Jegyzőkönyv*az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Tartalomjegyzék Program* Az ülés résztvevői* Levezető elnökök* Előadók* Megjelentek* Megnyitó, köszöntők* Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága elnökének köszöntője és megnyitója* Dr. Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője* Előadások* Kormányzat, Országgyűlés* Dr. Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesének köszöntője és előadása: Erdők és erdészek a Kárpát-medencében, a XIV. Erdők Hete megnyitása* Dr. Bognár Lajos, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára: Az erdő mint a legsokoldalúbb erőforrás* Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának elnöke: Nyissuk ki a kapukat az erdőgazdálkodók vidékfejlesztési feladatai előtt!* Oktatás, kutatás* Prof. Dr. Náhlik András, az Országos Erdő Tanács elnöke, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar dékánja: Magyar erdészeti oktatás a Kárpát-medencében* Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója: Erdészeti kutatásunk* Gazdasági szereplők* Dr. Sebestyén Róbert, a Nemzeti Földalap elnöke: Az állami erdők Magyarországon* Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója: Erdészeti erőforrások hasznosítása az állami erdőgazdasági társaságoknál* Támba Miklós, a Napkori Erdőgazdák Zrt. elnöke: A magánerdő-gazdálkodás a vidék munkaadója* Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. igazgatója: Biodiverzitás és természetvédelem a magyar Alföldön* Szakmai érdekképviseletek* Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke: Az Országos Erdészeti Egyesület szerepe a Kárpát-medencében* Horváth Ferenc, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnöke: Küzdj a klímaváltozás ellen: használj fát!* Luzsi József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége elnöke: A magánerdő mint a vidékfejlesztés kiemelt területe* Telegdy Pál, a Magyar Erdőgazda Szövetség elnöke: Az erdőgazdálkodás mint érdek-képviseleti terület* Szakács Sándor, az Országos Erdészeti Egyesület Erdélyi Helyi Csoport elnöke: Erdészeti szakmai érdekek képviselete Erdélyben* Közérdekű erdőgazdálkodás* Horváth Jenő, Füzér polgármestere: Önkormányzat és erdő* Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdészeti programvezetője: Védett erdők a Kárpát-medencében* Farkas Andrea, a Klíma Klub elnöke: Együttműködés zöld civilek és erdészek között* Ormos Balázs, az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Erdei Iskola Szakosztály elnöke: Erdészeti erdei iskolák a Kárpát-medencében* Összefoglaló, zárás* Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának elnöke; a nyílt nap ajánlása és zárszó*
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának elnöke Dr. Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese Dr. Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, valamint (Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 30 perc) Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága elnökének köszöntője és megnyitója FONT SÁNDOR, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának elnöke, az ülés levezető elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok mindenkinek! Köszöntöm mindazokat, akik elfogadták meghívásunkat erre a mai napra, és külön köszöntöm dr. Schmitt Pál köztársasági elnök urat, aki megtisztelt bennünket, és majd előadásával is köszönti a vendégeket. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívást, elnök úr. (Taps. - Dr. Scmitt Pál felállva köszöni meg a tapsot.) Köszöntöm a pulpituson Jakab Istvánt, az Országgyűlés alelnökét, aki egyben a Mezőgazdasági bizottság keretén belül működő Erdészeti albizottság elnöke. Ha ő nincs, ma ez a rendezvény nincs, az egészen biztos; ő szervezett mindent. Gratulálok, és köszönet ezért, István. (Taps.) Köszöntöm a Mezőgazdaság bizottság alelnökét, Gőgös Zoltán urat, aki az ülés vezetésében a mai napon szintén segít majd bennünket. (Taps.) Mezőgazdasági bizottságunk az elmúlt ciklusban csúcsot döntött, minekutána úgy döntöttünk többen, hogy nyílt napok keretében szeretnénk egy-egy tartalmas témát megbeszélni. Az elmúlt ciklusban itt, a Felsőházi ülésteremben öt bizottsági nyílt ülésnapot szerveztünk. Egyetlenegy más bizottság ilyen aktív nem volt. Ezt a hagyományt szeretnénk folytatni. Említettem már Jakab István alelnök úr tevékenységét. Amellett, hogy az Országgyűlés alelnöke, nem szakadt el a Mezőgazdasági bizottságtól sem, tag, sőt azt mondta, hogy szükségeltetik, hogy az Erdészeti albizottság továbbra is működjön. Ennek az Erdészeti albizottságnak egyik kérése, az ott lévő szakemberek követelése volt, hogy beszéljünk őszintén arról, hogy mit jelent nekünk az erdő: természeti erőforrás, környezet, környezetvédelem, és egyben a megélhetés forrása is sokaknak; van, akinek szakmabéli, van, akinek pedig örökség, vagy a mezőgazdasági műveléshez tartozó erőforrása az erdő. Éppen ezért "Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében" címmel került sor erre a mai napi ülésre. Nagyon szerteágazó, amit ma az erdőről tudunk. Mint említettem, az a két irány, miszerint vannak, akik a megélhetés forrását és a jövőben való gondolkodást látják az erdőben, és vannak, akik a környezetvédelemre tekintenek, és néha az erdőgazdálkodást és az ehhez kapcsolódó védelmet, olykor a növényekre és a benne élő állatokra tekintettel, nehéz elválasztani a gazdasági, környezetvédelmi tevékenységtől. A magyar erdészek, főleg az ismert képzési központ, az egyetem miatt nagyon egységesek. Én még ilyen, egy társadalmi rétegben található egyformán gondolkodó társaságot ritkán láttam. Sokan sokfelé dolgoznak. Vannak, akik gyenge adottságú területeken, mondjuk, a Kunság területén; teljesen más értékek leledzenek ott, mint egyes nagyon régi és nagy értéket képviselő területeinken. Természetesen olyan problémákkal is találkozunk, mint a megjelenő nagyon nagy számú magán-erdőgazdaságok, amelyek szintén képviseltetve vannak természetesen. Az őáltaluk képviselt értékeknek, érdekeknek, amelyek 1990 óta merültek föl, valahogy mind harmonizálni kell az állami érdekekkel. Nyilvánvalóan az adottságok eltérőek Szabolcsban, mint a bakonyi részen vagy a pilisi részen, mégis ennek az erdőgazdálkodásnak, az erdészeti szemléletnek valamilyen egységet kell tükröznie. Van ennek egy izgalmas területe, amelyről néha félve beszélünk, de erről is kell őszintén beszélnünk: hogy megújuló energiaforrás az erdő. De ipari méretekben vajon az-e? Lehetséges-e a megújuló energiabázisok egyik alapja, a tudatosan csak energiacélú erdőtermesztés? Ez egy izgalmas kérdés, Európa erre nem adott választ; különféle okok és érvek elhangzanak időnként. Nagyon bízom abban, hogy az a néhány gondolat, amelyet most itt felvillantottam, az itt ülők segítségével, a mai konferencia alapján segítséget ad majd nekünk, hogy a parlamenti munkában ezekre a kérdésekre válaszoljunk. Néha, mondom, a kérdés kellemetlen, és nem biztos, hogy a közgazdasági, vagyongazdálkodási, környezetvédelmi, természetvédelmi álláspontok teljesen egybeesnek. De mégis egy tárgyról, egy rendszerről beszélünk - amelynek az alapja a mai napunk is -, az erdőről, az erdészeti erőforrásokról, az egész Kárpát-medencére kitekintéssel, és ebben a parlamenti képviselőknek időnként szükségük van arra a szakmai segítségre, amelyért leginkább önökhöz fordulunk. Kívánom, hogy ez a mai tanácskozás ez esetben is tartalmas legyen. Megköszönöm a parlament munkatársainak segítségét, hiszen soha még ennyi érdeklődő nem volt parlamenti nyílt napon, mint a mai napon. Ez önmagában is jelzi, hogy milyen érzékenyek a témára az erdészeti szakmában és az ezen a területen bármilyen oknál fogva érintettek, és milyen érdeklődéssel fordultak a mai naphoz. A Jakab István által szervezett rendezvény ezáltal biztos, hogy csúcsot - és egyelőre behozhatatlan csúcsot - döntött; ezt a mércét bárki másnak nehéz lesz felülírni. Ezért külön köszönöm ezt a nagyon komoly szervezést és a mögötte álló titkársági munkát, attól kezdve, akik a beléptetésnél az önök könnyebb beérkezését segítették. Köszönöm a parlamenti gyorsírók szolgálatát, hiszen jelzem önöknek, hagyományunkhoz híven szó szerinti jegyzőkönyv készül minden egyes ilyen nyílt ülésnapról, amelyet utána könyv formájában is megjelentetünk. A szakmabelieknek ez a későbbiekben igen fontos dokumentum az itt elhangzott beszédek tekintetében. Most pedig megkérem dr. Schmitt Pál urat, a Magyar Köztársaság elnökét, köszöntse a jelen lévő vendégeket. (Taps. - Dr. Schmitt Pál a szónoki emelvényre lép.) Dr. Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője DR. SCHMITT PÁL, a Magyar Köztársaság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Miniszterelnök-helyettes Úr! Elnökök! Hölgyeim és Uraim, Barátaim az erdőkben! Fantasztikus érzés volt ide belépni; erre nem számítottam. Katonáktól jövök, a tábornok úr bemutatta nekem az ő zenekaraikat fönt a Várban, még játszottak is, és gyönyörködtem, milyen szép egyenruhájuk van, és milyen büszkék arra, hogy hozzá tudnak járulni az "egészhez", a kultúrához, szórakoztatáshoz, a ranghoz, a hadsereg elismertségéhez. S most ide belépve láttam, hogy ugyancsak szép egyenruhák vannak itt Magyarországon, ami talán nem is előírás, hanem önként vállalt szép viselet, amely bizonyára olyan közel van az önök szívéhez, mint ahogy azt a katonák viselik kötelességszerűen. Fantasztikus látvány, azt kell mondjam, ezért mertem azt mondani, még ha bibliai idézetnek is tűnt, hogy "barátaim az erdőben". A mögöttem ülő urak nem mindenben értenek egyet. Amíg az Országgyűlés elnöke voltam, addig azt láttam, hogy igen sok dologban keményen vitatkoztak - (Gőgös Zoltán felé fordulva:) Így van ez, Zoltán? (Derültség.) -, egyikük sem engedett a 48-ból - (Jakab Istvánhoz fordulva:) Így van ez, István? (Derültség.) -, de itt szerintem egy dologban megegyeztek: abban, hogy az erdő, a környezet védelme, a fenntartható fejlődés szívünk ügye, a jövőnk záloga, a fenntartható fejlődés minden más meggondolást meg kell, hogy előzzön. Kérem, engedjék meg, hogy beleolvassak a beszédembe, amelyet készítettem az önök tiszteletére. Elöljáróban mondom, hogy nagyon köszönöm a meghívást, nagyon köszönöm, Sándor, a meghívást, hogy kicsit magam is elmélyedhettem ebben a kérdésben. Hajlamos vagyok mint a köztársasági elnöke az alkotmányosság szemüvegén keresztül nézni, és rögtön azt kerestem, hol foglalkozik a magyar alkotmány az erdővel, amely az egész földterületünk, a Kárpát-medencei régióban is és a magyar régió vonatkozásában is több mint 20 százalék. És kerestem - és nem találtam. Az "erdő" szó a magyar alkotmányban nem szerepel. Szerepel az egészséges élethez való jog, szerepel a környezet védelmének a parancsa; áttételesen deriválni lehet ezekből az alapjogokból az erdőre vonatkozó törvényeket és előírásokat - van is belőlük bőven -, de ajánlom országgyűlési képviselő kollégák figyelmébe: ne hagyják ki a kínálkozó lehetőséget. A magyar parlament foglalkozik az alkotmány megújításával: az erdő, ami az önök szíve ügye, az igenis szerepeljen, explicit, leírva szerepeljen, ennek a jogai, kötelességei, védelme, fejlesztése és megannyi dolog, amiről többek között a mai konferencia is szólhat. Engedjék meg, hogy Fekete István füveskönyvéből idézzek; egy kicsit könnyed rész ez a beszédemben. "Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri, jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De az, hogy érthessük, ismernünk kell a fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait, a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök ősi törvényeit. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, és ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást." Az erdőről mindenkinek van véleménye, laikus tapasztalata. Ha azt mondjuk, természet, a legtöbbünknek biztos nem kies puszták jutnak az eszébe, hanem a legtermészetesebbnek érzett táj, maga a szép erdő. Abba pedig már egészen kevesen gondolnak bele, hogy az erdő nemcsak kirándulók célpontja, hanem sokaknak, nagyon sokaknak szakma, birtok, kenyérkereset és haszonforrás is. Ha az ember becsületes kapcsolatban van a természettel, akkor az erdő sokat ad, nem csak madárcsicsergős felüdülést, nemcsak sportos pihenést, hanem energiát, alapanyagot és az esetek nagy részében védelmet is. Az erdő tehát társadalmi, nemzetgazdasági és közjóléti kérdés. Magyarország területének - mint az előbb is említettem - több mint 20 százalékát borítják erdők. A világ káros folyamatait ismerve örömteli hír, hogy ez a szám az elmúlt években nem csökkent, sőt kisebb mértékű növekedés is tapasztalható. Örömteli, hiszen a rendszerváltással nemcsak a környezetvédelmi szempontok, vagy a gazdasági célok változtak, de az erdők jelentős - több mint 40 százalékáról beszélek - hányada került magánkézbe. Ami természeti erőforrásokból az egyes emberek birtokába kerül, a közös érdekek jóvoltából bizonyos értelemben azért a nemzet kincse maradt, hiszen az a levegő, amelyet megtisztít, az a környezet, amelynek szerves része, az a védelem, amit különböző irányokba nyújt, az közös nemzeti vagyonunk. Tehát célokat, fejlesztéseket csak az erdőállomány együttes összefüggő kezelésével lehet végezni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magántulajdonosok döntő többsége szerencsére jól működik együtt a hatóságokkal, betartja a szabályokat, sikeres pályázatokon vesz részt, állja az ellenőrzéseket, az új telepítések is elsősorban a magánkézben lévő területeken valósulnak meg. Éppen ezért jó, ha az ilyen alkalmak keretében elhangzanak helyzetelemzések, közös tervek születnek, a tulajdonosok, a szakma és a döntéshozók meg tudják vitatni az aktuális kérdéseket. Mindig vannak megoldásra váró feladatok. Ilyen például: hazánkban esetleg éppen aktuális a túlszaporodott vadállomány, ezen károk kérdése, ezzel kapcsolatban a tulajdonosi és vadászati jogok, vagy a bekerítések ügye, hogy csak egyet említsek a sok közül. De említhetném az őshonos fafajták sorsát is. Tudvalevő, hogy hosszú évekig zajlott a gazdaságilag jobban megtérülő, ámde hazánkban később bekerült fajták nagyarányú telepítése. Szerencsére ma már az őshonos fajok nagyobb figyelmet kapnak, egyfajta védelmet, ha tetszik, támogatást és kiegyenlítetté vált így a kép. Nyilvánvaló, hogy ezen arányok ökológiai, jogszabályi, szervezési vonatkozásairól is önöknek, a hozzáértőknek kell beszélniük. Ha a tavaszi magyarországi áradásokra gondolok, vagy a pár nappal ezelőtti vörösiszap-gátszakadásra gondolunk, nem árt tudatosítani: egyre súlyosabb, egyre változatosabb környezeti hatásokra, vagy emberi mulasztásból eredő károkra kell felkészülnünk. A minap úgy fejeztem ki magam, hogy az ember túlfeszíti a húrt a természettel folytatott viaskodásában. A laikusok a környezetvédelem kérdésével jobbára csak akkor találkoznak, ha igazán valamilyen baj bekövetkezett. A szakértőknek a megelőzésre is komoly hangsúlyt kell fordítaniuk. A közvélemény, hölgyeim és uraim, kevésbé lehet tisztába azzal, hogy a magyarországi erdők jelentős hányada - mintegy 35 százaléka - úgynevezett védelmi erdő; ezt a kifejezést is akkor tanultam meg, amikor készültem erre az előadásra, vagyis vízvédelmi, talajvédelmi, part- és településvédelmi, útvédelmi és egyéb feladatokat lát el, tehát közvetlenül szolgálja az embert azzal, hogy éppen ott áll, ahol. Az ilyen védő facsoportok aránya évről évre nő, telepítésüket és szerepüket folyamatosan felül kell vizsgálni az épített környezet változásai, az utak, a települések, az ember terjeszkedése miatt elsősorban, de eljön az az idő, amikor a környezet változása miatt is majd felülvizsgálatra szorulnak. A mai nyílt nap a minisztérium, a parlamenti albizottság képviselőinek, az erdészeti, erdőtulajdonosi egyesületek és szövetségek tagjainak jelenlétével alkalmas arra, hogy együtt lássuk az erdőgazdálkodás feladatait. Ezek a feladatok minden mozzanatban összefüggnek a településfejlesztés, a környezetvédelem, a megújuló energiák, a fenntartható fejlődés kérdéskörével, vagyis az élettel magával - a mi életünkkel és a következő generációkéval egyaránt foglalkoznak önök. És mivel az élet nem áll meg a határoknál, a mai nap a Kárpát-medence közös erdészeti céljaira is kitekint, vagyis egységbe látja azt, ami összetartozik, a táj természeti erőforrásait. