OVB/4-7/2000.

OVB/4-7/1998-2000.

J e g y z õ k ö n y v

az Országgyûlés
az olajügyek és a szervezett bûnözés között
az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának

2000. április 17-én (hétfõn) 14 órakor

az Országház fõemelet 61. számú üléstermében
megtartott ülésérõl

Napirendi javaslat:

1. Arnold Mihály pénzügyõr altábornagynak, a VPOP országos parancsnokának meghallgatása

2. Dr. Bencze József dandártábornok, a VPOP rendészeti fõigazgatójának meghallgatása (mint a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság volt elnöke és mint a VPOP rendészeti fõigazgatója)

3. Egyebek

Elnököl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Jegyzõkönyvvezetõk:

Barna Beáta, Vicai Erika,Madarász Mária, Árvayné Dani Judit

Az ülés résztvevõi

A bizottság részérõl:

Pallag László (FKGP), a bizottság elnöke

Juhász Ferenc (MSZP), a bizottság alelnöke

Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)

Vígh Ilona (Fidesz)

Balogh László (MDF)

Tóth Károly (MSZP)

Dr. Vastagh Pál (MSZP)

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)

Dr. Lentner Csaba (MIÉP)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Vígh Ilonának (Fidesz)

Juhász Ferenc (MSZP) dr. Vastagh Pálnak (MSZP)

Állandó résztvevõk:

Dr. Cserháti Judit, a bizottsági fõosztály helyettes vezetõje

Kissné Andrásik Ilona, a bizottság munkatársa

Meghívottak:

Arnold Mihály, a VPOP országos parancsnoka

Dr. Bencze József, a VPOP rendészeti fõigazgatója

(Az ülés kezdetének idõpontja: 14 óra 11 perc)

PALLAG LÁSZLÓ (FKGP), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit. Megkezdjük a következõ bizottsági ülésünket.

A mai napra három napirendi pontunk van. Az elsõ napirendi pont Arnold Mihály pénzügyõr, altábornagy, a VPOP országos parancsnokának meghallgatása. A második napirendi pont dr. Bencze József dandártábornok úr, a VPOP rendészeti fõigazgatójának a meghallgatása, mint a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság volt elnöke és mint a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója. A harmadik napirendi pont az "Egyebek" kérdése, amit javaslok zárt ülés keretében tárgyalni. A mai ülésünkön az elsõ és a második napirendi pontot nyílt ülés keretében tárgyaljuk.

A jegyzõkönyv kedvéért jelzem, hogy Fazekas képviselõtársunkat Vígh Ilona helyettesíti. A bizottsági ülésen heten vannak jelen, és egy helyettesítési megbízással a teljes létszám nyolc fõ.

Javaslom és kérem a napirend elfogadását. Aki elfogadja a napirendi pontokat, kérem kézfelnyújtással megerõsíteni! (Szavazás.) Köszönöm.

Hadd kérdezzem meg Vastagh Pál képviselõ urat, hogy a helyettesítés él-e Juhász alelnök úr felé. (Dr. Vastagh Pál: Igen.) Akkor a jegyzõkönyv kedvéért mondom, hogy Juhász Ferenc képviselõ urat Vastagh Pál képviselõ úr helyettesíti. Köszönöm. A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet. (Tóth Károly megérkezik a bizottsági ülésre.)

Felkérem Arnold Mihály altábornagy urat, hogy ha a Vám- és Pénzügyõrség részérõl elküldött anyaggal kapcsolatban van kiegészítenivalója, azt tegye meg. A kiegészítés után pedig arra kérem a képviselõtársaimat, hogy a megkapott anyaggal kapcsolatban és az olajügyek és a szervezett bûnözés kapcsán felmerülõ kérdéseket szíveskedjenek feltenni. Megadom a szót az altábornagy úrnak.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A Vám- és Pénzügyõrség az elmúlt évben folyamatosan vizsgálta az elmúlt tíz év olajügyeivel kapcsolatos jelenségeket, valamint azokat a hatósági intézkedéseket, amelyeket a jogszabály lehetõségein belül a Vám- és Pénzügyõrségnek lehetõsége volt megtenni. (Juhász Ferenc megérkezik a bizottsági ülésre.)

A bizottsághoz eljuttatott anyag jelentõs része statisztikai adatokat, jogszabályi felhatalmazásokat, hatóságok közötti levelezéseket, illetõleg hatósági és bírósági döntéseket tartalmaz. Természetesen ebben az anyagban egy olyan összefoglalási lehetõséget is szeretnénk rendelkezésre bocsátani, amely összefoglalási lehetõség - ha szabad így mondanom - vázlatát adja az eddigi jelenségeknek, és a bizottsági tagok elé utólagos beleegyezésükkel egy Vámhírmondót helyeztünk el, amely Vámhírmondó kronológiai sorrendben jogszabályokra való hivatkozással tartalmazza a történetet.

A szóbeli kiegészítõmet megpróbálom ennek ismeretében közérthetõen megfogalmazni, mivel az ülés nyilvános. Nem szeretnék az összefoglalómban neveket, vállalatokat és személyeket említeni. Ha a kérdések arra irányulnak, akkor attól függõen, hogy zárt ülés lesz-e, természetesen válaszolunk rá.

Az összefoglaló egy idõrendi sorrendet határozott meg önmaga számára. Az idõrendi sorrend a rendszerváltozástól keletkezik, és tart napjainkig. Az olajjal, a nemzetgazdaság szempontjából e kiemelkedõen fontos stratégiai termékkel kapcsolatos problémák gyökere ugyanis a rendszerváltozás idõpontjáig vezethetõ vissza, hiszen ez volt az az idõszak, amikor a kõolajipari termékekre fokozatosan rakódtak rá azok az állami köztartozások, amelyek a kõolajipari termékek árát jelentõsen megemelte, illetõleg a kõolajipari termékek voltak azok a nemzetgazdaság szempontjából stratégiailag fontos termékek, amelyeket a világon mindenütt úgy hívnak, hogy magas adótartalmú termék, vagy jövedéki termék. Természetesen még ebbe a körbe tartozik az alkohol és a cigaretta is.

A kilencvenes évek politikai változását egy rendkívül nagy kiterjedésû gazdasági nyitás követte, ami azt jelentette, hogy a külkereskedelem elvesztette állami monopólium jellegét, és egyik percrõl a másikra a külkereskedelem állampolgárok számára alanyi joggá vált. Ez azt is jelentette, hogy a korabeli nyugatnémet országban olajjal foglalkozó kereskedõk száma alig haladta meg a 30-at, míg nálunk körülbelül 100 ezer bejegyzett cég foglalkozott ezzel. Gyakorlatilag ezt a robbanást nem követte a hatósági ellenõrzéssel felruházott és jogosult szervezetek kiépítése, megerõsítése, gyakorlatilag négy hatóság foglalkozott ezek ellenõrzésével. Az egyik volt a Vám- és Pénzügyõrség, de jogszabályi háttér nélkül. A másik volt - majd kitérek rá, hogy '93-ban született meg az elsõ jövedéki törvény - a rendõrség. A harmadik volt az APEH. Volt még egy szervezet, az úgynevezett Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség.

Egyesek az olajügyek kezdetét a taxisblokád idõpontjára teszik, illetõleg az olajforgalmazás frontján végbemenõ változások, a hirtelen sokszereplõssé váló piac mûködtetése a hazai mamutvállalat, a Mol értékesítési területének felosztása csak azzal együtt volt lehetséges, ha a korábbi gazdasági szabályozók - amelyek egy szocialista gazdaságot voltak hivatott szabályozni - bizonyos szempontokból felpuhultak.

Az árakat egyre növekvõ állami elvonások kísérték, ezzel együtt értelemszerûen nõtt a visszaélések veszélye is, hiszen a növekvõ adóterhek kikerülésével egyre több profitra lehetett szert tenni. Az egy szállítmányon elérhetõ haszonkulcs miatt ez a tevékenység elfogadható kockázatúvá vált, hiszen a jogszabályok ezt a szankcionálást akkor még nem tették magukévá, illetõleg a jogalkotók nem gondoltak arra, hogy ez ilyen módon alakul. Az importszállítmányok ellenõrzését a Vám- és Pénzügyõrség végezte, a hazai forgalmazás kontrollja az APEH, illetve bizonyos tekintetben a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség feladata volt. 10

BB 11 (Arnold Mihály)

A konstrukció, ami lehetõvé tette az olajjal való visszaéléseket: a 39/1976. PM-KKM sz. együttes rendelet '92. augusztus 1-jén életbeléptetett jogszabály-módosítása tette lehetõvé.

Hadd emlékeztessem a bizottság tagjait arra, hogy 1992-ben a Vám- és Pénzügyõrség összbevétele nem érte el a 200 milliárd forintot. Ha jól emlékszem, 187 milliárd forint volt, ebbõl a kintlévõség megközelítette a 100 milliárd forintos nagyságrendet. Azon egyszerû oknál fogva, hogy a vállalatok számára nem volt jogszabályi kötelezettség az, hogy a kiszabott vámot azonnal befizessék, hanem elõbb értékesítették az árut, és miután a nagy külkervállalatok, amelyek pár ezren voltak, szétrobbantak - egy külkervállalatnál legalább annyi Kft született, ahány fõosztálya volt a külkervállalatnak -, ezáltal a mi ügyfeleink száma egyik napról a másikra elérte a százezres nagyságrendet.

A 20/1992. (VII.7.) PM-NKGM együttes rendelet, amely az azonnali vámkiszabás rendszerét bevezette, kimondta, hogy a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámáru után járó vám és vámmal együtt fizetendõk adók, illetékek és díjak együttes összegének erejéig vámbiztosítékot kell nyújtani.

Ez egy nagyon komoly korlátozás volt, és ennek nagyon alacsony szintû jogi szabályozása volt, hiszen alapvetõ állampolgári kötelezettségeket, az állami köztartozás megfizetését két miniszter együttes rendelete szabályozta.

Egyidejûleg azt is meg kell mondani, hogy ez a jogszabály elõírta, hogy vámáru a vám megfizetése vagy biztosítása elõtt nem adható ki, de ezt kivétellel szabályozta, amire e jogszabály úgy rendelkezett, hogy árutovábbításkor nem kell külön vámbiztosítékot követelni, illetõleg ez a jogszabály határozta meg, hogy azokban az esetekben, amikor a fizetési lehetõségek fennállnak, halasztott vámfizetési engedélyt kell adni. Ez a halasztott vámfizetési engedély 15 nap volt. Nem lehetett továbbításkor külön vámbiztosítékot szedni, hiszen ez nem végleges vámkezelés volt, csak ideiglenes, technikai jellegû, tehát itt is komoly veszélyhelyzet volt.

Volt még egy komoly problémája ennek a jogszabálynak, az alapeljárásban a 39/1976. PM-KKM együttes rendeletnek. Ez pedig az volt, hogy általános illetékesség volt a vámigazgatásban. Az általános illetékesség azt jelentette, hogy az ügyfél, a vámigazgatás ügyfele - legyen az állampolgár, természetes vagy jogi személy - a Magyar Köztársaság területén bármelyik vámhivatalban vámkezeltethette az áruját bármelyik idõpontban.

Ezt az általános illetékességet '93-ban sikerült a javaslatunkra úgy szabályoztatni szintén egy ilyen rendelettel, hogy csak a telephely szerint illetékes vámhivatalnál lehessen a magas adótartalmú termékeket vámkezeltetni. Sajnos ez a jogszabályi lehetõség csak pár hónapig volt érvényben. 1994. február 23-án egy PM-IKIM rendelet törölte ezt a jogszabályi helyet a jogszabálygyûjteménybõl, ezzel továbbra is lehetõség volt a vámáruk utaztatására.

Ez azért fontos tétel, mert a Vám- és Pénzügyõrségnek nem volt jogosítványa a közutakon ellenõrizni. Nem volt apparátusa a közutakon ellenõrizni, hanem be voltak szorítva a vámhivatalok a saját illetékességi területükre. A saját illetékességi területükön volt mozgási lehetõség, de a magas adótartalmú termékek tekintetében olyan kezdetleges volt a jogi szabályozás, ami a valamikori tilos pálinkafõzdékre alakult, és azt kellett kiterjesztõ jogértelmezéssel az olajra is kiterjeszteni.

El kell mondanom azt, hogy a testületben ebben az idõben elég nagy jogbizonytalanság uralkodott, hiszen az alacsony szintû jogszabályt az ügyfelek az Alkotmánybíróságnál megtámadták, hiszen a '80-as évek végén, a Németh-kormány idején Kulcsár tanár úr már az úgynevezett törvényerejû rendelet hatáskörét kétségbe vonta, és azt is el kell hogy mondjam, hogy ezt egy alkotmánybírósági határozat felülvizsgálta.

Hadd emeljek ki belõle egy mondatot. "Az Alkotmánybíróság - ezt '94. március 21-én tette közzé, ez volt a 821/B 1994. AB-határozat - a vámjoggal kapcsolatban hozzá beérkezett indítványok alapján az elõkészítés során több ízben megkereste a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnokát, valamint az igazságügy-minisztert, és meghallgatta a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma képviselõinek álláspontját.

Az igazságügy-miniszter arról adott tájékoztatást az Alkotmánybíróságnak, hogy a vámszabályok kodifikációs munkái folyamatban vannak, és hogy a törvényjavaslatot még az 1993. évben tárgyalja az Országgyûlés." Ez '94. március 21-én került kiadásra, ezért az eljárást az Alkotmánybíróság felfüggesztette.

Az Alkotmánybíróság egyébiránt úgy döntött ebben a vitás kérdésben, hogy a törvényerejû rendeletben foglaltakat törvényként elfogadta, és a Vám- és Pénzügyõrség szabályozási rendszerét is a törvény erejének tudta be. Ez volt az az úgynevezett kritikus idõszak, a '94. év, hiszen '94. február 23-án szembesült azzal, hogy a továbbiakban is bárhol lehet vámkezelni, és ez a vámkezelés nem ellenõrizhetõ.

Hiszen a korabeli Vám- és Pénzügyõrségnek nem voltak számítástechnikai rendszerei. A nyomozólevelek az akkori jogszabály alapján úgy kerültek kiállításra, hogy egyik vámhivatal, ahol hol hiányzott a vámáru, megírta a szomszédnak, és mire körbeért, a nyomozólevél tanúsága szerint meg lehetett állapítani, hogy hol kezeltek még hasonló jellegû vámárut.

Nagyon fontos volt, hogy a beléptetéskor nem szabhattunk ki az általam idézett jogszabály alapján vámbiztosítékot, és amire a végleges vámkezelés megtörtént, amire a hatóság tudomására jutott, hogy két vonatszerelvény a vasúti jelentések alapján eltûnt, addigra ezek már felhasználásra, értékesítésre kerültek.

'94-ben, a kormányváltás idõszakában azt hiszem - engedjék meg, hogy emlékeimre is hagyatkozzam, ne csak a jogszabályra - az akkori pénzügyminiszter búcsúztatásán jelentették nekem, hogy egy cég több milliárdos vámtartozást, illetve adótartozást halmozott fel. Ez egy pénteki vagy szombati nap volt, ha jól emlékszem, június 1-jén, amikor is azt az utasítást adtam - hivatalba helyeztem önmagam -, hogy ki kell menni a céghez, és a cégnél lefoglalni mindent, ami lefoglalható.

Munkatársaim - miután a különleges ügyosztály megjelent a cég által bejegyzett telephelyen - megállapították, hogy ott ilyen cég nem létezik, és akkor szembesültünk a második problémával: a cégbíróságok olyan helyzetben voltak, hogy a nagy tömegû cégbejegyzést nem tudták végrehajtani, hanem az akkori jogszabály szerint elegendõ volt, ha beadták a cégbírósághoz a bejegyzés iránti kérelmet, hogy Gipsz Jakab Kft-je, az iktatóbélyegzõt elhelyezték, és az iktatóbélyegzõ dátumától megkezdhette a jogszabályban elõírt tevékenységét. 20

cai 21 (Arnold Mihály)

Ha két hét múlva ugyanez a cég azt a beadványát visszavonta, miután két hétig forgalmazott kõolajipari termékeket, akkor az akkori cégnyilvántartásból nem volt olyan hatóság, amely ezt képes lett volna nyomon követni.

Miután ezzel szembesültünk, úgy döntöttem, hogy miután mi adtuk ki a halasztott fizetési engedélyeket, nem én, hanem egy fõosztályi szintû határozat tette lehetõvé, felügyeleti jogkörömnél fogva visszavontam minden magas adótartalmú termékre vonatkozó halasztott fizetési engedélyt, és kiadtam egy olyan VPOP-utasítást, miszerint ez a jogszabályi hely a jövõben nem alkalmazható - azon egyszerû oknál fogva, mert a költségvetés bevételeit veszélyeztették. Volt szerencsém mintegy hat pénzügyminisztert kiszolgálni ebben a beosztásomban, és minden pénzügyminiszter legfõbb érdeke az volt, hogy a költségvetési bevételeket biztosítani kell. Ezért számomra nagyon fontos volt, hogy a bevételek bejöjjenek, hiszen az én munkám értékelése, valamint a testület munkájának az értékelése ezen állt, vagy ezen bukott. El kell mondani azt is, hogy ez volt az az idõszak, amikor veszélyeztetettnek láttuk a költségvetés bevételeit, hiszen - ha jól emlékszem - egyidejûleg hat olyan kft. volt, amely kft.-k milliárdos nagyságrenddel károsították az állami bevételt.

A Vám- és Pénzügyõrség a '94. év nyarán próbálta rendszerezni a lehetõségeit, és próbált jogszabályi elõírásokat ajánlani a jogalkotóknak. Ez az állapot - ha jól emlékszem - két-három hónapig tartott, amikor a Pénzügyminisztériumtól és az akkori Ipari Minisztériumtól kaptunk egy olyan kvázi utasítást, amely az iratok közt fellelhetõ, hogy lehetõvé kell tenni mindenkinek, hiszen nem mindenki bûnözõ. Ez volt az ideológia, és ez a multinacionális cégeket is borzasztó hátrányba helyezi. Több olyan felszólamlás volt ez ügyben, az akkori korabeli sajtó és média foglalkozott vele, több alkalommal hallgattak meg különféle rádióadók és tévéállomások, amikor is olyan vád érte a Vám- és Pénzügyõrséget és annak vezetõit, hogy az ország fejlõdését talán még akadályozza is, hogy ha ilyen szigorú rezsimet vezet be. A nyár végére, augusztusban vissza kellett állítani az eredeti rendet, és ígéretet kaptunk arra, hogy az úgynevezett jövedéki törvényben különféle szigorításokat fognak végrehajtani. Tulajdonképpen ezt a témát és eddig az idõszakig nagyon sokan vizsgálták. Mint arra már utaltam, az Alkotmánybíróság nagyon részletesen foglalkozott vele.

Kérem a tisztelt elnök urat és a bizottság tagjait, hogy engedjék meg, hogy a Legfelsõbb Bíróság egy ítéletébõl is idézzek egy mondatot. Az alapügy 1992 novemberében indult, és ez a legfelsõbb bírósági ítélet '98. április 28-án született. Ebbõl is látszik, hogy micsoda komoly idõk teltek el egy-egy ügy lezárásáig. Miután leírta az úgynevezett alapügy tényállását, azt mondja a Legfelsõbb Bíróság, hogy "Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes" - ez mi voltunk, a Vám- és Pénzügyõrség - "a perbeli idõszakban a hiányos és így visszaélésekre lehetõséget nyújtó jogi szabályozás következtében kialakult bizonytalan jogi helyzetben kiterjesztõ jogértelmezéssel kötelezte a felperest adófizetésre". Tehát a Vám- és Pénzügyõrség - mivel nem voltak elegendõek a jogszabályok - egy kiterjesztõ jogértelmezést vett igénybe, amely az adófizetõ számára kedvezõtlennek minõsült.

Azt is el kell mondanom, hogy a Vám- és Pénzügyõrség, mielõtt egy büntetõeljárást be tudott indítani, azt megelõzõen egy polgári peres eljárásban alperesként kellett védeni a költségvetés érdekeit. Ez azért volt úgy, mert a Vám- és Pénzügyõrség elõször államigazgatási jogkörben vám- vagy jövedéki igazgatás területén államigazgatási határozatot hozott. Ez az államigazgatási határozat a Vám- és Pénzügyõrség fórumrendszerén belül jogorvoslattal megtámadható volt - ez már a másodfok -, majd a jogerõs vámigazgatási határozatot bíróság elõtt egy rendkívüli jogorvoslat keretében lehetett megtámadni, amely további két fokú volt, és ennek volt még egy harmadik fokozata. Ezt a harmadik fokozatot a legfelsõbb bírósági felülvizsgálat tette lehetõvé. Ezért volt olyan ügyünk, amely szintén '92-ben kezdõdött, hogy az úgynevezett vámigazgatási, tehát maga az igazgatási ügy végsõ lezárása '99 nyarán történt meg, és a Legfelsõbb Bíróság - hisz végig a Vám- és Pénzügyõrség alperesi minõségben pernyertes volt, ha szabad így mondanom, hiszen jogerõsen a bíróság is eldöntötte - egy jogértelmezéssel megváltoztatta az addigi helyzetet. Azt mondta, hogy nem annak kell bekeverni az olajterméket, akit mi felelõsségre vontunk, hanem másvalakinek kellene - hangsúlyozom, ez egy jogértelmezés volt -, egyidejûleg az ügyészség ejtette a vádat, holott a polgári peres eljárás közben az ügyész benyújtotta a vádindítványt. Itt nem arról volt szó, hogy egy vagon, két vagon, vagy három vagon, hanem milliárdos nagyságrendû értékekrõl volt szó.

El kell mondani azt is a '94-es esztendõrõl és magáról a jogszabályi rendezettségrõl, hogy a testület számára egy átmeneti állapotnak tûnt ez a jogalkalmazás, hiszen a rendszerváltást követõen mindenki azt gondolta, és azt hitte, hogy rövidesen megszületnek majd azok a jogszabályok. Valóban '93-ban született egy jövedéki törvény, amely jövedéki törvénynek az volt a lényege, hogy a jövedékkel kapcsolatos tevékenységet szabályozta, a jövedéki alanyok számára nagyon rendszeresen leírta azt, hogy mit kell tenni. De erre gyakorlatilag '94-ben került sor elõször, hiszen miután '93-ban életbe lépett a jövedéki törvény, ez egy teljesen új jogszabály volt, ezt mindenkinek újra kellett tanulni. 1994. január 1-jétõl lépett hatályba teljes egészében, és akkor kellett nekünk kialakítani a szakértõi stábunkat, hiszen ezt nem tanították a jogtudományi egyetemen, a közgazdaságtudományi egyetemen és a Pénzügyi és Számviteli Fõiskolán. Egyszerre tanulta meg a hatóság, a bíró, az ügyész, a rendõr, a vámos a bûnözõkkel és az ügyvédekkel együtt - bocsánatot kérek. Tehát ez volt az akkori helyzet.

Az Állami Számvevõszék vizsgálta a '93-as és a '94-es ilyen irányú tevékenységünket. Bocsássanak meg, ha ismét egy pár mondatot idézek az ÁSZ-vizsgálat anyagából, amit annak idején a parlamenti bizottság és a parlament elfogadott.

30

BB 31 (Arnold Mihály)

A Vám- és Pénzügyõrség alaptevékenységét, mûködési rendjét egységes vámtörvény hiányában számos különbözõ szintû jogforrás szabályozza. A feladatellátást a hézagos, ellentmondásos, többszintû szabályozás mellett is kedvezõtlenül befolyásolta, hogy a vámjog legmagasabb szintû jogforrása, az 1966. évi 2. tvr. elavult - tessék elképzelni, '66-ban szültetett a törvényerejû rendelet; az új gazdasági mechanizmust készítette elõ -, továbbá a tvr-t mint jogforrást a jelenlegi jogalkotási hierarchia már nem tartalmazza." Mint elõször utaltam rá, az Alkotmánybíróság elfogadta teljes jogú jogforrásnak ezt a jogszabályt.

"A növekvõ feladatok és a szükséges szakképzett munkaerõ optimális aránya csak hosszú távon biztosítható - jelenti ki az ÁSZ-vizsgálat -, és a Vám- és Pénzügyõrség jövedelmi viszonyai a piacgazdaság körülményei között nem segítik a munkaerõ megtartását, egyben fokozott veszélyeztetettséget is jelentenek a korrupció szempontjából."

Úgy gondolom, e bizottság elõtt a szóbeli kiegészítésben külön kell szólnom a korrupcióról mint jelenségrõl a Vám- és Pénzügyõrség szervezetén belül. Ez volt az az idõszak, amikor a Vám- és Pénzügyõrség vezetése úgy döntött, hogy minden tagját nagyon szorosan ellenõrzi, és úgy gondolom, hogy a közigazgatásban talán az elsõk voltunk, akik bizonyos beosztásokban vagyonnyilatkozatokat adtak - ha jól emlékszem, még Minarik úr volt az APEH elnöke, akivel ezt a jogintézményt szorgalmaztuk, illetõleg szorgalmaztuk azt, hogy a hatóság számára fennálló bizonyítási kényszer forduljon meg.

Ha tehát valakinél olyan vagyonnövekedés van, akkor az angolszász modellekhez hasonlóan ne a hatóságnak kelljen bizonyítani azt, hogy honnan van ez. A szigor gyakorlatilag azt eredményezte, hogy '94 nyarán a Vám- és Pénzügyõrség Független Szakszervezete beadvánnyal fordult a legfõbb ügyészséghez, és tiltakozott az ellen, hogy az országos parancsnokság és annak különleges ügyosztálya az országos parancsnok utasítására a személyi ellenõrzéseik és a hivatali ellenõrzések során durván megsértik a személyiségi jogokat, és kérte kivizsgálni.

Ezt a legfõbb ügyész úr kivizsgálta, és '94. év végére válaszolta meg. Ebben gyakorlatilag azt írja a legfõbb ügyész úr a szakszervezet elnökének: "Mintegy hatvan fegyelmi ügy tanulmányozása során megállapítható volt, hogy az azokban hozott határozatok érdemben helytállóak, és egyes esetekben történtek szabályszegések, eljárási szabályok nem megfelelõ betartása."

Ez azt jelenti, hogy akkor indult el tulajdonképpen a Vám- és Pénzügyõrség testületén belül a veszélyeztetettség; amit az ÁSZ-anyag is leírt, hogy borzasztó alacsonyak voltak a fizetések, és egy-egy kamionnál a felajánlott összegek az illetõ fizetésének többszörösét tették ki. Volt egy konkrét eset, amikor egy jövedéki engedélyért 10 millió forintot ajánlottak fel a vámtisztviselõnek.

Ez onnan tudott, hogy a megvesztegetõt feljelentettük, és a megvesztegetõt, aki végül is testületi tag volt, nagyon komoly beosztása és rendfokozata volt - ezredes - jogerõsen elítélték, felfüggesztett szabadságvesztésre, és kizárták az ügyvédi kamarából is. Voltak tehát ilyen esetek, ezt kár lenne tagadni.

Mivel a média jelen van, talán emlékeznek rá, hogy a Vám- és Pénzügyõrség volt az a hatóság, amely ezeket az ügyeket elõször nyilvánosságra hozta. Ha megnézzük a fegyveres rendvédelmi szervek között, hogy ki ellen jártunk el, akkor itt van szám szerint a legkisebb létszámú, de szám szerint a legtöbb eljárás, amely természetesen nem vezetett minden esetben eredményre, mert egy bíróságnál nagyon komolyan kell bizonyítani, és a hatóságoknak nem voltak meg az eszközeik ahhoz, hogy titkosszolgálati eszközökkel vagy egyéb módszerekkel ezeket bíróság elõtt is bizonyíthatóan...

Úgyhogy volt olyan fõtiszt, akit három év után, a Munkaügyi Bíróság ítélete alapján eredeti beosztásába kellett visszavenni, és van olyan kollégám, aki ellen még mindig tart az eljárás, évek óta, és felfüggesztett állapotban van. Õ szintén magas rangú tisztviselõkrõl van szó.

Ezért a Vám- és Pénzügyõrség tevékenysége gyakorlatilag a jogszabályváltozások révén is nyomon követhetõ. A legnagyobb és legsúlyosabb kérdés azonban az elsõ idõszakban nemcsak a halasztott fizetési rend jelenléte, illetõleg az általános illetékesség volt, hanem a HTO-kérdés is. Ugyanis ugyanazon termékkörre kettõs árrendszer volt az évtized elejétõl kezdve: az egyik adóköteles, a másik nem adóköteles.

Erre a kormányzat sok mindent kitalált. Kitalálta a HTO-jegyeket, az ellenõrzéseket. Ezek természetesen hátrányosan befolyásolták a Vám- és Pénzügyõrség tevékenységét, mert csak Budapesten többezer lakást kellett - akik bejelentették, hogy olajkályhával fûtenek - ellenõrizni, és megállapítani, hogy a légköbméternek megfelelõen igényelték-e a HTO-jegyet, arról nem is szólva, hogy a költségigényünk elég szûkmarkúan volt kielégítve. Ha jól emlékszem, a HTO-jegyeknél az önkormányzatok a 90 százalékát kapták meg, mi pedig az egytized részét, holott az önkormányzatok csak postáztak, mi pedig ellenõriztünk.

Nincs is ebbõl semmi baj, csak az, hogy a tényleges és konkrét ellenõrzések elõl vitte el az ilyen feladat az erõt, hisz a személyi állomány leterheltsége 200 százalékos volt, ennél fogva a fluktuáció is rendkívül magas volt.

