügyész elmondása szerint szakmailag nem áll a helyzet magaslatán, tehát ha ilyen folyamatban elfogadom ennek a végeredményét, még ha az késõbb a bírósági döntés alapján jogerõssé válik is, hát én nem fogadom el. Ezzel válaszolnék az elõttem szóló SZDSZ-es képviselõ felvetésére. Én nem fogadom el! Ez a vizsgálóbizottság azért van, hogy ezeket az ügyeket újfent vizsgálja meg. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Vastagh képviselõ úr!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Én azt kérem, hogy az elnök úr rendeljen el zárt ülést, mert ennek így nincs értelme.

ELNÖK: Megköszönöm a bizottság elõtti megjelenését (Kiss Istvánné: Köszönöm.), és köszönjük a tájékoztatását.

Zárt ülést rendelek el.

(A bizottság a továbbiakban az ülés befejezéséig

zárt ülés keretében folytatta munkáját,

amelyrõl külön jegyzõkönyv készült.

A nyílt ülés végének idõpontja: 16 óra 53 perc.)

Pallag László
elnök