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tanácskozás! Lázár Ervin egy kedves meséjében a főhős menekül a szomorúság elől, és a négyszögletű kerekerdő látványára hamar megnyugszik. Tudtam, szól az idézet, ha bent leszünk a fák között, már meg vagyunk mentve. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ha az ember a fák között lehet, gyakran úgy érzi, hogy a legjobb helyen van, vagyis meg van mentve még a mese szerint is. De hogy a jövőnk is meg legyen mentve, ahhoz az erdő szeretete és a felelős erdőgazdálkodás egyaránt szükséges. Mi civilek szívesen adjuk a szeretet részből a magunkét, önöktől pedig a kőkemény szakmaiságot, a tulajdonosi alázatot, a jövőért érzett felelősséget és a hozzáértés hosszú távú terveit várjuk. Kívánok mindannyiunknak jó munkát, Isten áldását kérem tanácskozásukra. Köszönöm szépen.(Taps.) ELNÖK: A kormány is figyeli a mai nap történéseit. Megköszönve dr. Schmitt Pál köztársasági elnök úr köszöntőjét és előadását, egyben jelzem, hogy engem úgy tájékoztattak, hogy elnök úr az első szünetig, 11 óra 30 percig köztünk tud lenni, ezt külön köszönjük neki és a protokollnak, aki ezt meg tudta így szervezni, hogy ennyi időt itt velünk legyen. Mivel a kormányzat viszont egész közelről figyeli a mai nap eseményeit, ennek biztos jele, hiszen dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel képviselteti magát, ezért külön köszöntöm Semjén Zsoltot, aki elfogadta a meghívást, és arra is vállalkozott, hogy előadást tart, ezért kérlek, miniszterelnök-helyettes úr, kedves Zsolt, hogy fáradj ide, és mondd el az előadásodat. (Taps.) DR. SEMJÉN ZSOLT, a Magyar Köztársaság nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese: Igen tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Erdész Barátaim! Minden valamire való rendezvénynek van valamilyen mottója. És én tennék egy javaslatot, hogy mi lehetne ennek a mai összejövetelünknek a mottója, ami mind magyar nemzeti, mind pedig talán Erdély szempontból is sok mindent kifejez. Az Ismerős Arcok zenekarnak van egy zseniális refrénje, amely mind magyar nemzeti, mind erdészeti vonatkozásban azt gondolom, hogy jelzésértékű. Így szól: "S bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen, mi ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben. Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarnak éljük a jövőt: ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt." Igen tisztelt Tanácskozás! Rendkívül nehéz, de egyben különlegesen szép feladatot is kaptam. Egy olyan nagy ívű témát kellene most röviden ismertetnem és önök elé tárnom, amiről sok ezernyi oldal erdészettörténeti, ökológiai és történelmi tanulmány született már. Nemzetté válásunk bölcsője a Kárpát-medence, Európa egyik legváltozatosabb élővilágú, sajátos és semmihez sem hasonlítható területe. Az ember megjelenése előtt 85 százalékát erdő fedte, de az ide megérkező honfoglaló őseink már csak mintegy 50 százaléknyi, a prehisztorikus őslakók, a római uralom és a népvándorlás által már megbolygatott erdőket találtak. A legelő- és szántóterületek erdők rovására történő növelése volt az első fontos beavatkozás a medence akkori tájképébe. A későbbiekben az elterjedő földművelés, az építkezések faéhsége, a lecsapolások magukkal hozták az erdők további fogyatkozását. A tűzifa- és alomgyűjtés, az erdei legeltetés, a makkoltatás, később a mind nagyobb lendületet kapó bányaművelés és kohászat együttes faigényét egy idő után már nem voltak képesek az erdők önmaguktól pótolni. Bekövetkezett az az állapot, amikor a Kárpát-medencében az erdők aránya 30 százalék alá süllyedt, és nem volt tovább halasztható az erdők védelme, az okszerű erdőgazdálkodás minél szélesebb körű bevezetése. A korábbi rendszertelen és helyi szabályozási kezdeményezések után megszületett tehát az első erdőrendtartás, amelyet Mária Terézia a vármegyék nemességének ellenállásával szemben is megjelenített, és amely hosszú időn át zsinórmértékül szolgált az erdő kezeléséhez és megújításához. A jogszabály megjelenésének szükségességét világossá teszi a szöveg bevezetője: "Hogy azért ezen közönséges rossznak és fogyatkozásnak idejénkorán elejét vegyük, és az utánunk való maradékunknak hasznáról is előre gondot viseljünk, ezen erdők megtartásának és favágásnak szabott rendét kihirdetni vagy publikálni akartuk és elvégeztük." Ebben a mondatban bizony már tetten érhető az a gondolat, eszme, amelyet manapság tartamosságnak, tartamos gazdálkodásnak gyakran emlegetünk. A rendtartást sorra követték a későbbi jogszabályok, amelyek mind pontosabban határozták meg az ember és az erdő mindennapi találkozásának mozgásterét. Egyben világossá tették azt is, hogy az erdő több a fák együttesénél, és léte egyben az emberi élet fennmaradásának is feltétele a Földön. Ezek közül érdemes megemlíteni az 1791-ben megszületett első feudális törvényt, az 1879. évi első modern polgári erdőtörvényt, az 1935. évi, az ország megváltozott területi viszonyait figyelembe veendő jogszabályt, egyben első természetvédelmi törvényt, amelyet az 1961. évi, majd a rendszerváltás után az 1996. évi törvény követett, végül következett a legfrissebb, tavaly elfogadott erdőtörvény. És ezzel még nincs vége, hiszen az utóbbi módosítása is folyamatban van, ami mutatja, hogy mennyi érdek és ellenérdek veszi körül a mindinkább felértékelődő erdőtulajdont. Hiába jelent meg azonban annak idején a Mária Terézia-féle erdőrendtartás, hiányzott az a szakma, azok az emberek, akik ezeknek az előírásoknak majd érvényt szereznek, akik élethivatásuknak az erdők megőrzését, gyarapítását és fenntartását tekintik, vagyis az erdésztársadalom. Az, hogy ennek a bonyolult erdei életközösségnek a műveléséhez speciális ismeretek és kiművelt emberfők kellenek, hamar világossá vált, és ez indította útjára az önálló erdészképzést is Selmecbányán, már több mint kétszáz esztendővel ezelőtt. A modern erdésztársadalom kialakulásához megvolt tehát az indíttatás; ahhoz, hogy ez egy egyenes, a történelem számos válságos pillanatában hazaszeretetét fényesen bizonyító, önzetlen és magyar szellemiségű hivatás legyen, nos, ehhez már az erdészek hite, elkötelezettsége és legendás összetartása kellett. Az erdészeti oktatás, kutatás és gyakorlat hamar felismerte, hogy itt nem csupán az erdőhöz, fához értő szakemberekre van szükség. Olyan szakembereket képeztek, akik, ha kell, erdészházat építenek, ha kell, facsúszdát, vagy erdei utat terveznek, vagy felismerik a növényt egyetlen rügyről, virágról, a madarat a hangjáról, s akik nem tévednek el, ha lovon vagy gyalog kell bejárniuk bizony több ezer hektáros, sokszor még feltáratlan erdőket. Annak idején egy faluban a pap, a tanító és az erdész voltak azok, akikhez mindig bizalommal fordulhatott bárki tanácsért, segítségért. Mert az emberekkel is szót kellett érteni, a kemény favágókkal, a hallgatag szénégetőkkel, és bizony meg kellett fogni a fatolvajokat - nincs új a nap alatt -, meg az orvvadászt, aki gyakran visszalőtt, ha üldözték. Persze, ahogy az erdő értéke mind nyilvánvalóbb lett, úgy növekedett körülötte a papírmunka, az adminisztráció is. A Mária Terézia-féle erdőrendtartás alig 56 oldalas volt, míg az 1935-ös, az erdőről és természet védelméről szóló Kaán Károly-féle törvény végrehajtási rendelettel együtt ennek több mint tízszerese. Az érvényben lévő jogszabályokat pedig a mindenkori erdésznek betéve kellett ismernie. Ezért azután az erdész mind a mai napig a szakosodás XIX. századában is megmaradt egy kicsit reneszánsz embernek. A soproni egyetemen ma végző hallgatóknak nemcsak a műszaki alaptudományokban és szaktárgyakban kell jeleskedni, a szaporítóanyag termelésétől az erdőnevelésen át a fakereskedelemig, de ha kell, tudnak csemetekerti öntözőrendszert, hidat, gátat vagy éppen csörlőt tervezni, és tisztában vannak a geodéziai munkákkal is. A Kárpát-medencei erdészeknek magyarságuk próbáját már a kezdetektől be kellett bizonyítaniuk, amikor kiálltak a magyar erdészeti szaknyelv megteremtéséért, megalkották, két nagyszerű vezéralakjuk, Wagner Károly és Divald Adolf vezetésével első szótárukat, útnak indították szaklapjukat, majd a 150 éve megjelenő Erdészeti Lapokat, megalapították a kiemelkedő egyéniségű erdőmérnökkel, Kálnoki Bedő Alberttel együtt a magyar nyelvű és szellemiségű Országos Erdészeti Egyesületet. Ebből az 1866-ban összegyűlt maroknyi csoportból növekedett sok ezer fős közismert és elismert egyesületté, építette meg ősi székházát tagjai közadakozásából, és fogta össze, írta le és irányította az akkori Magyarország óriási erdőterületeit az erdésztársadalom. Ez az együvé tartozás megmaradt a nehéz időkben is, amikor a trianoni békediktátum után gyakorlatilag erdő nélkül maradt az ország. Erdészeink sorban tagadták meg az elcsatolt országrészeken az eskütételt az idegen kormányoknak, majd jöttek haza, először nyomorogni és a semmiből elindulni az erdészek. A rendkívüli fahiányban szenvedő országban hamar meg is találták érdemi feladatukat. Itt is megmutatkozott a jó iskola és a szakmai ismeretek gyakorlatba való átültetésének tudománya. A hegyvidéki erdészek nem ijedtek meg az Alföld fásításának embert próbáló és bizony teljesen technológiákat követelő feladataitól. Az ország erdőterületének megduplázása és folyamatos növelése valóban olyan mű, amire joggal lehettek és lehetnek büszkék erdészeink. Közben a Selmecről elűzött, majd sopronivá lett főiskolások az ágfalvi csatában és az azt követő népszavazás előkészítésében megmutatták, hogy milyen hazafiak. Nem véletlenül mondta róluk a végül magyar kézen maradt Sopron akkori polgármestere: "Áldom a magyarok Istenét, hogy ezt a száműzött, szélvert sereget városunkba hívtam, megsegítettem, oltalmaztam, mert olyan segítő társakat találtam bennük, akik már ismerve a hontalanság keserű kenyerét, teljes erejükkel, magyar szívük minden dobbanásával azon voltak, hogy nehéz munkámban a magyar Sopront diadalra segítsék." Erre a hazafiságra és bátorságra nagy szükség volt a későbbiekben is, amikor a főiskolások egy másik megszálló hatalommal is készek voltak szembenézni. És nem rajtuk múlt, hogy nem keveredtek véres összetűzésbe a Sopronba 1956 végén bevonulni készülő szovjet páncélosokkal. Az ellenállás ténye az alma mater zömét a határokon túlra száműzte, és egészen egyedülálló az az otthonkeresés, amit a soproni divízió a nyugati határ átlépésétől a kanadai Vancouverig bejárt. Ma már ők is sokszor hazalátogatnak, visszatérnek emlékezni, találkozni, tanítani az egyetem falai közé, és a sebek, ha lassan is, de gyógyulnak. A rendszerváltás, a magánosítás, az Európai Unió által támasztott követelmények is merőben új feladatok elé állították az erdészeket. Közel félmillió állampolgárnak van ma erdőtulajdona, és az erdő ezzel még inkább közüggyé, reméljük, mind többünknek a szívügyévé is vált. Ilyenkor, egy hosszú évszázadokat átívelő szakmai út áttekintése végén el kell gondolkodnunk azon is, hogy vajon ez a hivatás és maga az erdő megkapta-e a politikától azt az elismerést, amelyet sokszínű és az egész társadalmat érintő szolgálataival kiérdemelt. Valóban csak a mezőgazdaság egyik ágáról, földhasználati formáról, vagy valami, ezen jóval túlmutató dologról van szó? Úgy gondolom, ez utóbbi az igaz, és ezért az erdő és az erdészek kiemelt figyelmet és támogatást kaptak a kormánytól, amihez jó és méltó indítást jelent a mai parlamenti nyílt nap. Biztosíthatom önöket, hogy számunkra az erdővel kapcsolatban nem az aktuális pénzügyi eredmény az egyetlen szempont, hanem a vagyongyarapodás is. És ezennel felkérem az Országos Erdészeti Egyesület elnökét, hogy az erdészet ügyét és problémáit, összefüggéseiben ismerő szakemberek segítségével, az állami és magántulajdonú erdőkre vonatkozó meglátásait fogalmazza meg, és ezzel a tanulmányával és meglátásaival az Országos Erdészeti Egyesület segítse a kormány munkáját. El kell erdész barátaimnak azt is mondanom, hogy ma már az összetartás, a selmeci hagyományok ápolása önmagában nem elég, valóban meg kell mutatniuk az értékeiket az egész társadalomnak. Ennek a kommunikációnak egyik fontos állomása az immár sorrendben a XIV. Erdők Hete rendezvénysorozat. Az Erdők Hete az egész országra kiterjed, már széles körben elfogadottá vált és törvény is előírja annak megtartását. Az erdőtörvény kimondja - idézet: "a tanács javaslata alapján a miniszter minden évben, közleményben határozza meg az erdők hetét, amelynek rendezvényei azt a célt szolgálják, hogy az ország lakossága tájékoztatást kapjon az erdők állapotáról, az erdőgazdálkodási tevékenység helyzetéről, a Nemzeti Erdőprogram végrehajtásáról". Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Erdész Barátaim! A fenti gondolatokban szerettem volna összefoglalni az erdészet történetét és azokat, amelyeket a kormány legfontosabbnak tart, a felkérést - és ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg önöknek megtisztelő figyelmüket. Jó szerencsét! Üdv az erdésznek! (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterelnök-helyettes úr előadását. Külön köszönjük azt az itt megtett bejelentését, ami az Országos Erdészeti Egyesület felé szóló kormányzati felkérés, biztos, hogy élni fognak ezzel a felkéréssel. A Vidékfejlesztési Minisztérium részéről és annak képviseletében köszöntöm dr. Bognár Lajos helyettes államtitkár urat és megkérem előadásának megtartására: "Az erdő mint a legsokoldalúbb erőforrás" címmel. (Taps.) DR. BOGNÁR LAJOS, Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Tisztelt Elnökség! Tisztelt Erdészek! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy dr. Fazekas Sándor miniszter úr nevében is megbecsüléssel köszöntsem önöket a mai parlamenti nyílt napon, amelynek címe: "Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében". Előadásomban az erdő a legsokoldalúbb erőforrás témakörben szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel. A Vidékfejlesztési Minisztérium keretein belül, a rendszerváltás óta először jött létre olyan szervezet, amely kormányzati szerepében teljes körűen lefedi az erdő mint természeti erőforrás minden érdemi vonatkozását: a nyersanyagtermeléstől a természetvédelemig. Nagyszerű lehetőségünk van tehát arra, hogy az erdőhöz kapcsolódó valamennyi érdek egyensúlyát magas szinten megteremthessük. Célunk tehát, hogy a minisztérium erdővel kapcsolatos ennek megfelelő törekvéseit ismertessem. Hazánk legjelentősebb természeti erőforrása a termőföld, amelynek mintegy negyedét teszi ki a 2 millió hektárnyi erdő - az erőforrások rangsorában tehát mindenképpen az elsők között áll. Az erdő fogalmát a hatályos erdőtörvény preambuluma - annak biológiai sajátságait kiemelve - tárgyalja, majd a törvény szövege az erdő közigazgatási ismérveit határozza meg. Az erdő közigazgatási definíciója szerint az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület; továbbá a jogszabályban meghatározott fa- és cserjefajokból, illetve azok elismert hibridjeiből álló faállomány, melynek kiterjedése és fedettsége az ott leírtaknak megfelel. Más megközelítés szerint, az erdő a legfejlettebb szárazföldi környezeti rendszer ökoszisztéma, amelyben a növényzet, kiemelten a faállomány és a termőhely, valamint az állatvilág, a gombák, a mikroorganizmusok szoros, stabil kölcsönhatása érvényesül. A történelem során az ember és az erdő viszonya jelentősen megváltozott. Elődeink először féltek az erdőben, később éltek az erdőben, majd éltek az erdőből. Először az ember függött az erdőtől, ma már köztudottan az erdő függ mitőlünk, de ezzel sohasem szabad visszaélnünk. Magyarországon az erdő mint természeti erőforrás történeti szerepe a középkor és a kora újkor erdőkiélésétől előbb az erdőhasználat rendszertelen korlátozásán, majd az erdész szakma kialakulásán és a hozamok korszerű szabályozásán át napjaink többcélú, természet közeli erdőgazdálkodásáig ível. Az erdők értékének meghatározása első ízben Werbőczy Hármaskönyvében olvasható, ma már önálló tudományágként tanítják az egyetemen. Kutatások szerint a magyar erdővagyon értéke megközelítőleg 2000 milliárd forintra tesz szert. Az erdővagyon értékéhez kapcsolható az erdészeti infrastruktúra és tágabb értelemben mindazon szaktudás, hagyomány és kulturális érték, amit az erdészek a 200 éves történelmünk során halmoztak fel. A magyar erdők közelmúltbeli történetének is kiemelt eseménye volt a rendszerváltás, mely után a terület közel fele ismét magánkézbe került, és ez az arány az erdőtelepítésekkel folyamatosan növekszik. Másik jelentős változást az Európai Unióhoz való csatlakozásunk eredményezte, amely új célokat fogalmazott meg és ennek megfelelően teljes egészében átírta az erdőgazdálkodás pénzügyi rendszerét. Az erdő az emberi életre óriási hatást gyakorol, javai és szolgáltatásai megújíthatóak, így azon kevés természeti erőforrások egyike, amely fenntartható módon képes szükségleteket kielégíteni. Amennyiben a fenntartható erdőgazdálkodás szabályai szerint kezeljük, az erdőből természetbarát, a legkisebb környezeti terhelést okozó fa alapú termékek állíthatók elő. Ezek bármely helyettesítő terméknél jobban szolgálják a környezet védelmét, emellett más káros folyamatok, így elsősorban a klímaváltozás hatásait is semlegesítik, mivel a fa alapú termékek a légköri szenet tartósan raktározzák. Valamennyi erdő több, egymástól elválaszthatatlan alapfunkcióval rendelkezik: egyszerre tölt be környezeti, gazdasági és társadalmi szerepet. Ezt az alaptézist magyar javaslat alapján fogadták el az 1972-es Buenos Aires-i világkongresszuson, és azóta a nemzetközi erdészeti politikai egyik alapvetése lett. Az erdő funkcióinak egymáshoz viszonyított fontossága területenként változik. Kiegyensúlyozott egy adott ország jólétének biztosítása érdekében, érvényesítésük mindenkor az erdőgazdálkodás, az erdészek feladata. Ennek érdekében az erdővel kapcsolatos szakmapolitikai célokat uniós szinten az EU erdészeti cselekvési terve fogalmazza meg. Magyarországon ezzel összhangban dolgozták ki a Nemzeti Erdőprogramot, melynek stratégiai célkitűzéseit a 2006-2015 közötti időszakra vonatkozóan kormányhatározat tartalmazza. A Nemzeti Erdőprogram az erdőhöz, az erőgazdálkodáshoz kapcsolódó ágazatok és szakterületek képviselőinek bevonásával végzett szakmai munka és konzultációk eredményeként készült el. Mindezek alapján a Nemzeti Erdőprogramot az erdőre, az erdőgazdálkodásra vonatkozó nemzeti közmegegyezésnek tekinthetjük, amely a vonatkozó szakmapolitikákat integráló középtávú stratégiaként került elfogadásra. A Nemzeti Erdőprogram frissítése és éves feladattervének elkészítése során kell a stratégiai célokhoz rendelt konkrét cselekvéseket meghatározni. Ebbe a munkába a jövőben a minisztérium az ágazat érdekképviseleti és szakmai civil szervezeteit is be fogja vonni. A fejlett erdőgazdálkodással rendelkező országok, így hazánk szakemberei, már másfél évszázada a fenti társadalmi igények kielégítésén dolgozik; Magyarországon erről tanúskodnak az 1879-ben, 1935-ben, 1961-ben, 1996-ban és végül a 2009-ben megalkotott erdőtörvényeink. A hazai erdők nagyobb hányada nem tekinthető önfenntartó környezeti rendszernek, mivel jelenlegi formájuk több évszázados emberi ráhatás során alakult ki; fenntartásuk a mai társadalmi viszonyok között csak a fenntartható, szakszerű erdőgazdálkodás keretében lehetséges. Igaz ez a természetvédelmi rendeltetésű erdőkre is. A jövő generációk érdekében gondolkodó és cselekvő ember az erdővel csak a fenntartható fejlődés elveit követve gazdálkodhat. A fenntartható fejlődés olyan komplex folyamat, amely biztosítani tudja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére. Az erdész szakma tevékenysége ezt a vezérelvet követi. Mit ad nekünk az erdő napjainkban a fenntartható erdőgazdálkodás keretében? Természeti értelemben szén-dioxidot köt meg és oxigént termel, a talaj vízháztartását szabályozza, a természetes vizek tisztaságát védi, a klíma, a klímaváltozás hatásait kiegyenlíti, a környezet állapotát javítja, a termőtalajt védi, a biológiai sokféleség egyik legfontosabb menedéke, a tápláléklánc fenntartásának helyszíne, az emberi egészség megőrzését szolgálja. Gazdasági értelemben ugyanakkor az erdő szerves anyagot termelő, a fának mint nyersanyagnak bővítetten újratermelhető energiahordozónak és egyéb erdei termékeknek a forrása, egészséges élelmiszerek forrása; a vidékfejlesztés, a racionális földhasznosítás terepe, a foglalkoztatási lehetőségek bővítője; rekreációs, közjóléti és kulturális javak biztosítója; genetikai erőforrás; és nem utolsósorban tulajdonosa vagyonának, jövedelmének gyarapítója. A Magyarországon folytatott erdőgazdálkodás a fenntarthatóság fent ismertetett követelményeit teljesíti. Mire alapozzuk ezt? Az egyik legfontosabb garanciája ennek az erdőtervezés és a hatósági rendszer, amelynek keretében az erdőgazdálkodás keretfeltételeit az erdőgazdálkodók és az államigazgatás a körzeti erdőtervekben közösen határozzák meg. Az országos erdőállomány-adattár, az erdészeti hatóság által vezetett központi nyilvántartás tanúsága szerint a hazai erdők állapotára vonatkozó fő jellemzők az alábbiak: az erdőterület és az erdők élőfakészlete, az erdeinkben megtalálható élőfaanyag mennyisége az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekszik. A mai határainkon belül 90 év alatt a terület megduplázódott, jelenleg 2 millió hektár. Hazánk élőfakészlete ma mintegy 350 millió köbméter. Az erdőgazdálkodók minden évben csak az erdőkben újratermelődő faanyag 70 százalékát termelik ki. Az erdőkben a természetes erdőfelújítások aránya egyre nő, az erdők elegyessége, genetikai változatossága folyamatosan javul. A termőhelyükön álló erdeink egészségi állapota az európai átlagnál jobb. A fenntartható erdőgazdálkodás részeként erdészeink tevékenysége a természeteshez egyre közelebb álló erdőállapotokat alakít ki. Az országos jelentőségű védett területek csaknem fele, mintegy 47 százaléka erdő. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az erdőterületek ötöde, mintegy 355 ezer hektár áll nemzeti jogi védelem alatt. Nyilvánvalóan ennek a kedvező természeti állapotnak köszönhető a Natura 2000 területek kijelölésének magas aránya is. A Natura 2000 hálózatba jelölt mintegy 720 ezer hektár erdő korábban nem védett területeket is érint, így az ország erdeinek már több mint 36 százaléka került valamilyen szintű védettség alá. Hegy- és dombvidéki erdeinkre vonatkoztatva ez az arány ennél lényegesen magasabb. E tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy hazánk erdőállományai, a védett és a nem védett erdők egyaránt az erdészek kezében jó helyen vannak. Ezt a sokoldalú és az állampolgárok életminőségét alapvetően befolyásoló, rendkívül sok közérdekű szolgáltatást nyújtó tevékenységet a nemzetgazdaságban végre a jelentőségének megfelelően kell kezelni. Ennek érdekében fontos, hogy az erdőgazdálkodás közérdekű feladataival arányos legyen az állami szabályozás és a támogatások mértéke. Az erdőgazdálkodás a működését bevételeiből finanszírozza. E bevételeknek két fő típusa lehet: az egyik az erdei termékek, elsősorban a fa és a szolgáltatások eladásából származó árbevétel; a másik a közérdekű tevékenység ráfordításait ellentételező támogatás. A nemzeti kormányzat mindkét csatornán keresztül fejleszteni kívánja az erdőgazdálkodást. Várakozásunk szerint az Unió az erdőgazdálkodást a jövőben is a vidékfejlesztés fontos elemeként, az erdőt pedig kiemelt jelentőségű erőforrásnak fogja tekinteni. Az erdőre és az erdőgazdálkodásra az Európai Fejlesztési Bank is felfigyelt, mivel az agrárszakterületek közül egyedül az erdészeti pályázatok támogatásának nemzeti önrészét finanszírozza kedvező hitelkonstrukcióval. Az erdészet a jövő agráriumának egyik kitörési pontja lehet, és mint ilyen, mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel. Az Unió szintjén is szükséges azonban lobbiznunk, annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodás a 2013 utáni vidékfejlesztési politikában a jelenleginél is nagyobb szerepet kapjon, az erdőtelepítések intenzívebb támogatásáért, a kvótakereskedelemből származó bevételeknek az erdőkre történő visszaforgatásáért. Ezeknek a jövőbeni céloknak az eléréséig azonban még rövid távon is vannak fontos lehetőségek, amelyeket mielőbb az erdőgazdálkodás szolgálatába akarunk állítani. Ilyenek lehetnek a már működő támogatási lehetőségek hatékonyságának javítása annak érdekében, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program erdészeti jogcímekre rendelkezésre álló forrásait teljes egészében az eredeti céljaira tudjuk felhasználni: az új támogatási lehetőségek beindítása, kiemelten a Natura 2000 erdőkre, a fiatal erdők ápolására, gazdasági értékének növelésére, az erdők közjóléti beruházásaira és az erdők abiotikus károsításának megelőzésére. A magyar termőföld egynegyedét erdő borítja. A korábbi támogatási rendszerek nem kezelték megfelelő arányérzékkel a források szétosztását az agráriumon belül, ezért ezeket felül kell vizsgálni. Szektorsemlegesen szavatolni kell a közérdekből - ilyen a természetvédelem is - fakadó korlátozások hatásainak arányos ellentételezését. Sokkal hatékonyabb, célravezetőbb az erdőgazdálkodókat az ösztönzés erejével motiválni, mint szankciókkal, bírságokkal fenyegetni őket. Úgy gondolom, ilyen szemlélettel a természetvédelemmel kapcsolatos konfliktusok is feloldhatók lesznek. Mint minden más ágazat esetében, az erdőgazdálkodás támogatásánál is kiemelt cél, hogy minél nagyobb arányban uniós forrásokat tudjunk felhasználni. Olyan fontos célokra, amelyekre uniós források nem állnak rendelkezésre, azonban támogatásuk elengedhetetlen, nemzeti forrásokat kell tudnunk biztosítani. Továbbra is nemzeti támogatással kell segíteni az erdészeti szakszemélyzet foglalkoztatását. Meg kell nyitni a lehetőséget az erdőben lévő közjóléti berendezések fenntartásának, valamint az erdészeti erdei iskolák működtetésének támogatására, mivel ezek kiemelten szolgálják az erdő és a társadalom közvetlen kapcsolatát. A támogatási rendszer mellett megkezdtük az erdőgazdálkodás működését befolyásoló jogszabályi környezet felülvizsgálatát, amelyet indokolt esetben a szükséges mértékig módosítani kell. Ennek elsődleges célja, hogy az erdővel kapcsolatos közérdek érvényesítése mellett az erdőgazdálkodók hatékonyabban működhessenek, adminisztratív terheik csökkenjenek. Ebben a munkában az erdőgazdálkodók és az államigazgatás szereplőinek érdemi párbeszédére, egyeztetésére van szükség. Mindezek az intézkedések együttesen a Nemzeti Erdőprogramban foglalt, a társadalmi igényeknek megfelelően elfogadott komplex célok megvalósulását szolgálják. Ahogy a nemzetgazdaság más területein, az erdőhöz kapcsolódó szakterületeken is meg kell teremteni a nemzeti egységet, az egyetértést. Tisztelt Elnök Urak! Erdészek! Hölgyeim és Uraim! Erdészünnepet köszöntünk ma, a XIV. Erdők Hete országos megnyitóját. Minisztériumunk nagy odafigyeléssel foglalkozik ezzel a szakterülettel, mert a jelennek és a jövőnek egyszerre dolgoznak az erdészek. Az ágazat súlyát mielőbb az erdők területi arányához, jelentőségéhez kell közelíteni. Kívánok önöknek tartalmas programokat, feladataikhoz pedig sok sikert, erőt és jó egészséget. A szakmabeliek hagyományos köszöntésével: jó szerencsét, üdv az erdésznek! (Taps.) ELNÖK: Köszönjük szépen dr. Bognár Lajos helyettes államtitkár úrnak az előadását. Most felkérem Jakab István urat, az Országgyűlés alelnökét, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága keretén belül működő Erdészeti albizottság elnökét előadása megtartására. Mint már többször említettem, a mai nap megrendezésének fő generátora ő, aki fáradhatatlan munkája mellett még erre is figyelt, hogy a mai napon egy igen színvonalas rendezvényt tudjunk megrendezni. Parancsolj! (Taps.) JAKAB ISTVÁN, az Országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Barátaim! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Erdőtulajdonosok, Erdész Barátaim, határon innen és határon túl! Köszönöm a megtisztelő lehetőséget. Csodálatos érzés, amikor az ember érzi, hogy az összefogás ereje itt van a teremben. Érezzük, tudjuk azt, hogy valamit közösen akarunk, és ennek sikerülnie kell. Amikor ebben a teremben a genetikailag módosított növényekről vitatkoztunk egy ehhez hasonló rendezvény keretében, azt mondtam, hogy ha egy nemzet valamit akar, azt Európában is, Brüsszelben is tudomásul veszik. Egy nemzet valamit akar. Ebben a teremben itt most jelen vannak az erdőtulajdonosok, az erdőtársaságok, állami erdőgazdaságok vezetői. Jelen vannak a magán-erdőtulajdonosok, jelen vannak az erdőművelők, jelen vannak a környezetvédők, az önkormányzatok képviselői. Tehát minden olyan szervezet vezetője, képviselője, aki a közjó érdekében tenni akar. Barátaim, még egyszer köszönöm; ez megtiszteltetés, hogy így együtt lehetünk. S mielőtt mondandómra rátérnék, ami egy szűk szelet lesz - és tartom magam a címhez -, talán annyit hadd mondjak: én nem vagyok erdész, ezt meg kell mondjam becsülettel. De szeretem az erdőt, van valamennyi alapképzettségem, és elkötelezett természet- és környezetvédő vagyok. Kívánom, remélem, hogy ez a mai nap a sajtón keresztül - reméljük, segítenek - eljut valamennyi magyar polgárhoz, és érzik majd annak a lényegét, súlyát, hogy ilyen nehéz pillanatokban is, amikor egy ipari katasztrófa egy térséget tett tönkre, van erőnk, és hiszem, hogy a mai nap folyamán ez az erdésztársadalom, az a tudás, tapasztalat, amely itt, ebben a teremben van, képes lesz arra, hogy azon a helyzeten is úrrá legyünk. Adja Isten, hogy így legyen! Kedves Barátaim! Az előadásom címe: "Nyissuk ki a kapukat az erdőgazdálkodók vidékfejlesztési feladatai előtt!" Az előadásom címében szereplő kaput, ha magam elé képzelem, egy gyönyörű fából készült faragott székely kaput látok magam előtt; mégis, ha belegondolunk, egy ilyen székely kapu változatos díszítése nyomába se érhet az erdő változatosságának, sokszínűségének, szépségének. Az egyetlen probléma az utóbbi években, hogy az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, erdészek csak a vidékfejlesztés kiskapuján közlekedhettek, ahol minden igyekezet ellenére is csak lassan fért át az a sok jó szakmai javaslat, szándék és kezdeményezés, amit önök megfogalmaztak. 2007-ben az erdőgazdálkodóknak bizakodásra adott okot, hogy az Európai Unió által meghatározott valamennyi erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó támogatási jogcím bekerült az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programba. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy az erdészeti támogatási jogcímek egy része még 2010 elején sem került megnyitásra. Köztük olyan támogatások is, amelyek az erdők neveléséhez, védelméhez kapcsolódnak. Minél hamarabb ki kell nyitni a képzeletbeli székely kapu nagykapuját és meg kell nyitni valamennyi, az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó támogatást. Ezek közül kiemelkedik: az erdők gazdasági értékének javítása, a fiatal erdőállományok nevelése, amely keretében a befejezett ápolások, tisztítások és törzsalakító nyesések támogatása mint beruházás valósulhat meg. További beindításra váró erdészeti támogatási jogcímek - a nem termelő beruházások keretében - a közjóléti létesítmények kialakítása, a nem mezőgazdasági földterület első erdősítése, valamint a megelőző intézkedések bevezetése, amely keretében az erdőkárok megelőzésével, megakadályozásával, az erdőgazdálkodással kapcsolatos kockázatok csökkentése a cél, így támogatást kapnának az erdőtűz, valamint egyéb természeti katasztrófák megelőzésével kapcsolatos tevékenységek a beruházásokhoz. Le kell szögeznünk, az erdészet kiemelt munkaadója lehet egyes vidéki térségeknek. A vidék fejlesztése új erdők telepítése nélkül nem képzelhető el, ezért szükség van mind a területi pályázati, mind a pénzügyi feltételek megteremtésére és működtetésére. Az erdőtelepítéssel sok ezer képzetlen munkaerő folyamatos foglalkoztatása válik lehetővé. Ugyanakkor a szaporítóanyag előállítás, az erdőművelés, az energiaültetvények létesítése, fenntartása, energiatermelő központok működtetése szintén segíti új munkahelyek létrejöttét. Talán az első lendületet már megadta a kapu kinyitásához a vidékfejlesztési miniszter úr 11/2010. évi rendelete, amely megemelte az erdőtelepítés egységárait. Reméljük, hogy ennek hatására a jelenlegi és az előző évek 5-6 ezer hektáros éves erdőtelepítéseivel szemben, ismételten elérhető a korábbi 15-18 ezer hektáros éves erdőtelepítési mérték. Az új elindítandó jogcím keretében támogatandó befejezett erdősítés ápolása, nyesés, tisztítás támogatása jelentős és azonnali munkahelyteremtő potenciállal rendelkezik. A felsorolt erdészeti munkák támogatása nem új dolog, a korábbi erdészeti nemzeti támogatásokban is fontos szerepet játszott. A támogatások megszüntetésére a 25/2004. évi FVM-rendelet hatályon kívül helyezésekor került sor, feltételezve, hogy azt az ÚMVP keretében a szakmai szempontból elengedhetetlen munkák támogatására ismét sor kerül. A korábbi nemzeti támogatás megszűnése és a közösségi támogatások hiánya miatt, a befejezett ápolási, nyesési, tisztítási munkák csak részben kerültek elvégzésre. Például 2008-ban a tisztítás erdőtervi előírása 286 ezer 567 hektár volt, amelynek csak 32 százaléka lett elvégezve, szemben a korábbi évek több mint 60 százalékos teljesítésével. 2008-ban 7600 hektár erdőfelújítás befejezésére került sor, melyeknél a befejezett ápolás, támogatás hiányában általában elmaradt. Az intézkedés elindítása azonnali és folyamatos munkalehetőséget teremtene. A munka rövid betanítás után, erdészeti szakember irányítása mellett, azonnal végezhető. Az egy hektárra fordítandó munka költsége sok tényezőtől függ, de legfontosabb a terepviszony, az állományszerkezet és a felújítás módja. Az első egyéves időszakban körülbelül 100 ezer hektár érintett területtel számolhatunk, ami átlagos paraméterekkel számolva másfélmillió munkanapot jelent, ami 6000 fő egész éves foglalkoztatásával egyenértékű. Mindemellett tudjuk, nem elég a nyitott kapu, az is fontos, milyen gyorsan tudunk rajta áthaladni az erdőgazdálkodók munkahelyekkel megrakott vidékfejlesztési szekerével. Hiszen hiába van nyitva a kapu, ha sok az útakadály. Nem elég a támogatás, a hozzáférésnek a hazai és uniós jogi keretek között lehetőség szerint gyorsnak és mindenekelőtt kiszámíthatónak kell lennie. Éppen elég kiszámíthatatlanságot jelent az erdésznek a természet, amikor ültetni, dolgozni szeretne; nem szabad ezt még végeláthatatlanul elnyúló döntésekkel késő, évről évre változó időpontban történő kifizetésekkel fokozni. Erre az elkövetkező időszakban vélhetően lehetőség lesz, hisz a tárca jelenlegi intézkedései arra irányulnak, hogy egyszerűbb, átláthatóbb jogszabályok szülessenek, és minél gyorsabban tudjanak az erdészek, az erdőgazdálkodók, a tulajdonosok a forrásokhoz hozzájutni. Ha minden eddigi feltétel teljesül, nyitva a kapu, és képes gyorsan haladni a szekér, már csak az a fontos, hogy jó irányba menjen, és képes legyen tartani az irányt. A megfelelő irány tartásában mindig segítséget ad a több száz éves hagyományokkal rendelkező erdészeti hatóság, erdészeti szakszemélyzet. A megfelelő szakmai ismeretek hiányában a legjobb szándékú vidékfejlesztési támogatás is kidobott pénz lehet. Az erdőterület növelése és az erdő védelmi, közjóléti és gazdasági értékének növelése mellett, kiemelt cél, hogy az erdőre építkező zöldgazdaság fejlődését is segítsük. A gazdától nem kell védeni a földet. Az erdőtulajdonostól, az erdésztől nem kell védeni az erdőt: művelik, ápolják, gondozzák azt - ezt teszik évszázadok, sőt évezredek óta. Minél nagyobb hozzáadott értékkel kell értékesíteni az erdei termékeket, ezzel munkahelyet, megélhetést teremtve a vidéki családoknak. A hagyományos fafeldolgozáson kívül fontos lehetőség az erdei biomassza energetikai felhasználása, amely hozzájárul egyrészt az elvárt megújuló energiahányad eléréséhez, másrészt hazánk energiaellátásának diverzifikálásához. De nem lehet megfeledkezni az erdő egyéb haszonvételi lehetőségéről sem, erről majd kollégáim beszélnek, nem kívánok rá kitérni. Az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó vidéki zöldgazdaság fejlesztés fontos eleme a falusi turizmus, a turisztika, amely elősegíti a mai rohanó világban megfáradt emberek pihenését, kikapcsolódását, egyúttal jövedelem kiegészítést, munkát adva a vidéki embereknek. Azonban itt szeretném kiemelni, hogy az erdő védelme nemcsak az erdész feladata, nemcsak a tulajdonos feladata, nemcsak az erdőt művelő feladata, hanem valamennyiünk érdeke. És az erdő közjó szempontjából történő hasznosításánál mindig figyelembe kell venni a védelmét az erdőnek, és azt, hogy az erdőtulajdonos, a gazdálkodó tudjon annyi jövedelmet elérni, hogy fent tudja tartani az erdőt, hogy növelni tudja a területet, és hogy a szakszerű, okszerű hasznosítása megtörténhessen az erdőnek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Korábbi hasonlattal összefoglalva a lényeget, meg kell teremteni, hogy az erdőgazdálkodók szekere áthaladhasson a vidékfejlesztés nagykapuján. Hiszen ehhez a szekérhez a zöldgazdaság számos szekere is kapcsolódhat. Természetesen a szekér csak az erdő védelmi, gazdasági és közjóléti funkcióival kikövezett úton, a jogszabályok keretek között haladhat. Olyan jogszabályokra van tehát szükség, amelyek egyszerűbbek, betarthatók, és segítik a tulajdonost, az erdőművelőt, hogy a közjó érdekében is működőképes gazdaságot alakíthasson ki. Ebben jó együttműködésre van szükség, erdőtulajdonos, erdőművelő, magán- és állami erdészetek, önkormányzatok, természetszerető és -védő polgárok és szervezeteik között. Én kívánom, hogy ez az együttműködés szülessen meg a mai napon, tegyük egyértelművé mindenki számára, hogy a magyar polgárok számára úgy a jövedelemtermelés, a vidéki munkahely-teremtési lehetőségek, mint a közjó szolgálata 2 millió hektár erdő tekintetében kiemelten fontos. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További sok sikert kívánok a mai naphoz! (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr, az előadást. Kedves Vendégeink! A rendezvényünk első szakasza most véget ér, szünet következik. A szünetben sajtótájékoztatóra kerül sor. Kérem, akik oda meghívást kaptak, jöjjenek a főemelet 55. számú terembe; ez a külügyi bizottság terme. Tájékoztatom a jelenlévőket, hogy terveink szerint 12 órakor kezdődik tanácskozásunk második szakasza. Kollégáink, munkatársaink önöket egy kis frissítővel várják a Duna-parti folyosón. Kérem, hogy 12 órára legyenek szívesek visszajönni, és kérek mindenkit, hogy enni- és innivalót ne hozzon be az ülésterembe. Köszönöm szépen a figyelmüket. Az első szakaszt ezennel lezárom. (Taps.) (Szünet: 11.33-tól 12.08-ig) (Elnök: Gőgös Zoltán, a Mezőgazdasági bizottság alelnöke) ELNÖK: Folytatjuk a munkánkat. Egy személyes megjegyzést hadd tegyek. Én abszolút egyetértek azzal, amit Pista mondott az erdővel kapcsolatban, és én be is írtam volna ezt mottónak, hogy ne az erdészektől féltsük az erdőt, de hát ez nem lett beírva, de gondolom, hogy itt a végén az majd pótolható lesz. Felkérem dr. Náhlik András professzor urat, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánját, aki egyben az Országos Erdő Tanács elnöke, hogy tartsa meg előadását. (Taps.) PROF. DR. NÁHLIK ANDRÁS, az Országos Erdő Tanács elnöke, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar dékánja: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Elnök Urak! Vezérigazgató Urak! Államtitkár Úr! Mélyen tisztelt Kollégák! Mielőtt előadásomat elkezdeném, az előadásom címének megfelelő mondandómat elmondanám, engedjenek meg egy megjegyzést. Nagy örömmel és elismeréssel vettem tudomásul azt, hogy megalakult a Mezőgazdasági bizottság Erdészeti albizottsága. Úgy gondolom, hogy erdésztársadalmunk, amely az elmúlt évtizedekben folyamatosan volt kényszerűen elszenvedni önön jelentőségének csökkentését, csökkenését, marginalizálódását, kormányzati szerepvállalása egyre kisebb lett, nagy örömmel veheti szintén tudomásul. És az, hogy ez így van, arra bizonyíték ez a nagy számban megjelent erdész, aki fontosnak tartotta, hogy erre az eseményre eljöjjön - újabb fórumot nyertünk ezzel mondandónk, véleményünk megfogalmazására. És úgy gondolom, hogy ez a majd 900 erdész és azok, akik otthonról figyelik a médián keresztül ezt az eseményt, köszönettel tartoznak az Országgyűlésnek, hogy ezt a lépést megtette. Köszönjük. Megkísérlem a lehetetlent, nevezetesen azt, hogy 10 percben összefoglaljam mondandómat, ami az erdészeti oktatásról szólna a Kárpát-medencében; és engedjék meg, hogy ezúttal inkább a felsőoktatásra koncentráljak, hiszen ebbe a 10 percbe örülök, ha ez belefér. A kezdetekről viszont szólnom kell, hiszen a felsőoktatás megkezdését megelőzte az erdészeti középfokú oktatás. Néhány intézményt hadd említsek ezzel kapcsolatosan, mindenekelőtt a Lipótújváron vagy Liptóújváron 1799-ben megalakult magántanodát; Franz Wisner nevét kell itt megemlíteni. Ez volt a Schola Forestalis Theoretico-practica. 1806-ban a keszthelyi Georgicon keretében erdész-vadász oskola indult; ez majdnem fél évszázadon át működött. Mindkettő esetében az oktatás nyelve német volt. További erdészeti iskolák is alakultak szerte az országban, Erdélyben a Károlyi gróf máramarosszigeti és karánsebesi birtokain indított erdészeti oktatást kell megemlítenünk; Esterházy Miklós Kismartonban 1806-ban alapított erdészeti iskoláját, ahol az erdészeti és a vadászati tudományok oktatását végezték; illetve Schönborn gróf kárpátaljai birtokain is működtek erdészeti iskolák. S térjünk rá a felsőoktatás kezdetére! A soproni Nyugat-magyarországi Egyetem 1735-re teszi megalapításának évét. Ekkorra vezeti vissza, hiszen jogelődje, a Selmecbányán megalakított Bányatisztképző Iskola ekkor indította meg működését. III. Károly volt az, aki rendeletben elrendelte ennek az iskolának a létrehozását. Már nagyon korán, 1758-tól kohászhallgatók számára erdészeti ismereteket kezdtek el tanítani. Miniszterelnök-helyettes úr utalt arra, nem szeretném megismételni, hogy a bányászat-kohászat rendkívül nagy faanyagigénnyel bírt, és ennek következtében az erdők okszerű kezelése, tartamos kezelése igen hamar szükségessé vált. Ezt ismerte fel Mária Terézia is, aki 1770-ben akadémiai rangra emelte a tanintézetet, illetve a harmadévfolyamon bevezették az erdészeti oktatást annak érdekében, hogy kellő ismeretekkel bírjanak az erdők telepítésénél és használatánál, és az összes fafajtát ismerjék. 1808. január 5-én az Erdészeti Tanintézetet is megalapították a Bányászati Akadémia mellett, és Wilckens Henrik Dávid göttingai tanár volt az, akit kineveztek a tanintézet tanárának. Wilckens Henrik Dávid nagy becsben áll úgy eredeti hazájában, Németországban - a bal oldali képen látjuk az ott az ő tiszteletére létrehozott emlékkövet -, és nagy tiszteletben áll Magyarországon is; a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni campusán belül van a jobb oldali emlékkő, amely megemlékezik a tevékenységéről. Az ő híressé vált mondása, amely mind az erdőkre, mind az oktatásra vonatkoztatható, itt olvasható: "E nuce fit corylus, ex glande ardua quercus, Exiguum nihil esse putes, quod crescere possit." Vagyis: "Magból lesz a mogyoró, makkból a büszke égre törő tölgy, jelentéktelen semminek hinnéd, mi fává terebélyesedik később." Igen, megerősödnek az oktatás következtében a nebulók, a hallgatók is, akik hozzánk jönnek. És nem véletlen, hogy a tölgyről tettem említést, hiszen a tölgy a mi égövünkön, a mi természeti körülményeink között az egyik legfontosabb fafaj. Ezért aztán nem véletlen, hogy az erdésztársadalom is a jelképévé választotta a tölgyet, annak is a csíracsemetéjét, amely legtöbbször öt levelet fejleszt. Ez évszázados jelképünk, hiszen már a selmecbányai erdészeti palota kapuján is megjelent - mint ahogy, remélem, ezen a képen is látszik -, ez volt és ma is ez a jelképe az erdőmérnöki karnak és számos erdészeti szervezetnek. Nézzük a folytatást, címszavakban talán, hiszen kevés időnk van. 1809-ben már Wilckens kiegészítette a tananyagot, mégpedig megerősítendő a műszaki oktatást mechanika, géptan, földmérés tárgyakat vezetett be. Ezeket a tárgyakat ma is oktatjuk. S hadd mondjam itt mindjárt el, az, hogy a bányászat, a bányászok képzése mellett jött létre az erdészképzés, meggyőződésem szerint kihatással volt az erdészeti képzés magas műszaki színvonalára is. Máig kihatással van erre, sőt azt kell mondanom, ez igaz az egész térségre, hiszen az egész közép- és kelet-európai térségben az erdészeti oktatásnak nagyon erős része a műszaki képzés. I. Ferenc tanügyi rendeletét, a Ratio Educationist kell még említenem. Nem véletlenül vettem ezt ide, hiszen párhuzamot lehet itt is vonni a mai oktatásunkkal, ennek következtében ugyanis a középiskolai oktatásban a természettudományos képzés színvonala rendkívül lecsökkent, és már Selmecbányán emiatt előkészítő tanfolyamokat kellett indítani a frissen felvett erdőmérnök- és bányászhallgatók részére. Ugyanezt éljük meg manapság is: előkészítő tanfolyamokat indítunk matematikából, kémiából; másképp nem bírnák a hallgatók a képzést. 