1995. volt az az év, amikor a parlament elfogadta a vámtörvényt, valamint a tarifatörvényt. Hiszen nagyon nagy kérdés volt a tarifális hovatartozás megállapítása. Mert addig, amíg a Vám- és Pénzügyõrség az import olajtermékeknél csak és kizárólag a vámot és a vámmal együtt beszedendõ terheket szedte be, a másik hatóság az adóhatóság volt, aki a fogyasztási adót szedte be, mi a brüsszeli nomenklatúra szerint a kereskedelmi vámtarifaszámok alapján azonosítottunk, de az adóhatóság az ITJ szerint. Az ITJ és a brüsszeli nomenklatúra nem volt kollerálható egymással. Ezért ha más árumegnevezést használtak - mondjuk az olajnál volt az orsóolaj, a rozsdagátló olaj és egyéb megnevezések, amelyek nem tartoztak a jövedéki törvény hatáskörébe -, akkor bizony olyan mennyiségû kõolajipari terméket hoztak be importálásra - a statisztikákból, amit leadtunk, nyomon követhetõek ezek az adatok -, olyan mennyiségû olajat, hogy akár Alaszka fûtését is lehetett volna ezzel végezni.

Természetesen a dermedésgátlók és az egyéb olyan olajtermékek, amelyek nem szerepeltek a jövedéki törvény felsorolásában, mind-mind melegágyai voltak azoknak a lehetõségeknek, amely lehetõségek a feketegazdaság kialakulásának kedveztek.

Amikor a szigorítások megtörténtek, az adózott kõolaj-feldolgozási termékek importja gyakorlatilag egyharmadára csökkent. Az adó nélküli kenõolajimport, illetve adómentes felhasználási célra beszerzett petróleum feldolgozása viszont a duplájára emelkedett.

40

cai 41 (Arnold Mihály)

Ez is a statisztikai adatszolgáltatásból - amit elnök úr volt szíves tõlünk kérni - nyomon követhetõ, tehát ezek mind olyan statisztikai adatok. Elnézést kérek a bizottsági tagoktól és fõleg a szakértõktõl, hogy több, mint húszezer oldal ez az anyag. Ezek a statisztikai adatok ellenõrizhetõk, hiszen a Vám- és Pénzügyõrség adattárából vettük elõ ezeket az adatokat.

Az 1996. évben - ezt mi a fordulat éveként tartjuk számon - tulajdonképpen hatályba lépett a vámtörvény, de meg kell mondanom, hogy a vámtörvény szigorítási részét kérésünkre a Pénzügyminisztérium és az akkori Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elõrehozta január 1-jére, és ezáltal az úgynevezett jövedéki kereskedõk száma jelentõsen visszaesett. Az anyagban erre is van táblázat. Tehát ezek a jogszabályi változások az exportot, importot, illetõleg a belföldi forgalmazást nagyon jelentõsen alakították és befolyásolták.

A vámtörvény szigorításának legfontosabb eleme az volt, hogy a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk esetén a halasztott vámfizetési engedélyeket csak a benyújtott bankgarancia mértékéig lehetett felhasználni a vámkezelések során. A jövedéki törvény ismételt módosításával szigorodott a jövedéki engedélyek megszerzésének lehetõsége is, amely azt jelentette, hogy jelentõsen visszaesett a jövedéki engedéllyel rendelkezõk száma.

Az év legnagyobb problémáját a szektorban akkor a nem szabványos fûtõolajtermékek jelentették. Sajnos ki kell mondani, és abban az anyagban is kimondtuk, hogy amikor megszûnt egy veszélyhelyzet, akkor jelentkezett helyette valami más. Egy más hasonló jellegû, a nem szabványos fûtõolaj, amelynél a probléma gyakorlatilag ugyanaz volt, mint korábban a HTO-val. A terméket minimális átalakítást követõen motorikus céllal, a gázolaj kiváltására kiválóan fel lehetett használni. Ennek következtében amikor megvizsgáltuk, hogy hogyan nõ az importja, jelentõsen emelkedett az import. A végfelhasználók ellenõrzése során derült ki, hogy azok a legtöbb esetben fiktívek voltak. Tehát az IKIM engedélye nem valós társaságok tüzelõolajjal történõ ellátását szolgálta.

Szintén erre az idõszakra tehetõ az, amikor a Vám- és Pénzügyõrség szervezete elbizonytalanodott. Ha a médiák visszaemlékeznek rá, '95-ben a pénzügyi kormányzat a Vám- és Pénzügyõrség rendvédelmi jellegét meg akarta szüntetni, és a Vám- és Pénzügyõrséget egybe akarta vonni az APEH-val, megszüntetve a fegyveres testületi jelleget. Ebben az idõszakban a testületet nem parancsnok irányította, hanem miniszteri biztos, aki egy másik szervezetnek volt a vezetõje. Ez az idõszak a testület egész személyi állományát elbizonytalanította, és természetes, hogy abban az idõszakban az ellenõrzések sem voltak olyan hatékonyak, mint amikor az úgynevezett különleges ügyosztályt az ügyészség vizsgálta. Az is majdnem egy évig tartott. Nagyon nehéz volt a munkatársakat arra szorítani, hogy állandóan ellenõrizni kell az ellenõröket, mert mindig az volt a nagy kérdés - és azt hiszem, ez lesz még nagyon sokáig -, hogy ki ellenõrzi az ellenõröket, vagy ki õrzi az õröket. Ez szintén egy olyan jelenség volt - a két szervezet összevonásának kísérlete -, amelynek nem voltak meg végül is a jogszabályi feltételei, de megkísérelték, és a napi tevékenységben nagyon sok olajügy akkor kumulálódott, abban az idõszakban.

A következõ évben megszûnt a nem szabványos termékek behozatalának külön engedélyezése. Tulajdonképpen az IKIM ezzel a megoldással kivonult a probléma rendezésébõl. Az ásványolajtermékek körében elméletileg az a helyzet állt elõ, hogy belföldön forgalomba hozni csak szabványos minõségû terméket szabad, ennek következtében a nem szabványos termékek importja némileg csökkent.

E pozitív elmozdulás mellett már szinte megszokottként megnyílt egy újabb visszaélési lehetõség, és - mint ahogy arra már utaltam - fellendült az extrakönnyû fûtõolajak behozatala. Már magának e termékfajtának a hazai bevezetése is külön tanulmányt érdemelne. Sajátos termékfajta, különösen az általam felvázolt elõzmények ismeretében. Gyakorlatilag hasonlított a HTO visszahozatalára.

1997. október 1-jén a huszonnegyedik órában sikerült úgy módosítani a magyar szabványt, hogy a visszaéléseket legalább korlátok között tartsa. Tehát a szabvány volt a meghatározó, amely azt mondta ki, hogy ez nem adóköteles termék, és a szabványban kellett szabályozni azokat a paramétereket, amelynek kapcsán a szakértõk és a laboratóriumok megállapíthatták, hogy ez bizony mégiscsak adóköteles termék.

Az egész évet tekintve azonban kétségtelenül megállapítható, hogy ez már viszonylag konszolidáltabb év volt. A jogszabályok már hozzávetõleg kezelhetõvé tették a szektort, a kiskapuk többé-kevésbé megszûntek, és a VPOP elõször kapott komoly fejlesztési lehetõséget létszámának feltöltésére, ugyanakkor bizonyos erõforrásokat is sikerült átcsoportosítanunk. Az ellenõrzéseink gyakorlatilag egyre rendszeresebbé, szigorúbbá váltak, melynek következtében a piac számottevõen tisztult.

Tény, hogy a közvélemény a változásokat kevésbé érzékelhette, hiszen a korábbi évek nagy horderejû ügyei még leginkább csak ekkor kerültek ügyészi, bírói szakba, és ekkor kaptak elõször nyilvánosságot, tehát hogy vannak olajügyek. Ezek a bírói szakba ebben az idõszakban értek el - a '92-es ügyek -, és természetesen a médiumok errõl tudósításokat adtak a közvélemény számára. Ezért úgy tûnt, hogy ez az úgynevezett eredménycentrikus tevékenységünk nem kapott elég nyilvánosságot.

Igazából ez évben már leginkább a kettõs szervezetbeli probléma miatt történhettek komolyabb visszaélések. Ez abból állt, hogy míg a termékek elõállítását, forgalmazását alaki szempontból a Vám- és Pénzügyõrség ellenõrizte, és bátran mondhatom, ellenõrzés alatt is tartotta ekkor már, addig a termékek adóztatását az APEH végezte. Elvált egymástól a két szervezet funkcióján kívül még az is, hogy a belföldi adóztatás és az importtermékek adóztatása is két külön hatóság kezében volt. Erre segített rá az a negatív tényezõ is, hogy a jövedéki szabályok egyre inkább zárttá váltak, azonban a fogyasztásiadó-törvény liberalizmusa ezt nem követte.

1998 a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény bevezetésének az éve volt. Úgy gondolom, nem túlzó az a megállapítás, hogy ha a kilencvenes évek elején egy mostanihoz hasonló szigorúságú, jó, a gazdaságot megfelelõen szabályozó törvénnyel rendelkezünk, akkor ez talán nem következhetett volna be. Tulajdonképpen önök feltehetik a kérdést, hogy mi volt a nyomozóhatósági tevékenységünkkel, hiszen abban az idõben már nyomozóhatósági jogosítványaink voltak, a kezdet kezdetén. De a nyomozóhatósági szervezet nem volt kiépítve.

Az elsõ nyomozóhivatalok egy része '92-ben állt fel költségvetési támogatás nélkül, és egy-egy megyeszékhelyen - a mai napig is megyeszékhelyeken vannak a nyomozóhatóságok - 8-9 fõvel indult. El lehet képzelni, hogy a bizottság elé közel ezer ügyet terjesztettünk - ha jól emlékszem 902-õt -, és erre 9 fõs nyomozóhatóság volt. De ezek a nyomozóhatóságok a vámbûncselekmény, a devizabûncselekmény, az adócsalás speciális változatait nyomozni voltak kötelesek. Tehát nemcsak az olajipari termékekre voltak õk kitalálva. 1994-ben volt a második turnus, ahol azokat a megyei nyomozóhivatalokat, ahol még nem volt, a második körben szintén megalapítottuk. 50

BB 51 (Arnold Mihály)

A nyomozóhivatalok tevékenysége ezzel gyakorlatilag a vámhivatalok tevékenységétõl elvált, és egyidejûleg ez a tevékenység az akkori jogszabályi kereteken belül volt értékelhetõ.

Nem volt például - a fehérgalléros bûnözésrõl van szó, és gondolom, a fõigazgató úr errõl egy kicsit részletesebben beszél - titkosszolgálati eszköz használatára lehetõség. A világon mindenütt az úgynevezett intellektuális bûncselekményeket, a fehérgalléros bûnözést csak így lehet megoldani. Ráadásul a közigazgatás, a büntetõeljárás - mint mondottuk - nem volt szinkronban, hiszen a büntetõeljárást nagyon sok esetben hosszadalmas közigazgatási eljárás elõzte meg, amelyben ha pernyertesek voltunk, akkor vehettük fel joggal azt az álláspontot, hogy bizonyára elmarasztalják.

A jogerõs bírói ítéletek is nagyon megosztották a közvéleményt. Ha jól emlékszem, Tamásiban volt egy nagyon szigorú és számunkra elfogadható bírói ítélet, de ha a bizottság lesz szíves és megnézi az általunk becsatolt iratokban az úgynevezett bírói ítéleteket, rá kell jönni, hogy ezek enyhék voltak, és a többmilliárdos ügyekben - ha szabad így mondanom - gúzsba kötve táncoltunk.

Voltak olyan esetek, amikor az eljárás kezdetén a Vám- és Pénzügyõrség Kft vagy a természetes személy vagyoni helyzetét - mert mindig a természetes személyt lehetett bíróság elé állítani, a jogi személyt sohasem -, a vagyonát feltérképezte, zár alá helyezte, majd egy bírósági eljárás ezt a jogosítványunkat felfüggesztette, és amire pernyertes lett a Vám- és Pénzügyõrség, addigra a vagyon már nem volt feltalálható, illetõleg nem volt lefoglalható.

Úgy tûnik, hogy nálunk talán minden rendben volt az én kiegészítésemet illetõen. Azt kell hogy mondjam, hogy bizonyára követtünk el hibákat. A nem egységes jogalkalmazás, az esetenkénti ellenõrzések nem teljes köre természetesen talán kisebb károkat is okozhatott volna, de én mint aki a kialakulásától napjainkig nyomon követte a jogi helyzetet, a társadalmi és a gazdasági helyzetet, úgy látom, hogy esetenként a politikának is gúzsba volt kötve a keze, hiszen elképzelhetetlennek tartom, hogy egy rendszerváltozáskor még tovább szigorítanánk egy kereskedelmi szabályozást. Nem ez volt az akkori közhangulat, nem ez volt az akkori képre jellemzõ.

Nagyon szeretném fölhívni a bizottság figyelmét arra, hogy - mint ahogy erre utaltam - a legmagasabb szintû szervezetek vizsgálták a Vám- és Pénzügyõrséget, és mint kiderül ezekbõl a dokumentumokból - nem én állítom, hanem a dokumentumok állítják: ÁSZ-vizsgálat, parlamenti bizottsági jegyzõkönyvek, különféle háttéranyagok; hisz ez a bizottsági meghallgatásom ha jól emlékszem, a tizedik fölötti számú, tehát többször beszámoltattak bennünket -, és felhívtuk a figyelmet ezekre a rendellenességekre, ezekre az anomáliákra.

A tévedés lehetõségét a végrehajtó szolgálat számára is szeretném, ha a bizottság tagjai és a szakértõk figyelembe vennék. Hiszen itt jól képzett jogászok adtak értékítéletet ezekrõl a jelenségekrõl, és ha hozzám jön egy konkrét ügy, meghallgathatok tisztemnél fogva tíz szakértõk és dönthetek 30 nap múlva, vagy ha én nem tudok dönteni, akkor a 30 napot meghosszabbítom vagy fölterjesztem a minisztériumnak vagy a kormánynak, de az õrmesternek ott a határon, a vámudvarban, az olajkútnál azonnal kellett dönteni.

És ezek az õrmesterek fiatalok, rosszul fizetettek voltak! És nem a mundér védelme mondatja velem - én ettõl a testülettõl kaptam gyakorlatilag mindent az életben, hisz itt töltöttem el az életemet -, de higgyék el, hogy a tévedés lehetõségét mindig meg kell hagyni a végrehajtó-szolgálatnak, hiszen a bíróság számtalanszor bebizonyította, hogy egy jogsértõ magatartásnál mindig azt kellett a bírónak eldönteni, hogy buta volt-e az én kollégám, felületes volt-e vagy szándékosan bûnös. Ez a három szempont, ez a három pont, amit vizsgálunk, mind szubjektumokkal telített, és az objektív értékítéletet - bármilyen székben ülünk - nagyon nehéz megtenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy lehetõséget kaptam arra, hogy kiegészítsem azt a töméntelen iratmennyiséget, és természetesen ha nem ma vagy késõbb vetõdik fel kérdés, tisztelettel felajánljuk a segítségünket és a bizottság támogatását, mert amit önök itt végeznek, a társadalom számára rendkívül fontos a mi véleményünk szerint is. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. A szóbeli kiegészítés után az a közmondás jut az eszembe, hogy sok bába közt elvész a gyermek. És ez a gyerek, ez az olajos gyerek egy nagyon drága, aranyos gyerek. És talán minél több hivatalos szervet hallgatunk meg, annál több magyarázatot fogunk kapni.

Köszönjük az önkritikus hangnemet, altábornagy úr. Talán ha hamarabb mûködött volna ez, talán sok mindennek elébe lehetett volna menni. A bizottság létrehozásával azt szeretnénk megvizsgálni, hogy vajon tudatosság, szervezettség megfogható-e ezekben az ügyekben. Azt mi is tudjuk, hogy azoknál, akik tevékenységük során ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, természetesen a tévedés lehetõsége is fennáll.

De itt már többrõl van szó, a szándékosság és tudatosság nyomon követésérõl, és az ez irányú szándék az, hogy felszámoljuk ezeket a szervezett tevékenységeket. Amikor napi 1 millió liter olajat hoz be az országba egy meghatározott cég, ezt sajnos már nem lehetett a tévedés lehetõségei közé sorolni, amikor ezzel kapcsolatban tudatosan és szándékosan folytak a dolgok.

Nem kívánom elvenni a lehetõséget a képviselõktõl a kérdések feltevésére. Kérem tisztelettel, hogy egy kérdés - egy felelet formájában haladjunk. A jelentkezés sorrendjében: Balogh képviselõ úr jelentkezett.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Parancsnok úr, nagyon õszintén szeretném megköszönni ezt a kiegészítést és megköszönni azt a nagy anyagot is, amit kaptunk. Viszont engedtessék meg nekem, hogy valamiben vitatkozzam.

Azzal, hogy a bizottság többünk javaslatára nyilvánossá tette az üléseket, azt akartuk elérni, hogy a korrupció elleni munkánk leghatékonyabb eszközével éljünk, azaz a nyilvánossággal. 60

cai 61 (Balogh László)

Meggyõzõdésem, hogy a nyilvánosság bevonása nélkül igazi eredményt nem fogunk tudni elérni. Ezért azt hiszem, hogy nem kerülhetjük meg azoknak a cégeknek és magánszemélyeknek a megnevezését, amelyeket a parancsnok úr nem nevezett meg a kiegészítésben.

Mi ugyan kaptunk egy elég jelentõs anyagot, ez az anyag nem titkos, az iratjegyzéke is itt van elõttem, amely iratjegyzék nevesíti a cégeket és a magánszemélyeket. Az anyag nincs ellátva titkosítással. Egyébként is nyilvános anyagokról van szó, hisz nagyjából bírósági szakban lévõ ügyeket nevesítünk. Tehát itt már nincs szó titkosságról. Én azt gondolom, hogy ezekben az ügyekben néven kellene nevezni azokat a bizonyos elkövetõket, akik nagy vagyoni hátrányt okoztak az államnak, és a bevételeket elvitték elõlünk.

Én konkrétan meg szeretném kérdezni, hogy ki volt az a kollega, aki megkapta azt a bizonyos korrupciós ajánlatot, és ami nyilvánosságra is került. Melyik volt az cég, amelyre a parancsnok úr is utalt, amely '94-ben azon a bizonyos fogadáson részt vett, és bejelentés érkezett? Szeretném annak a hat cégnek a nevesítését is, amely '94-ben több milliárdos kárt okozott az államnak. Köszönöm szépen. Egyelõre ennyi lenne a kérdésem, és majd késõbb lesz kérésem is.

ELNÖK: Arnold Mihály!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Teljes egészében egyetértek a képviselõ úrral a tekintetben, hogy a korrupció és a nyilvánosság egymást segítõ folyamat, illetõleg pozitív irányban befolyásolja a nyilvánosság a korrupciós lehetõségeket.

Meg kell mondanom önnek, hogy valóban teljes listák vannak a huszonvalahány ezer oldalas anyagban. Ítéletek vannak, és az ítéletek emberekrõl, cégekrõl, vállalatokról szólnak, illetõleg a mi joganyagunk is mind azt mutatja. Gyakorlatilag én azért nem gondoltam, hogy nekem itt errõl beszélnem kell, mert csak önkényesen emelhetnék ki neveket. Nagyon sok név volt 902 ügy kapcsán. Hogy most mit emelek ki a szóbeli kiegészítésemben, azt az én szubjektivizmusom természetesen befolyásolja. Azt is el kell mondanom, hogy '92-ben Bánó András kamerája és mikrofonja elõtt egy kérdésre válaszoltam. A kérdés úgy hangzott, hogy akkor ez a cég olajszõkítõ-e. Igen, mondtam akkor, ez olajszõkítõ. Még a mai napig az ellenem irányuló per folyamatban van, és feltehetõleg még két évig fogok a bíróságra járni, mert ez volt az a cég, amelynek a büntetõeljárást az ügyészség megszüntette.

De felsorolhatok neveket is. Amire ön utalt, az egy vámhivatal parancsnoka volt, akit meg akartak vesztegetni, a szegedi vámhivatal parancsnoka. Aki a közvetítõ volt a cég ügyében, az egy valamikori felettese volt a vámhivatal parancsnokának. Mivel jogerõs ítélet van, elmondom, hogy hogyan hívják: dr. Meszlényi úr. Õt jogerõsen elítélték, az ügyvédi kamarából kizárták. Történtek jogerõs ítéletek. Ha már a nagy cégeknél tartunk, talán emlékeznek arra a névre, hogy KORDAX, hiszen több alkalommal tartottak sajtótájékoztatót KORDAX-ügyben, ahol az Arnold nevét kisbetûvel írták, mint Nemecsekét.

Meg kell mondanom, hogy ez az ügy is olyan, hogy a közigazgatási része lezárult. Mi akkor azt mondtuk, hogy 10 milliárd forinttal tartozik. A jelenlegi jogerõs bírói ítélet - hangsúlyozom, még polgári peres eljárásról van szó - 14 milliárd forintot említ. Ez is jogerõs. A büntetõeljárás folyamatban van. De szóba jöhet itt is egy olyan fordulat - ha szabad így mondanom -, hogy a Legfelsõbb Bíróság ezt még mindig felülvizsgálhatja, és kérdéses, hogy akkor a büntetõeljárás milyen elõjellel zárul.

A memóriámban jogerõs ítéletek, illetve jogerõs döntések nincsenek, de volt egy kft., amelyet úgy hívnak, hogy Sukran Lilla Kft. A Sukran egyébként arabul azt jelenti, hogy köszönöm. Ez a kft. egy olyan kft. volt, amelynek nem a tulajdonos volt a tulajdonosa, hiszen volt egy olyan idõszak, amikor a nem üzemelõ kft.-ket nagy pénzért vásárolták meg, mert õk még nem véthettek a jogszabály ellen. Megnézték a cégbírósági bejegyzésnél, megnézték, hogy forgalmazott-e már - annak idején a kft.-alapítás ilyen népi játék volt -, és amikor megállapították, hogy még semmi, akkor odamentek a tulajdonoshoz, megvásárolták, de a tulajdonos nem az volt, aki mögötte állt, hanem olyan emberek, hajléktalanok, akiket felöltöztettek, pénzt tettek a zsebükbe, aláírtak, cégszerû aláírásokat adtak. Tehát ezért nehéz a személyekrõl beszélni. A kft.-k mögött mindig személyek álltak, és ezek a személyek az esetek többségében nem azok voltak, akik a cégbíróságon bejegyzést találtak. Sem a hatóság, sem a rendõrség, sem a Vám- és Pénzügyõrség nem járhatott el jogi személy ellen, csak természetes személy ellen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következõ kérdést Dorkota képviselõ úr teszi fel, utána Kóródi Mária következik.

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parancsnok Úr! Említette a szóbeli kiegészítésében, hogy az 1994. év volt az úgynevezett kritikus idõszak. Balogh képviselõtársam feltette a június 1-jére vonatkozó kérdést, amelyre ön azt mondta, hogy júliusban a 127/1994. VII. hó 7-i VPOP-utasítás elkészült. A kérdésem a következõ. Rá egy hónapra, tehát VIII. hó 26-án ez visszavonásra került. Kinek a nyomására történt? Két illetékes minisztériumot említett. Egy utasítás kiadását követõen egy másik utasítással visszavonásra került. Ezzel kapcsolatban kérdezem, hogy ki kezdeményezte ennek a visszavonását, és ezt követõen jelzés, szignalizáció érkezett-e a feletteseihez, miszerint jogszabály-módosításra, vagy az utasításra a jövõben is szükség van. Köszönöm.

ELNÖK: Tessék!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: A Vám- és Pénzügyõrséget több minisztérium is felügyeli annak ellenére, hogy az országos parancsnok közvetlen fõnöke mindig a pénzügyminiszter, mindig a külkereskedelmi miniszter, egy kicsit a külügyminiszter, illetõleg a belügyminiszter is felügyeli. Azt kell mondanom, hogy ez az utasítás - ha szabad így mondom - valóban egy hónap múlva, másfél hónap múlva érkezett. Elõször az akkori ipari miniszter úr, ha jól emlékszem, Dunai államtitkár úr írta alá. A jogszabály szerint jogosult volt, de miniszteri papíron kaptuk meg. Arról tájékoztatott az utolsó mondatban, hogy errõl a pénzügyminiszter urat, Békesi urat is tájékoztatta. Benedek államtitkár úrtól kaptam a következõ felszólítást, amelyben visszakaptam a saját hatáskörömben történõ módosítás céljából, visszaküldte a jövedéki termékeket forgalmazó halasztott fizetési termék szigorítására vonatkozó felvetéseket, mert fellebbeztek az én intézkedésem ellen. Azt írja az egyik bekezdésben, hogy "Ezért, bár egyetértek, és megértem az intézkedésének a szándékát, a költségvetési bevételek beérkezésének biztonsága valamennyi állami hivatallal szemben a jogszabályi kereteknek megfelelõen kellett lenni".

70

BB 71 (Arnold Mihály)

Tehát az akkori jogszabályokban foglaltaknak megfelelõen kell adni, és nem lehet kivenni a jövedéki árukat a halasztott fizetési rendbõl. Azt is megírták, hogy a halasztott vámfizetési engedély megadása természetesen a lehetõségünk, a már megadott kedvezmény egyoldalú visszavonása azonban - különösen ha a jogszabályban meghatározott feltétel teljesül - jogilag aggályosnak tekinthetõ. Ezek a dokumentumok.

Ezek nem ilyen egyszerûek, mivel az alá-fölérendeltségi státusból fakadóan miniszteri értekezleteken és egyéb fórumokon szóbeli felszólítást is kaptunk, és tudjuk, hogy annak, aki a szolgálati törvény szerint van behatárolva, a szóbeli utasítás is parancsnak minõsül, de az utóbbit nem tudom dokumentálni, csak emlékeztetõkkel.

ELNÖK: Köszönöm. Kóródi Mária képviselõ asszonynak adom meg a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Köszönettel hallgattam végig azt a tájékoztatót, amit a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnokától kaptunk. Azt gondolom, hogy nagyon sok olyan dolgot leírtak és elmondtak, amit érdemes továbbelemezni, és egy kicsit talán végig kell gondolni, hogy ezután egyéb szerveket és szervezeteket is meghallgassunk, mert több olyan kérdés merül fel, amit csak akkor érdemes tovább vizsgálni, ha más szempontokból és szemszögbõl is áttekintettük az ügyet.

Két kérdést szeretnék feltenni. Ez lett volna a harmadik kérdésem, amit a képviselõ úr most elmondott. Az egyik kérdésem: abban az anyagban, amit a Vám- és Pénzügyõrségtõl kaptunk - tájékoztatás a halasztott vámfizetési engedélyekkel kapcsolatosan, illetve az anyagnak a 3. oldalán lent 1994. szerepel: "Sajnálatos, de az elõbbi rendelkezés - mármint hogy a telephelyekhez legyen köthetõ a vámkezeltetés és így a fantomcégek megszûnjenek - csak '94 márciusáig volt hatályban, mivel azt a 6/1994. (II.23.) PM-NGKM együttes rendelet - és itt van egy gondolatjel, a gondolatjel közé pedig az van írva, hogy éppen a nagy forgalmazók nyomására - visszavonta." Szeretném ezt a kérdést egy kicsit bõvebben megérteni.

Kik voltak ezek a nagy forgalmazók? Miért kellett hogy ebben a kérdésben megnyilvánuljanak, miért volt számukra, miért lehetett - mi a feltételezése -, miért lehetett számukra fontos az, hogy ilyen nevenincs cégek forgalmazzanak vagy megjelenjenek ezen a piacon. Gyakorlatilag ezzel kapcsolatosan vagyok kíváncsi a véleményére, és ezzel kapcsolatosan majd szeretném megkérni a bizottságot, hogy az akkori idõk államtitkárait - az PM-bõl és az NGKM-bõl - hallgassuk meg erre vonatkozóan, hogy mit lehetett ennek a dolognak az oka az õ visszaemlékezésük alapján, hogy ezek a nagy forgalmazók hogyan kerültek ebbe a képbe.

Ez nem szorosan idetartozik, de kaptunk már néhány kimutatást a honvédségtõl és a BKV-tól is. Ott is elég érdekes módon jelenik meg, hogy milyen névtelen cégektõl szerezték be az üzemanyagot, és azt gondolom, hogy ebbõl a szempontból további vizsgálatokat lehet tartani. De én most az ön megítélésére vagyok kíváncsi, hiszen azt gondolom, hogy ha errõl tudomása van, hogy a nagy forgalmazók nyomására vonták vissza, akkor talán valami konkrétabb okokat is megismerhetünk.

A másik kérdésem az, hogy miután az elsõ jelzések 1993-ban megérkeztek, akkor a társszervek között - ORFK, VPOP, Nemzetbiztonsági Hivatal - volt-e valamilyen egyeztetés. Milyen megbeszélésekre került sor - természetesen nem olyan konkrétumokra gondolok, amelyek esetleg zárt ülés keretében tárgyalhatók -, és azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan jellemezhetõ önök szerint, az önök meglátásában az a koordináció, ami kialakult, ami kialakult. És ha nem alakult ki, akkor miért nem alakult ki? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök Úr! Képviselõ Asszony! A 6/1994. számú PM-NGKM együttes rendeletet a két miniszter írta alá, név szerint Szabó Iván és Kádár Béla úr. A jogszabály elõkészítésében a Vám- és Pénzügyõrség nem vett részt, hiszen mi - ha szabad így mondani - elleneztük ezt. Már '92-93-ban szakosított vámhivatalokat akartunk - amit végül is a vámtörvény fogadott el - azon egyszerû oknál fogva - nemcsak az olajügyek miatt, hanem - azért, mert a szakosított vámhivatalban európai mintára koncentrálni tudtuk volna a szakértelmet.

Teljesen más szakértelmû ember kell egy jövedéki termék vámkezeléséhez és egy gépkocsi vámkezeléséhez. Késõbb a gépkocsi vámkezelését is szakosítottuk, és az országban egyedül egy helyen vámkezeljük csak a gépkocsikat, ahova olyan képzettségû kollégákat teszünk, akik az autósszakma képviselõ; vagy a repülõgépmotorok vámkezelését - a sajtóban többször lehetett róla olvasni - volt repülõgép-szerelõk, aki a katonaságtól jöttek át hozzánk. De minden vámhivatalban - hiszen vannak olyan vámhivatalaink, ahol tizenkét ember van - nem tudjuk a szakképzettséget biztosítani, ezért törekedtünk arra.

Az ön kérdésére én csak szubjektív választ tudok adni. Ugyanis amikor ez megjelent a közlönyben, akkor szembesültünk vele, nem volt a mi számunkra ismert elõkészítése ennek a tevékenységnek, és miután rákérdeztünk a következõ miniszteri értekezleten vagy fórumon, akkor kaptuk azt a választ - de sajnos ezt nem tudom dokumentálni, és az én szóbeli kiegészítésembõl azért maradt ki, mert amit nem tudok dokumentálni, nem szívesen hozom szóba -, hogy a multinacionális cégek nyomására.

A multinacionális cégekbõl ha jól emlékszem, három vagy négy volt Magyarország akkor, amely kõolajipari terméket forgalmazott. Itt volt az osztrák, a Shell - a Shell egyszer pontosan emiatt, a sajtóból olvashattuk, ki akart vonulni a magyar piacról -, az OMV, volt egy Q8 nevezetû cég... Azt hiszem, négy vagy öt olyan multinacionális vállalat volt, valamint a Mol mint hazai cég.

Azt, hogy nagy forgalmazó vagy az, hogy multinacionális cég, olyan fogalom, amit a forgalom arányában tudunk értékelni. A multinacionális cégeknek nem volt olyan sok telephelyük, illetõleg kútjuk abban az idõben, bár multinacionális cég volt, de sokkal nagyobb forgalmat bonyolított le a Mol annak idején is. Ezek voltak a nagy forgalmazók.

Nem tudok rá mást mondani, mint amit annak idején szóbeli tájékoztatásul kaptunk, hiszen ez egy vívmány volt, hogy õsszel megszületett ez a jogszabályi módosítás, és ezt egyetlenegye szóval törölték annak idején.

A második kérdésrõl, a társszervek közötti együttmûködésrõl és koordinációról Mint mondottam a szóbeli kiegészítésemben, ez nagyon kritikus idõszak volt: '93. évtõl '94-95-ig. Ez volt tehát az a három nagyon komoly és nagyon erõs nyomással bíró cég. Azt kell hogy mondjam, hogy az ön által említett hatóságok is az elbizonytalanodás állapotában voltak. Ez is szubjektív vélemény az én részemrõl, mert vizsgáljuk meg a rendõrség akkori helyzetét, a titkosszolgálatok, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori helyzetet! - A történteket a sajtó pontosan tudja.

Az APEH élén pont akkor volt - '94 õszén - az elnökváltás, a Pénzügyminisztériumban következõ év februárjában volt a miniszterváltás. 80

cai 81 (Arnold Mihály)

Majd jött az úgynevezett március 12-i Bokros-csomag, amelyet a Vám- és Pénzügyõrség teljes egészében koncentráltan végrehajtott. Több száz milliárd forintot szedtünk be. Akkor jött az, hogy... (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Bocsánat, '95-ben, akkor voltam ötven éves. Tehát '93-ban elkezdõdtek ezek a problémák, és a koordináció '93-ban eshetõleges volt. Aláírtunk ugyan együttmûködési megállapodásokat, ha jól emlékszem, a rendõrséggel, a Nemzetbiztonsági Hivatallal és az APEH-val. Ezek az együttmûködési megállapodások ekkor kerültek kidolgozásra és aláírásra, de tartalom nem volt bennük. Ez azt jelentette, hogy különféle szervezetek voltak. Az ilyen hatóságoknál - az amerikai filmekbõl ismerjük - a szakmai sovinizmus bizonyos korlátokat ad. Bocsásson meg, hogy ismét szubjektív véleményt mondtam. (Dr. Kóródi Mária: Köszönöm szépen.)

ELNÖK: Tóth képviselõ úrnak adom meg a szót.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Nem kérdést szeretnék feltenni, hanem néhány észrevételt tennék, ha úgy tetszik kérést szeretnék megfogalmazni. A kéréssel kezdem, hogy talán érthetõ legyen. Az egész anyag feldolgozása során, amit önöktõl kaptam, az volt a legnagyobb gondom, hogy rendkívüli módon keveredik két dolog egymással. Egyrészt az esetenként és ténylegesen meglévõ joghézagok, jogszabályi hiányosságok, jogszabályi hézagok és a legkisebb kényszer elvére alapozó jogalkalmazói hiányosságok. Szándékosan használtam azt a kifejezést, hogy a legkisebb kényszer elvére támaszkodó. Mondok egy példát: ön is többször hivatkozott az 1992-es 20-as PM- és gazdasági minisztériumi rendeletre, amely nem azt mondja pontosan, mint amit itt használunk. Ez azt mondja, hogy adható. Senki nem kötelezte az adást.

A második: azt mondja, hogy a kérelmezõnek a halasztott vámfizetéssel egyenértékû bankgaranciát kell bemutatnia. Úgy gondolom, hogy a legkisebb kényszer elvét követte a jogalkalmazó akkor is - több más példát is mondhatnék -, amikor az "adható"-t úgy érezte, hogy automatikusan adni kell, amikor nagyvonalúan kezelte esetenként a bankgaranciákat és azok elsõ pillanattól kezdve történõ érvényesítését. Ezt értem azon, hogy a legkisebb kényszer elvéhez való alkalmazkodás.

Ezért azt szeretném kérni önöktõl, hogy ha vállalkoznak rá, szívesen látnék önöktõl egy nagyon rövid anyagot, amely két dologra koncentrál. Egyrészt koncentrálna a tényleges meglévõ, önök szerint '90-tõl vagy '89-tõl meglévõ joghézagokra, annak pontos forrására, mert akkor tudnánk esetleg, ha nem is én, személy szerint, de a szakértõk abban segíteni, hogy ténylegesen megnézzük, hogy ez valódi joghézag, vagy csak jogszabály-értelmezési gond. Ha ezt a segítséget megkapjuk, akkor szerintem nagyobb esélyünk van a feldolgozásra. Ezt azért is mondom, mert én ezt érzékelem, miközben elismerem, hogy valódi jogszabályi hiányok vannak. Ezt különösen indokoltnak tartom '93-ig. 1993 után is elfogadom, hogy jelentõs jogszabályi hézagok vannak, de úgy érzem, hogy '92 végétõl, '93-tól a jogalkalmazásban is vannak hiányosságok. Ez nem szándékos, és nem azt mondtam, hogy bûncselekmény. Ezt neveztem én az elõbb a legkisebb kényszer elvének.

Hadd mondjak már csak nagyon kevés konkrét példát az önök jelentésébõl is. Hogy elõírták a származékok belsõ minõségvizsgálatát, minden lehetõsége és esélye megvolt a hivatalnak, hogy elvégezze a bejövõ anyagok minõségellenõrzését, ne elégedjen meg a beszállítók által készíttetett szakvéleménnyel, hanem önmaga is készíttessen minõségellenõrzést akárhányszor. Megtehette volna, hiszen ismereteim szerint ebben az országban '90-tõl üzemanyaghiány igazából soha nem volt jelen, tehát az a kényszer nem nehezedett az államra, mint mondjuk nehezedhetett Jugoszláviára, miszerint bármi áron és bármi kell, csak legyen. Az adott jogszabályok mellett - amelyek nem adtak elég mozgásteret - ezt elfogadom önnek.

De azon szûk mozgástéren belül, mivel nem volt kényszer arra, hogy bármi áron gyorsan és kontrollok nélkül, nagyon erõs vizsgálatok nélkül is behozhatók legyenek anyagok, megítélésem szerint már voltak ekkora eszközök a hatóság kezében - közel sem olyan egyértelmû, mint '98-ra kialakult, amit ön is ír az anyagban, idõigényesebben, nagyobb utánajárással, de voltak -, és nem igazán fogadom el, vagy csak mértéktartóan fogadom el mentségnek, hogy a határállomáson konkrétan szolgálatot teljesítõ egyes ember - nem õt akarom bántani - kellõ ismerettel rendelkezett-e, vagy nem, hiszen minden eszköz megvolt arra, hogy a legkülönbözõbb vizsgálatokat és ellenõrzéseket elvégezzék, és semmi dráma nem történik, ha egyébként néhány kamion és néhány vonat ott áll pár napig a határon, és megvárja ezeknek a kontrolloknak, belsõ ellenõrzéseknek a példáját.

Ugyanilyen értelemben mondom - és mindjárt abba is hagyom -, hogy bizonyos elnevezések körüli vitánál is elég egyértelmû, viszonylag relatív a jogszabályokból, hogy teljesen mindegy, hogy ki mit, minek akar hívni, mit ír a papírokra, ha ez a belsõ vizsgálat, belsõ ellenõrzés, belsõ minõségvizsgálat mint eszköz, rendelkezésre áll, akkor bárki bármit írhat a papírra, soha nem hiszi el egyetlen szolgálatot teljesítõ ember sem, hogy mondjuk a cipõre ráírom a bejövõ áruknál, hogy az ruha, vagy galamb, nem fogja elfogadni, hanem ha nem tudja eldönteni, akkor kér egy minõségi ellenõrzést, kontrollt. Itt nem állt fenn semmiféle olyan veszély, amely belsõ ellátási gondot jelentett volna.

Még egyszer mondom: leginkább azt szeretném kérni, hogy ha egy ilyen világos, tiszta szétválasztás történne, én megnéztem a bizottságban rendelkezésre álló több ezer oldalt - mármint így kívülrõl -, erre nem képes egy parlamenti bizottság, vagy egy képviselõ. Ehhez egy komplett hivatali apparátus kellene. Ebben sokat segíthetnének.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök úr, kérek engedélyt válaszolni. Tulajdonképpen valóban két dolog keveredik. Az egyik a jogalkotás, a másik a jogalkalmazás. A jogalkotás - ha szabad így mondanom - a joghézagok megteremtõje, akár túlszabályozottság, akár alulszabályozottság. Ez a két dolog lehetséges. Való igaz, hogy a jogalkalmazásnál a lehetõségek adottak voltak. Azt a szót használta a jogszabály, hogy adható. De a jogszabály a késõbbiek során megfogalmazta, hogy milyen feltételek mellett adható. Ha most a feltételei adottak egy közigazgatásban, akkor a jogalkalmazónak nincs más lehetõsége, mint a tényállást tisztázza, jogértelmez, és megnézi, hogy a jogszabályban milyen feltételek adottak. Nyomon követhetõ abban az anyagban, amit el fogunk küldeni, de a Vámhírmondóban éreztük mi is ennek a hiányát, hogy túl sok az anyag, ezért összeállítottunk egy Vámhírmondót, ahol taxatíve felsorolásaink vannak arra vonatkozóan, hogy milyen jogszabályi módosítások voltak nyomon követhetõek, tehát szigorítottunk.

Az, hogy miért engedtünk, miért adtuk ki az engedélyt, erre olyan vizsgálatok voltak, hogy például az illetékes fõosztály vezetõit büntetõeljárás alá vonták. Azt kell mondanom, hogy az úgynevezett vámadó fõosztály fõosztályvezetõ-helyettesét és az érdemi ügyintézõjét körülbelül hat hónapig elõzetes letartóztatásban tartotta a KBI annak idején. Természetesen az ügyészi vizsgálat során nem emeltek ellene vádat, mert az a három kérdés volt. Az a nagy kérdés ebben az esetben, hogy megtévesztették-e azt, aki a határozatot aláírta.

90

BB 91 (Arnold Mihály)

Sõt, azt kell hogy mondjam, nagyon magas rangú állami tisztviselõk határozatait vizsgálták. Ha visszaemlékszem a fénykoromra, amikor gyakorló országos parancsnokként én is benne voltam a hierarchiában, volt olyan nap, hogy alá kellett írnom 60 darab államigazgatási határozatot. A 60 darab államigazgatási határozatnak legalább a fele az ügyfél számára kedvezõ, a másik fele kedvezõtlen. Ezek nagyon fontos tényezõk.

Ha azokban a határozatokban van 2 vagy 3, ami jogszabályellenes vagy a jogszabályi feltételeirõl nem gyõzõdtem volna meg, lehet, hogy én lettem volna elõzetes letartóztatásban.

Természetesen elkészítjük ezt az anyagot - teljes egészében egyetértek vele. Illetõleg a bizottság minden kérésére külön kimutatásokat adunk meghatározott határidõn belül. Úgyhogy a jövõben nagyon fogunk arra vigyázni, hogy a jogszabály keretein belül milyen feltételrendszert alakítunk ki. Azt kell hogy mondjam, hogy ehhez most már a szervezet is adott.

ELNÖK: Köszönöm a választ. Lentner képviselõ úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Négy rövid kérdést szeretnék a tábornok úrnak föltenni. Az elsõ témakört már érintettük e bizottságban. A legfõbb ügyész úrnak néhány héttel ezelõtt hozzánk eljuttatott jelentésében szerepel: "Miután a VPOP a jövedéki termékek vámfizetésére adott halasztással kapcsolatos visszaéléseket észlelte, 1994. július 2-án - a dátum lényeges - utasította a vámkezelést végzõ szerveit a 127/94. utasítás, hogy azokat a jövedéki termékek vámja tekintetében adott fizetési halasztási engedélyeket ne fogadják el."

Az idõrendi sorrendben továbbhaladva, augusztus 26-án visszavonásra került a VPOP utasítása a pénzügyminiszteri és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium együttes utasítására. A tábornok úr megemlítette, hogy a PM részérõl miniszteri papíron Dunai államtitkár úr írta alá ezt a levelet. Ehhez képest szeretnék egy kérdésre választ kapni.

Az önöktõl megkapott iratjegyzék szerint 16. sorszámon Pál László akkori ipari miniszter úr önnek - ügyiratszámozás nélkül - egy levelet juttat el, amiben a halasztott vámfizetési rend megváltoztatására tesz javaslatot. Itt az a konkrét kérdésem, hogy ez a miniszteri javaslat milyen tartalmú, illetve összefüggésben van-e azzal, amelyet egy hónappal késõbb Dunai államtitkár úr önhöz eljuttat. Ez volna az elsõ rövid kérdésem. Elnök úr, négy kérdésem van - ez egy operatív kérdés -, ha válaszolhatna a tábornok úr, akkor gördülékenyebben menne.

ELNÖK: Természetesen.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Itt egy levélrõl van szó. Pál László miniszter úr nevében Dunai Imre államtitkár úr írta alá miniszteri papíron, tehát nem államtitkári papíron. Így tehát nem két levél született, hanem egy. A közigazgatás szabályai szerint ha egy államtitkár miniszteri papíron ír alá, akkor miniszterként, tehát helyettesítõként írja alá. Tehát egy levélrõl volt szó. Egyébként a levél másolata is itt van.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Igen. Köszönöm. A dátumozások között eltérés volt, mert az ügyiratszámok szerint ez augusztus 4-ei, ugyanakkor a visszavonásnál augusztus 26-a került említésre. Tehát valószínûleg ez a dátum a visszavonás határnapja.

A második kérdésem. A tábornok úr a hozzánk eljuttatott jelentésében utal arra, hogy a cégbejegyzési nehézségek sok problémát okoztak a VPOP-nak az eljárási jogkör gyakorlásában, mivel nem voltak naprakészek a nyilvántartások. A kérdésem az, hogy igazolható formában a VPOP a Legfelsõbb Bíróság elnökének vagy a megyei bíróságoknak ezt a problémát jelezte-e. Ha jelezte, visszajelzést kapott-e ebben a tárgykörben.

A harmadik kérdésem pedig az, hogy az egyes államigazgatási szervezetek között - bíróságok, ügyészségek, VPOP - feltételezem, hogy szoros együttmûködés alakulhatott ki ezekben az idõszakokban. Az a tudomásunk van a legfõbb ügyész úrtól, hogy az ügyészség is észlelte a jogszabályok mûködésének ellentmondásosságát, a joghézagokat, de törvény adta felterjesztési jogával egyetlen alkalommal sem élt az Igazságügyi Minisztérium irányában.

A kérdésem a tábornok úrhoz ezzel kapcsolatban: a VPOP a visszavonatott rendelkezésen túl élt-e valamilyen jogszabály-változtatási szándékkal, bejelentéssel, illetve a Legfõbb Ügyészségnek jelezték-e önök a problémákat? Ennek van-e igazolható formája, módja?

A negyedik rövid kérdésem pedig az volna, hogy szintén szóba jött már ezen a bizottsági ülésen a 20/1992. PM-NGKM együttes rendelet, amely rendelkezik a kedvezményezetti kör részére kiadható halasztott vámfizetésekrõl. A jogszabály ezen, harmadik, lényegi pontja utal arra, hogy a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet kezességvállalása a vám megfizetésére garanciát nyújthat. A kérdésem az, hogy ha már ezek a garanciák megvoltak- hiszen a VPOP úgy adta ki a halasztott fizetésre az engedélyt -, a pénzintézetekkel szemben ezen vámtételek beszedése céljából garanciaérvényesítések történtek-e, illetve ha történtek, milyen jellemzõi vannak ezeknek. Befolytak-e pénzek a VPOP részére? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót, tábornok úr.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Köszönöm. A cégbírósági bejegyzésekkel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy a Vám- és Pénzügyõrség a cégbíróságok megalapításának pillanatától kifogásolta a cégbíróságnál azt, hogy ilyen eljárás legyen.

Ennek, ha jól emlékszem, nem ebben az ügyben, hanem az apport vámmentessége ügyében vannak írásos bizonyítékai, ugyanis nagyon régen történt, amikor az apport vámmentességében szintén perek voltak. Ha jól emlékszem, személygépkocsik apportálásánál, ahol pontosan ebbõl adódtak a visszaélések. Akkor kifogásoltuk.

Ha jól emlékszem, nem mint országos parancsnok, hanem mint a külkereskedelmi vámosztály vezetõje vagy mint az elõzõ beosztásomban, a külkereskedelmi ellenõrzési központ parancsnoka írásban tájékoztattam errõl a cégbíróságot és a Pénzügyminisztériumot. Az akkori megbízott jogi fõosztályvezetõt a Pénzügyminisztériumban, dr. Draskovics Tibort tájékoztattuk. Ez a rendszerváltozás évében volt, ha jól emlékszem.

A késõbbiek során pedig a szolgálati út megtartásával a jogszabály-módosítási lehetõségekkel... - az irattárakból ki kéne gyûjteni, hogy mikor javasoltuk a jogalkotók számára, mert csak a jogalkotók számára tudtuk ezt javasolni, de ez gyakorlatilag '92-tõl egészen a vámtörvény megalkotásáig minden jogszabály-változásnál jelen volt, hisz erre volt lehetõségünk.

100

cai 101 (Arnold Mihály)

A Legfõbb Ügyészség felé, hogy milyen intézkedéseket tettünk, a konkrét ügyeknél, amikor nem értettünk egyet. Nekünk van egy szolgálati út. Ha nem értettem egyet az akkor a felügyeletemet ellátó helyettes államtitkárral, akkor tovább léphettem a miniszterig, vagy ha azzal sem értettem egyet, akkor szükség esetén akár a legfõbb ügyészt is megkereshettem. Ennek is vannak írásos nyomai. A legfõbb ügyész úr konkrét ügyben ügyészi óvást nyújtott be a pénzügyminiszterhez, és az ügyészi óvás dokumentumai az irattárunkban a konkrét ügy kapcsán fellelhetõk. Azt hiszem, hogy bent van az anyagban, de ezt természetesen ki is emelhetjük, ha erre külön igény van.

Ami a 20/1992. NGKM-rendeletet illeti és hogy a garancia erejéig intézkedtünk-e a pénzintézet vagy a speditõr felé, ez elég gyakran elõfordult azon esetekben, amikor megalapozott volt a mi állításunk. Ilyenkor mi beszedtük ezeket a pénzeket, hiszen a mi tevékenységünkben a megtérülési arány - ha jól emlékszem - meghaladja a 70 százalékot. Bizony volt olyan cég, kft., speditõr, amely garanciát vállalt, és tönkrement abban, hogy a garanciát érvényesíteni kellett. Ha jól tudom, a Kopint-Datorg vámügynöksége is ezáltal ment csõdbe. A pénzintézetek természetesen nem mentek csõdbe, hiszen nagyon komoly polgári peres eljárások keretében érvényesítettük ezeket a lehetõségekhez képest. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Vastagh képviselõ úr!

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az eddigi munka során a halasztott vámfizetésre vonatkozó szabályozási gyakorlat alakulása különös jelentõséget kapott. Jelenleg a bizottság számára három olyan összefoglaló anyag rendelkezésre áll, amely tulajdonképpen az általános tendenciákat is érzékelteti és tartalmazza: az Állami Számvevõszék ezzel kapcsolatos vizsgálatai '92 és '95 között, a legfõbb ügyész összeállítása és most a VPOP hasonló tartalmú tájékoztató. Ezekbõl az anyagokból lényegében az rajzolódik ki, hogy az ellentmondásos gyakorlat ellenére is a szabályozás tendenciája a folyamatosan szigorodó szabályozás volt, újabb és újabb feltételekkel, pontosabb körülírásokkal. Lényegében egészen '97-ig nyomon lehet követni, fõleg az új vámtörvény elfogadása után.

Ennek én azért tulajdonítok jelentõséget, mert ez segíthet abban, hogy egy olyan megállapítást tisztázni lehessen, amely néhány héttel ezelõtt látott napvilágot a sajtóban, miszerint a vámtörvény - az elnök úr interpretációjában - 1995-ös elfogadásakor mintegy 25 milliót osztottak szét azért, hogy a halasztott vámfizetésre vonatkozó szabályok valakiknek megfelelõen vagy kedvezõbben alakuljanak. Ennek utánanéztem, és a 132.  § foglalkozik a halasztott vámfizetés szabályozásával a vámtörvényben. Ehhez egyetlenegy módosító indítvány érkezett, amely további szigorítást kívánt elérni a vámtörvény alaprendelkezéseihez képest, és az Országgyûlés tulajdonképpen 253 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal és 53 tartózkodással fogadta el ezt a törvényt.

Tehát ezek a tények... (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) Természetesen eredeti. Tehát ezek a tények ellentmondanak annak, ami elhangzott, és azt hiszem hogy ez elég súlyos megállapítás ahhoz képest, hogy ezt megfelelõ módon, megfelelõ alkalommal tisztázni lehessen. Az akkori ellenzéki képviselõk is elfogadták a törvényjavaslatot, a Kisgazdapárt képviselõi közül 20-an szavaztak igennel a törvényjavaslatra. Tehát most itt van a lehetõség arra, hogy ezt az elemet tisztázzuk, és állapítsa meg a bizottság azt, hogy természetesen a gyakorlat ellentmondásosságait is konstatálva, de a szabályozás tendenciájaként a fokozatosan szigorodó szabályozás volt a jellemzõ. Ha az elnök úrnak olyan bizonyítékai, tanúi vagy olyan ismeretei vannak, amelyek ennek ellentmondanak, akkor ezt a kérdést zárja le a bizottság egyszer és mindenkorra. A tények nem ezt mutatják.

ELNÖK: Köszönöm. Megfordultunk más irányba. Úgy érzem, hogy most én lettem a kérdezett alany, nem pedig a két meghívott vendég. Egyébként elmondtam a legutóbbi bizottsági ülésen, és nem így hangzott el a kérdés. Amikor az RTL tévé kérdezett egy bizonyos ügy kapcsán, akkor a halasztott vámfizetés beállításával kapcsolatban hangzott el egy bizonyos tanúvallomás lehetõsége. Ezt a múltkor már megtárgyaltuk, és elmondtam a bizottságnak, hogy ez hogyan hangzott el. Kérem tisztelettel, képviselõtársam, szíveskedjen ehhez tartani magát, mert nem úgy hangzott el részemrõl, ahogy ez most elõ lett adva.

A másik: úgy érzem, a bizottság nem azért lett létrehozva, hogy átmenjen egy más irányú számonkérõ munkába, hanem a napirendi pontok szerint kívánunk haladni. (Dr. Vastagh Pál: Elnök Úr! Ez szorosan a napirendhez tartozott. Szorosan! Most tekintjük át a szabályozást.) Amikor én ezt elmondtam, akkor azt is elmondtam, hogy igenis lesz tanú, aki majd megjelenik a bizottság elõtt, és el fogja mondani. Majd utána szíveskedjen feltenni a kérdést, képviselõtársam. Ismételten mondom, hogy nem a '95-ös vámtörvénnyel voltak kapcsolatosak az általam elmondottak. Nem azzal kapcsolatban, és nem úgy hangzott el. (Dr. Vastagh Pál: Akkor mivel kapcsolatban?)

Az alelnök úrnak adom meg a szót.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Mindenekelõtt szeretném megköszönni azt a terjedelmes dokumentumot, amit megkaptunk. Ezt átfogó elemzésnek tartom. Én magam is csatlakozni szeretnék azokhoz, akik azt mondják, hogy majd segíti a munkánkat.

Hangsúlyozni szeretném, hogy semmiféle prekoncepció nincs a kérdéseim mögött, ugyanakkor szeretnék tisztán látni egy-két kérdésben. Éppen ezért kérdezem mindenekelõtt, hogy tábornok úr, az ön praxisa ideje alatt vezetõ köztisztviselõk, országgyûlési képviselõk, pártpolitikusok, a közélet egyéb ismert személyei kértek-e kedvezményes elbírálást bizonyos halasztott vámfizetési ügyekben, keresték-e önt bármilyen ehhez hasonló kérdésben. Ha igen, akkor kik és milyen ügyben. Ez volt az elsõ kérdésem.

ELNÖK: Megadom a szót, tábornok úr.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Pártpolitikusok engem ezekben az ügyekben nem kerestek meg, halasztott fizetési engedélyeket sem írásban, sem szóban nem kértek.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Engem a válasza megnyugvással tölt el, és köszönöm szépen.

Tóth képviselõ úr, illetve Vastagh képviselõ úr már jelezte, hogy megszületett annak idején a Számvevõszéknek egy értékelése, amelybõl a tábornok úr is idézett. Én egy másfajta idézetet szeretnék felolvasni ebbõl a jelentésbõl. "A VPOP többször megsértette a vámrendelet 98.  §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amikor a nyilvántartás szerint tartozással terhelt vámadósoknak halasztott vámfizetési engedélyt adott". Ez a 28. oldalon szerepel.

A következõ a 29. oldalon szerepel. Két bekezdésrõl van szó. "A VPOP nem megfelelõ gondossággal járt el, amikor minimális törzstõkével és bankgaranciával rendelkezõ cégeknek általános kezességvállalási engedélyt adott". A következõ: "A nyilvántartási rendszer hiányosságai miatt nincs információ arra vonatkozóan, hogy egy általános engedéllyel rendelkezõ, egy adott idõszakban milyen összegû vám és vámmal együtt fizetendõ adók, illetékek és díjak megfizetésére vállalt készfizetõ kezességet". Ezek az ÁSZ megállapításai.

Azt szeretném kérdezni, hogy annak idején fûztek-e ehhez észrevételt. Mi az ön véleménye ezekrõl a megállapításokról? Ezek a megállapítások milyen konkrét cselekményeket indukáltak a rendszeren belül? Ön - mint ennek a rendszernek a vezetõje - ezek kezelésére milyen eljárást, milyen feladatot szabott meg az illetékes szerveknek?

110

BB 111

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Valóban, az ÁSZ-vizsgálat nagyon sok pozitívumot és negatívumot említett. Azért is hivatkoztunk rá.

Az, hogy a vámrendelet 98.   § (2) bekezdésében foglaltakat megsértette - konkrét ügyekre vonatkozott. Ezeket a konkrét ügyeket az ÁSZ revizorai kiemelték, és ügyészi vizsgálat keretében tisztáztuk ezeket a dolgokat, ennek eredményeképpen büntetõjogi feljelentések születtek, illetõleg olyan ügyészi vizsgálatok kezdõdtek, amelyek vagy igazolták vagy nem igazolták ezeket az ügyeket.

Ennek eredményeképpen pontosan ezt a hiányosságot, amit az ÁSZ feltárt, a KBI nyomozta. Utaltam arra, hogy két munkatársam ebben az ügyben - az egyik három hónapig, a másik, azt hiszem, 9 hónapig - volt elõzetes letartóztatásban. Az ügyeket kivizsgálták. Ezek természetesen konkrét ügyek voltak.

Ami a nyilvántartásunkat illeti, az is valós, igaz, hiszen a vizsgálat idõszakában nem volt olyan informatikai lefedettség, amivel tudtuk volna bizonyítani az állami köztartozások mélységét és mennyiségét. Ezt az ÁSZ utóellenõrzés során vizsgálta meg '98-99-ben. Tehát feladatokat szabott meg, a bizottság elfogadta ezeket az ÁSZ által adott feladatokat. A feladatok között nagyon tételesen fel volt sorolva, hogy ki miért felelõs. Tehát felelõs a pénzügyminiszter, felelõs a kormány, felelõs az országos parancsnok, a fõosztályvezetõ.

Ezeket a felelõsmegnevezéseket az ÁSZ utóvizsgálta, és a következõ vizsgálatuknál már azt írják: "Az elmúlt években jelentõsen módosult a vámhatóság tevékenységének jogi szabályozása. Az alaphatározatok - melyekrõl szó volt - elõkészítettsége, jogszerûsége az 1994. évtõl kezdõdõen folyamatosan javult. A jogerõs bírósági ítéletekben megerõsített, elõírt köztartozások aránya kedvezõbb irányba, az 1994. évi 22,7 százalékról 1998. évre 72,4 százalékra változott. A testület a bevételek beszedésének biztonságát szavatoló vámbiztosíték-rendszer engedélyezési eljárásánál 1998. évben körültekintõen járt el - tehát ez az az idõszak -, a halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezõ vámalany részére elõírt köztartozás után hátralék egyáltalán nem keletkezett."

Tehát azok a negatívumok - és a negatívumokat azért nem írtam le, mert a parlamenti bizottság itt, a Házban elfogadta a magyarázatot, illetõleg amire nem tudtunk magyarázatot adni, az egypár ügy volt, ott pedig büntetõjogi feljelentést tett az ÁSZ a Legfõbb Ügyészségnek. Ennyit tudok ezzel kapcsolatban mondani. Természetesen a következõ ÁSZ-vizsgálat anyaga is itt van. Az ÁSZ minden vizsgálatánál a negatívumokat a következõ évben vagy két év múlva utóellenõrzés alá vonja, és az utóellenõrzés pozitívan zárult.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Tábornok Úr! Szívem szerint ennek a vaskos jelentésnek a 30. oldalától a 34-ig minden egyes pontra rákérdeznék, ahol az elkövetési módszerek vannak felsorolva. De mivel tábornok úr tett egy ígéretet Tóth képviselõ úrnak - és ha ezt most megerõsíti, akkor nem boncolgatnám ezt tovább -, hogy tudniillik ezekben a kérdésekben fel vannak sorolva l) pontig, hogy mifélék voltak -, hogy mi jogalkotási probléma és mi jogalkalmazói probléma.

Tudniillik a befizetési csekkekkel történõ manipulálás nyilvánvalóan nem jogalkotási probléma. Az önök rendszerébe való manuális beavatkozás szintén nem jogalkotási probléma, az árumegtévesztés - hogy tudniillik mást mondtak - szintén nem. Tehát ahhoz, hogy a késõbbiekben értékelést tudjunk nyújtani, azt gondolom, hogy ezeknek a pontoknak a számbavételével mindenféleképpen célszerû volna megfogalmazni, hogy mi az, ami a jogalkotók felelõssége volt, mi az, ami kevésbé volt a jogalkotók felelõssége, és mi volt az a szürke zóna a kettõ között, ahol mozoghattak ezek a szervezetek. Ha erre igent mond és bólint, eltekintek az összes többi kérdéstõl. (Arnold Mihály bólint.) Nagy tisztelettel köszönöm.

ELNÖK: Tessék!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Meghatározott határidõre - ha kapunk határidõt - el fogjuk készíteni ezt a kimutatás, és benyújtjuk a parlamenti bizottság elnökének.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Nagy tisztelettel köszönöm, és a legvégén egy ügyrendi javaslatot szeretnék tenni. Az ügyrendi javaslat az, hogy még ezeknek a kérdésköröknek a megbeszélését és további kérdések elhangzását követõen a bizottság kérje meg a VPOP vezetését, a tábornok urakat, hogy egy késõbbi alkalommal, amikor esetleg újabb adatok, információk - amit most kérjünk - értékelésére sor kerülhet ennek a jelentésnek kapcsán, akkor ismételten legyenek szívesek megjelenni. Ha tetszik, itt is függesszük fel majd a meghallgatást, és egy késõbbi alkalommal ismételten térjünk vissza erre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Vígh Ilona képviselõ asszonynak adom meg a szót.

VÍGH ILONA (Fidesz): Az altábornagy úr tájékoztatójából egyértelmûen megfogalmazható, hogy a törvényi szabályozatlanság tulajdonképpen nem tudta követni a gazdaságban végbemenõ anomáliákat. Úgy fogalmaztam meg magamban a korábbi tájékoztatók, beszámolók kapcsán is, hogy végül is amatõrökkel szemben állnak a profik, és a profik sajnos nem az intézményrendszer munkatársai.

Szeretném megkérdezni az altábornagy úrtól, hogy tíz évvel a rendszerváltás után mennyiben látja megoldottnak, hogy az intézményrendszer mûködése rendes mederbe terelõdik és ne legyenek ilyen problémák, amelyek a magyar gazdaságnak tényleg nagy veszteséget okoztak az elmúlt tíz évben. Tehát várható már, hogy a rendszerváltást követõen 10 évvel valahogyan helyreállnak az intézményekben a személyi és technikai feltételek, amelyek minden bizonnyal kiküszöbölik majd azokat a rendellenességeket, amelyek elõfordultak az elmúlt években. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót, tábornok úr.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök Úr! Képviselõ Asszony! Tulajdonképpen azt kell hogy mondjam - bár nem illik optimistának látszani - hogy jó úton haladunk. A jogi szabályozottság azt mutatja, hogy az eljárási szabályaink 93 százaléka eurokonform. Ezzel a rossz, magyartalan kifejezéssel kell hogy jellemezzem.

Ez azt is eredményezi, hogy úgy, ahogy Európa más országaiban a magas adótartalmú termékek nagyon komoly felügyelet alatt vannak. Fel kell hogy hívjam a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy ez nem speciálisan magyar jelenség, hiszen ugyanezzel a problémával megküzdöttek a nyugat-európai országok. Olaszország például a dohánycsempészet és a kõolajipari termékek csempészete ellen egy külön hadsereget hozott létre, úgy hívják, hogy Gardia Financia - Pénzügyõrség. 48 ezer fõvel, tengeri és légi flottával rendelkezik.

120

cai 121 (Arnold Mihály)

Én úgy látom, hogy az intézményrendszer kialakul, most már a nyomozati jogkörrel bíró hatóságoknak nemcsak jogszabályi lehetõségük van, hanem szervezetük is van hozzá. Mint tetszik tudni, a Vám- és Pénzügyõrségnél már a közúti ellenõrzést is megoldottuk a sajtó által vámkommandónak elkeresztelt járõrszolgálat segítségével. Úgy tûnik, hogy ezt a gazdaságot, amelybe a politika nem akar beavatkozni, az államnak a jövõben nagyon keményen kell ellenõriznie. Ez az ellenõrzés az Európai Unióban is ismert. Három évvel ezelõtt Európai Unióban - amelyrõl mindig azt hittük, hogy ott minden rendben van - is megtörtént: a szicíliai tehenek esete nagyon hasonlít Gogol holt lelkeihez, amikor is tehenek nem voltak, de fejték õket, és kapták az európai uniós, közös piaci támogatást. Ott is meg kellett alkotni a csalások elleni hivatalt. Valamikor UCLAV-nak hívták, most OLAF. A csalások elleni hivatalnak semmi más feladata nincs, mint ezeket vizsgálni magában az Európai Unióban, hiszen a visszaélések lehetõsége ott is adott, sõt ott még nagyobb jelleggel.

Úgy érzem, a Vám- és Pénzügyõrség az Európai Unióhoz való csatlakozás terén a szervezetét ebben az évben átalakította a kormányzat jóváhagyásával, illetõleg az Országgyûlés határozatával. Magát az objektumot, a technikát kialakította - infrastrukturális háttér -, és még a személyi állomány kialakítása van vissza. Azt kell mondanom, hogy a kezdeti borús kép ellenére most már ott tartunk a Vám- és Pénzügyõrség személyzeti munkájában, hogy túljelentkezés van. Tehát ez is megoldódik. A diplomások száma ötszörösére emelkedett a '92-es idõszakhoz képest. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, tábornok úr. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy én is kérdést tegyek fel. Utána elölrõl kezdjük a kérdésfeltevést, ha még lesz rá igény. Eddig hallottunk az olajimportról. Kérdezem, van-e információjuk arról, hogy olajexport, üzemanyagexport, gázolajexport volt-e, és milyen mennyiségben. Ez a kérdés azért vetõdik fel, mert olyan mennyiségû gázolaj és üzemanyag került be Magyarországra, került itthon gyártásra, amely - a tábornok úr szavaival élve - Alaszka fûtésére is elegendõ lett volna. Ilyen mennyiségû gázolajra, fûtõolajra nem volt szüksége az országnak. Akkor nyilván valamilyen más irányban is mozgás volt. Ezzel kapcsolatban van-e információ, kimutatás? Ha van, akkor kérem, tábornok úr, hogy errõl szóljon egy pár szót.

A másik kérdésem a számítógépes rendszer kialakítására vonatkozik. Ez vajon összefügg-e azzal a folyamattal, amely a közel tíz évre jellemzõ? Ez úgy foglalható össze, hogy csináltuk is, meg nem is, majd apránként ki fog alakulni, és majd valamikor mûködni fog. Jelenleg hogyan áll ez a számítógépes nyilvántartási rendszer? A késõbbiekben lesznek még kérdéseim. Köszönöm szépen.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Tisztelt Elnök Úr! Elõször talán a számítógépes rendszer kialakításának a helyzetét szeretném ismertetni, amíg a kimutatásokat elõszedjük. Az elsõ és talán legfontosabb az, hogy a magyar vámigazgatás egy olyan informatikai rendszert üzemeltet és mûködtet, amit az ENSZ egyik szervezete ingyenesen bocsátott a rendelkezésünkre, és Phare-segélyprogram keretében finanszíroztuk ennek az üzemeltetését. Ezt a rendszert úgy hívják, hogy ASSICUDA-rendszer. Ezt eredetileg a fejlõdõ országok vámigazgatásai részére találták ki, fõként a szigetországok részére. Nem véletlen, hogy ilyen alkalmazói vannak, mint Fülöp-szigetek vagy szigetországok és szigetállamok. Ez a rendszer azonban fejlesztés alatt van.

A fejlesztés azt jelenti, hogy nekem az Európai Unióban, Brüsszelben mindig azt mondják, hogy úgy kell kialakítani az informatikai rendszert, hogy az kapcsolódni tudjon az Európai Unió informatikai rendszeréhez. Én ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni nagyon udvariasan, de határozottan, hogy az Európai Unióban van-e olyan rendszer, amely egységes rendszer, és rácsatlakoztathatnánk a mi rendszerünket. A válasz az, hogy nincs. A franciák a nem tudom, hányadik SOFI-programmal dolgoznak, a németeknél teljesen más rendszert mûködtet a hamburgi vámhivatal és a müncheni vámhivatal. Ezért mi egy egyedülálló rendszert dolgoztunk ki. Ez a rendszer azonban - meg kell, hogy mondjam egész õszintén - még nem tökéletes.

Azonban már mûködtetünk egy kockázatelemzõ rendszert magában az informatikai rendszerben és egy tranzitfigyelõ-rendszert. Ez a két legfontosabb pontosan a jelenségek elkerülésére. Ha most, 16 óra 15 perckor Hegyeshalomnál belép egy kamion, és az elnök úr megkérdezi tõlem négy óra múlva, hogy ennek a kamionnak mi lett a sorsa, akkor itt, Budapesten meg tudom nézni a rendszerben, hogy mondjuk valamelyik déli határunkon kilépésre vár, vagy akár már ki is lépett. Tehát ez a két fõ eleme már mûködik, de szeretnénk megvalósítani a rendszerben az úgynevezett papír nélküli vámkezelést, a vonalkódos rendszert. Ennek egyelõre költségvetési akadályai vannak. Természetesen ez a rendszer hibás, és azért hibás, és azért nem tökéletes, mert bármennyire is furcsa, Európában nekünk van a legtöbb szomszédunk. Kínának kettõvel, vagy hárommal több van. Ezek a szomszédok gazdaságilag, politikailag mind-mind különböznek egymástól. Szám szerint pontosan hét szomszéd van, és mind a hét szomszédunkhoz, hét vámigazgatáshoz a rendszert külön kell csatlakoztatni.

Nagyon nagy bajban voltunk a kiléptetéseknél - pontosan az olajügyeknél -, amikor bérmunkában szállították ki az olajakat a szlovák kõolajfinomítóba, és nekünk a szlovákokkal külön szerzõdést kellett kötni arra, hogy a bérmunkában kiszállított, majd feldolgozott olajat milyen mennyiségben és hogyan hozzák vissza. Gondolom, az elnök úr erre is utalt a kérdésében. Ez azonban csak a kétoldalú rendszerek kialakításával lehetséges.

A továbbiakban nagyon nagy kérdés, hogy a rendszerbe be tudjuk-e kapcsolni azokat a vizsgálati anyagokat, amelyeket Tóth képviselõ úr említett, hogy meg lehet-e vizsgálni a kõolajipari terméket, hiszen egy szakmai vizsgálat, amit a bíróság elfogad, sajnos három-négy hónapig eltart. Tehát az informatikai rendszerbe mindenféleképpen ezt is bele kell venni. Most dolgozunk azon, hogy egy olyan egységes rendszer legyen pontosan a magas adótartalmú termékek esetében, hogy ne csak az importot és az exportot tudja vizsgálni, hanem a belsõ forgalmazást és a belsõ felhasználást is. Ezzel mi még adósak vagyunk, de az informatikusok dolgoznak ezen.

A másik kérdés: mi gyakorlatilag olajimportõrök vagyunk, tehát a kõolajiparban és bitumenes ásványokból importõrök vagyunk. Azonban a mi adataink alapján exportot is bonyolítottunk. Nagyon érdekes, és gondolom, hogy a kérdés mögött is az van, hogy '93-ban és '94-ben emelkedett jelentõsen az exportszám - ez a '94-es kiugró rész -, valamint a kenõzsír és a kenõolajexport forgalmi adatai is nyomon követhetõk, ami '97-ben emelkedett jelentõs mértékben, valamint a benzin, a petróleum, a gázolaj, aminek az exportforgalmi adatai visszaesésben vannak az ábrák szerint.

130

BB 131 (Arnold Mihály)

Azt kell hogy mondjam, ez az, ami most Magyarországon folyik. Ez az úgynevezett házilagos kõolajlepárlás. A hétvégén éppen gondot okozott nekünk egy ilyen eset. Gyakorlatilag a katonák találták ki valamikor. A volt szovjet hadsereg háborús idõszakra állította be ezeket a lepárlókészülékeket, és az ötletadó a mi információink szerint egy volt katonatiszt, aki komolyan gondolkodik azon, hogy bizonyos kõolajipari melléktermékeket feldolgoz, és majdan mint feldolgozott terméket exportálja.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh képviselõ úrnak adom meg a szót ismét.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Két kérdésem, kérésem lenne. Az egyik az, hogy én is szeretnék kapni majd egy kimutatást az elkövetkezõ idõszakban. Megdöbbenéssel hallgattam a szóbeli kiegészítésnél, amikor arról a bírói gyakorlatról beszélt a parancsnok úr, amikor önök az elkövetõk tulajdonára zárat kívántak tenni, és a bírói gyakorlat ezt megszüntette. Ezáltal lehetõvé tette a vádlottak vagyontárgyainak eltûnését.

Szeretnék egy kimutatást kapni az elmúlt 11 évrõl, azokról a részekrõl, illetve azokról az esetekrõl, amikor ezek megtörténtek, tehát amikor önök javasolták a zár alá vételt, és a bírói gyakorlat ezzel ellentétes volt. Csak tájékoztatásképpen: azt is szeretném megtudni majd ebbõl a kimutatásból, hogy mely bíróságok, területileg mely bíróságok jártak az élen ebben, esetleg kik voltak a bírók, esetleg a vádlottak jogi képviseletét kik látták el.

Ugyanakkor szeretném - ha az iratjegyzéket is áttanulmányozzuk -, ha a jobb átláthatóság kedvéért kaphatnánk egy olyan kimutatást, ahol idõrendben kapjuk meg és nem megyei bontásban. Szintén '89-tõl, esetleg jelezve azt, ahol ismétlõdött a bûnelkövetés.

Még egy megjegyzést is szeretnék tenni, illetve amennyiben a parancsnok tud rá válaszolni, még mindig a korrupciós példánál maradnék. Az a dr. Meszlényi úr, akit kizártak az Ügyvédi Kamarából, ez mellett még milyen büntetést kapott? Köszönöm szépen.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott Meszlényi úr az én információim szerint.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Már csak azért is, mert szegedi országgyûlési képviselõ vagyok, és ez az ügy - mint ön is említette - azon a környéken volt. Innentõl kezdve megtehetem azt a megjegyzést, hogy így akarunk a korrupcióval szemben elõrehaladni. Ha ezt ön ugyanúgy megtehetné, lehet, hogy tovább folytatódnának a pereskedései. Köszönöm szépen. Az elõzõ kérésemre kérnék választ.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Természetesen elkészítjük ezeket a kimutatásokat. Ez nem volt tömeges, hiszen az alapkimutatásunkból látszik, hogy mindössze 70 jogerõs bírói ítélet született a 202-bõl, de ha megengedi a képviselõ úr, egy nagy értékûrõl szóló bírói végzést - amirõl szó volt - most át tudok adni.

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm, parancsnok úr. Azt hiszem, hogy örömmel fogadom, de nem hiszem, hogy ez túl sok idõt venne igénybe, akár a nyilvánosság és a jegyzõkönyv számára örömmel venném, ha nemcsak én kapnám meg, hanem most közzé tudnánk tenni.

ELNÖK: Igen. Egy van nálam, egy olyan jellegû, amire a beszámolómban utaltam. (Arnold Mihály munkatársa egy dokumentumot ad át Balogh Lászlónak.)

ELNÖK: Köszönöm. Dorkota képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parancsnok Úr! Elhangzott, hogy szigorodtak a vámmal kapcsolatos jogszabályok, a törvényalkotás. 1994-ben az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium és a PM által visszavont utasítás, a 145/1994. (VIII.26.) után, ha lehet, kérnék egy olyan kimutatást, hogy ezt követõen 90 napon belül kik kaptak engedélyt.

Ugyanis nemcsak az a lényeg, amit mi itt forszírozunk, hogy ki ellen indult nyomozás vagy büntetõeljárás, hiszen az információk birtokosai nem követték el azt a hibát, hogy eljárást indítsanak maguk ellen. Megítélésem szerint az alatt a másfél hónap alatt nem nyújtottak be engedélykérelmet, majd azt követõen, amikor a moratórium megszûnt, benyújtották. Ezt tehát ilyen csoportosításban kérném.

A másik az, hogy 1994. második félévétõl módosítgatták, módosítgatták a vámtörvényt, és ahogy ön is írja, 1997-ben, ahogy becsuktak egy kaput, megnyílt egy újabb visszaélési lehetõség, és megszülettet az 1997. évi L. törvény, amely a vámszempontból megbízhatósági igazolást tartalmazza. Még egy olyan gondolatot szeretnék felvetni, hogy engem nemcsak a joghézagok érdekelnek, hanem az úgynevezett jogos kiskapuk is, magyarul a törvény elfogadása és a hatálybalépés között. Kik voltak azok, akik benyújtották a régi, nem hatályos, de érvényes törvényi rendelkezések alapján a kérelmet? Tehát ebben a csoportosításban is szeretnék egy anyagot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót, parancsnok úr.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Tisztelt Elnök Úr! Képviselõ Úr! A kért kimutatást el fogjuk készíteni, bár itt tételesen mindent felül kell vizsgálni, hiszen a már visszavontakat is vissza kellett adni határozatilag. Ez több száz államigazgatási határozatot jelent, és ebbõl kell kiválogatni azokat, amelyekre ön utalt.

A jogos kiskapukra, a jogszerû kiskapukra vonatkozólag. Szintén el fogjuk készíteni az anyagot, de azt jelentenem kell a tisztelt bizottságnak és elnök úrnak, hogy ez a mi értékítéletünk alapján, tehát a mi gyakorlati tapasztalataink alapján történhet csak, ami bizonyos szubjektív elemeket bizonyára magában foglal.

ELNÖK: Köszönöm. Kinek van még kérdése? (Senki sem jelentkezik.) Én folytatnám a kérdéseket.

Tábornok Úr! Mi az oka annak, hogy nem alakult ki olyan közös munka a Vám- és Pénzügyõrség, a rendõrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal között, amely eredményesebbé tette volna azokkal a cégekkel szemben az akciót, akiket nem találtak meg, akik eltûntek menet közben, akik szerelvényeit más irányba vitték, és lehetne sorolni. Ez az egyik kérdésem.

A másik. Már érintve volt a minõsítés kérdése. Volt az úgynevezett megfordítás módszere a gázolaj és a fûtõolaj kérdésében. Nemcsak tüzelõolajat igyekeztek gázolajjá megfordítani, hanem fordítva is. Olyan sokféle melléktermék került be az országba, amibõl bizonyos keverések útján akár tüzelõolajat, akár gázolajat állítottak elõ. Ezek keresztülviteléhez az engedélyek sora, a minõsítések és egyéb engedélyek megszerzése csak úgy ment, ha valami belsõ segítséget is kaptak.

És ezzel nemcsak az államkasszának okoztak óriási kárt, hanem gyakorlatilag az üzemanyagot használó cégek gépeiben, jármûveiben is. 140

141/MM (Elnök)

Szinte követhetetlen az a kársorozat, ami ebbõl eredt. Hadd ne beszéljek a környezetszennyezésekrõl ezzel kapcsolatosan, amikor rossz, gyenge minõségû, magas kéntartalmú fûtõolajak tömege érkezett az országba. Hogyan nem tudta követni a Vám- és Pénzügyõrség a határon beérkezõkön keresztül ezeket a folyamatokat? Egyelõre ez a két kérdés az, amire választ kérek, tábornok úr!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Arra a kérdésre, hogy miért nem alakult ki a közös munka a bûnüldözõ szervezetek között, azt tudom válaszolni, hogy '93-ban kezdtük elõkészíteni az együttmûködési megállapodásokat.

Ezek az együttmûködési megállapodások közös parancsként jelentek meg a személyi állományok elõtt. De azt meg kell mondani, hogy az együttmûködésnek kvázi jogszabályi akadályai voltak. Így például nem az olajügynél, hanem a borügynél a hamisított termékeket a rendõrség nyomozta, a cukorcefrére pedig nekünk volt hatáskörünk. De a hamisított bornál ez a kettõ együtt jelent meg és jogszabály adta lehetõségek hiányában közös csoportokat hoztunk létre, amelyek alapján tudtuk ellenõrizni a borhamisítókat. Ugyanez volt az olajnál is.

Ami az együttmûködési hiányt a legjobban jellemzi, az talán az APEH és a VPOP között mutatkozott meg a leginkább. Hiszen egy adott termék adófajtájának az APEH volt az eljáró hatósága, a másik, a köztartozás pedig a VPOP-é. Egymás adattárába sajnos, adó- és vámtitok miatt, nem nézhettünk bele, csak konkrét ügyek kapcsán. Ezért mind a két szervezet elzárkózott ettõl, hiszen abban az idõben - a '93-'94-es idõszakokat értem ez alatt - az adótitok és a vámtitok jelentõsen hangsúlyozva volt a társadalomban. Csak akkor vehettük át egymástól az adatokat, amikor konkrét ügyek kapcsán már büntetõ- vagy szabálysértési eljárás volt jelen.

Ezért volt az, hogy nem tudott kialakulni a közös munka, illetõleg az operatív idõszakban, a felderítés idõszakában a Vám- és Pénzügyõrség és a rendõrség között szintén nem, amikor ismeretlen tettes ellen folyt a vizsgálat és az még nem került felderítésre, azt az adattárat és a mi adattárunkat nem kapcsolhattuk össze, hiszen mindenki törvénysértéstõl félt, ezért ez a veszély fennállt. Természetesen volt szubjektív része is, az úgynevezett szakmai sovinizmus, amire utaltam a szóbeli kiegészítésemben. Tehát a személyi állományok között volt egy bizonyos ellentét, amit az ember nagyon nehezen tud megszüntetni konkrét ügyek kapcsán.

A minõsítés kérdése: talán kezdjük onnan, amire az elnök úr volt szíves utalni, hogy a határon beérkezõ termékeket hogyan nem tudtuk nyomon követni. A határon beérkezõ termék úgy érkezett be az országba, mint fûtõolaj. Legálisan vámkezeltették a fûtõolajat és a jogszabály szerint a fûtõolajat más színben kellett forgalomba hozni; a jogszabály azt mondta ki, hogy csak úgy lehet forgalomba hozni, hogy az a laikus számára megkülönböztethetõ legyen.

Természetesen már a határon elõírtuk a mintavételt. A mintavételnél különféle trükkök voltak. A vámhatóság egy lépéssel késõbb rájött arra, hogy a mintavételt nem a vámjogszabály szerint kell végezni, hanem attól eltérõen, hiszen a tartálykocsi felsõ nyílásába beraktak egy edényt és általában abból vették a mintát. Ha felületes volt a vámtisztviselõ, az ügyfelet küldte fel oda, mert nem akarta összekenni az egyenruháját, akkor biztosan visszaélés volt. Ezek a minták, ha jól emlékszem, 4-5 hónapig voltak a különféle laboratóriumokban. Tehát amire a minták visszakerültek és az egyedi azonosítás megtörtént, addigra nem tudtuk tárolni ezeket a szállítmányokat, hiszen nem volt tárolókapacitásunk.

A vagonállás azt jelentette, hogy azt mind a Vám- és Pénzügyõrségnek számlázták le, ha rajtunk kívülálló okok miatt visszatartottuk a szerelvényt. De ez sem volt biztonságos, hiszen az így visszatartott és mellékvágányra tolt szerelvényeket nagyon gyakran ellopták, megsemmisítették, sõt az õrzött telephelyrõl is ellopták. Nem volt arra apparátusunk, hogy ezeket megõrizzük. Illetõleg ha a Mol.-nak adómentesen átadtuk, hogy majd a forgalmazásnál õ megfizeti az adót és a bíróság késõbb visszaadni rendelte, akkor bizony a független magyar bíróság a Vám- és Pénzügyõrséget nagyon komoly kártérítésre kötelezte. Ha jól emlékszem, volt olyan ügy, amikor 250 millió forintot kellett alapba fizetni és a bírság jellegû kamat, ami az akkori banki kamat kétszerese volt, 100 milliós nagyságrendben is feltüntette ezeket a költségeket. Ez is gond és probléma volt.

A másik pedig, hogy miért nem tudtuk nyomon követni: az általános illetékesség miatt, mert a vasútnak vagy a tartálykocsinak volt egy bejárható útja és bárhol vámkezelhették. Tehát tudtuk a belépést és esetleg 2 hét múlva tudhattuk, hogy hol vámkezelték, mert a vámhivatalok 10 napos dekádban jelentették a vámkezelési adataikat. Volt ugyan egy informatikai központ, de oda zsigulis járõrök vitték be mágneskártyán a dekád adatait. Amikor ezt feldolgozta a decentrum vagy a centrum, ez utána lehetett és csak 20 napos eltéréssel jelenhetett meg. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Lentner képviselõ úrnak adom meg a szót.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Tábornok Úr! Az eddigi megszólalásaimkor mindig elmondtam, hogy a Vám- és Pénzügyõrségnek dicsérendõ és követendõ lett volna az az igyekezete, amikor a halasztott vámfizetés tárgyában észlelte a problémákat és ön intézkedett afelõl, hogy a halasztott vámfizetéssel a vámszervek csínján bánjanak.

Ugyanakkor felmerül bennem a sokadik körben az a dilemma, hogy hatályba lépett, végül is nem sikerült ezt a halasztott vámfizetési eljárást kiküszöbölni. Ugyanakkor a jogszabályalkotó, nem eléggé körültekintõ jogszabályi rendszerben, lehetõséget biztosít arra, hogy a kérelmezõ számláját vezetõ pénzintézet kezességvállalást adjon. Tehát megint csak visszatérnék ehhez a témához.

Önök a bizottság rendelkezésére bocsátottak egy tájékoztatást a halasztott vámfizetési engedélyekkel kapcsolatban és azt állapítják meg, hogy ez az elõírás a gyakorlatban többnyire bankgarancia formájában valósult meg, amelynek a mértékét jogszabály nem tartalmazta. Tehát itt eleve joghézag adódik. Önök ugyanakkor úgy vélekednek, illetve bemutatják azt a rendszert - idézem -, hogy "kialakult joggyakorlat volt, hogy a kérelem benyújtását megelõzõ 12 hónap vámfizetési elõírásainak körülbelül egy hónapra esõ átlaga elegendõ mértékû bankgarancia, mint fedezet." 150

da 151 (Lentner)

Tehát itt behatárolják, hogy meddig mehet a rendszer.

Most az a kérdés merül fel bennem, ha már voltak bankgaranciák, amelyek egyfajta fedezetet lettek volna hivatva biztosítani, és az elõzõ körben tett kérdésemre ön válaszolt is úgy, hogy a bankok felé, speditõrök felé önök éltek is ezzel a garanciaérvényesítési szabállyal, ugyanakkor én azt nem értem, hogy ha egy-egy bankgarancia, egy-egy halasztott vámfizetéses kedvezményre jogot formáló ügyfélre vonatkozóan a bankgarancia mondjuk 5 millió forint, 10 millió forint, 20 millió forint, volt - ennél nagyobb garanciák nemigen voltak, nemigen röpködtek abban az idõben -, akkor az a kérdés merül fel bennem, hogy ha önök a vámon, a határon látták azt, hogy X. ügyfél behozza a kõolajterméket, kõolajszármazékot, és ezt a garanciamértéket túllépték, mert végül is itt több száz milliárd forintos be nem fizetett jövedéki adó jelentkezik, tehát itt nagyságrenddel kell szerintem eltér a nyújtott bankgarancia összege, illetve a ki nem fizetett jövedéki adó volumene.

Az a kérdésem, hogy miért engedték el a helyszínrõl, a határról azokat az ügyfeleket, ahol már a garanciatúllépés vélelmezhetõ volt, illetve visszatérõen notórius nem fizetõkkel állt szemben a hatóság, a VPOP. Ez a kérdésem, hogy ezt mivel lehet magyarázni. Elõzõleg pont Pallag képviselõ úr kérdezte, hogy a számítógépesítés hogyan áll, erre nyilván ön válaszolhatja nekem azt, hogy `92-ben, `93-ban még nem állt annyira jól a számítógépesítés, egy-egy szállítmány nyomon követése, mint most `99-ben vagy 2000-ben. Ugyanakkor ez a technika telefonon, faxon is lerendezhetõ lett volna véleményem szerint, hogy ezt önök nyilvántartsák, hogy egy ügyfélnek mekkora mértékû garanciája van, és ha túllépte ezt, akkor nem kellett volna továbbengedni. Így vélekedek én is, az a kérdésem, hogy ön erre mit mond a válaszában.

Köszönöm.

ELNÖK: Tessék parancsnok úr!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök Úr! Képviselõ Úr! Gyakorlatilag a jogszabály az elsõ idõszakban, tehát amikor a halasztott hatályba lépett, akkor rábízta a hatóságra, hogy alakítsa ki a mértéket. Ez különféle tárgyalások eredményeképpen úgy alakult ki, hogy az ásványolaj-forgalmazók szövetségei megjelentek a Vám- és Pénzügyõrségnél. Ebben részt vettek a multinacionális cégek, a nagy cégek és egyebek, és azt mondták, hogy egyetlenegy mérhetõ van, az elõzõ forgalmi adatokhoz kell mérni, és ha a forgalmi adatok megnövekednek, akkor annak arányában kell kialakítani, és ez volt az, amikor az elõzõ 12 hónap 1/12-ed része volt, mert a papírforma szerint az addigi tapasztalataink szerint ez úgy alakult ki, hogy egy hónap alatt lebonyolódik minden. És vélelmeztük - és mindenki azt vélelmezte -, hogy egy hónap alatt az elõzõ 12 hónap forgalmának csak az 1/12-ed részét hozták be.

Gyanútlanok voltunk, ha úgy tetszik, naivak voltunk az elején, hangsúlyozom, a kilencvenes évek elejérõl volt szó, és egyidejûleg megjelentek a különféle határokon a vonatszerelvények. Ezekre a vonatszerelvényekre - mint mondottam - a jogszabály olyan lehetõséget adott, hogy nem kérhettünk rá garanciát, mert nem kérte a határon a belföldi forgalom számára való vámkezelését, hanem kért egy ideiglenes vámeljárásba árutovábbítást - ideiglenes vámeljárások voltak a raktározás, az árutovábbítás és az egyebek -, és az pedig a jogszabály erejénél fogva mentes volt a garanciabiztosítástól. És nem is került be a rendszerbe, csak a végleges vámkezelés, a belföldi forgalom számára való vámkezelés került be abba a manuálisan vezetett rendszerbe.

Tehát ha nem mutatta be az áruját, akkor a vasút ellenõrzésekor, vagy amikor összegeztük egy-egy határ forgalmát dekádonként, akkor jöhettünk rá, és csak akkor indult meg a nyomozás erre az esetre. Természetesen ezt a garanciát változtattuk, de az, hogy most 5 millió forint garanciát kellett fizetni és egy vonatszerelvénynél úgy, ahogy ön mondta, milliárdos nagyságrendû, illetve 2-3 vonatszerelvénynél már milliárdos nagyságrendû lehetõségek voltak, ez gyakorlatilag 4-5 napon belül behozható volt. 4-5 napon belül.

És én elismerem, hogy abban az idõben nem álltunk a hivatásunk magaslatán, de a szakmai felkészítésünk sem utalt arra, hogy nekünk az életben ezzel meg kell küzdeni. Mert én közel 30 éve tanultam elõször ezt a szakmát, és akkor bizony úgy képeztek ki bennünket, hogy csak az import a fontos, és csak a belföldi forgalom számára való vámkezelés a fontos, tehát a vám- és pénzügyõri iskolán ezt nem is oktatták, de mint mondtam, nemcsak a vám- és pénzügyõri iskolán nem oktattuk ezt, mert nem volt rá igény, hanem az egyetemeken, fõiskolákon sem oktatták ezeket az ismereteket.

Most így utólag teljesen egyetértve önnel, és mondhatom, hogy ezt így kellett volna megoldani, de ezt már a tapasztalat mondatja velem, de akkor, amikor az elnök úr egyik nyilatkozata kapcsán valamelyik média megkereste az akkori minisztereket, a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter is széttárta a kezét, hogy erre senki nem gondolt. És valóban ez volt, hogy ha az a jogszabályi hely nem mentesíti az árutovábbításban, tehát amit nem vámkezeltetnek a határon, hanem azt mondja, hogy továbbítsa kérem Gyõrbe, és Gyõrben beadott még egy árutovábbítást, szintén ideiglenest és elküldte Kiskunhalasra, attól függ, hogy hol akarta véglegesen vámkezelni. Volt olyan szerelvény, ami ebben a 93 ezer négyzetkilométerben olyan 15 ezer kilométert utazott országon belül a végsõ célig. Tehát ezek tények voltak, úgyhogy azt mondtam, hogy valóban követtünk el hibákat és valóban naivak is voltunk ezekben az esetekben, de abban a környezetben ez lehetett az egyetlen mérõszám, hogy az elõzõ forgalomnak az 1/12-ed része, mert arra számítottunk, hogy annyi lesz a forgalom, sajnos becsaptak bennünket.

ELNÖK: Köszönöm. Alelnök úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tábornok Úr! Képviselõtársaim! Én szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét a 20/1992. PM-NGKM, illetve a 35/1994. PM-IKIM együttes rendeletre. Az elsõ, a két évvel korábbi gyakorlatilag a vámtartozás erejéig ad lehetõséget arra, hogy a pénzintézetek garanciát vállaljanak. A másik esetben már a jogszabály rögzíti azokat a feltételeket, amelyeket a tábornok úr mondott, és van ott egy "legalább" szó. Tehát gyakorlatilag azt én szeretném hangsúlyozni, hogy az egy havi vagy egy hónapra esõ nem a felsõ határt jelentette a jogszabály szerint, hanem ott van elõtte a rendeletben egy "legalább" szó, ami azt jelenti, hogy ez a minimum, és efölött gyakorlatilag a vámhatóság saját döntése volt az, hogy mit rendel befizetni, illetve milyen garanciát kér. Ezt csak az elõbb elhangzottakra szeretném mondani.

160

161/MM

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Tábornok Úr! Gondolom, számított esetleges kellemetlen kérdésre is. (Arnold Mihály bólint.)

A korrupció gyanúja állhat fenn - feltételes módban mondom - egy olyan kérdésben, amikor egy bt.-vel szemben eljárás indul meg, amely igen nagy mennyiségû gépkocsit hozott be apportként. A kezemben van egy úgynevezett jegyzõkönyv egy tanúkihallgatásról, amely hivatkozik egy bizonyos ponton önre, tábornok úr, akinek az illetõ cég is hozott be magasabb értékû terepjárót. A késõbbiekben eljárnak ezzel a céggel szemben. Hivatkozik arra, hogy igen jó kapcsolatban van ezzel az illetõvel, és a késõbbiekben aztán komoly eljárás folyik. A gépkocsivásárlás alkalmával nem vetõdött fel a korrupció gyanúja, hogy ebbõl a lehetõségbõl esetleg elõnyt kovácsol a Nagy és társa Bt.? Ez az egyik kérdésem.

A másik: milyen kapcsolatuk volt a vasúttal? Az olajszállítmányok nagy része vasúton mozgott. A meghatározott menetlevéllel és úti okmányokkal rendelkeztek a szerelvények. Egy szerelvény, egy 50-60 tartálykocsiból álló szerelvény nem tud csak úgy eltûnni, kötött pályájú a vasút. Ahhoz, hogy a vasút kapcsán is megtörténhessen, hogy szerelvény tûnik el, kellett, hogy a vasúton belül is legyenek az érintettek olyan kapcsolatban valakikkel, akik segítik ezt a munkát. Ez a másik kérdésem.

A harmadik pedig: voltak-e fellebbezések a VPOP részérõl, amikor az eljárás nem a Vám- és Pénzügyõrség számára kedvezõen alakult? Hány esetben tudták érvényesíteni a behajtás lehetõségét? Erre vonatkozóan van-e kimutatásuk? Köszönöm szépen. Tessék!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Az lenne az ügyrendi kérésem és javaslatom, hogy mivel az elnök úr az elsõ kérdéssel kapcsolatban dokumentumokra utalt, tisztelettel kérem, hogy ezt a dokumentumot bocsássa a bizottság tagjai rendelkezésére! Ugyanis nem fogjuk érteni, hogy az elnök úr és a parancsnok úr között milyen párbeszéd folyik, mert a bizottság tagjainak nincs errõl tudomása, legalábbis nekem nincsen. De úgy látom képviselõtársaimról, hogy nekik sincsen tudomásuk arról a dokumentumról, amelyikre az elnök úr hivatkozott.

Nem biztos, hogy ebben az esetben célszerû ilyen dialógusokat folytatni. Örömmel meghallgatjuk, csak tisztelettel kérjük, hogy másolják le és osszák szét hogy tudjuk, mirõl tetszenek beszélni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Igen, nálam van a dokumentum. Kérem akkor lemásolni és szétosztani! Várom a válaszát, tábornok úr!

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elõször talán az elsõ kérdésre adnék választ. Ez a dokumentum, amelyikrõl szó van, egy rendõrségi jegyzõkönyv, amelyet egy rendõrkapitányságon vettek fel.

Egy tanú azt állította az elnök úr által ismertetett bt.-rõl, hogy a bt. vezetõje a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnokával baráti kapcsolatban áll, ezért õ védhetõ. Szabadjon a tisztelt bizottságot tájékoztatnom arról, hogy 1993-ban vagy '94-ben kiadtam egy olyan VPOP-utasítást, hogy aki rám hivatkozik - és ez is dokumentált -, az sokkal szigorúbb feltételek mellett kerüljön ellenõrzésre, illetve felülvizsgálatra, és a személyemre való hivatkozást ne tekintsék hivatkozási alapnak, hanem szigorúbb ellenõrzést végezzenek. Ebben az esetben a tanú azt is mondta, amit az elnök úr felolvasott. Azután van a tanúnak egy olyan mondata, hogy "én Arnold Mihályt nem vádolom bûncselekmény elkövetésével, de ezt hallottam." Tehát egy harmadik személy egy negyedik személytõl hallotta, ha úgy tetszik, kocsmai beszélgetés során.

El kell mondjam, hogy pályafutásom során ennél sokkal komolyabb vádak is értek már. Bizonyára emlékeznek rá, Antall miniszterelnök úr korában én voltam az a köztisztviselõ, aki még a kávéját is az állam pénzébõl fizette és luxuskocsikkal jártam állítólag. Ezt a Népszabadság írta meg, több terjedelmes ügyben. Ezt követõen volt olyan, amikor az akkori dohányszövetség azzal vádolt meg - természetesen ez kivizsgálásra került és nem igazolódott be -, hogy nem tartatom be a jogszabályokat, mert az általunk lefoglalt termékeket exportálni akarom - a cigarettáról volt szó -, hogy ne kelljen megsemmisíteni. Szalagcímekben jelent meg, hogy: "kinek kell betartani a jogszabályt?" Volt olyan, amikor a Kossuth Rádió déli mûsorából 11-kor felhívott a fõszerkesztõ, hogy igaz-e, hogy három darab személygépkocsit becsempésztem az országba, Kupa Mihálynak, Békesinek és Medgyessynek. Azt mondtam akkor, hogy asszonyom, ez olyan valószínûtlen, hogy ezt még cáfolni se akarom. Éppen külföldre utaztam és félóránként bemondta a rádió, hogy feltehetõleg ez történt.

Ezek a vizsgálatok általában névtelen bejelentések alapján indulnak, de mindegyik kivizsgálásra került, ez az ügy is, amelyre az elnök úr utalt. Ha jól emlékszem, ez '93-as vagy '94-es kihallgatás. A valóságtartalma valóban az, hogy Arnold Mihály magyar állampolgár vett egy használt gépkocsit, nyílt árusítási üzlet kapcsán. De mint országos parancsnok, odaadta az illetékes vámhivatalnak az okmányait, hogy szíveskedjen megnézni, az importáló jogszerûen hozta-e be az országba. Ez megtörtént. Ezt követõen ugyanezen bt. ellen a Vám- és Pénzügyõrség nyomozóhatósága, a fõvárosi parancsnokság vámcsalás miatt járt el. Természetesen ezt is dokumentálni tudom. Az egésznek a lényege ez.

Ez körülbelül tavaly õsszel került több média asztalára és akkor az újságírók megkérdeztek errõl. Kétszer vizsgálták ki ezt az ügyet. Természetesen fegyelmi és egyéb felelõsségek nem kerültek megállapításra.

Azt is el kell mondanom, hogy bizonyos köröknek nagyon fontos, hogy a hatóságok vezetõit lejárassák. Most nem panaszkodni akarok, mert ha nem tudnám ezt elviselni, akkor nem csinálnám. De el kell mondani, hogy idõnként kocsmai beszélgetések szintjén zajlanak ezek a dolgok, hogy kinek mennyi jövedelme van és egyebek. Volt olyan pár évvel ezelõtt, hogy egy újságíró megjelent nálam és szabályosan elszámoltatott a vagyoni viszonyaimról. Természetesen a rendszerváltás elõtt pályázaton nyertem meg a fõosztályvezetõi beosztásomat, majd ezt követõen az országos parancsnok szakmai helyettesének beosztását is pályázaton, s akkor már vagyonnyilatkozatot kellett tenni. Ez a vagyonnyilatkozat a személyi anyagaim között megtalálható.

170

da 171 (Arnold)

Össze lehet vetni az éves jövedelmemet legálisan, természetesen ezt nem kívánom nyilvánosságra hozni, mert személyiségi jogokat sértene, össze lehetne vetni, ha most úgy gondolják, hogy vagyonnyilatkozat, bármikor állok a tisztelt bizottság rendelkezésére személyes anyagaimmal együtt, ez természetes.

Tehát ez a dokumentum, ami feltételezem, hogy az elnök úr birtokában van, ez egy rendõrségi meghallgatásnak ha jól emlékszem, a 8. oldalán van, de hangsúlyozom, két mondat foglalkozik velem, az egyik az, hogy a barátja vagyok, és ezáltal nem mondta, hogy bármit segítettem, hanem azt mondta, hogy ez valaki szerint büntetlenséget élvez, a másik mondat pedig, hogy én nem vádolom Arnold Mihályt bûncselekmény elkövetésével. Ez is benne van a jegyzõkönyvben.

Sajnos ez a jegyzõkönyv kikerült a rendõrségi vizsgáló fiókjából valamilyen oknál fogva és az okot bizonyára tudom, mert meghatározott idõpontban került ez ki, akkor, amikor idõszakonként engem bizonyos támadások érnek. Természetesen a vizsgálatnak nagy tisztelettel állok elébe, ha ez a bizottság hatáskörébe tartozik.

A másik kérdés a vasúttal kapcsolatos. A fuvarlevelek ellenõrzése során meg kell mondanom, hogy nincs jogunk és nem volt jogunk a fuvarlevelek ellenõrzésére, csak azokban az esetekben, amikor kétségtelenül kiderült, hogy a vasút vámárut szállított. A belföldi szerelvények összeállításakor azonban nem lehetett azt megoldani - hangsúlyozom, nem lehetett megoldani -, hogy csak homogén szállítmányokat szállítson a vasút, mert a vasút a közlekedéstechnikai és az infrastrukturális feltételek alapján állított össze egy szerelvényt. Ha a szerelvényben volt egy azonosító szám, amit Záhonyban vagy valahol összeállítottak, azon más anyag is szerepelt, akkor csak a vasút által kiállított jelenést vehettünk figyelembe, amit félreállítottak ipari vágányra, és a bárcalevelek tanúsága szerint tudtuk ezeket ellenõrizni.

Teljesen igaz, hogy volt olyan, hogy Miskolcon a nyomozó hatósághoz bejelenés érkezett, hogy bizonyos termékkört, kõolajipari terméket mintavételt követõen továbbengedtek, és volt olyan, hogy a vasút segítségével a ferencvárosi rendezõ pályaudvaron le tudtunk foglalni 22 vagont. De ilyenkor az együttmûködés nagyon fontos volt. A vasúti informatikai rendszer és a vám- és pénzügyõri informatikai rendszer összehangolásán a mai napon is dolgozunk.

Ami a fellebbezéseket illeti. A Vám- és Pénzügyõrség peres ügyeit tekintve évente ezret meghalad a peres ügyeink száma, és minden peres ügy nagyon bonyolult. Sajnos nincs annyi szakképzet jogászunk - jogászt mondok és nem jogvégzettet, szándékosan -, akik ezeket a pereket tudnák úgy vinni, mint ahogy azt a feketegazdaság ügyvédei viszik, gyakorlatilag egy pénzügyõr százados jogászi végzettséggel vagy egy pénzügyõr õrnagy áll szemben sztárügyvédekkel. Azt kell mondanom, hogy minden pervesztes ügyben elmentünk a végletekig, a Legfelsõbb Bíróságig, törvényességi óvást is nyújtottunk be, ha lehetett, és az úgynevezett megegyezést pedig a polgári perek kezdetétõl a mai napig is tiltjuk.

Elõfordult olyan, hogy anyagi okok miatt, tehát a perköltség tetemes, és ha mi vagyunk - bocsánatot kérek a kifejezésért - a hunyók, tehát nálunk van a vámáru, akkor nagyon komoly kártérítési felelõsséggel tartozunk addig, amíg ott van. Hangsúlyoztam, hogy ez a banki kamat kétszerese, volt olyan idõszak, hogy 42 százalékos bírság jellegû kamatot kellett fizetni, ha úgy alakult, hogy teljesen vesztes ügynek látszott, akkor financiális okokból eltekintett esetleg a jogi képviselõ a végsõ jogorvoslattól.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a választ. Én is fogok kérni majd egy anyagot, tábornok úr. `93 januárjában 60 tartálykocsiból álló szerelvényt tartóztatott fel a veszprémi vámnyomozó hivatal. Ennek az anyagát fogjuk kérni majd a bizottság rendelkezésére bocsátani. A különleges ügyek osztálya is be lett vonva ebbe az ügybe.

Még egy kérdést szeretnék feltenni. Nyilván az úgynevezett olajpénzek nem álltak meg egy bizonyos ponton, ezek mûködnek tovább. Tehát folyik egy összekapcsolt tevékenység, és így gyakorlatilag elértünk a mába, hogy ezeket az ügyeket felmérjük és áttekintjük. Mi az, amit tenni kell ahhoz, hogy ez a helyzet ne folytatódjon tovább? Ez a pénz mozog, tovább mûködik a szeszvonalon, mûködik a borvonalon, és az elmúlt hetekben kaptam olyan információt, hogy most is folyamatosan megy a hamis bor minõsítése. Tisztelettel hívom fel a parancsnokság figyelmét arra, hogy a minõsítések kapcsán javasolom a komolyabb odafigyelést, mert ez tovább folytatódik, a nagy pénz most a borhamisításban is mûködik tovább. Van-e rálátása a Vám- és Pénzügyõrségnek ezekre az ügyekre? (Juhász Ferenc távozik az ülésrõl.)

És még egy gondolat ehhez. Folyik a pénzek tisztára mosása. Befektetõként jelentkeznek, különbözõ gabonatárolókat, területeket, különbözõ mezõgazdasági egységeket vásárolnak fel, és ezzel gyakorlatilag legalizálódtak ezek a pénzek, amelyeknek valójában a valós gazdaságban kellett volna mûködniük. Van-e ezekre is rálátásuk?

Köszönöm szépen.

ARNOLD MIHÁLY altábornagy, a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka: Elnök Úr! Természetesen a `93 januári veszprémi vámhivatal lefoglalásáról készült teljes anyagot eljuttatjuk önnek a lehetõ legrövidebb idõ alatt.

Az olajpénzek mozgását megpróbáljuk nyomon követni, bár meg kell mondanom, hogy a Vám- és Pénzügyõrségnek a pénzmosásban nincs jogszabály által biztosított nyomozati jogköre. A pénzmosás nyomozati jogköre a Belügyminisztérium alakulataié, a rendõrségé. Tehát nekünk arra, hogy a pénzek eredetét vizsgáljuk, annak ellenére, hogy a nevünkben benne van, hogy pénzügyõrség, jogszabályi lehetõségünk nincs. Pontosan tudjuk, hogy a hamis bor minõsítése tovább folyik.

El kell mondanom, ha úgy tetszik, olyan megoldásokba mentünk bele a hamis bor lefoglalásánál, hogy a borminõsítõ intézetnek elküldött mintát elküldtük névvel, visszajött a szakértõi vélemény, hogy ez seprûborból készült, de ugyanezt elküldtük kódszámmal, nem névvel, és visszajött, hogy hamis bor.

Utaltam arra, hogy a kecskeméti volt megyei parancsnokság területén létrehoztunk egy borkommandóként elhíresült rendõri és pénzügyõri akciócsoportot. Erre azért volt szükség, mert az egyik részben a rendõrségnek volt hatásköre, a másik részben pedig a Vám- és Pénzügyõrségnek. A bortörvény hatálybalépésével a veszélyeztetett térségekben jövedéki központot kívánunk létrehozni a volt kecskeméti megyei parancsnokság bázisán, hiszen ez az ország közepe, és ezen a területen van az úgynevezett Bermuda-háromszög, ahol nagyon gyakori a borhamisítás. A borhamisítást szeretnénk mindenféleképpen most már jogszabályi felhatalmazás alapján visszaszorítani.

Természetesen komoly ellenállásba ütközünk, és a komoly ellenállás az, hogy a vállalkozók a Vám- és Pénzügyõrség tagjait és vezetõit állandóan - ha szabad így mondanom - a fenyegetettség állapotában szeretnék tartani. 180

181/MM (Arnold Mihály)

Ez nagyon széles körû tevékenység és erre speciálisan kiképzett munkatársakat kívánunk mozgósítani, akiknek ebben a témakörben speciális képzési lehetõséget biztosítunk. Volt egy idõszak, amikor az olajpénzek a szórakoztatóiparba mentek, különféle bárok, éttermek jelentek meg, oda kerültek ezek a pénzek. Sajnos akkor a pénzmosás mint törvényi tényállás nem volt jelen a Btk.-ban.

Most pedig a mezõgazdasági termékek raktározására volt állami vállalatokat vásárolnak meg, de ennek a szankcionálására a Vám- és Pénzügyõrség ma sem apparátussal, sem törvényi felhatalmazással nem rendelkezik, ha megkérdezi az elnök úr. Azt hiszem, '94-tõl van az, hogy a pénzmosás mint törvényi tényállás, jelen van a társadalomban, most már 5 éve, hogy részt vesz benne.

Hogy ennek milyen eredménye volt: ezekkel a jogszabályi lehetõségekkel, amelyekkel a rendõrség is rendelkezik, megmondom õszintén, most már nem is bánom, hogy nem kaptunk rá nyomozati jogkört annak idején. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek kérdése? (Nincs ilyen jelzés.)

Megköszönöm a kérdésekre adott válaszokat, tábornok úr. A bizottságnak javaslom, hogy a Juhász alelnök úr által javasolt ügyrendi javaslatot fogadjuk el és szükség szerint majd a késõbbiekben tisztelettel várjuk a további kérdések kapcsán. Elfogadja a bizottság? (Szavazás.) Köszönöm szépen. (Balogh László: Így is beszéltük meg elõzõleg is.) Javaslok tíz perc szünetet, aztán folytatjuk a bizottsági ülést. Köszönöm.

190

da 191

(Szünet: 17.12-17.31)

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a 2. napirendi ponttal. Felkérem dr. Bencze József dandártábornok urat, hogy a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatói munkájáról tájékoztasson bennünket. A Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság volt elnökeként beszámolt a legutóbbi bizottsági ülésen. Abban maradtunk, hogy a mai napon ezzel kapcsolatban is kérdéseket lehet föltenni majd. És kérem akkor, hogy a rendészeti munkáról tájékoztassa a bizottságot.

Köszönöm.

DR. BENCZE JÓZSEF dandártábornok, a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Tábornok Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy a meghívóban közölteknek megfelelõen a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti tevékenységérõl adjak rövid tájékoztatást. Az ezzel kapcsolatos értékelõ, elemzõ anyagot elég nagy terjedelemben és számos melléklettel eljuttattam a bizottság elnökéhez. Ez egy 61 oldalas írásos anyag.

Mindenekelõtt szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti tevékenységérõl az Országgyûlés önkormányzati, rendészeti albizottsága elõtt az elmúlt év november 23-án Arnold altábornagy úr adott tájékoztatást, és idézném is itt rögtön az elején az albizottság elnökének, Pozsgai Balázs úrnak az emlékeztetõben, a jegyzõkönyvben is olvasható néhány megállapítását, amelyben azt állapítja meg '99 végén, hogy "a szervezeti, valamint jogviszonyok rendezése teremtette meg a szervezett bûnözés elleni harc alapjait. Ehhez jelentõsen hozzájárult az emberi tényezõ, az állomány, a vezetõk és a beosztottak példamutató magatartása, ügyszeretete. Jelentõs erõfeszítéseket tettek az olajügyek feltárásában, a jövedékkel való visszaélés, az utasforgalomban elkövetett jogsértések visszaszorításában. Tovább erõsödött a szervezet rendészeti arculata, a nemzetközileg is elismert szervezet eredményes felderítése tevékenysége." És sorolhatnám, egyhangúlag elfogadta az albizottság az altábornagy úr jelentését, és megállapította, hogy több olyan eredményes intézkedést tettek a vám-, jövedéki, más bûncselekmények visszaszorítása érdekében, ami kellõ alapokat jelent a bûnözés, a szervezett bûnözés elleni küzdelem további sikere érdekében.

Az eltelt idõt követõen, február 21-ét követõen én magam adtam számot a bizottságnak. Azt hiszem, ez lényeges, hiszen ez az anyag, amit én aktualizáltam a bizottság, az olajbizottság részére, ez azért bizonyos elemében járt már az önkormányzati és rendészeti albizottság elõtt két ízben is.

A jelentésem nagyon sok részével nem kívánok foglalkozni a szóbeli kiegészítésben. Engedjék meg, mivel az olajbizottság elsõsorban az olajügyek összefüggéseire kíváncsi, hogy elsõsorban ezzel a kérdéssel foglalkozzak néhány gondolat erejéig, ami a büntetõeljárások tapasztalatait és azt az általunk feldolgozott 902 ügynevezett olajügyet illetõ tapasztalat volt.

Alapvetõen azt állapíthatjuk meg az elemzések során, hogy rendkívül ritka kivétel, hogy egy személyben valaki elkövette ezeket az ügyeket. Általában még a 2-3 személyes elkövetések is inkább kivételként fordultak elõ. Ennek ellenére mégis az igazi, a társadalomra veszélyességét a szervezett, üzletszerû, vagy bûnszövetségben történõ elkövetésekben látjuk az elemzésekre visszatekintve. Azt is szeretném elmondani, az olajügyeket nem a szervezett bûnözés találta ki, az olajügyeket középiskolai végzettséggel, vagy még azzal sem rendelkezõ kémikusok, vegyészek találták ki, hiszen rájöttek arra, hogy a kettõs adótartam kihasználásával hogyan tudnak bizonyos nagyon egyszerû eljárásokkal beavatkozni.

Lényeges kérdés, hogy az igazi komoly és az altábornagy úr által is említett több milliós vagy több száz milliós, esetleg milliárdos olajügyek mögött nagyon komoly jövedelemmel, illetve mozgatható tõkével rendelkezõ réteg jelent meg. Természetesen az is leszögezhetõ, hogy az olajügyekbõl származó hasznot igyekeztek visszaforgatni újabb ilyen típusú ügyekre vagy a bûnözés más területeire, amelyeket itt az elõbb szintén említettünk. Nem említettük például a cigarettát, ami az elmúlt idõszak nagyon nagy slágere, a Vám- és Pénzügyõrség az elmúlt mintegy 6-7 hónapban mintegy egymilliárd forint értékû cigarettát foglalt le, jelenleg is van lefoglalás alatt ilyen mennyiségû cigaretta.

Rendkívül fontos megállapítani, hogy a szervezettségen túl az elkövetõi oldalon nagyon magas fokú technikai színvonal volt tapasztalható. Akkor, amikor a testületnek még nem volt nemcsak híradási rendszere, hanem mobiltelefonja sem, akkor a túloldalon már ilyen mobiltelefonokkal irányították a gépkocsivezetõket, hogy megfelelõ konspirációt tudjanak megvalósítani. Rendkívül jól felkészült tanácsadók és azt is mondhatom, hogy ügyvédek alkalmazásával is állt szemben a testület nyomozó hatósága.

A bûnelkövetõi kört én kettéosztanám, az egyik az értelmiségi, a nagyon magasan kvalifikált úgynevezett vezetõ, irányító rétegre, és egy végrehajtói szférára, amelynek nagyon vegyes az összetétele, a munkanélküliektõl kezdve tulajdonképpen a megélhetési bûnözést folytatókig ebben mindenki megtalálható volt.

A büntetõeljárások alanyai - és most általánosítható tapasztalatokat teszek, elnézést kérek - elsõsorban a piramis alján levõ végrehajtói körbõl kerültek ki, hiszen a szervezett bûnözés, vagy a szervezetten elkövetett bûnözés lényeges eleme, hogy tulajdonképpen csak az egymással érintkezõ két szint ismeri egymást és a fölötte levõ szintek nem válnak ismertté a végrehajtói szinten dolgozók, tevékenykedõk részére. Információt tehát nem tudtak, nagyon sok esetben nem akartak szolgáltatni azok, akiket végül is a büntetõeljárásaink során adott esetben büntetõeljárás gyanúsítottjaként meg lehetett szólítani, akár tanúként. Õk az alsó láncszemei voltak ezeknek az ügyeknek. Nagyon sok esetben a lebukásuk esetén azt tapasztaltuk, hogy a bûnözés felsõ szintje veszni hagyta ezeket az embereket, adott esetben késõbb nehezen bizonyítható vagy nem bizonyítható, de operatív információként mindenképp megjelenõ módon megfenyegették, adott esetben megvásárolták õket.

Hangsúlyozom, ezek olyan információk, amelyeket már a büntetõeljárásban borzasztó nehéz lett volna bizonyítani, hiszen most is zajlik egy ilyen ügy a magyar közvélemény elõtt, amikor rendre szállnak ki azok a tanúk, akiknek esetleg meg kellene nyilvánulni. Nagyon jelentõs volt a tippadók szerepe ebben az elkövetési mûfajban.

Azt hiszem, lényeges kérdés még, hogy nem egy megyére, nem egy településre korlátozódtak, rendkívül gyorsan váltogatták a bérelt telephelyeket, adott esetben a bérelt jármûveket, behálózták szinte az egész országot, egy-egy nagyobb olajmennyiség mozgatásához alkalmazott személyek ismételt foglalkoztatására sem került sor többnyire, tehát alkalomszerûek voltak ezek a mûködtetések. Elhagyott tanyákat, különbözõ, a hatóságok elöl elrejtett intézményeket, objektumokat használtak többnyire - ez a tapasztalat - a jogsértések elkövetésére.

200

201/MM (Bencze József)

Az úgynevezett brókeri vagy közvetítõi elkövetõi kör nagyon sajátos elkövetõi réteg volt, akik tulajdonképpen a gazdaság vagy a végfelhasználók köreivel az egyéb gazdasági tevékenységeik kapcsán alakítottak ki jó kapcsolatot, s ezt a személyes kapcsolati tõkét igyekeztek felhasználni, amikor a jogsértés során keletkezett olajszármazékot próbálták értékesíteni. Tehát mintegy beékelõdtek a tényleges tulajdonosok és a felhasználók közé. Ezeket a közvetítõket vagy brókereket mindenképpen sajátos belpolitikai értéknek mondhatom.

A szervezett bûnözés említése, emlegetése is, emlékezzünk rá, mondjuk tíz évvel ezelõtt még nem is volt bocsánatos bûn, nem vették jó néven, ha mondjuk a hatóság részérõl valaki kiejtette a száján, hogy szervezett bûnözésrõl van szó. A jogalkotó tulajdonképpen '97-ig nem tekintette önálló bûncselekményként szankcionálhatónak azt, ha valaki bûnszervezet tagjaként vagy bûnszervezetben követte el a jogsértést. Korábban a Btk. értelmezõ része a bûnszövetség, üzletszerû elkövetés kategóriákat alkalmazta, amit természetesen nem alkalmazott a bûnszervezettel való elkövetéssel vagy a szervezett bûnözéssel szemben.

Igazából egészen '95-ig nem lehetett a hatóságok oldaláról ezt a kérdést tisztán látni, amikor a szervezett bûnözést végül is a társas bûnelkövetés sajátos formájaként a Legfelsõbb Bíróság büntetõkollégiuma kifejtette, de hangsúlyozom, ez még akkor sem volt a Btk.-ban megjelenõ tényállás, hogy elkövetési magatartás, tehát ilyen alapon nem került pönalizálásra.

'97. július 8-án fogadta el tehát az Országgyûlés azt az általam említett bûnszervezet-fogalmat, hogy a bûnszervezet tagjaként való elkövetés. Nagyon lényeges kérdés az ügyek elemzése kapcsán az okmányhamisítások és a gazdasági vállalkozások szerepe ezekben az ügyekben, hiszen kivétel nélkül mindig kapcsolódtak valamilyen okirat-hamisításos ügyek az olajügyekhez. Szinte valamennyi okmányt hamisították ezekben az idõkben, a számláktól kezdve a forgalmi engedélyig, a vámokmányt, a társasági szerzõdést, a személyi igazolványt, a különbözõ engedélyeket, a postai feladóvevényeket, a MÁV-menetleveleket, az ég világon mindent. Olyan számítástechnikai eszközökkel, amelyek akkor még a hatóságok rendelkezésére sem álltak, tehát olyan színvonalon tudták ezeket a hamisításokat megejteni. Érdekes esetként tudom elmondani, hogy például olyan vámhivatali bélyegzõlenyomatot hamisítottak, amelynek a lenyomatfestéke az eredetivel egyezõ volt, pedig ezt a speciális festéket külföldrõl szerezte be a Vám- és Pénzügyõrség.

A fiktívszámla-kibocsátás szintén érdekes fejezet ennek megfelelõen az olajügyekben, amikor egy forintért, két forintért, ötven fillérért, esetenként számlánként fix összegekért számláztak meghatározott literenkénti egységárakat. A gazdasági vállalkozások szerepét az altábornagy úr részben érintette, amikor a cégbírósági bejegyzésekrõl szólt. Azt hiszem, önmagában az a tény és valószínûleg a jogalkotók kényszerhelyzete - nem a védõügyvédje szeretnék lenni az akkori jogalkotóknak - mutatja, hogy azért, hogy a piacra tudjon jutni minél több vállalkozó - ha úgy tetszik, alanyi jogon -, a cégbejegyzéskor nem követelték meg, hogy mindenben megfeleljen a cégalapítás feltételeinek, elég volt beadni a kérelmet és tulajdonképpen hiánypótlásra, erre-arra visszakapta. Közben telt az idõ, de az iktatást igazoló okirattal már szereplõként részt vehetett, s tulajdonképpen bármilyen kötelezettséget vállalhatott.

Ekkor rendkívül sok hamis okmány, lopott vagy fényképcserés hamisított igazolvány alapján kerültek bejegyzésre, illetve kezdeményeztek bejegyzést a különbözõ társaságok. Csak utalni szeretnék a korábbi meghallgatásra, amikor többször jeleztük, hogy a hatóságoknak, az illetékes pénzintézeteknek tegyék lehetõvé például az ellopott, elveszett személyi igazolványok körözési rendszerében való priorálási lehetõséget, hiszen lehet, hogy akkor ezeket ki lehetett volna szûrni.

A cégbíróságoknak nem volt kötelessége a formai ellenõrzésen túl semmiféle ellenõrzést tartani, és nem is volt naprakész a cégbírósági nyilvántartás. Csak egyetlen egy momentumot hadd mondjak, amit többször felvetettünk. Végül is kialakult a cégnyilvántartási rendszer, s azt gondolom, ma ezt már nem lehet elmondani, legalábbis is néhány éve, hogy ez ne lenne elérhetõ, ne lenne naprakész. Csak egyetlen egy momentumot: ma, amikor a nyomozóhatóságok a hivatali munkaidõ után próbálnának mondjuk egy cégnyilvántartási adatot megszerezni, akkor nem tudnak hozzájutni, mert a cégbíróságokon bezárják az épületet és mondjuk nincs néhány millió forint arra, hogy a megfelelõ tûzvédelmet biztosítva, a nap 24 órájában elérhetõek legyenek ezek az adattárak. Tehát ez ma sincs megoldva.

A bûnügyek persze, érdekes módon, rendszerint a délutáni, az esti vagy a hétvégi idõszakokban merülnek fel. Ennek jelentõs lenne a szerepe, mert lehet hogy nemcsak az elkövetõ felderítését, hanem a még meglévõ vagyon lefoglalását, zár alá vételét is segíthetné egy ilyen információ.

Sajátos tapasztalatként mondhatom el - több esetben elõfordult, konkrét eseteket nem szeretnék mondani -, amikor jogi képviselõ segítségével és közremûködésével követtek el jogsértést. Néhány esetben a megfelelõ ügyvédi kamarának tett észrevételt vagy jelzést a Vám- és Pénzügyõrség nyomozószolgálata.

Érdekes mozzanat volt, amikor külföldi állampolgároknak adták el a gazdasági társaságot. A volt tulajdonosok a levezetett eljáráskor arra hivatkoztak tehát, hogy eladták ezt a gazdasági társaságot, s a könyvelési adatokat is elvitték a külföldön élõ tulajdonosnak, vagyis a fellelhetõ bizonyítékok eltûntek; nagyon sok esetben természetesen a mai napig nem lehet ezeket utolérni. Biztos, hogy az ügyek bizonyítás szempontjából rendkívül nagy nehézséget jelentettek.

A bizonyítási nehézségekrõl részben szólt az altábornagy úr. Szeretnék szólni néhány gondolatban errõl, hiszen önmagában az tény, hogy titkos információgyûjtéssel nem rendelkezett '96-ig a Vám- és Pénzügyõrség, a felderítési munka klasszikus eszközét tehát nem gyakorolhatta. Elõször a vámtörvény biztosította '96. április 1-jétõl, korlátozottan a bírói engedélyhez nem kötött titkosszolgálati eszközök gyakorlását. Majd a jövedéki adótörvény kiterjesztette '98-ban, a jövedéki termékekre elkövetett esetekben a bírói engedélyhez kötött eszközök alkalmazására is a lehetõséget. Az úgynevezett maffia elleni törvény az elmúlt évben adta meg, valamennyi hatáskörünkbe tartozó bûncselekmény esetére, a teljes jogú használatát ennek a rendkívül fontos felderítési jogosítványnak. Ez nagyon lényeges kérdés, szeretném jelezni.

Tehát nem volt titkosszolgálati lehetõség; ha úgynevezett operatív munkában, még ha információt is szerzett a testület, azt át kellett adni a titkosszolgálati eszközökkel rendelkezõ hatóságnak. Megnéztem, mintegy ötven ilyen esetben adott át a testületünk az arra illetékes rendõrhatóságnak ilyen típusú információt.

A bizonyítási nehézségek között nagyon fontosnak tartom kiemelni: két évvel ezelõtt sikerült megoldani, hogy az úgynevezett priorálási rendszerhez közvetve hozzáfér a Vám- és Pénzügyõrség. A korábbi években ezt a lehetõséget nem kapta meg a nyomozószolgálat. Tehát a belügyminisztériumi és a különbözõ körözési nyilvántartásokhoz csak úgy tudtunk hozzáférni, hogy a megfelelõ szolgálati helyen az illetékes rendõrséget vagy a Belügyminisztériumot megkerestük - az idõ telt -, aztán az visszakerült, nyilván ez nagyon komoly idõveszteség volt. Ehhez ma hozzáférünk, nyomozóhivatalaink on-line-rendszerben vannak hálózatba kötve és tulajdonképpen közvetlenül tudnak priorálni. Szeretném mondani, hogy ez 2-2,5 éve van megoldva, korábban erre nem volt lehetõségünk.

A nyomozóhivatalok az olajügyek nyomozása során majdnem mindig szakértõt kellett hogy igénybe vegyenek. 210

da 211 (Bencze)

Az ügyek 80 százalékában szakértõt kellett bevonni. Ezekre az úgynevezett intelligens bûnelkövetésekre jellemzõ a szakértõi nyomozás, hiszen nagyon sok esetben, ha a szakértõi vélemény nem támasztja alá azt a gyanút, ami hiába van a nyomozónak, akkor ellentétes szakértõi véleménnyel nemigen fog a bíróság ítéletet hozni. Azt is el kell mondani, hogy olajügyekben szakértõi intézetek tekintetében rendkívül szûkösen állt az ország, hiszen a Vám- és Pénzügyõrségnek még nem volt akkor a ma már fejlett és tényleg jól felszerelt vegyvédelmi laboratóriuma. Akkreditált laboratórium emlékezetem szerint csak a Mercantolnak és a Molnak volt. Nagyon sok esetben a Mol valamilyen formában szállítóként, vagy a Mol valamilyen cégeként esetleg beékelõdött a rendszerbe, akkor nyilván eleve meg se kereshette a nyomozó hatóság, tehát nagyon egyirányú, egyutas volt ez a rendszer. Késõbb nagyon sok esetben hivatkoztak például a különbözõ egyetemek tanszékei által adott szakértõi véleményeknél arra, hogy az a szakértõ intézet bizony nem volt akkreditálva, és egyáltalán, mit keresett a pályán.

Azt is el mondani, operatív információk voltak, konkrét ügyben fel is merültek, hogy a minõsítõ intézetnél voltak megrendelt minõsítések, ezekrõl én részletesen most nem kívánok szólni, ha ez szükséges, akkor természetesen a bizottságot megfelelõ minõsítéssel tudjuk tájékoztatni.

Nagyon lényeges kérdés azt látni, hogy az olajügyekben tulajdonképpen az adócsalás, a visszaélés jövedékkel és a csempészet, ha ez importtevékenységgel volt kapcsolatos, a csempészet bûncselekmény keretében történhetett a minõsítés. '96. augusztus 15-ei hatállyal a büntetõ törvénykönyvbõl kikerült a jövedékkel visszaélés törvényi tényállása. Ezzel együtt azért szeretném elmondani, hogy a jövedéki ellenõrzés szabályai szigorodtak, és a jövedékkel visszaélés törvényi tényállása nem volt más, mint egy speciális jövedéki termékre elkövetett adócsalás.

Más kérdés, és itt jegyzem meg, hogy szeretnénk, ha a jövedéki adóval való visszaélést igazgatási jellegû elkövetési magatartásként vissza tudnánk hozni a büntetõ törvénykönyvbe, mert akkor például ilyen esetekben, mint most a lepárló volt legutóbb Kiskunfélegyházán, ha jogosulatlanul tart egy ilyen eszközt valaki, akkor már fel tudna lépni büntetõeljárás keretében azon nyomban a hatóság. Én ebben is kérem esetleg a tisztelt bizottság támogatását. Ezt néhány hónapja az Igazságügyi Minisztérium részére továbbítottuk, normaszöveg szintjén javasoltuk ennek az új tényállásnak a megfogalmazását.

Az adócsalás büntetési tétele - ha jövedéki termékre követték el - korábban maximum 3 év volt, késõbb, amikor ez a módosítás megtörtént, 5 évre emelkedett, tehát volt egy szigorítás a '96-os Btk.-módosításnál, ezt mindenféleképpen szeretném kiemelni.

A 3/1999. PM rendelet hatálybalépésével '99. január 29-én megalakult az APEH nyomozó hivatala, több tényállás nyomozására. Én ebbõl csak az adócsalást emelném ki, amely megosztott hatáskör formájában tehát az APEH nyomozó hivatalához is került. Abban az esetben, ha az adóhivatal által mint adóhatóság által kezelt adókra követik el, akkor az adóhivatal nyomoz, egyébiránt mi nyomozunk. Itt szeretném elmondani azt, hogy jelentõs mértékû csökkenéssel számoltak a jogalkotók is és sok szakember, ennek ellenére szerény mértékû volt az a csökkenés, ami a Vám- és Pénzügyõrségnél maradt adócsalási ügyekben számunkra feladatként megmaradt.

Az elkövetés módszereirõl itt részben szó volt, azt hiszem, ezeket fölösleges lenne ismételni, hiszen a gázolaj HTO-kénti forgalmazásától kezdve a kettõs árrendszer miatti motívációig a HTO színezõanyagának kiközömbösítése vagy kivonása útján elkövetett savazásos vagy szõkítéses eljárásig, a HTO-utalványokkal kapcsolatos visszaélések kérdéséig az altábornagy úr foglalkozott ezekkel a kérdésekkel.

Az olajtermékek behozatalánál számos esetben elõfordult megtévesztõ árumegnevezés, abban az idõszakban halasztott vámfizetésnél a hamisított postai befizetési csekk felhasználása, különbözõ fiktív engedélyek felmutatása és felhasználása, illetõleg a fogyasztási adó alól mentes kõolajszármazékból fogyasztásiadó-köteles kõolajtermék elõállítása természetesen úgy, hogy a fogyasztási adót nem fizették meg. A legtöbb esetben az így elõállított anyagot gázolajként értékesítették különbözõ illegális csatornákon keresztül, illetõleg a fogyasztási adó alól mentesített kõolajszármazékból ugyanilyen módon fogyasztásiadó-köteles terméket állítottak elõ. Ez többnyire petróleum hozzáadásával történt, tehát természetesen más módszereket is találtunk.

Nagyon sok esetben elõfordult, hogy a fogyasztási adó alól mentesített kõolajszármazékot egyszerûen változatlan állapotban eladták, értékesítették a fogyasztási adó megfizetése nélkül. Késõbb nehéz volt ezeket a cégeket, személyeket utolérni, mert büntetõeljárásról lévén szó, mindig természetes személlyel szemben tudja hatóság a büntetõeljárást lefolytatni.

Az extra könnyû fûtõolajjal való visszaélés korszaka egy másik érdekes korszak. Itt hadd mondjak el a bizottságnak - ebben az anyagban valahol szerepel is mellékletként - egy rendkívül érdekes esetet, amikor egy bizonyos cég nagyon nagy mennyiségû extra könnyû fûtõolajat hoz be, ez importengedély-köteles, az importengedélyt csak úgy tudja megszerezni, ha a felhasználásra jogosult végfelhasználói körnek értékesíti. Ettõl a végfelhasználói körtõl úgynevezett végfelhasználói nyilatkozatot kell venni, ezzel a nyilatkozattal elballagott a minisztériumba - késõbb kiderült, hogy a minisztérium ezt az engedélyezési jogát késõbb megszüntette -, ennek megfelelõen a nyilatkozatok alapján kapott egy importengedélyt, behozta, és természetesen ennek a körnek értékesíthette.

A büntetõeljárás bevezetésére sor került csempészet, adócsalás alapos gyanúja miatt, a 64 végrehasználói nyilatkozatból 3 volt létezõ cég, az a 3 pedig nem volt üzleti kapcsolatban ezzel a céggel. Azért szüntették meg az eljárást, mert a bemutatott és egyértelmûen fiktív, tehát nem létezõ cégek adatait tartalmazó végfelhasználói nyilatkozatok benyújtásakor nem lehetett elkövetni az álláspont szerint az okirat-hamisítást, mert nem volt senkinek kötelessége azt megvizsgálni, hogy ez egyáltalán valós adatokat tartalmaz-e. Hangsúlyozom, ezek a cégek olyan helyekre voltak bejelentve, ahol még olyan utca sem volt azon a településen, és amikor az okirat-hamisításban meg lett szüntetve az eljárás, akkor természetesen ha mint egyértelmû eszközcselekmény az okirat-hamisítás nem létezik, akkor már a csempészetet borzasztó nehéz bizonyítani.

Azért szeretném elmondani azt, hogy ezekben az ügyekben és késõbb majd még esetleg konkrétan is szólok róla, nagyon-nagyon komoly jogértelmezési, jogalkalmazási problémák vetõdtek fel a hatóságok részérõl. Nagyon-nagyon komoly. Senki nem vállalta fel a döntést. Olyan gyorsan változtak a jogszabályok, hogy tulajdonképpen már jogtörténeti kérdés az, hogy egy-egy idõszak joganyagával kapcsolatban valaki döntést hozzon, ezek már régen nem aktuálisak, amikor a jogerõs jogalakítói bírói döntések születnek ezekbõl.

Az illegális elõállítás lepárló készülékekkel a mai napig is elõfordul, minden kõolajszármazékból elõ lehet állítani motorikus hajtóanyagot. Jelenleg 3 ilyen büntetõügyünk van folyamatban, mint ez a legutóbbi kiskunfélegyházi eset. Az altábornagy úr utasítására ezt a központi bûnüldözési parancsnokság hatáskörébe utaltam, hiszen olyan tipikus esetrõl van szó, amely esetleg komolyabb elterjedésével újabb veszélyt jelenthet. Ezek házilag barkácsolt, és ezek szerint veszélyes üzemek is. Egyébként összesen 22 ilyen lepárlókészülék van jelenleg lefoglalva jövedéki eljárásaink és büntetõeljárásaink során.

A jövedéki adó visszaigénylése úgynevezett fiktív beszerzési számlákkal - a mezõgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítésérõl beszélek. 220

221/MM (Bencze József)

A legutóbbi idõszak jogsértési kategóriája mindenképpen lényeges kérdés, bár az elkövetési értéket tekintve nem nagy összegrõl van szó, mindössze néhány millióról, tehát olyan 20-25 millió forintról. Ez iszonyatos erõket köt le, hiszen a Vám- és Pénzügyõrség munkatársainak meg kell gyõzõdniük arról, hogy azzal az ingatlannal, amelyre állítólag felhasználta az olyan anyagot, amire majd az adót visszatérítik, egyáltalán rendelkezik-e a termelõ satöbbi. Majd az üzemanyagkútnál beszerzett számlák kiállítóit egy másik csatornán megint csak ellenõrizni kell. Hadd ne mondjam el a teljes folyamatot! 15-16  000 ilyen ellenõrzést hajtunk végre minden évben, ami bizony talpalást jelent, mert nagyon sok esetben oda kell menni fizikailag is.

A jogértelmezési problémáról beszéltem. Talán ki merem jelenteni, hogy az elmúlt 1-2 évben ért el oda a büntetõügyi eljárások gyakorlata is, hogy felsorakoztathatók azok a következtetések és vállalhatók azok a döntések, amelyeket akár büntetõeljárásban meghoznak a hatóságok. Ezt már a jogalkalmazási ítélkezési gyakorlat is képes szemléltetni, hiszen mintha az utóbbi néhány hónapban is felgyorsult volna a bírói ítéletek száma.

Jogértelmezési probléma legelõször '93-ban jelentkezett, amit a Legfõbb Ügyészség egy olajügyekben kiadott állásfoglalással oldott meg, az eljárásjogi kérdések tárgyában készült ez az állásfoglalás. Úgy emlékszem, ezt is becsatoltuk ehhez az anyaghoz. Ezt követõen a kõolajtermékekre elkövetett jogsértések egyes minõsítési eljárásai kérdéseirõl egy 28/94-es VPOP-utasítást adtunk ki, figyelemmel erre a legfõbb ügyészségi állásfoglalásra.

Szeretném mondani, az elmúlt meghallgatásomkor jeleztem, hogy '95-ben volt egy olajügyekkel kapcsolatos konferencia a Rendõrtiszti Fõiskolán, a továbbképzõ intézet, a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság patronálásával, amelyen áttekintettünk többszáz úgynevezett olajos bûnügyet és ennek a tapasztalatait a Rendõrtiszti Fõiskola úgynevezett figyelõ füzeteiben közreadtuk, eljuttatva minden illetékesnek, tehát '95-rõl beszélek.

A lefoglalt jövedéki tárgyak kezelését illetõen szintén a fõügyészséget kereste meg a Vám- és Pénzügyõrség, hiszen ezzel kapcsolatban is voltak bizonyos anomáliák, nem volt egyértelmû, egy '79-es IM-rendelet szabályozta ezeket a kérdéseket. Hadd mondjam közbevetõleg: két éve kõolajszármazékok importja esetén a határokon kötelezõ a mintavétel. Talán nem haragszanak meg, ha elmondom: ma szintén nincs megoldva ezeknek a tárolása. Nagyon komoly problémát jelent tûzvédelmi, munkavédelmi szempontból, hogy mit tudunk ezekkel kezdeni. Erre megfelelõ pénzügyi, költségvetési fedezetet nem kaptunk. Több tízezer mintavételre kerül sor, ezeket nekünk el kell szállítani a vegyvizsgáló intézetbe, ami megint csak tûzveszélyes tevékenység. A kijelölt, szakosított vámkezelõ helyeken a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléskor szintén megtörténik a mintavétel.

A mi vegyvizsgáló intézetünk nemcsak a paramétereit nézi meg és a tarifálását végzi el ennek az árunak, hanem a két minta összevetése is rendkívül fontos, mert esetleg ebbõl derülhet ki, hogy közben kicserélték, vagy mit csináltak ezzel a mintával. Egyébként ma már azt is meg tudjuk tenni, hogy közvetlen vámfelügyelet alá vesszük, mint ahogy korábban, a tábornok úr beszélt róla, nem lehetett. És a központi járõrszolgálati parancsnoksággal, ha van gyanúnk rá, hogy esetleg visszaélés lesz, elkísértetjük a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés helyszínére, a vámhivatalhoz a teljes szerelvényt. Hadd mondjam: nagyon sok esetben elõfordult, mikor ezt az intézkedést két éve bevezettük, hogy a feladó visszairányította ezt a szerelvényt, nem kérte a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést, vagy újabb intézkedéssel tranzitban kiküldték az országból. Sajnáljuk, mert megint nem tudtunk ez ellen tenni. Azt gondolom, nem is volt célunk fellépni. Tehát azt gondolom, rendkívül szorosra záródott ezzel az intézkedéssel az ellenõrzés.

A Legfõbb Ügyészség részére '93 novemberében készítettünk egy felmérést a kõolajipari termékekre elkövetett bûncselekmények nyomozásának tapasztalatairól, adatairól. Ezt a nyomozást vezetõ fõosztály részére is eljuttattuk. '94 februárjában a Legfelsõbb Bíróság büntetõkollégiumának vezetõjét is felkérte a Vám- és Pénzügyõrség arra, hogy a bírósági gyakorlat megismerése céljából adjon valamilyen tájékoztatást. '94 harmadik negyedévében, tehát valamikor szeptember környékén, a nyomozati tapasztalatainkról és az olajügyek kérdésében az ügyforgalmi adatokról a Belügyminisztérium rendészeti fõosztályát is tájékoztatta a Vám- és Pénzügyõrség. Ebben ismételten jelzéssel élt, szeretném mondani, hogy "a testület véleménye szerint az olajjal kapcsolatos jogsértések visszaszorítása, teljes körû felszámolása, ami a szõkítéseket illeti, csak a HTO és a gázolaj adótételeinek egy szintre hozásával érhetõ el" - ezt idézem ebbõl a jelentésbõl.

'94. május 1-jén ismét felmérés készült a jövedéki tárgyakra elkövetett jogsértéseket érintõ nyomozások aktualitásáról. A nyomozóhatóságok utasítást kaptak; szeretném mondani, hogy azok a nyomozóhatóságok, amelyek ekkor alakultak. Errõl is szó volt, hiszen '92-ben és '94-ben, két lépcsõben alakultak meg, költségvetési támogatás nélkül ezek az egységek. '96-ban készítette el a testület, folyamatos aktualizálással, az olajügyek kezdetére visszanyúlóan az ügyletekben felmerült cégek nyilvántartását. Ez nagyon érdekes nyilvántartás, most semmiképpen nem szeretném a nyilvánosság számára közzé tenni. Ha a megfelelõ adatkezelés szabályait a bizottság betartja, természetesen bármikor készek vagyunk átadni. Ez közel kilencszáz cég. Még egyszer mondom: büntetõügyekben, bármilyen minõsítéstõl függetlenül, bármelyik felmerült cég - ezeket tartalmazza. Ez nem azt jelenti, hogy ezek mindig bûnös tevékenységet folytató cégek voltak, hiszen meg kell vizsgálni, hogy a büntetõügyben mi lett a végeredmény; és a cégekkel szemben soha nem lehet a büntetõeljárást bevezetni, csak természetes személyekkel szemben.

De lényeges kérdés volt, hogyha azok, az egyébként konkrét bûnügyekben felmerült, úgynevezett elõttünk ismert olajos cégek bárhol felmerülnek, erre sokkal nagyobb hatékonysággal figyeljen oda bármelyik nyomozóhatóságunk vagy vámhivatalunk. Az elmúlt évben kéthetenkénti jelentéstételi kötelezettséget írtunk elõ valamennyi nyomozóhivatal számára a folyamatban lévõ olajos büntetõügyekkel kapcsolatban. Tehát ilyen szempontból naprakész a Vám- és Pénzügyõrség vezetése.

Azt is elõírtuk, hogy minden esetben próbálják meg az ügyészség fokozott ügyészi felügyeletét kérni, fõleg ha ezek az ügyek összetettebbek. Jelenleg 20 folyamatban lévõ ügyben jelentett be az ügyészség fokozott ügyészi felügyeletet. A szervezeti és szakirányítási intézkedések közül az elõbb említett nyomozóhivatalok létrehozásáról már szóltam. '93-ban a megyékben és a fõvárosi vámhivataloknál, parancsnokságokon szakmai osztályok kerültek felállításra VPOP-utasításra, amelyek direktben, közvetlenül megvalósíthatták a nyomozóhivatalok szakmai felügyeletét - tehát ez '93.

'96-ban a felderítési és a vizsgálati tevékenységet különválasztottuk, azon létszámkereteken belül, amelyek rendelkezésre álltak. Azt gondolom, ez törvényességi szempontból is rendkívül fontos intézkedés volt és ezeket a szerveket a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságán tulajdonképpen két fõosztály irányította. Emlékeztetni szeretnék rá, hogy '96-ban teremtõdött meg a felderítés titkosszolgálati lehetõsége, tehát meg kellett hoznunk ezt az intézkedést, amellett hogy ki kellett képezni, fel kellett készíteni ezt az állományt. Hadd mondjam, hogy '96-tól részleges, s '98-tól, ha úgy tetszik, nagyobb mértékû titkosszolgálati lehetõségünk van. 230

da 231 (Bencze)

A mai napig erre pénzt nem kaptunk, csak a saját költségvetésünk más részeibõl tudtuk ezeket a nagyon minimális eszközöket lecsípni, elvenni. Én azt gondolom, hogy ez is egy lényeges kérdés.

A nyomozó hivatalok megyei és fõvárosi illetékességgel rendelkeztek. Nagyon sok olajügy nyomozásánál megállapítottuk, hogy százvalahány olajügyet adtak át a nyomozó hivatalok egymásnak, mert az eljárás kezdetétõl minden mozzanatában vizsgálnia kell a nyomozó hatóságnak, hogy van-e hatásköre, van-e illetékessége, és amennyiben megállapítja, hogy nincs, akkor az arra illetékességgel és hatáskörrel rendelkezõ nyomozó szervnek kell átadni az ügyet.

Az elmúlt években - tehát én '90-tõl beszélek - nem egy esetben és nem egy nagy ügy megjárta a rendõrséget, egy év múlva bizonyos részében visszakerült, majd aztán megint másik nyomozó hivatalhoz került, egyik megyébõl elkerült a másikhoz, merthogy nagyon érdekes illetékességi szabály van megállapítva, az elkövetõ lakóhelye a Vám- és Pénzügyõrség hatáskörébe tartozó bûncselekmények nyomozati illetékességi szabályaként. A magam részérõl természetesen nem értek ezzel egyet, de a jogalkotó így döntött, nagyon nehéz mást mondani. Ezért felmerült az olajügyek kapcsán is több esetben, hogy valamilyen központi bûnüldözési egység létrehozására kerüljön sor.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor a KBI felállítására sor került, nagy politikai felhangja volt ennek a dolognak. Ebben az idõszakban én még nem voltam a Vám- és Pénzügyõrségnél, felmerült a Vám- és Pénzügyõrség részére is egy ilyen igény, hogy ezekre a kiemelt nagy ügyekre hozzanak létre ilyet, elég komoly politikai támadásnak volt kitéve ekkor a testület, mindenki ilyen irányból közelítette meg. Én azt gondolom, hogy mára igazolódott a Központi Bûnüldözési Parancsokság felállításával január 1-jével, hogy a kiemelt ügyek kezelésére, a több megyén átnyúló ügyek kezelésére, a bûnszövetségben, bûnszervezetben, bûnszervezet tagjaként történõ elkövetésekre - és mi a 100 millió forint elkövetési érték feletti ügyekre állapítottuk meg - igenis szükséges az egész ország területére illetékes nyomozóhatóság felállítása. Ezt megint csak költségvetési pénz nélkül állította fel a testület. Én bízom benne, hogy mindenképpen eredményes lesz.

'96. november 1-jével a vámkommandó néven emlegetett Vám- és Pénzügyõrség központi járõrszolgálati parancsoksága került felállításra. Azt gondolom, az eltelt idõben ez a szervezet megfelelõ és egyre jobb hatékonysággal vette ki a részét a jövedéki termékek és a vámáruk határon történõ és belföldi közterületen történõ ellenõrzésében és a jogsértések feltárásában. Ez mindenképpen a korrupció elleni fellépéseket is szolgálta, hiszen egyfajta szuperrevíziót biztosított, nem volt elengedõ a határon esetleg egy adminisztratív vámkezelésen átcsúszni, minden esély megvan arra, hogy mondjuk 5-10 kilométer múlva esetleg ez az egység megfogja.

Nagyon lényeges kérdés itt is, hogy milyen nehezen sikerült elérni azt, hogy mondjuk a közlekedéssel kapcsolatos jogszabályokba beépülve a közúton megállítási jogosítványt kapjon, de végül is kapott.

Néhány ügyet engedjék meg, hogy monogramokkal, de mindenképpen esetleg egymondatos tényállással is ismertessek, hiszen olyan elkövetési értékû ügyekrõl van szó, amelyekben vádiratok születtek, amelyekrõl talán nem baj, ha tud a bizottság, és majd néhány gondolatot a 902 ügy kapcsán is még mondok.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nyomozó hivatalunk 96-os bûnügyi számmal folytatott A. Sándor és társai ellen eljárást, amikor az elkövetõk fogyasztásiadó-köteles petróleummal való jogsértõ tevékenység miatt alaposan gyanúsíthatók voltak 530 millió forint értékû csempészet és 335 millió forint értékre elkövetett adócsalás elkövetésével. Vádemelési javaslattal megküldtük ez az büntetõügyet, és '99. június 8-án vádiratot készített a miskolci városi ügyészség, jelenleg a bíróság már tárgyalja az ügyet.

Csongrád megyei nyomozóhivatalunk 97-es bûnügyi számon adócsalás alapos gyanúja miatt folytatott L. Imre ellen nyomozást, 70 millió liter gázolajat vásárolt meg, értékesített fiktív ügyletek során, az okozott adóhiány egymilliárdot meghaladó volt, 1 milliárd 63 millió forint. Vádemelési javaslattal megküldtük, a szegedi városi ügyészség '99. február 8-án vádiratot készített. Tudomásom szerint még ügyészi szakban van ez az ügy.

A Csongrád megyei nyomozóhivatal '97-ben B. István ellen adócsalás bûntette miatt folytatott nyomozást, a vizsgálat megállapítása szerint mintegy 386 millió értékû adóhiányt okozott általa forgalmazott gázolaj vonatkozásában. Vádemelési javaslatunk alapján a szegedi városi ügyészség '99 májusában vádiratot terjesztett elõ, tudomásom szerint jelenleg is ügyészi szakban van.

A fõvárosi nyomozóhivatal K.  Iván és társai ellen nyomozást folytatott több mint 2,2 milliárd értékû csempészet és 4,7 milliárd forint értékû adócsalás alapos gyanúja miatt. A nyomozóhivatal vádemelési javaslattal élt, a fõvárosi fõügyészség '99. május 7-én két elkövetõ vonatkozásában vádiratot készített, a másik két elkövetõ vonatkozásában megszüntette a nyomozást.

A fõvárosi nyomozóhivatal szintén egy '95-ös ügyben - az elõbbi is '95-ös volt - nyomozást folytatott egy bizonyos Al Bader ellen, nem magyar állampolgárról van szó, adócsalás és más bûncselekmények alapos gyanúja miatt, 951 millió forint értékû kõolajtermékkel elkövetett visszaélés ügyében. Vádemelési javaslatot küldtünk, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsõfokon 3 év 7 hónap szabadságvesztés büntetést szabott ki. Itt szeretném elmondani, hogy 800 millió forint értéket meghaladó értékben foglalt le készpénzt, mindenféle értékpapírt a Vám- és Pénzügyõrség nyomozóhivatala ebben az egy konkrét ügyben, aranyat és egyebet (Közbeszólás), gépkocsit is foglaltunk le, így van.

A Baranya megyei nyomozóhivatal '93-ban folytatott nyomozást S. Ferenc és társai ellen üzletszerûen, folytatólagosan elkövetett csempészet és adócsalás miatt 122 millió forintos elkövetési értékben. Ebben az ügyben, amit altábornagy úr is említett, a Tamási városi bíróság elsõfokon hozott ítéletet, majd másodfokon is elbírálásra került, az elkövetõt 4 év letöltendõ, 1 év, illetve 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte - három elkövetõrõl van szó.

A Pest megyei nyomozóhivatal '93-ban folytatott eljárást K.  József és társa ellen csempészet és adócsalás bûncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt, mivel egy bizonyos kft. ügyvezetõjének közremûködésével 53 ezer tonna úgynevezett mecalor típusú háztartási tüzelõolajat valótlan árumegnevezéssel hoztak be az országba, vámkezeltették - a csempészet elkövetési értéke 760 millió, az adócsalás elkövetési értéke 1,4 milliárd forint volt. Vádemelési javaslattal küldtük meg a vádképviseletet ellátó dunaújvárosi városi ügyészségnek, ahol vádirat született, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróság '99. június 29-én megtartott tárgyaláson indokolás nélkül az ügyészi vád elejtése miatt a büntetõeljárás megszüntetésérõl határozott. A nyomozóhivatal jóval a fellebbezésre nyitva álló határidõ után kapta meg az errõl szóló értesítést, tulajdonképpen az ezzel kapcsolatos fellépésünk eredménytelen maradt ennek következtében.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nyomozóhivatal '96-ban keletkezett bûnügyben folytatott csempészet, adócsalás és visszaélés jövedékkel, valamint közokirat-hamisítás miatt nyomozást egy bizonyos részvénytársaság vezetõ tisztségviselõi ellen, akik valótlan nyilatkozattétellel importáltak mintegy 38 millió liter nem szabványos egyéb fûtõolajat. Az ügyészség elõzetes állásfoglalása alapján több mint 1 milliárd 685 millió forint értékû csempészet bûncselekmény vonatkozásában látta bizonyíthatónak a cselekményt, és több bûncselekményben a nyomozás megszüntetésére utasította hivatalt, majd a városi ügyészség mindezen állásfoglalás ellenére június 16-án, mintegy két héttel késõbb megszüntette a nyomozást a csempészet vonatkozásában. 240

241/MM (Bencze József)

Mivel álláspontja szerint a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bûncselekményt a gyanúsított követte el. Ezt megfellebbeztük, részben helyt adtak nekünk, de elsõsorban lefoglalási és egyéb apróbb ügyekben lett igaza a nyomozóhivatalnak. Egyébként ugyanezen céggel, az elkövetõi körrel kapcsolatban jelenleg is van egy rendkívül nagy ügy folyamatban.

A jogsértések alakulásáról a legfõbb ügyész úrnak, a miniszterelnök úrnak küldött anyagban és talán a mostani anyagban is van egy táblázat, amelyben a 902 büntetõügyrõl adunk számot. A 902, általunk lefolytatott büntetõügybõl 73-ban született bírói döntés, 154-ben úgynevezett ügyészi döntés született, tehát már vádindítvány. Vádemelési javaslattal küldtünk meg az ügyészségnek 56 ügyet és különbözõ áttételekre került sor 138 esetben. Ügyészi megrovással szüntették meg 20 esetben az ügyet, 9 ügyet egyesítettek. Tulajdonképpen az elmúlt év végén, amikor az olajbizottság felállt, 81 ügy volt folyamatban ebbõl a 902 ügybõl. Bûncselekmény hiányában megszüntettek 124-et és bizonyíték hiányában 210-et. Harminchét megszüntetésre került sor, nem egy esetben az elkövetõ halála és egyéb, büntethetõséget megszüntetõ vagy kizáró okok miatt.

Ebbõl azt olvasom ki, akár az elõbbi, akár más statisztikai számításokat veszek, hogy ezeknek az ügyeknek 14 százaléka az, ami bûncselekmény-hiányos megszüntetés, 24 százaléka az, ami bizonyítékhiányos. 38 százaléknál mondhatom, hogy eredménytelen volt a nyomozás, tehát nem tudott tettest produkálni, az összes többi esetben a Vám- és Pénzügyõrség eredményes nyomozást produkált ha a 902, úgynevezett olajos bûnügyet áttekintjük.

Nyolcvanegy ügy volt folyamatban, tehát ez lényeges kérdés. Október óta, amióta a bizottság felállt, a mai napig 40 új büntetõeljárás indult. Ezek jelentõs része korábbi idõszakra visszanyúló olajos ügy, de vannak olyanok is, mint amilyen a kiskunfélegyházi, amely azóta felderített olajügy. Egyébként ezekbõl ebben az idõszakban, tehát az október óta eltelt idõszakban vádemelési javaslattal 19 ügyet fejeztek be és 6 esetben született bírói ítélet.

A folyamatban lévõ ügyekbõl 32 ügyben fel van függesztve az eljárás; ezeket külön áttekintettük, hogy alapos indokkal van-e felfüggesztve, miért van felfüggesztve. A VPOP nyomozati fõosztálya alapos vizsgálatot követõen azt állapította meg, hogy alapos indokkal vannak ezek az ügyek felfüggesztve, többnyire nem található az elkövetõ, a megfelelõ hatósági intézkedések természetesen ki vannak adva a felkutatásuk érdekében.

Érdekes táblázatot mellékeltünk ehhez az anyaghoz. Erre csak részben szeretnék utalni: ez arról szól, hogy valamikor '98-ban áttekintettük, talán éppen az olajügyek miatt is, az úgynevezett elhúzódó ügyeket, amelyek esetleg már évek óta bírói szakban vannak. Öt ügyet találtunk, amelyet a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium útján eljuttattunk az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz. Volt olyan ügy, amely már négy éve a bíróságnál volt, korábban általunk nyomozott ügy. Ebbõl négy esetben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács alaposnak találta a felszólalásunkat és az ott ülõ igazságügy-miniszter, akinek joga van kezdeményezni az eljárás meggyorsítását, kezdeményezte is a bíróságoknál az eljárások meggyorsítását.

Még két dolgot szeretnék mondani, legalábbis ehhez kapcsolódóan. A legfõbb ügyész úr által folytatott vizsgálattal kapcsolatban novemberben kaptunk megkeresést, amelyben tulajdonképpen három kérdést tett fel a legfõbb ügyész helyettese. Mi ennek kapcsán rendkívül széles körû anyagot készítettünk. Szeretném a bizottságot tájékoztatni, hogy nem ismerjük - a bizottsággal és a sajtóval ellentétben - a legfõbb ügyész úr ezzel kapcsolatos jelentését. Mi ugyanis nem kaptuk meg ezt a jelentést, különbözõ újságírók faxolták el a különbözõ oldalait és így pakoljuk össze, hogy nagyjából mirõl is szól ez a jelentés. Ezt azért is mondom, mert erre nemigen tudunk válaszolni, ha esetleg ilyen kérdés felmerül. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az ügyészségek kellett hogy lássák mindazokat a gondokat is, amelyeket az elõbb említettem, amikor bármilyen értékelést adtak a Vám- és Pénzügyõrség nyomozóhivatalainak munkájáról.

Talán érdekességként hadd mondjam, hogy '93-tól tudunk ilyen statisztikát produkálni. '93-tól a Vám- és Pénzügyõrség nyomozószolgálatai elõtt megjelenõ összes felderített jogsértés száma 14-20  000 között mozog. Tehát egy évben nekünk ennyi jogsértésben kellett az elmúlt idõszakban - nemcsak olajos ügyekben, hanem más eljárásokban és más ügyekben is - nyomozást vagy szabálysértési eljárást folytatni. Érdekesség, hogy míg '93-ban csak 10 milliárd forint a felmerült elkövetési érték, ez '98-ban már 84 milliárd volt. Ez iszonyatos nagy szám. '99-ben ez, hála istennek, csak 58 milliárd.

Mindezek ellenére tudom azt mondani, hogy a Vám- és Pénzügyõrség nyomozati munkájának eredményessége minden évben 85 százalék fölött volt. Gondolom, a rendõrségét nagyjából tudja vagy ismeri a bizottság - ez jóval alacsonyabb. Ha az elmúlt éveket nézem, a felderítési eredményesség is mindig 75 százalék fölötti. Ez másik mutató, az úgynevezett ismeretlenes elkövetések felderítési mutatója.

Szeretnék mondani egy számot arról is, hogy a nyomozószolgálat a Vám- és Pénzügyõrségnél jelenleg háromszázhatvankettõ fõbõl áll. Ebben benne van a VPOP-nél ezzel foglalkozó valamennyi kolléga és a végeken foglalkozó kollégák is. Szeretném felhívni a bizottság figyelmét egy olyan ügyre, amelyet évek óta hangoztatunk és történtek kormányzati intézkedések éppen január 1-jével: az LPG és a propán-bután gáz közötti, ugyancsak adótartamban és ezért árban is megmutatkozó különbségre, amely az elmúlt években még 80 forintot meghaladó mértékû különbség volt. Nyilván ez motiválta, hogy az egyébként ugyanolyan paraméterû propán-bután gázt és a fûtési célra használható, úgynevezett tartályos gázt is lehetõleg használják fel az illegálisan vagy nem illegálisan átalakított gépjármûvek hajtására. Ugyanis a gáz jövedéki termék, de csak akkor adóköteles, ha azt motorikus hajtás céljára használják.

Ebben komoly intézkedés történt; ebben az évben január 1-jétõl jelentõsen szûkült ez az olló és már sokkal kisebb a differencia. De azt gondolom, még mindig elegendõ ahhoz, hogy ezt kihasználva az illegális átalakítások, az illegális lefejtések eszközéhez forduljanak. Nem olyan régen a központi járõrszolgálati parancsnokságunk egyetlen egy akcióval öt helyszínen végzett ellenõrzést, eredményesen, ahol ezeket az úgynevezett gáztartályokat megcsapolva, mindenféle, boltban vásárolható vagy házilag elõállított reduktorokkal, pumpákkal tankolták a megint csak többnyire illegálisan átalakított autókat. Ezt is felvetem és javaslom a bizottságnak adott esetben, ha támogatásra érdemesnek találja, hogy ezt a kérdést is vessék fel. Ez újabb lehetõség, ha nem is olyan volumenben, mint a HTO és a gázolaj kérdése; még egy egyszer mondom, nem olyan terjedelemben. Igazából nem szeretnék megoldást mondani.

Nyilvánvaló a kormányzati szándék, a mostani és a korábbi is egyértelmû, hogy a háztartási fogyasztásra használt gázt adómentesen és lehetõleg nyomott áron tartsa. De vannak Európában kialakult technikák ezeknek a kérdéseknek a kezelésére. Ezt mindenképpen olyan kérdésnek tartom, amelyikkel érdemes foglalkozni.

250

da 251 (Bencze)

A biodízel kérdése, amiben mi nagyon gyors választ kaptunk és fölvetettük, amikor ez a kérdés fölmerült, hiszen ez a jövedéki adótörvény hatálya alá nem tartozott volna, a jogalkotók szerencsére tényleg az utolsó pillanatban ezt betették a jövedéki adótörvény hatálya alá. Azt gondolom, igazából az lesz az izgalmas kérdés, hogy a zárt rendszerû elõállításból kikerülhet-e az a termék és keverhetõ lesz-e kõolajszármazékkal, mert ha igen, akkor ebben is igenis látjuk a visszaélés lehetõségét, de legalább az ellenõrzés eszköze a kezünkben van, hiszen jövedéki adótörvény hatálya alatt van.

Az olajos ügyekkel kapcsolatban szeretném mondani, hogy 67 kolléga volt fegyelmi eljárás keretében érintve '93-tól. Az azt megelõzõ években nem találtunk ezzel kapcsolatos fegyelmi ügyet, amire azt mondhatjuk, hogy ez valamilyen olajjal kapcsolatos kötelességszegés vagy mulasztás volt. A 67 kolléga számbavételekor azt mondhatjuk, hogy 5 eljárás valamilyen módon fel van függesztve, 10 esetben megszüntetésre került, 3 feddésre, 14 szigorú megrovásra, fizetési fokozatban való visszavetésre 12 esetben, rendfokozatban való várakozási idõ meghosszabbításra 2 esetben, alacsonyabb beosztásba helyezésre 1 esetben, szolgálati viszony megszüntetésére 16 esetben került sor. A Hszt. belépésével szeretném mondani, hogy nagyon sok esetben a fegyelmi elöl meg tudnak menekülni, hiszen kérik a szolgálati viszony megszüntetését és azzal együtt be kell fejezni a fegyelmi eljárást, tehát ilyen is volt két esetben.

Büntetõeljárás, ha a 67 kollégát figyelembe vesszük, 20 személlyel szemben indult. Eddig tudomásunk szerint 6 esetben került sor megszüntetésre, bírósági ítéletrõl nekem nincsenek információim, hogy jogerõs bírósági ítéletek ezekben az ügyekben születtek.

Az ÁSZ nyomozati munkával kapcsolatos jelentését felolvashatnám, elmondhatnám azt is, hogy mit tettünk, azt hiszem, hogy ehhez a tisztelt képviselõk, a tisztelt bizottság hozzájuthat, nagyjából az elõbbiek során érintettem ezeket a kérdéseket.

Talán még egy pontot végezetül, hiszen kaptunk egy megkeresést a bizottságtól, hogy a BKV beszállítóit nézzük meg, valamilyen eljárás folyt-e ellenük. Ez egy nagyon nagy kérés, én szeretném, ha egy kis türelmet kapnánk, hiszen az, hogy valamilyen eljárás, ez az én olvasatomban minden olyan eljárást, amit mi eszközölhetünk, magában foglal, és a cégeket kaptuk meg, tehát a cégekre vonatkozóan meg tudjuk azt mondani rövid idõn belül, hogy vámigazgatási eljárás, bírság volt-e, jövedéki igazgatási volt-e, de a cégek mögött levõ személyek, természetes személyek ismeretében tudjuk csak megmondani azt, hogy szabálysértési vagy büntetõeljárási volt-e vagy van-e folyamatban, tehát ez alaposabb elõkészítést igényel. Természetesen mihelyst ezzel a kérdéssel kész leszünk, azt hiszem, az illetékes nyomozóhivatalunktól nagyon szûk, háromnapos határidõt kértünk, akkor azt összesítjük és a tisztelt bizottság rendelkezésére fogjuk bocsátani.

Én mindezeket értékelve, elemezve, amelyeket az olajügyekkel kapcsolatban elmondtam, azt gondolom, olyan gazdasági jogsértésrõl volt szó, amely talán az utóbbi évtized, de lehet, hogy egy nagyobb intervallumot is vehetek, egyik legjelentõsebb visszaélése volt, mégis úgy gondolom, mint aki a feketegazdaság elleni fellépés oldaláról nemcsak ezt, hanem az összes más gazdasági jogsértést is láthattam, hogy a büntetõjog eszköze az ultima ratio a végsõ eszköz ezekben az ügyekben, a büntetõjog eszközét megelõzõen a közigazgatási eszközrendszerrel, a gazdaságirányítás eszközrendszerével lehet rendkívül hatékonyan fellépni. Tulajdonképpen a jogalkotás folyamatában ezeket az intézkedéseket lehet látni, természetesen azzal együtt, hogy az ellenõrzésre hivatott hatóságokat megfelelõ formában meg kell erõsíteni. Azt mondta annak idején egy pénzügyminiszter, hogy fogakat kell adni X. hatóságnak. Én azt hiszem, hogy ezek nemcsak az X. hatóságra, hanem mindegyikre igazak.

A rendészeti terület vezetõjeként úgy ítélem meg, hogy a Vám- és Pénzügyõrség mindazokkal a kétségekkel, mindazokkal a problémákkal, mindazokkal a nehézségekkel, amelyeket én itt ecseteltem, minden törvényes eszközt megragadott, hogy a büntetõeljárások során rendelkezésre álló jogi lehetõségeket kihasználva felderítse ezeket az eseteket. Én azt gondolom, hogy a statisztikából is egyértelmûen kiderül, hogy jelentõs eredményeket ért el az olajügyek felszámolásában, természetesen sokkal többet lehetett volna tenni, ha mindazok a jogalkotási és egyéb intézkedések, amelyekrõl az altábornagy úr is szólt, én is szóltam, sokkal elõbb állnak rendelkezésre.

Végezetül engedjék meg, hogy arról szóljak - itt többször elõfordult -, hogy a hatóságok közötti együttmûködés hogyan alakult. Nekem volt szerencsém megtapasztalni, hiszen '95 májusában a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság elnöke lettem, ahol 6 minisztérium és tízegynéhány országos fõhatóság magas szintrõl delegált vezetõi foglaltak helyet. Tulajdonképpen ügyrendjének megfelelõen többségi szavazással döntött, tehát mint egy kormánybizottság, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy rendkívül érdekes tapasztalataim voltak, hiszen elõször is ez a nagyon jó szándékú döntés még a Boross-kormány idején, '94-ben született meg, egy évig nem történt semmi a végrehajtás érdekében, azt hiszem, a 24. órában történt valami, amikor egyáltalán ezeket a hatóságokat egy asztalhoz lehetett elsõ alkalommal ültetni.

És ugyanez volt a helyzet, sõt, nagyobb tragédia, vidéki viszonylatban, ahol az ügyek, nemcsak a büntetõügyek, az igazgatási ügyek 95-96 százaléka keletkezett, és véleményem szerint jogerõsen be is fejezõdött. Ezeken a szinteken, tehát a megyei és a helyi szinteken szintén nem volt meg ez az együttmûködés, ezt ad hoc bizottságok felállításával sikerült valamilyen formában létrehozni, és késõbb egy kormányhatározattal a közigazgatási kollégiumok feladatrendszerébe sikerült betenni ezt a kötelezõ koordinációs feladatot a feketegazdaság elleni fellépésbe és a közbiztonság kérdésébe is. Én azt gondolom, hogy ezen a nagyon nehéz idõszakon a hatóságok túl vannak

Végezetül bízom abban, hogy azt a szándékot, amely már nem most, hanem a korábbi években is felvetõdött, hogy igenis a hatóságok információját integrálni kell, és most ez úgy jelentkezik, hogy erre egy maffiaelleni központot kell létrehozni, ezt én csak támogatni tudom szakmai alapon, és jó szívvel ajánlom a bizottságnak is, hogy támogassa, mert akkor valószínû, hogy ha ezek az adatok, ezek az információk megfelelõ védelemmel egy központi helyre bekerülnek, akkor sokkal hatékonyabban lehet azokat az ügyeket felderíteni, elemezni, és akár a jogalkotás, akár a jogalkalmazás irányába javaslatokat, véleményeket megfogalmazni.

Én tehát azt gondolom, hogy a Vám- és Pénzügyõrség lehetõségeihez képest mindent megtett, az ügyészi vizsgálatok törvénysértést, törvénytelenséget a büntetõeljárások során nem állapítottak meg. Ez nem jelenti azt, hogy ne hibáztak volna a kollégáim, de a tévedés és a hiba jogát talán az õ esetükben is meg lehet érteni azért, mert olyan szûrõrendszer mûködik a büntetõeljárás jogorvoslati rendszerében, amelyet még magasabb fórumok, adott esetben az ügyészség, bíróság is korrigálhat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és természetesen készséggel állok rendelkezésre akár most felmerült újabb kérdésekre, akár olyan összefüggések vonatkozásában, amelyeket nem tudtam érinteni. Konkrét ügyeket, konkrét neveket ha a bizottság bármely tagja feltesz, akkor azt engedelmükkel nem szeretném meghasalni, tehát azt is egy késõbbi idõpontban szeretném megválaszolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a tájékoztatóját. Kérem a bizottság tagjait, hogy akinek van kérdése, szíveskedjenek feltenni.

Kóródi Mária képviselõ asszony!

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nekem nem kérdésem van, azt szeretném csak elmondani, hogy úgy ítélem meg, a bizottság munkájában a jövõre nézve kicsit egyértelmûbb határokat kellene szabni, mert azt gondolom, én nagy örömmel és élvezettel hallgattam Bencze tábornok urat, és ezt az összes információt az önkormányzati és rendészeti bizottságban, annak is különösen rendészeti albizottságában nagy köszönettel és örömmel fogadom.

260

261/MM (Kóródi Mária)

El kell azonban mondanom, hogy a zömét az olajügyekkel kapcsolatosan csak mint olyan típusú általános információhalmazt tudom kezelni, amelyet most elég nehéz kérdésenként lefordítani és megfogalmazni.

Ezért azt szeretném javasolni, hogy a továbbiakban, amikor ilyen illetékes szerveket hallgatunk meg, célirányosabban próbáljuk meghatározni azt a kérdéskört, amelyet meg akarunk ismerni. Mindezek ellenére nagyon köszönöm ezt a részletes és nagyon kimerítõ tájékoztatót, amit a tevékenységükrõl kaptunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm, képviselõ asszony. Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Azzal szeretném kezdeni, hogy szerintem volt három gyökeresen új elem abban, amit elhangzott. Ezért tanulságos volt, bármennyi ideig tart is - akkor is tanulságos.

Az elsõ ilyen: e bizottság elõtt mégis elõször lett, viszonylag egyértelmûen kimondva, hogy felfedezhetõ összefüggés az olajos ügyek között, tehát valamilyen módon feltételezhetõ a szervezett formában történõ elkövetés. Ez azért tanulságos, mert ennek a kimondásától eddig mindenki óvakodott egy kicsit.

A második, ami számomra tanulságos volt: ha jól értem a szavait, azt mondta, hogy mióta a Vám- és Pénzügyõrség fokozatos bõvüléssel hozzájutott a legtöbb eszközhöz a bûn felderítéséhez, azóta, ha jól értem, lettek fogai és tudta, hogy a fogakkal hova kell harapni. És szóljon, ha rosszul értelmeztem! Eddig nem tévedtem? (Dr. Bencze József: Ez jó!) Ha eddig nem tévedtem, akkor a következõt szeretném önnek mondani.

Az 1990. évi X. törvény óta ezek a fogak valakinek mindig adottak voltak. Teljesen mindegy, mondom én, hogy az államigazgatás, a bûnüldözés melyik részterületének adatik meg a fog - ezek szerint ez csak akkor ér valamit, ha erre akarják használni.

1990-tõl a rendõrségnek joga és lehetõsége volt valamennyi titkosszolgálati eszköz alkalmazására, megrendelõként léphetett fel a '90-tõl újjáalakult nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Ezért szeretném öntõl kérdezni: amikor '96-ban a Vám- és Pénzügyõrség megkapta ezt a jogot - most a dátum lényegtelen -, visszamenõleg kértek-e anyagot, a felgyûlt tapasztalatról jelentést a két testülettõl, egyrészt a rendõrségtõl - mint azelõtt a legnagyobb igénybe vevõ - és valamelyik nemzetbiztonsági szolgálattól, valószínûleg a Nemzetbiztonsági Hivataltól, hogy náluk milyen tapasztalatok és tanulságok gyûltek össze, milyen konkrét, operatív anyagok. Még egyszer mondom: valaki gyûjthette ezeket mindvégig.

Ha a mondatait eddig jól értettem, akkor talán az a következtetés is pontos, hogy a múltkor jó volt a kezdeményezése, elnök úr. Ha igaz, hogy ezek a fogak eddig a rendõrség kezében voltak, mivel az olajügyek, elhangzott, '92-'95 között érték a virágkorukat, akkor mindenekelõtt Pintér urat kell meghallgatni, aki '92-'95 között minden fog tulajdonosa volt rendõrfõkapitányként, megtudni hogy mire használta a fogat az olajosok elleni küzdelemben, illetve más küzdelemben.

Természetesen ehhez kapcsolódik az akkori idõszak belügyminisztereinek a meghallgatása is, hiszen az eszközök akkor ott voltak. Ezért mondom, bocsánat, én is hosszabban mondom, de fantasztikus, új tanulságok voltak a számomra, hogy merrefelé keressük a valóságot.

Ami nem volt igazán tanulság, csak mondom - de ez csak gonoszság, este hét órakor szerintem már lassan szabad gonoszkodni is -: amit a bevezetõjében elmondott általános tanulságokként, az minden bûnözésre ugyanilyen. A bûnözés jellege azonos, szerintem itt is, a bûnözés célja is azonos: a költségvetés megrövidítése. Ez az a típusú bûncselekmény, amikor a legkevésbé haragszik az állampolgár és csak a bûncselekmény tárgya változott - itt konkrétan az olaj. De amit elmondott cégekrõl, külföldi, nem létezõ cégekrõl, tetszés szerint behelyettesítettem a lelkemben bizonyos S. Csabákkal és másokkal. Ez az általános tanulság ugyanaz: az olajbûnözés se mûködött máshogy, mint az összes többi. Az eszközei ugyanazok voltak, a célja ugyanaz volt: az állam kijátszása.

Az utolsó egy kérdés: említést tett arról, hogy errõl a 902 ügyben szereplõ cégrõl van egy jegyzék. Azt szeretném megkérdezni, hogy a bûnelkövetés jellege, a cégek strukturális, tulajdonosi szerkezete, kapcsolatrendszere alapján is feldolgozták-e ezt, vagy ez csak egyszerû jegyzék, hogyha egy adott céggel találkoznak, akkor fokozott éberség legyen. Vagy megcsinálták a cég kapcsolatrendszerének valódi elemzését? Ha igen, azt szívesen látnám mondjuk zárt ülés keretén belül, mert máshogy úgy sincs esélyem hozzájutni. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm a kérdést. Hadd csatlakozzam az elõttem szólóhoz! Folytatva a gondolatsort azzal, hogy történt-e ügyek összevonása? Mert tapasztalataim szerint ez adódhatott esetleg abból, hogy a lakóhely szerint illetékes hivatalnak kellett eljárnia. Hiszen tudatosan alakították a másik megyében a céget és a szomszéd megyében volt a lakás, erre eleve fel voltak készülve.

A tapasztalatok alapján történtek-e bizonyos összevonások az olajügyek kapcsán? Várjuk a válaszát, tábornok úr!

DR. BENCZE JÓZSEF dandártábornok, a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója: Köszönöm a kérdéseket. Igen, tényleg igaz, ezt ki merjük mondani, hogy bizonyos összefüggések felfedezhetõek az olajügyek között. A szervezettség jelei is egyértelmûen, s a klasszikus szervezett bûnözés jelei is egyértelmûen felfedezhetõek. (Dr. Lentner Csaba elhagyja az üléstermet.)

A '90. évi X. törvény kapcsán nem tudom igazán, hogy mire gondolt. (Dr. Bencze József és Tóth Károly jegyzõkönyvön kívüli beszélgetése.) A rendõrségi törvény a '94. évi XXXIV. törvény, tehát '94-ben sorolta fel, törvényi szinten, hogy mire jogosult a rendõrség, és akkor még csak a rendõrséget. A nemzetbiztonsági törvény törvényi szinten '96-ban határozta meg ugyanezt. Majd a vámtörvény, a határõrizeti törvény, tehát a többi már mindig törvényi szinten hivatkozott vissza a '94. évi rendõrségi törvényre, amikor mi jogokat kaptunk erre.

Tehát a '90-es törvénybõl fakadóan mi, a Vám- és Pénzügyõrség, nem kaptunk jogosítványokat, csak a '90-es törvény alapján járhatott el a rendõrség is, mivel nem volt törvényi szintû felhatalmazása. Egyrõl beszélünk, ugye? Közbevetõleg azt gondolom, megint csak a sajtótól kapott legfõbb ügyészi jelentés valamelyik oldalán olvastam, hogy négyezer-háromszázvalahány olajjal kapcsolatos ügy keletkezett az országban. Azt hiszem, ez természetes is, hiszen az illetékességi szabályok azt mutatták, hogyha például számviteli fegyelem megsértése mellett jelentkezett a csempészet, vagy a csempészet mellett számviteli fegyelem megsértése, akkor már nem volt joga a Vám- és Pénzügyõrség nyomozószolgálatának eljárnia, azt már át kellett adni a rendõrségnek, amibõl vagy az lett, hogyha lehetséges volt, különválasztották ezeket az ügyeket és visszaadták a csempészet vagy az adócsalás részét, vagy a rendõrség vitte tovább ezeket az ügyeket. Megint szeretném elmondani, ez régi problémája a testületnek, hogyha például az alaphatáskörös bûncselekmények mellett számviteli fegyelem megsértése is megvalósul, akkor nem vagyunk jogosultak eljárni.

2003. január 1-jére datálja a büntetõeljárási törvény módosítása, amikor majd megkapjuk azt a jogosítványt, hogyha az adócsalásban, a csempészetben, a devizában, a vámorgazdaságban netán számviteli fegyelem-megsértés is van, akkor ne kelljen az ügyet átadni, hanem hadd nyomozzunk ebben is az alapbûncselekmény mellett. 270

da 271 (Bencze)

Valamilyen szinten én eszközcselekménynek fogom fel - ugyanúgy, mint az okirat-hamisítást - a számviteli fegyelem megsértését. Ebben is talán a jogalkotó dönthet úgy, hogy nem kell 2003. január 1-jéig várni.

A 902 tulajdonosi szerkezetét vizsgáltuk-e. Természetesen a cégek ismeretében ez a lehetõséget adott. Mi minden esetben a büntetõjogi felelõsség szempontjából az aláírásra jogosult, kötelezettséget vállaló ügyvezetõ igazgató, vagy ügyvezetõ felelõsségét kellett hogy megállapítsuk. Az egy más kérdés, hogy esetleg ezekben az ügyekben benne vannak a lekért cégbírósági adatok, nyilvántartások, amelyek egyébként nagyon gyorsan és érdekes módon változó tulajdonosi körrõl tanúskodnak. Nem is volt rá kapacitásunk, azt gondolom, ezután sem biztos, hogy lesz, tehát ha ilyen vizsgálódást kíván a bizottság, akkor azt meg kell szervezni. Ugyanez vonatkozik a felügyelõbizottságok esetére, hiszen a felügyelõbizottságok irányába sem állapítható meg a büntetõjogi felelõsség, csak ha konkrétan valakinek a bûnös tevékenysége irányába alapos gyanú van.

Tehát az a válaszom, hogy csak a cégek egyfajta figyelemmel kisérése volt a cél, ez tulajdonosi, vagyoni kérdésekre nem terjedt ki.

Ügyek összevonására volt példa, azt hiszem, 9 esetben, amikor egyesíteni kellett ügyeket. Arra természetesen volt példa, amikor az elkövetõi oldal tudatosan próbálta akár még a lakhelyét is meghatározni vagy a lakhelyét is változtatva befolyásolni az illetékességi szabályokat, erre volt példa, egyéb irányba ma is van példa, hiszen ugyanezek az illetékességi szabályok vonatkoznak. Ma már nem tudja ezzel megúszni, hiszen ilyen esetben természetesen a központi bûnüldözési parancsokság illetékességi körébe utalhatja az országos parancsnok, rendészeti fõigazgató, de maga az új szervezet vezetõje is magához vonhatja. (Dr. Lentner Csaba visszatér az ülésterembe.)

Ezekre az ügyekre nagyon alapos rálátása van, egy olyan nyomozástámogató programot indítottunk el január 1-jétõl, hogy tulajdonképpen a nyomozás kezdeti pillanatától végig tudjuk kísérni számítógépes megoldással az összes fontos információt a lefoglalt termékek körétõl kezdve az elkövetõ gyanúsítottak és egyéb nyomozati cselekményekig. Azt gondolom, hogy ma már így nem tudják a nyomozó hatóságok éberségét kijátszani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnézést, elnök úr, hogy a elõbb jegyzõkönyvön kívül beleszóltam, de akkor elmondom a jegyzõkönyv számára is, mert egy mondat miatt talán muszáj. Azt szeretném jelezni, hogy a '90. évi X. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról, igaz, hogy nem volt még rendõrségi törvény meg semmi más, de egyrészt rögzítette a szolgálatok felállását, másrészt nagyon vázlatosan ugyan, de rögzítette azokat a feladatokat, amelyekhez kapcsolódva lehet tõlük információt kérni. Tehát a rendõrségi törvény elõtt is kérhetett mondjuk a szakszolgálattól megfigyeléstõl kezdve bármi mást a rendõrség, mert egyébként teljesen fölösleges lett volna 6 vagy 4 évig önmagukat megfigyelve - bár néha ezt csinálták - a szolgálatokat fenntartani.

Tehát csak azt szerettem volna jelezni, hogy a törvényi feltételek így bomlottak ki, ezzel egyetértek, de a '90-es törvénytõl kezdve minden esély megvolt, hogy addig a politikailag is legitimizált szolgálatoktól megrendelés lehessen. Ez az egyik.

A másik, amiben magyarázattal tartozom, mert sokszor felteszem a kérdést, és lassan magam sem értem magam, ez pedig a következõ. Én, tábornok úr, nem bûnüldözõ vagyok. Nem is leszek már valószínûleg abban a kis idõben, ami hátravan. Ezért máshogy jár a kérdésem is meg az agyam is. Engem nem az érdekel - és nem akarok munkát adni, isten ments, már elég maguknak, ami van, eljönnek és beszámolnak, de a szemlélet más. Ön azt mondja, hogy megnézem, ki üldözhetõ bûncselekmény gyanújával, én meg azt mondom, hogy azért kell teljesen más logika szerint feldolgozni a cégeket, mert én érteni akarom a folyamat lényegét, és lehet, hogy kiderül, hogy tényleg 902 cég van, lehet, hogy 5600 ügyvezetõ van, aláírásra jogosult személy, és lehet, hogy a tulajdonosi körben valamilyen átfonódás kapcsán meg néhányszor 50 fõrõl van szó. Engem ez a néhányszor 50 fõ érdekel, nem a bûnüldözés szándékával, hanem a folyamat lényegi megértése szempontjából, mert számomra az olajügy volt a tõkefelhalmozás egyik csatornája Magyarországon.

Engem ilyen szempontból érdekel, és utána tévésorozatban is megbocsátottuk az összes Jockey-nak, hogy hogy jutott a vagyonhoz, még meg is sirattuk.

ELNÖK: Tessék, tábornok úr!

DR. BENCZE JÓZSEF dandártábornok, a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója: Köszönöm szépen. Elnézést, az elõbb volt egy félmondatos kérdés, amire nem reagáltam. (Dr. Lentner Csaba távozik az ülésrõl.) Tehát amikor mi a titkosszolgálati eszközök korlátozott jogosítványát megkaptuk, azt követõen nem tudtunk visszamenõleg információt szerezni, mert olyan információt kaptunk volna, amely titkosszolgálati információ kezelésére nem lettünk volna jogosultak. Tehát onnantól indult a startpisztoly, és az azt követõ ügyekben volt csak jogosítványunk ilyen eszközöket megismerni, feldolgozni, satöbbi, satöbbi. Ez az egyik.

Teljesen egyetértek ezzel a gondolkodással, és szeretnék visszautalni arra, amikor a legutóbb itt voltam önöknél és tájékoztatást adtam a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság javaslatairól, amelyben én most két dologra hívom fel a figyelmet, és nagyon nagy örömmel olvastam most a szervezett bûnözés elleni törvénycsomagban mind a két kérdést. Az egyik, amit javasoltunk és többször visszatérõen, hogy a jogi személy büntetõjogi felelõssége legyen megállapítható büntetõeljárásban. Ez nagyon-nagyon nagy ellenállást váltott ki praktizáló és nagyon komoly büntetõjogászok körében. Ennek ellenére azt mondom, hogy '84-tõl van az Európa Tanácsnak egy állásfoglalása, amely tizenvalahány szankciót, 17 szankciót javasol, hogy büntetõeljárás keretében hogyan lehet ellehetetleníteni a bûnös tevékenységet folytató gazdasági társaságot. Ezek többnyire pénzügyi, gazdasági szankciók, eltiltja a tevékenység gyakorlásától, kizárja a közbeszerzésbõl, hadd ne soroljam.

Nem egy esetben a kft., amely erre volt szervezõdve, tovább élt vidáman, míg a kft. ügyvezetõje benn volt a börtönben, és mobiltelefonon irányította a kft.-t. Tehát most látom az elsõ pillanatot talán, hogy meg fog valósulni ez, ha a parlament ezt a törvénycsomagot elfogadja, amiben a jogi személy büntetõjogi felelõssége megjelenik. Ez nagyon lényeges kérdés.

A másik, ami a javaslatunk volt, többször visszatérõen és nem talált igazából meghallgatásra, hogy a szervezett bûnözés vagyoni alapjait kell elvonni, mert ha az el van vonva, akkor tulajdonképpen az újabb építkezés lehetõsége van kizárva. És itt jön be az a fajta gondolkodás, hogy ahhoz viszont valóban meg kell nézni, hogy kik ezek a vagyonosok, akik vagyont szereztek ebbõl, mert ne csak az az illetõ, aki elköveti a jogsértést és tulajdonképpen ruhátlanul, apátlanul, anyátlanul áll a hatóság elõtt és semmilye nincs, hanem akinek átjátszotta azt a vagyont, és az továbbjátszotta, az is legyen utolérhetõ és legyen elvonható. (Vígh Ilona távozik az ülésrõl.)

Legyen elvonható az az ingatlan és ingóság is, amelyet mondjuk a szervezett bûnözés segítségére biztosítottak. És az a vagyon is, amit tulajdonképpen ebbõl a tevékenységbõl eredõen mások szereztek meg, ha ez a folyamat bizonyítható, és ezt a bizonyítást ismételten egy ilyen kvázi megfordított bizonyításként kívánja ez a törvénytervezet behozni. Én nagyon nagy örömmel olvastam, azt gondolom, ez egy nagyon fontos pontja lesz az önök munkájának is, ha ez a törvény a tisztelt parlament elé kerül, hogy ez minél elõbb el legyen fogadva.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Közben elmentek a képviselõtársaim, helyettesítéssel is esetleg csak hatan lennénk, de annyi a kérésem, hogy 2-3 rövid megjegyzés erejéig még igénybe vennénk a türelmét, tábornok úr - és a vendégekét is -, és aztán majd folytatjuk legközelebb, és akkor befejezzük a mai bizottsági ülést.

Tehát az egyik az, hogy amikor át lett adva a Vám- és Pénzügyõrségnek ez a hatáskör, miért nem voltak elég hangosak, hogy se ember, se paripa, se fegyver. Ez valahol le fog csapódni majd, ez valahol majd vissza fog ütni, ez valahol majd problémát jelent a késõbbiekben. Tehát ez az egyik.

vége

281/MM (Elnök)

A másik: a mezõgazdasági üzemanyag-, gázolaj-felhasználással kapcsolatosan is volt egy számomra nem elfogadható megoldás a Vám- és Pénzügyõrség részérõl. Egyszerûen azokat tudták megfogni, akik igénybe vették az üzemanyagot és a támogatást. Akik szervezték a határ két oldalán a szállítást, azok rádiótelefonnal, számlatömbbel satöbbi rendelkeztek, s a hajuk szála nem görbült meg, tehát nem kerültek a képbe.

A harmadik: az igénybe nem vett gázolaj-, vagy HTO-szerelvények visszaküldésével kapcsolatosan is több olyan eset történt, hogy lefejtették az üzemanyagot a tartályokból, majd feltöltötték vízzel és a tartályok tetején lévõ 10 centiméter gázolajjal visszaküldték a szerelvényt vagy visszaküldték az uszályt. Abban bukott le ez az egész elképzelés, hogy valaki gázolajat akart lopni és vizet lopott, s ez kellemetlenül érintette, mert nem tudott üzemanyaghoz jutni.

Odafigyelt-e a Vám- és Pénzügyõrség erre? Vajon szükség volt-e újabb ellenõrzésre vagy megfigyelésre, hogy ezt miért csinálták? A lényeg az volt, hogy itt maradjon a termék, minél kevesebb adó- és egyéb kötelezettség nélkül forgalomba tudják állítani, minél nagyobb profitra tudjanak szert tenni ezen keresztül. Köszönöm szépen.

Még egy gondolat és ezzel be is fejeztem: az ingatlanok értékelése a jövedéki lehetõség és a halasztási eljárás esetlegessége érdekében. Ez olyan megoldás volt, hogy a meglévõ ingatlan pótjegyzõkönyvben való felértékelése történt a földhivatal részérõl, mondjuk húszszoros árra - hogy ez senkinek ne szúrjon szemet! Ez szintén megtalálható dokumentáltan, megvan. És ennek alapján kapták meg a szükséges engedélyeket.

Akármennyire is szeretnénk behatárolni a bizottság mozgásterét, mindig valami nyitja ezt, például amit az elején elmondtam a földhivatal által kiadott jegyzõkönyvrõl. Ezt valami alapján megcsinálták, vagy valakik segítettek abban, hogy ez meglegyen? Ennek alapján megkapta a cég a jövedéki engedélyt, megkapta a vámhalasztási eljárást, természetesen meg is szüntették a céget. Köszönöm szépen. Ennyi kérdés lett volna a mai napra.

DR. BENCZE JÓZSEF dandártábornok, a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója: Tájékoztatom az elnök urat és a tisztelt bizottságot, hogy a titkosszolgálati hatáskör biztosítását követõen minden évben konkrétan kimunkálva, részletesen kértük, hogy mire van szükségünk.

A költségvetési alkunál, talán nem árulok el titkot, ha mondom, hogy mindig ez volt az elsõ tétel, amit kihúztak. Újfent kértük, ismét kértük. De azt hiszem, az alulfinanszírozottságunkra jellemzõ például a nyomozati területen, hogy most kiváló módon megkaptuk azt a lehetõséget, hogy minden gyanúsítottként kihallgatott személyrõl ujjlenyomatot kell vennünk, intelligens bûnözõkrõl is, mindenkirõl, fényképfelvételt kell készíteni, 5 évnél súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett jogsértésnél pedig úgynevezett DNS-vizsgálatot kell végezni - ebben nincs is vita, ez nagyon jó gondolat - , a probléma az, hogy erre ismételten nem kaptunk egy fillért sem. Iszonyatos nagy pénzekrõl van szó, ha ennek eleget kívánunk tenni, tehát valahonnan, más területrõl majd el kell venni ezt a pénzt. Nyilván valamilyen szinten ezt meg fogjuk ezt oldani.

Tehát ezt minden esetben jeleztük. Kenyéradó gazdánk, a Pénzügyminisztérium azért nem lenne érdemes arra, hogy sajtón keresztül üzengessük neki ezeket. Ezeket mindig leírtuk, leírjuk, ismét leírtuk, dokumentumkötegek vannak a kezünkben. Ez nem változtat a helyzeten, úgyhogy természetesen ezúton is kérem a bizottság segítségét.

A másik, hogy a mezõgazdasági visszaélésekkel kapcsolatban kik és hogy kerültek képbe. Természetesen a visszaéléseknek van olyan vonulata, amely kapcsán napi többszöri határátlépéssel hoznak be elsõsorban üzemanyagot, azt ledepózzák és azt követõen illegális csatornákon keresztül értékesítik. Szeretném mondani, hogy több mint egy évvel ezelõtt telepítettünk egy úgynevezett rendszámfelismerõ rendszert a határra. Ezzel a videós informatikai rendszerrel nyomon tudjuk követni, hogy ki hányszor lépett ki és tulajdonképpen úgy a cigarettacsempészetben mint ebben a kérdésben, most már tudjuk biztosítani, hogy egy másik átkelõn történõ, ismételt kilépéskor már ne illesse meg az a vámmentesség, vámkedvezmény, amit egyébként az utasforgalomban joggal vesz igénybe. Hangsúlyozom, hogy ez a jövedéki termékre megfelelõ mennyiségig igaz.

Nagyon komoly szigorítást vezetett be az elmúlt évben a Vám- és Pénzügyõrség vezetése a cigarettaügy kapcsán. Egy New York-i egyezményre hivatkozva próbáltuk elérni, hogy ezt csak 24 órás kint tartózkodást követõen vehesse igénybe. Éppen most egy jogerõs bírói ítélet ezt az utasításunkat tulajdonképpen hatályon kívül helyezte.

Most megint a part szélén állunk, megint ki kell találnunk valamit. Egyébként a vámtörvény és a végrehajtási rendelete módosításába az ezzel kapcsolatos szabályozást már beépítettük. Ebben is kérjük a támogatást! Sok milliárdos nagyságrendû az az adókiesés és közteherkiesés, amely mondjuk csak a határmenti cigarettaforgalom vonatkozásában kimutatható volt az elmúlt években. Tehát ebben technikai és jogi eszközökkel is próbálunk fellépni. De még egyszer mondom: ehhez kell egy javaslat és kell egy támogatás, hogy azt a tervezetet a törvényhozás esetleg elfogadja.

A trükkös esetekrõl természetesen egy-egy jogsértés kapcsán mi is tudomást szereztünk, hiszen az altábornagy úr is mondott olyan esetet, amikor a tartálykocsiba helyezett vödörbõl vették a mintát, és lusta volt a pénzügyõr felmászni vagy ki tudja. Sajnos ilyen esetek elõfordultak. A szigorítás érdekében is számos intézkedést hoztunk. Tehát olyan mintavételi kötelezettséget és eljárási rendet írtunk elõ, amely jelentõsen megnöveli a korrupciós hibalehetõségeket. A döntési folyamatokat mindenképpen sokkal átláthatóbbá kívántuk tenni ezekkel az intézkedésekkel.

Az ingatlanok értékelése kérdésében is maximálisan egyetértek az elnök úr felvetésével. Sajnos ezekben az esetekben mindig profi szakértõk, bejegyzett ingatlanszakértõk adták az ingatlanbecsléseket, ezzel foglalkozók, akiknek a bélyegzõjében és az aláírásában talán egyetlen hatóság sem volt jogosult kételkedni. Egészen odáig, amíg a végrehajtásra sor nem került és ki nem derült, hogy az 50 milliós ingatlan egy nadrágszíjparcella, aminek a forgalmi értéke nem ér többet mondjuk háromnál.

Sajnos erre is szervezõdtek a szervezett bûnözés tagjai. Egy konkrét ügyet tudok mondani, amikor kötegnyi elõre elkészített ingatlanbecslést találtunk egy szervezett bûnözõi csoportnál. Aztán erre történt az a kényszerû lépés, hogy ingatlanra nem lehet garanciát adni, csak bankgaranciával lehet a tevékenységhez szükséges garanciát biztosítani.

Még egy dolgot hadd mondjak, visszacsatolva kicsit azt az esetet, hogy a kezességvállalás és az egyéb szabályok hogyan mûködnek. Január 1-jével került lezárásra az a lehetõség, most, amelyik korábban korlátlanul biztosított készfizetõ-kezességvállalási lehetõséget akkor, ha 1 millió forintos kft. be tudott mutatni 20 millió forintos bankgaranciát. Akkor korlátlan mennyiségben - bárkinek, s bármilyen mértékben - készfizetõ-kezességet vállalhatott. Ezt folyamatosan szóvá tettük. Megmondom õszintén, hogy a gépkocsicsempészet kapcsán a vámértékkel kapcsolatos jogsértések végsõ soron akkor kerültek megnyugtatóan megoldásra, amikor ez a jogszabály-módosítás bevezetésre került.

290

BB 291 (Dr. Bencze József)

Mert akkor a különbözeti vámértékre - tehát õ bevallotta a 10 ezer márkát, a Vám- és Pénzügyõrség azt mondta, hogy ez az áru 50 ezer márkát ér, addig, amíg a jogsegélyegyezményben meg nem jött a valódi számla, hogy valóban 50 ezer, addig nekünk a különbözeti vámértékre - kellett készfizetõ kezességgel garanciát kapnunk. Nyilván könnyedén adott az a cég, amelynek sok milliárd készfizetõ kezességvállalása volt, mert adott estben, ha bedõl, akkor is csak 21 millió forintot lehet rajta venni.

Jelentem, hogy ezt a felvetésünket most fogadta el a törvényalkotó, a jogalkotó. Hosszú idõ után; legalább két évig, folyamatosan jeleztük. Most január 1-jével ez megszûnt, bizonyos enyhítéseket tartalmaz a korábbi terveinkhez képest, de azt gondolom, hogy ez egy jó megoldást hozott. Nevezetesen konkrétan a gépkocsicsempészet vonatkozásában mérhetõ számokkal tudjuk ezt bizonyítani. Ismét köszönöm szépen a kérdéseket.

ELNÖK: Én is köszönöm a kimerítõ válaszokat is.

Tisztelt Bizottság! Berekesztjük a mai bizottsági ülést. (Tóth Károly jelentkezik.) Kérdése van még, Tóth képviselõ úr?

TÓTH KÁROLY (MSZP): Volt egy harmadik napirend. (Dr. Kóródi Mária szólásra jelentkezik.)

ELNÖK: Igen, csak ahhoz, hogy a 3. napirendi pontot meg tudjuk tárgyalni, képviselõkre is szükség volna. (Dr. Kóródi Mária: Elnök úr, egy kérést szeretnék megfogalmazni. - Dr. Bencze József szólásra jelentkezik.)

ELNÖK: Kérem a bizottság tagjait, hogy maradjanak még egy kicsit. Tessék, tábornok úr!

DR. BENCZE JÓZSEF dandártábornok, a Vám- és Pénzügyõrség rendészeti fõigazgatója: Köszönöm szépen. A múltkor már jeleztem, most ismét hadd kérem a tisztelt bizottságot, hogy Arnold altábornagy úrral a miniszter úr engedélyével külföldön vagyunk május 11-éig, ha tehát újabb meghallgatásra kerülne sor, legyenek kedvesek ezt figyelembe venni.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Jóból is megárt a sok, úgyhogy ha majd szükség lesz rá, szólunk. (Dr. Kóródi Mária ismét jelentkezik.) Hadd kérdezzem meg, képviselõ asszony, hogy most kívánja elmondani vagy zárt körben.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nem titkos, amit kérni szeretnék. Tulajdonképpen ráér a következõ alkalommal is, csak elõ lehetne készíteni az elnök úrnak.

Felvetettem még Arnold altábornagy úr meghallgatásakor egy javaslatot, hogy kiket szeretnék javasolni meghallgatásra. Most ezt nem tudjuk megszavazni, mert ketten vagyunk itt, de azt, hogy az elnök úr elõkészítse, kiderítse, hogy kik voltak akkor érintettek, talán meg lehetne tenni ebben az átmeneti idõben, és akkor legközelebb már egyszerûen menne, mert én nem tudom, hogy kik voltak államtitkárok és államtitkár-helyettesek, akiket meg kéne hallgatni. De ennek az elõkészítése nyilván elõsegítené, hogy egy kicsit gyorsabban haladjunk. Ennyi lett volna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. A titkárság jegyezte a kérést. Minden kérést felírtak, és a jegyzõkönyv alapján is mindig ki van gyûjtve minden szükséges igény. Tessék, Tóth képviselõ úr!

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök úr, én sem kérek zárt ülést, mert amit szerettem volna kérni, ahhoz döntést kell hoznia a bizottságnak. Ha döntést nem tudunk hozni, akkor csak idõ elõtt mondom el, hogy miben kérek döntést.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm szépen a részvételt is. Viszontlátásra.

(Az ülés befejezésének idõpontja: 19 óra 14 perc)

Pallag László
a bizottság elnöke