1846-ban az erdészet nagyobb jelentőséget kapott az intézetben, hiszen önálló rangra emelkedett, Császári és Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémiának nevezték ettől kezdődően az intézményt. 1848-at hadd említsem, fontos dátum, hiszen a magyar hallgatók egységesen csatlakoztak a szabadságharchoz. Eközben az intézményben tanuló cseh és osztrák hallgatók hazamentek, és ott megalapították - az oktatókkal együtt nyilvánvalóan - a leobeni és a pribrami tanintézeteket Ausztriában és Csehországban. Ezek aztán a selmeci szellemiséget, a selmeci tananyagot, tanmenetet utánozva, fokozatosan akadémiává fejlődtek. Az intézmény szellemiségének kisugárzása ezért érezhető volt az egész térségben, és a mai napig is tulajdonképpen a tanmenet a térségünkben, nemcsak a Kárpát-medencében, azon túl is nagyon hasonló. S nézzük, miután a Kárpát-medencéről kell szólnom, ez szerepel az előadásom címében, hogy ebben az időszakban, tehát a kiegyezésig hogyan alakult az erdészhallgatók összetétele a Selmecbányai Akadémián. Látszik, hogy magyarhonból 613, Erdélyből rendkívül sok, 100 hallgató volt, illetve szerzett oklevelet, de voltak hallgatók Csehországból, Bánátból, Bánságból, Galíciából, Tirolból, Ausztriából, s ha lejjebb ugrunk egy kicsit, még Olaszországból, sőt a krakkói nagyhercegség területéről is. Tehát nemcsak a Kárpát-medencei térségben, hanem azon túl is nyúlt a hatása, illetve az oktatás. Aztán a kiegyezés következett, amikor is a Bányászati és Erdészeti Akadémia magyar állami intézménnyé vált, a Pénzügyminisztérium felügyelete alá került, és Wagner Károly, Lázár Jakab, Fekete Lajos, Illés Nándor és Szécsi Zsigmond nevéhez fűződik, és elsősorban Wagner Károly nevét kell itt említenem. Az erdészeti szaknyelv megmagyarítása és a képzés nyelvének megváltoztatása három év alatt gyakorlatilag egy kifutást hagytak a magyarul nem jól tudó hallgatóknak, és három év alatt magyarrá változott az oktatás nyelve az addigi németből. 1872-re tesszük az erdőmérnök képzés kezdetét, hiszen addig tulajdonképpen általános erdészképzés folyt. Fontos dátum 1890, amikor az új erdészeti palotát átadták, érzékelve azt, hogy kinőtte már az addigi kereteket az oktatás, és 1904-ben megszűnt az általános erdészképzés és kizárólag okleveles erdőmérnököket képezett az intézetünk. Az erdészhallgatók ekkori megoszlását látjuk. Valamivel kevesebb természetesen most már a külhonból érkezett hallgatók száma, hiszen az oktatás nyelve magyar lett, de még így is, azt kell mondanom: Horvátországból 57-en, Ausztriából 15-en, de még Amerikából, Lengyelországból, Romániából, Sziléziából is voltak hallgatók, akik oklevelet szerezhettek a selmecbányai akadémián. És aztán a Sopronba költözés után köztudott az, hogy a trianoni traumát követően kényszerűségből el kellett vándorolni a főiskolának. Thurner Mihály a soproni polgármester adta az épületeket ehhez, a jelenlegi campus területét és az azon levő épületeket polgármester úr jóvoltából használhatjuk azóta is. És elérkezünk 1921-hez, az ágfalvi csatához, amiről miniszterelnök-helyettes úr már tett említést, én itt erre nem szeretnék részletekbe menően kitérni, de meg szeretném említeni azt a két nevét, ami itt nem hangzott el: Szechányi Elemér bányamérnök hallgató és Machatsek Gyula erdőmérnök hallgatók nevét, akik életüket is áldozták az ügy érdekében, annak érdekében, hogy Sopron és környéke magyar maradhasson. 1956. Egy nagy ugrást teszünk, hiszen ugyan a tanmenetben volt rendkívül sok változás, de ezek taglalására itt most nincs lehetőség. A soproni hallgatóknak volt köszönhető az, hogy megszervezték ebben az időszakban a város életét, őnekik volt köszönhető, hogy vértelenül zajlott le a forradalom Sopronban. És ennek a konzekvenciája az volt - már a hallgatók szerepvállalásának a konzekvenciája -, hogy nagyon sokuknak el kellett hagyni a hazát; az oktatók körülbelül 30 százaléka és mintegy 200 hallgató volt kénytelen emigrálni. Nagy részük köztudott, hogy Vancouverbe ment és egybe maradt, ott szerzett oklevelet, velük a kapcsolat élő, most tavaly és tavalyelőtt vették át az első aranydiplomájukat együtt azokkal, akik itt maradtak és itt végezték el az egyetemet. 1962-től egyetemi szintű oktatás folyt, egyetemmé vált az intézményünk: Erdészeti és Faipari Egyetem lett - ezt az tette lehetővé, hogy különálló faipari mérnöki kar alakult. És a megoszlását a hallgatóknak nézzük meg 1920 és '49 között. Történelmi Magyarországhoz Erdélyt soroljuk: 1536 hallgató és értelemszerűen jóval kevesebb külhoni hallgató szerzett már oklevelet ebben az időszakban intézményünkben. És a rendszerváltoztatás utáni oktatásról szeretnék még néhány szót elmondani. Ahogy ez megtörtént, jelentkeztek az első erdélyi hallgatók intézményünkben, Sopronban tanultak. Sajnálatos módon a lemorzsolódás meglehetősen nagymértékű volt, de így is 2 fő végezni tudott. És az igazi megoldást az jelentette, hogy kihelyezett oktatást, távoktatást hoztunk létre 1993-ban. Ennek következtében 13 fő erdőmérnök végzett Csíkszeredán helyben, Sopronban, illetve Csíkszeredán folyt az oktatás felváltva - őközülük ketten már doktori oklevelet is szereztek. És folytattuk a csíkszeredai távoktatást, hiszen '98 és 2001 között 2 környezetmérnök és 3 vadgazda mérnök évfolyam is végzett. A vadgazda mérnökök közül 20-egynéhány főt fogadtunk már Sopronban a mester szintű képzésünkön is, ezáltal ők oklevelet szerezhettek és az addigi almérnöki beosztásból sok esetben mérnöki beosztásban folytathatták munkájukat. Nem utolsósorban pedig 13 székelyföldi hallgatónk szerzett erdővédelmi szakmérnöki oklevelet. És itt szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy célját, rendeltetését tekintve, a rendszerváltoztatás után az egyetem felvállalta a selmeci küldetést, hiszen nagyon sok Kárpát-medencéből érkezett hallgatónk volt és szerzett oklevelet. Erdélyből mintegy 30, felvidékről mintegy 14-15 fő, délvidékről, Kárpátaljáról is nagyon sokan szereztek már Sopronban oklevelet. Hagyományokról két szót azoknak, akik ezeket nem ismernék. Ezek a hallgatók által táplált hagyományok, amibe beletartozik a balekkeresztelés, beletartoznak a szakestélyek - szervezett rendezvények ezek -, beletartozik a valétálás, amelynek itt a képeit látjuk, de beletartozik a 30 éves Ürmös néptáncegyüttes is; és beletartozik az is, hogy oktatóinknak, professzorainknak mellszobrot szoktunk emelni; 22 ilyen szoborral rendelkezünk már a campus területén. Törekvéseinkről néhány szót. Mindenekelőtt legfontosabb törekvésünk beteljesedett, hiszen vissza tudtuk állítani az osztatlan ötéves erdőmérnökképzést. Azóta is hivatkozási alap vagyunk az agrárium egészében, sőt legutóbb a Pázmány Egyetemről hívott fel dékán asszony, és megkérdezte, hogy csináltuk, mert ők is nagyon szeretnék ezt. Ezt egyértelműen a szakmának köszönhetjük, a szakmai összefogásnak köszönhetjük - köszönjük is. A mi törekvésünk az, hogy kicsit növelhessük az államilag finanszírozott hallgatói létszámunkat; nagy ugyanis a lemorzsolódás. A középiskolai oktatás szintje folyamatosan csökken sajnálatos módon, és hogyha kiművelt emberfőket, jól felkészült erdőmérnököket szeretnénk adni a hazának, abban az esetben megfelelő merítésre van szükségünk. Szeretnénk, ha az erdésztársadalmon belül a szervezett továbbképzések megindulnának; ne mehessen nyugdíjba úgy egy erdőmérnök, hogy életében egyetlenegy továbbképzésen nem vett részt - nem öncélú ez a törekvésünk, a szakma érdekeit szolgálja meggyőződésünk szerint. És biztosan elhangzik majd a következő előadásban is, nagyon szeretnénk, ha az erdészeti kutatások finanszírozása megoldódna. Itt zömében hosszú távú monitoring jellegű kutatásokról van szó, nagyon nagy kár lenne, ha ezek megszakadnának, helyenként már meg is szakadtak, vannak kieső évek. Nagyon jó lenne, ha a Vidékfejlesztési Minisztérium felvállalná ismét a kutatások anyagi támogatását. Nem véletlenül vetítem ki befejezésképpen ezt a képet. Egy gondolatot szeretnék ehhez fűzni. Azzal kezdeném talán, hogy az erdész szakma köztudottan egy hierarchikus szervezet; nem véletlen volt, hogy köztársasági elnök úr némi párhuzamot talált itt a hadsereggel, hiszen helyenként már-már valóban katonás szervezetként működött a múltban és működik talán jelenleg is, tehát amit a tulajdonos, és amit a hatalom eldöntött, azt az erdészek mindig véghezvitték. Amikor az ország területe Trianon után lecsökkent és az erdőterület drasztikusan lecsökkent, akkor Alföld-fásítás kezdődött, amikor szükség volt építőanyagra, akkor fenyvesítés volt, ha kellett kopárt fásítottunk, és ha papírra volt szüksége a hazának, akkor beindult a nemesnyár-program. Nagyon jó lenne, ha világos képet kapna az erdésztársadalom arra, hogy mi jelenleg a tulajdonos elvárása, mi jelenleg a hatalom elvárása az erdészekkel szemben. És ha egy kérést is megfogalmazhatok most ezzel kapcsolatosan, akkor azt mondanám, hogy jó lenne egy világos irányvonalat megszabni, azt, hogy tudjunk mihez igazodni - ehhez természetesen az erdész szakma minden segítséget megad, beleértve a felsőoktatást is. És jó lenne az, ha nem a tő melletti erdész, nem az erdőmérnök kerülne olyan helyzetbe, hogy mindennapos konfliktusokat kelljen felvállalnia a társadalommal, vagy adott esetben a természetvédelemmel - jó lenne ezeket a konfliktusokat a hivatalosság szintjére emelni. Nagy segítség lenne ez az erdészeti felsőoktatásnak is ahhoz, hogy megfelelő irányt tudjon szabni az oktatásnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen Náhlik professzor úrnak az előadását. Megkérem dr. Borovics Attilát, az ERTI főigazgatóját, hogy az erdészeti kutatások újdonságairól mondjon nekünk néhány szót. Annyit hadd kérjek az előadóinktól, hogy lehetőleg tartsák a számukra kiírt időt, mert a termet csak a mai napra foglaltuk. (Derültség.) Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója: Erdészeti kutatásunk DR. BOROVICS ATTILA, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója: Tisztelt Hallgatóság! Kedves Kollégáim! Megpróbálok rövid lenni, de néhány fontos kérdést, azt hiszem, át kell beszélnünk; ezek között lesz néhány újdonság is. Mi is a kutatás? Kutatás a mi megfogalmazásunk szerint egyfajta útkeresés, utak hiányában pedig új ösvények kitaposása. Nagyon fontos, hogy ezt követően jól látható táblákat hagyjunk hátra a szakma számára, aki, ha jól végezzük a dolgunkat, mindig néhány lépéssel lemaradva követ bennünket. A legjobb gyakorlatokat a gazdálkodóknak úgy tudjuk átadni, ha mi járunk elöl, a hibákat mi követjük el. Hogyan képzeljük el ezt az útkeresést? Ennek a legfontosabb eszköze a kísérletek létesítése, fenntartása, értékelése és a következtetések levonása. Ez egy olyan nyilvánvalónak tűnő dolog talán ebben a körben is, hogy azt kell mondjam, el kell magyaráznom, hogy ezt miért kell itt kihangsúlyozni. Azért, mert egyre ritkább a lehetőség arra, hogy a kísérletek által adott eredményeket, következtéseket megérleljük, és ezek alapján hozzunk fontos döntéseket. Sokan féltő szándékból, jó szándékúan nyilvánulnak meg az erdőkkel kapcsolatban, de az esetek többségében nem látjuk a kutatási-tudományos hátterét ezeknek a megnyilatkozásoknak. Tudjuk, sok idő kell hozzá, türelem kell hozzá, de az erdő megvár bennünket. A kísérletezés legfontosabb eszköze a tartalomkísérletek, amelyek - professzor úr is említette - veszélyben vannak. Össze kell fognunk, hogy ezeket megmentsük. Legfontosabb részei ezeknek a kísérleteknek azok az ötven-hatvan éves kontrollterületek, ahol ötven-hatvan éve semmiféle emberi beavatkozás nincs. Ezek ma még megvannak. Ezekben az erdőrészletekben, ezekben a néhány hektárnyi, önmagukban fejlődő erdőkben tudjuk megtapasztalni azt, hogy valójában hogyan is működik az erdő, és ez az a viszonyítási alap, amelyhez képest ki kell jelölnünk a gazdálkodás mozgásterét. Ehhez képest sokféle belenyúlással, sokféle műveléssel, sokféle intenzitással bíró parcelláink is vannak. Ez alapján hoztuk létre azokat az eredményeket, amelyeket önök mindennap használnak, csak nem biztos, hogy ennyire nyilvánvaló, hogy az ennek a kísérletezésnek az eredménye. Ilyenek például az erdőnevelési modellek, amelyek termőhelyre, fafajra, korosztályra kézzelfogható, receptkönyvszerű utasításokat adnak, segítséget adnak az önök számára, amikor kérdések merülnek föl. De ugyanilyen eredmény például a fajtatermőhely, és egy sor olyan kérdés, amire ma már úgy emlékszünk vissza, hogy egykor a kutatás ezt megoldotta, holott ma is ezekre az új szempontú megközelítésekre éppen a termőhely, éppen az új szempontok miatt szükség lenne. És akkor a kutatás, a kísérletezés egyik legfontosabb részéről még nem beszéltem, ez pedig a, mondjuk így, túlzott erejű beavatkozások; azoknak az eddig kipróbálatlan módszereknek a kipróbálása, amelyeket mi kísérletekben egy-két hektárban, néha néhány tized hektárban próbálunk ki, és semmiképpen nem üzemi méretben, ezer-tízezer hektárszámra. Ezek azok a túlzott erejű beavatkozások, amelyek a gazdálkodásnak azt mondják, hogy eddig és ne tovább. Ha a munkánkat jól végezzük, akkor ki tudjuk jelölni azokat az utakat, amelyek az erdei ökoszisztéma működése és a gazdálkodás törvényszerűségei közötti összhangot megteremtik. És azt gondolom, ez a mi legfontosabb feladatunk: megteremteni azokat a módszereket, amelyekkel a fenntartható, az ökoszisztéma szabályait is figyelembe vevő, ugyanakkor az erdőt hasznosító módszereket megtaláljuk és átadjuk önöknek. Említettem a táblákat. Melyek ezek a táblák? Nyilvánvaló, hogy egy kutató akkor végzi jól a munkáját, ha publikál, ha ír; publikál cikket, könyvet, előadásokat tart egyesületi rendezvényen az Alföldi Erdőkért Egyesületnek a meghívására, és azt gondolom, a kollégáim nagyon sokat tettek ennek érdekében. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy lássák, hogy a kutatókra is többféle feladat hárul. Egy tudományos karrierben az a legfontosabb prioritás, hogy nemzetközileg elismert, impaktfaktorral rendelkező, nagy hivatkozásokat generáló publikációkat produkáljon. Ezeket lehet mérni, ezek azok, amelyek olyan minőségűek, hogy a tudományos közösség számára első számú prioritást jelentenek. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy ez egy olyan szakma, és az ágazati kutatáson belül az erdészet egy olyan szakma, ahol nem elég angol nyelven nemzetközi szaklapokban publikálni, hanem igenis felelősséget kell vállalnunk sok szempontból; mondhatjuk azt, hogy egyfajta szakmapolitikai felelősséget is kell vállalnunk, és ennek nagyon fontos eszköze a magyar nyelvű tudományos publikáció. E tekintetben van egy óriási adósságunk, ezt el kell ismernem itt ezen a helyen, és ezt szeretnénk megváltoztatni: az Erdőmérnöki Karral közösen az intézetünk alapít egy új erdészeti tudományos szakfolyóiratot, és az eddigi hiányt, amely, lássuk be, az elmúlt tíz-tizenöt évben létrejött, pótoljuk. A kutatás két legfontosabb eszközének, mozgatórugóinak áttekintése után lássuk azokat a legaktuálisabb kihívásokat, amelyek, azt gondolom, mindenképpen figyelmet érdemelnek, és amelyek mellett nem mehetünk el. E tekintetben az egyik legfontosabb a klímaváltozás és az arra való reakciók kérdése. Lehet, hogy itt sokan ülnek a padsorokban, akik úgy gondolják, hogy ilyen csapadékos vegetációs időszak után talán nem hozzák ezt a témát elő az előadók. Az a helyzet, hogy a klímaügy nem időjárási kérdés; az idei időjárás nem egy negyvenéves tendenciának a megfordulása. Ez belefér az időjárási anomáliákba, szélsőségekbe. A klímaváltozás ügye Magyarország vonatkozásában igenis nagyon fontos és a szakmapolitikai dolgainkat alapvetően befolyásolni fogó tényező. Ezen belül nagyon ritkán kerül előtérbe az, hogy a klíma és az ahhoz való alkalmazkodás végső soron genetikai kérdés. Ha egy elegyetlen bükkösben járunk, ott a biodiverzitás fajszinten nulla, szerkezeti diverzitás szintjén nulla, viszont ha az egyedeket is megvizsgáljuk, és azt látjuk, hogy az egyedek között mekkora genetikai változatosság van, akkor tudhatjuk, hogy a bükkösünk, akár a Bükkben vagy a Kőszegi-hegységben járunk, a genetikai változatosság világcsúcstartói közé tartozik. És ez nem egy erdészsovinizmus, amit mondok, hanem kimért, paraméterekkel jól számszerűsíthető összefüggés, mégpedig az, hogy az egy- és kétszikű növények egészen más evolúciós stratégiával élnek, mint a hosszú életű, helyhez kötött fák. Tehát erre tekintettel kell lennünk, és sok esetben a gazdálkodásunkat, a természet közeli gazdálkodásunkat és egy sor olyan dolgot, amelyet mi jó szándékból az erdők ügyében teszünk, ezen szűrő mentén is meg kell vizsgáljuk. Minden bizonnyal nagyon nagy jelentőséget fog kapni az erdő ügyében az erdőnek mint ökoszisztémának nem csupán a faanyag-szolgáltató képessége, hanem sok más egyéb szolgáltató képessége. Én itt most csak egyről fogok szólni, de hozzáteszem, hogy több egyéb olyan szolgáltatása is van, amelyekre majd még más helyen visszatérünk. A legfontosabb ilyen tényező most az a klímavédelem szempontjából előtérbe került összehasonlítás, amely a szén-dioxid-kibocsátás és -elnyelés kérdése. Magyarországon a legutóbb elérhető adatok alapján 73 millió szén-dioxid tonna-egyenértékű kibocsátás van, ehhez képest 4,5 millió tonna elnyelés. Ennek az elnyelésnek a döntő többsége az erdőhöz kötődik. Ennek a mai piaci értéke több mint 30 milliárd forint. Érdemes összevetni az egész ágazatunk eredményességével ezt a hatalmas számot, és azt kell mondjam, a mi közös felelősségünk, hogy ennek a hatalmas összegnek legalább részben az erdőben, az erdészeti ágazatban való visszatérülése és vissza-befektetése is megtörténjen. Ennek legfontosabb része az erdők telepítése, hiszen azt látnunk kell, hogy az erdő, a telepített erdők önmagukban nem szén-dioxid-elnyelők. Igazán a fiatal, gyérítés előtt álló, intenzív növekedésben lévő telepítések azok, amelyek ezt az elnyelést produkálják, és nem a már beérett, hosszú életciklusban, hosszú távon kezelt erdők. Természetesen nemcsak az erdőtelepítés, hanem az erdők és a klímaváltozás kapcsolatában is érdekes lehet ez a hatalmas összeg, és nyilvánvaló, hogy sok egyéb olyan szolgáltatás van, amelyet elő kell vennünk, és amelyet mérlegelnünk kell, hogy az az ágazat, amelyik ezt megtermeli, valamilyen módon részesüljön is ebből. Ehhez részben kötődik az a téma, amely szerintem ma még itt el fog hangzani, ez a bioenergetika és a természetvédelem, környezetvédelem ügye. Sokszor szembeállítják, tapasztalni újságcikkekben is, akár politikai felhangokkal is, hogy az erdőből származó tűzifa az egy rossz dolog. Lehet, hogy nem 15-20 százalékos hatásfokkal kellene elégetni, ezt elismerjük, viszont azt kell mondjam, hogy ha ez az erdőből származó tűzifa - és ez tűzifa, más célra nagyon nehezen lehetne felhasználni - nem lenne, akkor most nem lenne 7 százaléknyi megújuló energia-részarányunk sem. Hiszen ennek körülbelül 90 százaléka biomassza alapú és ennek jelentős része, túlnyomó többsége, az erdőből származó tűzifa és a faipari termelésnek a melléktermékei, ne nevezzük hulladéknak. Befejezésül: van egy olyan aktuális területe a kutatásnak, amelyben úgy érzem, hogy az az elv, amelyről eddig szó volt, hogy a kutatásnak kell kitaposni az ösvényeket, sérül; és ez pedig az átalakító üzemmód, vagy a folyamatos erdőborítással való gazdálkodásnak a gyakorlati bevezetése. Ma nekem kutatóként az az érzésem, hogy a gyakorlat több lépéssel előttünk halad a járatlan úton. Említettem, hogy a mi szerepünk az, hogy kitapossuk, hogy a hibákat egy-két hektáron mi kövessük el. A hibákat sok esetben tudatosan - akár provokációs céllal, akár demonstrációs céllal - elkövethetjük, de semmi esetre sem több tízezer hektáron. A bükkösökben szerzett tapasztalatokat, biztos vagyok benne, hogy nem lehet tölgyesekben, cseresekben azonnal alkalmazni, tehát itt a kutatásnak nagyon nagy felelőssége és szerepe lenne, remélem, hogy ez az egyensúly helyreáll. Zárógondolatként engedjék meg, hogy elmondjam, hogy abban az esetben fog ez az elv érvényesülni és abban az esetben fogunk tudni megfelelni az elvárásoknak, ha a kutatás és az erdészeti ágazat sajátságának megfelelő támogatásban is részesül az ágazatunk és az ágazati kutatásunk. Ez a sajátság egyrészt a hosszú távúság, tehát nem egy-két-három éves programokban, hanem évtizedes programokban kell gondolkodni kiszámítható módon; másrészt pedig a közcélú feladatok túlsúlyából fakadó állami szerepvállalásnak a túlsúlya is nagyon jellemző. Tehát akkor, amikor az elmúlt évben, évtizedekben, évtizedben az volt a jellemző, hogy akkor támogatunk egy kutatást, ha ott egy késztermékként, egy innovációként, egy eladható termékként jelenünk meg, ehhez képest itt az eladható termék - idézőjelben - nem kevesebb, mint az életfeltételeinket biztosító erdő. Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm. Igen, úgy látom főigazgató úr, hogy a jelenlévők szívéből beszélt, ezért van nyilván az ilyen szintű tetszésnyilvánítás. Köszönöm szépen még egyszer ezt a nagyon érdekes és nagyon jó előadást. És most megkérném a gazdasági szereplők képviseletében elsőként dr. Sebestyén Róbertet, az NFA elnökét, hogy tartsa meg előadását. Dr. Sebestyén Róbert, a Nemzeti Földalap elnöke: Az állami erdők Magyarországon DR. SEBESTYÉN RÓBERT, a Nemzeti Földalap elnöke: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Tanácskozás! Az állami erdők Magyarországon címmel szeretnék néhány szót szólni arról, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet miként és hogyan tekint erre a nemzeti vagyonra, milyen körülmények és milyen keretek szabják meg működésünket, és valójában ennek kezelésében milyen szerepünk van. Sajnos jómagam nem tudok olyan élénk és érdekes előadást tartani, mint az előttem szólók, hiszen jómagam nem vagyok erdész, de a rám rótt tisztnél fogva mégis kérem, hogy szíveskedjenek az általam elmondottakat figyelemmel követni. Mint ismeretes, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2010. szeptember első napjával egy új önálló szervezetként kezdte meg működését, és ezen jogszabályváltozás keretében erre az új szervezetre hárul immár 1,8 millió hektár állami termőföld vagyonkezelése. Ennek a termőföldnek több mint 50 százalékát állami tulajdonú erdőterületek teszik ki, és hát, mint ilyen, maga a Nemzeti Földalapról szóló törvény egy jelentős tulajdonosi joggyakorlási szabály, közeg és körülmény a vagyonkezelés tekintetében. Ugyanakkor az erdőről szóló 2009. évi XXXVII. törvény szintén egy megalapozó olyan jogszabály, amit a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek figyelembe kell vennie munkája során, annál is inkább, hiszen erre a speciális vagyontömegre, amely tulajdonosi joggyakorlás tekintetében hozzánk tartozik, nekünk figyelemmel kell lennünk mindazon sajátos erdőgazdálkodási és törvényi szabályzásokra, amelyek itt meghatározóak. Hasonló módon - pontosan az erdők természeti adottsága és elhelyezkedése és természetvédelmi szerepe tekintetében - a természetvédelemről szóló törvény is meghatározó a mi működésünkre, hiszen ha csak azokra a speciális szabályokra gondolok, amelyek a természetvédelem alatt álló területek és erdőterületek tekintetében érvényes, nekünk is a hasznosítási terveinkben, illetve a hasznosításra vonatkozó szerződéseinkben ki kell kötnünk azokat a speciális kezelési szabályokat, amelyek ezen erdőterületek tekintetében alkalmazandók. Szeretném itt megjegyezni azt is, hogy a Nemzeti Földalapba számos olyan erdőterület tartozik, amely a Natura 2000-es programban kijelölt terület, tehát itt, ha nem is a klasszikus természetvédelmi körülményekről beszélünk, de számunkra is kötöttségeket és betartandó szabályokat tartalmaz a besorolás. Néhány szót arról, hogy miként és hogyan tudjuk mi hasznosítani az állami erdőterületeket. Egyrészt ugye kötelezettség, másrészt pedig egy olyan felelősség, ami a rendelkezésre álló törvényben szabott hasznosítási formákból ered. Az elsődleges hasznosítási forma a vagyonkezelés, és itt utalnék megint csak a Földalapról szóló törvényre és az erdőgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokra, ahol egyértelműen megadott szabály és keret, hogy állami tulajdonú erdőt csak állami tulajdonú erdőgazdálkodást folytató gazdasági társasággal megkötött vagyonkezelés keretében hasznosíthat a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. Ez a kizárólagosság, véleményem szerint, mégiscsak azt biztosítja, hogy ez a jelentős, mintegy 1 millió hektáros állami tulajdoni erdővagyon, amely kezelésünkben van, ez olyan szakképzett és olyan gazdasági erdőt képviselő társaságok kezelésében van és hasznosítható, akik az ehhez kapcsolódó feladatokat maradéktalanul el tudják látni. A jelenlegi hasznosítási formáink, mint szerződéses kötelmek, ezek többfélék. Az egyik ugye a klasszikus vagyonkezelési szerződés, azonban 1996 óta az érintett erdőgazdaságokkal a magyar államnak, illetve a mindenkori tulajdonosi joggyakorlóján keresztül, csak ideiglenes vagyonkezelési szerződése áll fenn. Ez több szempontból is probléma. Valamilyen okból - mely számomra talán mélységében nem is ismert - minden olyan törekvés, amely ezen vagyonkezelési jogviszony rendezését, vagy pedig annak megfelelő szintű szabályozását eredményezte volna, valami úton-módon elsikkadt. Ez elsősorban az erdőgazdaságokra és azon erdőgazdaságokra vonatkozik, amelyek az idei év állami vagyonnal kapcsolatos jogszabály-változások okán az MFB Zrt. tulajdonosi joggyakorlásába kerültek. Ez mellett a Nemzeti Földalapba tartozó állami erdőterületek jelentős részét vagyonkezelési szerződéssel költségvetési szervek és egyéb más vagyonkezelők is használják. Itt többek között a nemzeti parkokat, a honvédség által még használt területeket kell megemlítenem, illetve oktatási célra oktatási intézményeknél és más egyéb szervezeteknél is még vannak vagyonkezelésben állami erdőterületek. Van egy speciális helyzetünk, az ideiglenes vagyonkezelési szerződésektől függetlenül, ezek pedig azok a haszonbérleti szerződések, amelyek annak idején elsősorban a volt állami gazdasági területek haszonbérbe adásánál, a privatizációnál magánosított társaságok használatába kerültek. Ezen haszonbérleti szerződések megkötésekor az ÁPV Rt. egy mellékletében - haszonbérleti szerződés mellékletében - rögzítette azokat az erdőterületeket, amelyek a volt gazdasági területeken voltak találhatók és még ott is voltak abban az időben, és bár ugye erre a haszonbérleti szerződés mint szerződéses forma nem adott megfelelő szabályozási keretet, de időlegesen így rendelkeztek a szerződő felek. Ez ma már nem lehetséges, ezért fokozatosan, ahogy ezek a haszonbérleti szerződések lejárnak, az előbb említett szabályok szerint ezen erdőterületeknek a rendezése szükséges. Szeretnék még egy dolgot megjegyezni, ami véleményem szerint fontos és lényeges körülmény, hogy a magyar termőföld privatizációját követően - a kárpótlási folyamatot értem most ez alatt - jelentősen megnőtt az erdőterületeken is az osztatlan közös tulajdon megjelenése. Ez a mai napig is rendezetlen. Ezt a problémát részben birtokrendezési kérdésként, részben pedig a polgári joggal rendezendő kérdésként tekintjük. Meglátásom szerint az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetése, illetve csökkentése az erdőterületeknél is elengedhetetlen. Beszéltünk a vagyonkezelésről; beszélnék még arról is, hogy egyáltalán az állami erdőterületek tekintetében van-e módja a tulajdonváltásnak, illetve mennyire forgalomképes elidegenítés szempontjából ez az erdőtulajdon. Az elsődleges rendeltetés szerint három olyan lényeges kategória van, amelyből kettő esetében fogalmilag is kizárt az elidegenítés. A gazdasági rendeltetésű erdőterületek tekintetében már kicsit árnyaltabb a helyzet. Itt részben a természetben összefüggő területek függvényében, részben pedig a nómenklatúra szerinti besorolásnak a függvényében változó a helyzet. Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy állami tulajdonú erdőterületet elsősorban csak cserével lehet elidegeníteni, és ezen cserének is mindenekelőtt birtokrendezési célú cserének kell lennie, és nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, előírás az is, hogy legalább azonos, ha nem jobb minőségű erdőterület állami erdőterületbe történő bevonásával oldható meg ez a probléma. Legvégső esetben lehet szó vagyonátruházásról, erre viszont már speciális szabályokat kell alkalmazni. Az állami tulajdonú erdőterületek tulajdonosi joggyakorlásával kapcsolatosan szeretném bemutatni a következő ábrát. Itt látható, hogy két fő ágra szakad a gazdálkodási rendszer. Az első, a bal oldali ábrarész a tulajdonosi joggyakorlás rendszerét mutatja, ugyanakkor a másik oldalon pedig az erdővagyon hasznosításának a rendszerét. Hol találkozik ez a két dolog? Mint említettem, a vonatkozó szabályok szerint állami tulajdonú erdő csak állami tulajdonú erdőgazdaság használatába kerülhet. Az említett vagyontörvény-változások okán a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-hez kerültek azok az erdészeti részvénytársaságok, amelyek ténylegesen erdőgazdálkodóként ezt a területet hasznosítják. Az említett vagyonkezelési szerződések, illetve a költségvetési szervek tekintetében, amelyek már nem a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-hez tartoznak értelemszerűen, és a velük létrejött vagyonkezelési szerződések során és természetesen az erdőgazdálkodási szabályok betartásával ezek a területek hasznosítottak. Természetesen a tulajdonosi kontroll nem jelent szakmai kontrollt, ezért a szakmai kontrollt is feltüntettük ezen az ábrán, melynek a legfontosabb szervezete a Vidékfejlesztési Minisztérium, ezen belül is a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalok erdész kollégái végzik a szakmai felügyeletet, környezetvédelmi, természetvédelmi szempontokból pedig a környezetvédelmi és természetvédelmi, valamint a vízügyi felügyelőségek szakemberei folytatják ezt a munkát. Milyen vagyonról van szó? Kollégáim a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél összeállítottak egy igen érdekes összehasonlítást: mi volt a helyzet 1950-ben, és a legutóbb ismert statisztikai adatok alapján mi a jelenlegi helyzet? Látjuk, hogy az ötvenes évekhez képest a mintegy 12 százalékos erdőterület 20 százalékot meghaladó területnagyságrendre változott. Érdekes módon ennek ellentéte következett be a szántóterületek vonatkozásában: a korábbi szántóterületek 60 százalékot kitevő hányada 48,4 százalékra csökkent. Ez egyben azt is mutatja, hogy tulajdonképpen az állami akarat megvan a tekintetben, hogy az egészséges és tudomásom szerint mintegy 25-27 százalékban optimálisnak tartott erdősültséget mint az ország területében való hányadot elérjük, ezt már megközelítettük, viszont még további lépésekre van szükség, hogy ez a kívánt állapot ténylegesen beálljon. A tulajdonosi megoszlás jelentős változáson ment keresztül az elmúlt években, illetve inkább az elmúlt évtizedekben, hiszen a korábbi 100 százalékos állami erdőterület-arány ma már az 55 százalékot éppen csak hogy meghaladja, elsősorban a korábban említett kárpótlási folyamatok eredményeként. Ha pedig magát az állami erdőterületek használat szerinti megoszlását vesszük nagyító alá, láthatjuk azt, hogy az erdészeti társaságoknál az összes területnek több mint 50 százaléka található, egy kisebb része nemzeti parkoknál, de az általam előbb említett egyéb erdőgazdálkodók is értelmezhetők ebben az összehasonlításban. A mintegy 1,1 millió hektáros - most kerekített számokat mondok - összterületből pedig a másik táblázatban látható módon a jelenlegi ismereteink szerint közel 500 ezer hektár tartozik védelem alá, és további speciális szabályok vonatkoznak a hasznosításukra. A vagyonváltozással kapcsolatosan szeretnék egy rövid kitételt tenni, ami nem önmagában a kezelt vagyon tekintetében, hanem maga a vagyon természetben való változása tekintetében érdekes. Ez pedig az, hogy 2009-ben az erdőtelepítés, szaknyelven szólva - ezt legutóbb tanultam meg erdész kollégáimtól - az elsődleges kivitel elsősorban a magántulajdonú erdőterületek tekintetében valósult meg. Ennek több oka is lehet. Az egyik oka az, hogy az állami tulajdonú területek, amelyek erdőtelepítésre bevonhatók, viszonylag korlátozottak. Ugyanakkor van egy financiális oka is, ez pedig az, hogy a telepítés és az azt követő ápolás tekintetében a jogszabály különbséget tesz a jogosultak támogatásában. Az 50 százalékot meghaladó állami tulajdoni hányaddal rendelkező gazdasági társaságok és költségvetési szervek csak a telepítéshez kaphatnak támogatást, magához a telepítést követő időszak ápolási munkáihoz nem. A magánszektor tekintetében más a szabályozás: itt a telepítést követően öt évig még támogatást tudnak igénybe venni a magántulajdonú erdők telepítői. Ez lényeges különbség, és az eredmény itt látható. (Az ülés vezetését Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Mezőgazdasági bizottság Erdészeti albizottságának elnöke veszi át.) Magáról a produktumról, tehát az output oldaláról az erdőgazdálkodásunknak annyit szeretnék említeni, hogy látható, hogy az össztermelésnek mint faanyag- és faterméktermelésnek meghatározó részét értelemszerűen még mindig az állami tulajdonú erdőterületek adják, közel 70 százalékot. Néhány szó még a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglalt tulajdonosi kötelezettségeinkről. Magát a vagyont, a vagyonhasznosítást egyrészt a törvény és a birtokpolitikai irányelvek határozzák meg. A birtokpolitikai irányelvek immár a földalapról szóló törvény keretében jogszabályi szintre emelkedtek, tehát megkerülni nem lehet őket, betartani kötelező. A középtávú stratégiai terveinket, beleértve az erdőterületeinket is, a Birtokpolitikai Tanácsunk állítja össze, illetve hagyja jóvá, ezt követően pedig a kormány elé terjeszti. Az éves hasznosítási terv összeállítása már magának a Földalapkezelő Szervezet munkaszervezetének a feladata, illetve annak végrehajtása is. Ugyanakkor országgyűlési beszámolók keretében a területért felelős vidékfejlesztési miniszter a tevékenységünkről természetesen számot ad. Végezetül nagyon röviden szeretnék szólni arról (Az elnök jelzi a rendelkezésre álló idő leteltét.), hogy a feladatunk teljesítésénél természetesen a Nemzeti Erdőtelepítési Programnak való megfelelést is támogatjuk, ami elsősorban olyan földcserék és birtokrendezések után oldható meg, amelyek további erdőtelepítésekhez nyújtanak segítséget. S talán még annyit, hogy az ellenőrzésünket pedig olyan megválasztott ellenőrző bizottság végzi, amelynek egyik tagja szintén ezen a szakterületen jártas. Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm elnök úr igen tartalmas előadását. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legnehezebb vezetni az ülést úgy, hogy az időt meg kell határozni. Nagyon nagy tisztelettel kérek mindenkit, még 12 előadó van hátra, kérem az időkeret betartását, jelezni fogom, amikor elérkezik az idő, mert hosszú lesz, ha mindenki csak 5 percet beszél hosszabban is - és most én is elvettem az önök idejéből, de kénytelen voltam jelezni. Hölgyeim és Uraim! Most tisztelettel felkérem dr. Baranyay László urat, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatóját, tartsa meg előadását a következő címmel: Erdészeti erőforrások hasznosítása az állami erdőgazdasági társaságoknál. Öné a szó, elnök úr. BARANYAY LÁSZLÓ, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fegyelmezettségre való tekintettel, igyekszem az előadásomat nem szabadon, ahogy szoktam, hanem a leírás kötelmeihez ragaszkodva elmondani. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket és köszönöm azt a lehetőséget, hogy az Erdészeti albizottság által szervezett konferencián szólhatok. A magyar állami erdőgazdaságok fölött a tulajdonosi jogokat a Magyar Fejlesztési Bank ez év nyara óta gyakorolja, és mint ilyen tulajdonosi joggyakorlóról röviden szeretném bemutatni az erdészeti erőforrások hasznosításának főbb lehetőségeit. Az állami erdőterületek 92 százalékán közel 1065, tehát 1 millió 65 ezer hektáron a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó 22 állami erdészeti részvénytársaság látja el az erdészeti és erdőkezelési feladatokat. Ezek közül 3 korábban a Honvédelmi Minisztérium, 19 pedig a Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonosi irányítása alá tartozott. Az állami erdészeti társaságok több évtizede magas színvonalon kezelik a rájuk bízott erdőket, amit a szakhatóság minden évben értékel. Rendszeresen kiválónak, illetve jónak minősíti a 22 társaság munkáját, első helyen említve őket a többi állami szervezet, valamint a közösségi és magán-erdőgazdálkodók között. Az erdők és az erdőket kezelő társaságok esetében a fél évszázados hagyományú állami kezelés a stabil, felelős gazdálkodás záloga. Az állami erdészeti társaságoknak kiemelt szerepe van és lesz a jövőben is a közcélú és közérdekű feladatok megoldásában. A legfontosabb közcélú feladatok, amelyekben szerepet vállalnak és ellátnak a következők. Az erdők természetes, illetve mesterséges felújítása, valamint a fiatal erdők ápolása és nevelése, a nyiladékok és a határjelek karbantartása, ahol indokolt az erdőszerkezet átalakítása. A gyenge termőhelyi adottságú, ám közcélból fenntartandó erdők felújítása. Az erdészeti hatóság javaslata alapján a miniszter által elrendelt közérdekű erdővédelmi feladatok elvégzése. A kijelölés alapján végzett erdőgazdálkodási tevékenység, és végül, de nem utolsósorban az erdei természeti rendszerek, az erdő természeti egyensúlyának és az egészségi állapotának megőrzése, az erdészeti ismeretterjesztés, oktatás és kutatás. A közérdekű feladatok mennyisége sem csekély, amelyet ezeknek a társaságoknak el kell látniuk. Ide három kiemelt fontosságú terület tartozik: az erdőterület bővítése, azaz új erdők telepítése; a természetvédelmi területen lévő erdőkben a védett természeti értékek megőrzése, fejlesztése; valamint a közjóléti feladatok ellátása. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - a jóléti és parkerdő fenntartás, az üdülő, pihenő, séta és kiránduló erdők, erdei táborok, továbbá a lakóterületeket és kiránduló központokat összekötő zöldfolyosó műszaki létesítményeinek, berendezéseinek fenntartása. Az erdei vasutak működtetése; a turisztikai célt szolgáló gépkocsi utak és autós pihenők karbantartása; az arborétumok, botanikus kertek gondozása; az illegális hulladék összegyűjtése, egyéb közjóléti célt szolgáló műszaki létesítmények üzemeltetése és fenntartása. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erdészeti politikával foglalkozó kutatók és gyakorlati szakemberek mindig hangsúlyozzák, hogy az erdők hármas funkciójának: a gazdasági, a védelmi és a szociális funkciónak egyszerre kell megvalósulnia az állami erdőgazdaságok működésében. Kezdjük a gazdasági funkciókkal. Hazánk 350 millió köbméterre becsült fakészlete jelentős nyersanyagbázis, hasznosítása nemzetgazdasági érdek. A 22 állami erdészeti társaság 2009. évi erdőtervi fakitermelési lehetősége 5,1 millió bruttó köbméter volt, aminek 85 százaléka: 4,3 millió bruttó köbméter került kitermelésre. A közel 15 százaléknyi megtakarítás a favagyon folyamatos gyarapodását teszi lehetővé, a nem tervezett és sajnos olykor katasztrofális nagyságú természeti károk, biotikus károsítások ellenében is. A kitermelt faállomány részben a faipari feldolgozásban, részben az évről évre növekvő lakossági tűzifa kereslet folyamatos és biztonságos kielégítése révén hasznosult és hasznosul. Az erdőgazdálkodás egyik kitörési pontja a fa energetikai hasznosítása. Az utóbbi években előtérbe került az Európai Unió elvárásainak is megfelelő biomassza hasznosítás. A faállományt az erdőtervek és a törvények adta lehetőségek keretei között termelték ki. A fenntartható erdőgazdálkodásból származó környezetbarát, újratermelhető faanyag energetikai felhasználása lehetővé tette a megújuló energiatermelés arányának jelentős növelését. Az elkövetkezendő években törekednünk kell minél több közösség helyi hőellátásának megteremtésére. Az adott erdőterületekhez közeli önkormányzatok energiaigényének kielégítése mindkét félnek előnyös: a kisebb szállítási távolság, a több üzleti partner, az országos ellátórendszerektől független hőszolgáltatás és számos egyéb ok miatt is. A hagyományos erdőgazdálkodásban megszokott gazdasági haszontételek mellett, az állami erdőterületeken kiemelten fontos területek jelentős hányadán elvárt elvégzendő feladat az erdők védelmi funkcióinak érvényesítése, például: a klímaváltozás hatásainak csökkentése, a biológiai sokféleség megtartása, a vízkészlet megóvása, az erózió és defláció elleni védelem, a természetvédelmi értékek megőrzése - és itt jegyzem meg, hogy honvédelmi feladatok ellátása is, bár ennek részleteire nem térnék ki. Az erdészeti társaságoknak különösen fontos feladata, hogy miközben meg kell felelniük a piacgazdaság követelményeinek, aközben a vagyonkezelésükben lévő erdők természeti értékeit megőrizzék, bemutassák és hasznosítsák, tehát, hogy a védett természeti területet értékükhöz méltó módon kezeljék. Az erdészeti társaságok az országosan védett erdők mintegy 90 százalékát kezelik, ami az általuk kezelt erdőterületek több mint egyharmada. A társaságok ökológiai ismereteken alapuló erdőkezelési tevékenysége hatásos válasz korunk sürgető környezeti és környezetvédelmi kihívásaira. A természetvédelmi előírások betartása egyrészt korlátozza a gazdálkodási tevékenység idejét, másrészt az erdővagyon hasznosításának mértékét. A társaságok a többi gazdálkodási tevékenységük hozamából finanszírozzák a természetvédelmi korlátozásból adódó többletfeladataikat és többletköltségeiket. Az elmúlt évtizedek eredményei bizonyítják, hogy a kialakult természeti értékek kezelését a jövőben is rá lehet bízni az erdészeti társaságok szakembereire, hiszen a védett erdőket jelenleg sem a nemzeti parkok gondozzák, ők a hatósági munkát látják el. Nem szükséges tehát a védett erdőterületek kezelésére párhuzamos szervezet kialakítása, az állami erdőgazdálkodók a jövőben is képesek színvonalasan ellátni ezeket a feladatokat. Erre való pénzügyi, szervezeti és szakmai alkalmasságát nem egy társaság igazolta azzal is, hogy természetvédelmi célú európai uniós pályázatokon több száz millió forint támogatást nyertek el, és a fejlesztéseket sikeresen meg is valósították. Végül, de nem utolsósorban ejtsünk néhány szót az erdők szociális szerepéről, amelyet Magyarország jelenlegi helyzetében különösen hangsúlyozni szükséges. Az erdők legfontosabb szociális szerepe a vidékfejlesztés alapjául szolgáló munkahelyek létrehozása. Az állami erdőgazdaságok munkahelyek tízezreit jelentik közvetlenül vagy közvetve a magyar vidék számára. Szakembereik, erdészeik a mai napig ott élnek, dolgoznak a legapróbb településeken, falvakban. Az erdőgazdasági munkák elvégzéséhez az állami erdőgazdaságok a helyi, jellemzően kis- és középvállalkozásokra támaszkodnak, sok ezer családnak biztosítva így megélhetést. Az utóbbi évek közmunkaprogramjai több ezer, zömében hátrányos helyzetű embernek adtak munkát, elősegítve a munka világába való visszatérést. Az állam kiemelkedő fontosságot tulajdonít az erdő egészségvédelmi, közjóléti szerepének. Az állami erdőgazdaságok kezelik az ország parkerdeinek döntő többségét, erőfeszítéseik nélkül már régen tönkrementek volna a napjainkban oly népszerű kirándulóhelyek. A parkerdők tömegeket vonzanak, csupán a főváros környéki erdőkbe évente tízmillióan látogatnak el. A parkerdei infrastruktúra fenntartása, a civilizációs ártalomként az erdőkben megjelenő hatalmas mennyiségű szemét elszállítása, az erdőkbe húzódó hajléktalanok problémájának megoldása mind-mind jelentős terhet ró az erdőgazdaságokra. Az állami erdészeti társaságok élen járnak a környezeti nevelésben. Az általuk létrehozott és működtetett erdeiiskola-hálózat évente több ezer gyermeket fogad. Az erdei iskolák a maguk speciális módszerével hatékonyan segítik elő az ifjúság és a társadalmi szereplők környezetbarát gondolkodásának, magatartásának kialakulását és fejlődését. Az állami erdészeti társaságok az erdészeti és faipari közép- és felsőfokú oktatás gyakorlati igényének kiszolgálásában, illetve a kutatási feladatokban is aktívan részt vesznek. Az erdészeti erőforrások további hasznosítási módjainak keresése, azok fejlesztése, figyelembe véve a természetvédelmi szakmai előírásokat, az állami erdőgazdaságok kiemelt feladata volt és marad a jövőben is. E feladatok színvonalas megoldásának ellátásán munkálkodnak ezek a társaságok, abban a tulajdonosi irányításban, amelyet a nyár folyamán a törvény elfogadásával kialakítottunk, és ezek mentén kívánjuk megoldani a jövőben is fejlesztési, fenntartási, bővítési feladatainkat. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm Baranyay László elnök-vezérigazgató úr előadását. Felkérem Támba Miklós urat, a Napkori Erdőgazdák Zrt. elnökét, "A magánerdő-gazdálkodás a vidék munkaadója" címmel tartsa meg előadását. Támba Miklós, a Napkori Erdőgazdák Zrt. elnöke: A magánerdő-gazdálkodás a vidék munkaadója TÁMBA MIKLÓS, a Napkori Erdőgazdák Zrt. elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket. Azt gondolom, nincsenek véletlenek, s talán az sem véletlen, hogy a magánerdő főnixmadárként hamvaiból megifjodva támad fel. Jó széllel, gyorsabb szárnycsapásokkal talán egyszer utolérhetjük az előttünk haladókat. Erről erősítettek meg bennünket a szünetig szólók. A magánerdők területe ma már közel 850 ezer hektár. Több tízezer főt foglalkoztat, állandó és szezonális jelleggel. Volt olyan év, amikor közel 20 ezer hektár új erdőt telepítettünk. Az elmúlt időszak egyik legfontosabb hozadéka az, hogy bátrabban ki merjük mondani a bajainkat, és újra bízunk abban, hogy szavaink meghallgatásra találnak. Látjuk a politikai vezetés együttgondolkodásra való törekvését, és ennek tudatában fogalmazhatjuk meg az erdésztársadalom, az erdőből élők legfontosabb céljait. Azt gondolom, ez a mai nap is tanúbizonyság erre. Nagyon remélem, olyan időszak következik majd, amikor a porhintés és a megtévesztés a mindennapi gyakorlatból kiűzetik, ahol alapelvvé válik az, hogy aki rendel, az fizet, és az adott szónak becsülete van. Ebben a helyzetben, azt gondolom, a szakma meri vállalni azokkal szemben az ütközést, akik megpróbálták elhitetni a döntéshozókkal és a társadalommal, hogy a földet és az erdőt a gazdáktól kell félteni, óvni. Ez nem így van, éppen ellenkezőleg. Mi az erdő jövedelméből szeretnénk megélni, abból szeretnénk gyermekeinket felnevelni. Mindemellett vagyont, mégpedig minél jobban jövedelmező erdővagyont szeretnénk örökül hagyni rájuk. Éppen ezért őszintén kell beszélnünk arról, hogy az erdőben megtermelhető jövedelemről soha nem mondhatunk le. Mi, erdészek értünk ahhoz, hogyan lehet úgy hasznosítani az erdőt, hogy közjóléti és védelmi funkcióinak is maradéktalanul eleget tegyen, a tulajdonos vagyonának és tisztes jövedelmének sérelme nélkül. A Magyarországon folyó erdőgazdálkodás, minden rosszhiszemű híresztelés ellenére, szakszerű, a kor színvonalának megfelelő, és a gazdálkodás fenntartható benne. Erdeink egyáltalán nincsenek túlhasznosítva. Bátran ki kell mondanunk, hogy a korlátozások pedig túlzottak. Aki ezeket fokozni akarja, az a versenyképességünket rontja. A verseny pedig, ha akarjuk, ha nem, jelen van, és nem fogadtathatja el velünk senki, hogy saját földünkön mások szolgái legyünk, vagy rezervátumi indiánokká váljunk. Éppen ezért a legfontosabb feladatunk, hogy forrásainkat jól fektessük be, és a ránk bízott lehetőségekkel jól sáfárkodjunk. Ebben a tulajdonosnál nincs érdekeltebb személy. Ki kell mondania a szakmának, hogy a minőségi fatermesztés a legfontosabb feladatunk, mert csak ez teremtheti meg a forrást vágyaink eléréséhez. A vidéki ember legfontosabb vágya és a nemzet érdeke is az, hogy gyerekeinket és unokáinkat a legjobb iskolákba járassuk, jól képzett, vagyonos ember váljék belőlük. Ehhez pedig a versenyt állnunk kell. Munkahelyem, a Napkori Erdőgazdák Zrt. működési területe Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén belül a Nyírség szíve, ahol a Teremtő igen szűkmarkúan mérte a jó termőföldet, és futóhomokkal hintette meg a tájat. Őseink akácerdősávokkal fékezték meg a homokot, fedték be a buckatetőt, ültették be a legrosszabb földeket. A jobb minőségű domboldalak talaját istállótrágyával javították, kapás és kalászos növényeket termesztettek, vagy alma- és egyéb gyümölcsültetvényeket tartottak fenn, a mélyebb fekvésben káposztát, még lejjebb rét-legelő gazdálkodást folytattak. Tudták, hogy a földhasznosításnak ez a formája egész esztendőben ad tennivalót. A nagyüzemi mezőgazdasági művelésre való áttérés más táblaméreteket, kevesebb és más módon tartott jószágot, több gépet és kevesebb élőmunkát igényelt. Egyre több mezőgazdasági termelésre alkalmatlan föld került beerdősítésre, döntően akáccal. Így alakult ki Európa legnagyobb egybefüggő akácterülete a Nyírségben, ahol ma már szerencsére sokan valljuk, hogy az akác a Nyírség aranya, amely a helybéli gazdálkodóknak biztos megélhetési lehetőséget kínál. De vajon lehet-e a vidék munkaadója a magánerdő-gazdálkodás? Igen, tapasztalataim alapján bátran állítom, hogy kiemelt munkaadója lehet. Egyébként erről a kérdésről pedig úgy gondolkodom, mint Teréz anya, aki, amikor azt kérdezte tőle egy újságíró, hogy vajon nem lehetetlen vállalkozásba kezdett-e a világ betegeinek meggyógyításával, azt válaszolta: nem, mert mindig csak azt az egyet kell meggyógyítani, akivel mint beteggel éppen találkozom. Hát nekünk is mindig annak az egy munkanélkülinek kell munkát adnunk és annak az egy mélyszegénységben élőnek kell a problémáin segítenünk, mert nekünk éppen az az egy ember nagyon fontos, hisz mi egyesével lehetünk erős nemzet. Tisztelt Jelenlévők! A kormány egymilliós munkahelyteremtő programjáról értesülve azt gondoljuk, eljött a mi időnk: most már van kormányzati szándék, amely munkalehetőséget teremt a vidéken élőknek és a dolgozni akaróknak. A magánerdő pedig rengeteg munkát tud adni. Sok kishitű azt mondja, nincs elég pénz - de igenis van, mégpedig nemzeti és uniós forrás is rendelkezésre áll, csak eddig hiányzott a szándék a források hatékony elköltésére. Teljesen egyetértek földimmel, dr. Czomba Sándor államtitkár úrral, hogy csak értékteremtő közmunkára van szükség - a magánerdő pedig számtalan ilyen lehetőséget kínál, ezért bizton reménykedhetünk, hogy végre lesz közmunkaprogram a magánerdőben is. Arról is szót kell ejtsek, hogy vidéken és a városokban is a munkavállalási szándékkal is komoly gondok vannak. Ugyanakkor egyre többen vannak olyan alulképzett és a hosszú munkanélküliség miatt reménytelen helyzetben lévő polgártársaink, akiknek elsősorban az erdőtelepítésekben - a csemetetermeléstől az erdőnevelésen és -ápoláson át - több évig tudunk munkát adni. És ki kell azt a véleményt is mondanom, hogy az erdőtelepítés a magánszféra színtere kell, hogy legyen még úgyis, hogy az állami földet a vidéken élőknek erdőtelepítésre bérbe adja az állam, mert így érhető el a legnagyobb uniós forrás lehívása. A minőségi fatermesztés legfontosabb szakmai követelménye a fiatal és középkorú erdők ápolása, amely program elindítása szintén csak szándék kérdése. A megváltozott kormányzati szemlélet remélem ehhez is biztosít forrást és lehetőséget. A bonyolultabb jogszabályok sokasága keseríti mindennapi életünket. Ezek óriási veszélyt jelentenek nemcsak az egyénnek, de a nemzetnek is; és mindemellett komoly versenyhátrányt jelentenek számunkra. Az erdészeti joganyag újbóli áttekintése kapcsán az önkéntes jogkövetés irányába történő elmozdulás a hatóságok és a gazdálkodók együttműködését könnyíthetné meg. A fakitermelés, az elsődleges faipar és fafeldolgozás is kínálhatná a munkalehetőségek százait; mindehhez gyakorlatorientált szakképzésben résztvevő, jól képzett szakmunkásokra van szükségünk. A falvakat és városainkat olyan önfenntartó településekké kell alakítanunk, ahonnan a keservesen megkeresett forintjainkat nem gázcsöveken keresztül vezetik el. Helyette csak a Lajtán-túli sógorokat kellene megnéznünk, és annak mintájára lakásainkat, középületeinket a rendelkezésünkre álló kis szállítási távolságra lévő fával kellene fűtenünk. Mennyi munkát adna ez az ott lakóknak, ne adj' isten, ha még a kazánt is mi csinálhatnánk. De ezt a rendszert előtte létre kell hozni, és utána kell a nagy hőerőműi égetés további sorsát végiggondolni. A nyírségi akácerdők egyik haszonvétele az akácméz, szerte az országból érkeznek hozzánk akácvirágzás idején a méhészek. Remélem, egyszer hungarikum lesz, és még több család megélhetését biztosítja. A gyógynövények, erdei gyümölcsök és gombák gyűjtése, mindezek feldolgozása is sokaknak adhat megélhetést. Az erdei turizmus, továbbá azon erdei sportok, amelyek pluszbevételhez juttatják a gazdákat, és munkahelyet teremtenek, szintén nagyon fontosak. A hét éve működő harangodi erdészeti erdei iskolánk, amelyben az elmúlt évben több mint ezer gyerek 3200 vendégéjszakát töltött, nagyon fontos missziót folytat a környezettudatos nevelésben és az erdőhöz fűződő viszonyokban, a családok szemléletformálásában. Ma már eredményesebbnek tartjuk azt a módszert, hogy a gyerekek változtassák meg szüleik szemléletét, mintha ez fordítva történne. A vadászati jog mint vagyonértékű jog, szintén komoly bevételi forrása és foglalkoztatási területe lehet a tulajdonosoknak. Különösen akkor, ha ez kiegészül a hozzákapcsolódó vadászati vendéglátással. Ezek azok a lehetőségek - számos helyi sajátossággal kiegészülve -, amelyek országszerte a vidékfejlesztés egyik motorjává, a vidék kiemelt munkaadójává tehetik a magánerdőt. Előadásommal erre szerettem volna szíves figyelmüket ráirányítani, ehhez mindnyájuknak jó szerencsét kívánva, üdv az erdésznek! (Taps.) ELNÖK: Megköszönöm Támba Miklós úr előadását, és most felkérem Gencsi Zoltán urat, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. igazgatóját: Biodiverzitás és természetvédelem a magyar Alföldön címmel - tehát itt már közelítünk a természetvédők és erdészek kapcsolatához. Öné a szó, elnök úr. GENCSI ZOLTÁN, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. igazgatója: Tisztelt Elnök Urak! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Erdészgenerációk tanulták, hogy a magyar Alföld valamikor erdős, mocsaras táj volt és a nagy legeltető állattartó kultúra, amivel ideérkeztünk a Kárpát-medencébe, az állattartás, a nagy állathajtó utak, a hozzátartozó kézművesség, például a bőrnek a cserzése, okozta azt, hogy fogyott az erdő, közben pedig a tatárjárás és a török idők is eléggé csökkentették az erdősültséget. A magyar Alföld átalakításában mérföldkő a folyószabályozás. Úgy tanultuk, hogy a folyószabályozás, tehát maga az ember az, amelyik a sztyeppesedést, a szikesedést a magyar Alföldön elindította. De átgondoltuk-e mindezt az elméletet, hiszen a folyószabályozást megelőzően is oly kicsik azok a mocsarak és erdők, amelyek a folyószabályozást követően sem csökkennek; vagy azok az úti levelek, amelyek költőinktől, íróinktól származnak, nem is említenek a folyószabályozás előtt nagy kiterjedésű erdőket. Körülbelül 10 évvel ezelőtt indultak el azok a kutatások, amelyek arról számolnak be, hogy a nagy tájformáló erő, a Tisza, amikor a nyírségi homokkúpot északról megkerüli, nem engedi, hogy a középhegységi folyók behúzódjanak az Alföldre, lefejezi őket, és a Tisza folyásának bal oldalán sztyeppesedés és szikesedés indul meg. Igen, a Tisza nagy tájformáló erő az Alföldön. Igen, amíg ő uralkodott több tízezer éven keresztül, majd mi a folyószabályozással szintén szerepet kapunk az Alföldön; tehát kettő a jóisten a Tisza által, illetve az erdész, illetve maga az ember egyszerre van jelen a szikesedés folyamatában. Egy kicsit lépjünk vissza a történelem kerekében! Széchenyi István Angliából úgy érkezik haza, hogy beleszerelmesedik a lokomotívba és megálmodja azt, hogy Magyarországon vasúti hálózatot kell felépíteni. Mivel találkozik? A Kárpát-medencének több mint negyede vizenyős vízjárta terület, úttalan utakkal. Az első és legfontosabb dolog ahhoz, hogy vasúti hálózatot fejleszthessünk, a folyókat szabályozni kell. Nincsen gépesítés. Az egész ország összefog, óriási erőfeszítéssel kezdődnek a munkák, majd Vásárhelyi halála után Paleocapa Péter segít ebben. Mit eredményez ez? Hajózhatókká válnak a folyóink, szilárd úthálózat alakul ki - mármint hogy állandó úthálózat alakul ki, és megindul a vasútépítés. Rövid fél évszázad alatt, amikor elérkezünk az első világháborúhoz, már az egész Kárpát-medencét átszövik a vasúti vonalak. De a természetre milyen hatással volt ez? A vizenyős területek eltűnnek, és az a nagy Kárpát-medence, amelyik 20-25 százaléka vizes volt, összesen 2 százalékra csökken az a vízjárta terület, amelyik ma már jellemző. Már a XIX. század közepén, a folyószabályozást követően ezerszámra hullik a jószág, például a cívisgazdák Debrecenben mondták azt, hogy elvittétek a vizeinket, hozzátok vissza a vizeinket, és kényszerből kutak épülnek, illetve szárnyékerdőket létesítenek. Már a XIX. század második felében rengeteg javaslat születik az Alföld átalakítására. Úgy volt, mint most: sok javaslat, kevés tett. Az első világháborút követően Magyarország területe egyharmadára csökken, jó sok homokterülettel, jó sok gyenge termőképességű földdel meghintve. Fájdalmából lassan ocsúdó ország; a tudósokat megkínálják a politikusok: mit tehetünk? Mert úgy látszik, hogy a politikai határokon nem változtathatunk, mondjátok meg, természettudósok, az Alföldnek, Magyarországnak a gazdasági potenciálját hogyan lehet növelni. Sajó Elemér miniszteri tanácsos kiválóan fogalmazta meg: nagy terjedelmű szikes területeink megjavítása és jobb használása tulajdonképpen azt jelentené, mintha csonka hazánk határait kitágítanánk. Minden benne van, ami fájdalmából fakadt ennek a jóembernek. És abban a műben már megfogalmazzák, hogy mi mindent kell tenni - a két világháború között tartunk még -: ha nagy vizenyős területeket találsz, csapold le; ha szárazakat, akkor áraszd; ha jó termőképességű gyepeket találsz, akkor törd fel; ha úgy szereztél magadnak szántót, valahogy javítsd a termőképességét, létesíts rizseseket, halastavakat, sőt erdőt. A két világháború között tartunk. Minden községhatárt négyzetméterre fölmértek, hogy hogyan és miként kell átalakítani. Mi volt az akadálya a megvalósításnak? A tulajdonviszonyok, kérem szépen! A magántulajdon szentségén nem lehetett ezt áterőszakolni, de érdekeltséget kellett teremteni. Amikor ezt mind meghallja Móricz Zsiga bátyánk, csak ennyit mond, irodalmi szinten, nagy természetvédő: "Hallottam, föl akarják szántani a Hortobágyot. Mintha szíven szúrtak volna. Ne tegyétek! Ezt a nagy kertet, ezt a csodát minden magyar embernek látni kell." Kaán Károly, aki az Alföld fásításának nagy apostola, de ezzel párhuzamosan természetvédő is, hiszen a természeti emlékekről szóló könyve ebben az időben keletkezik. Nem is véletlen, hogy 1939. október 10-én - éppen két nap múlva lesz az évfordulója - az első védetté nyilvánítás Magyarországon a debreceni Nagyerdő. A második világháborút követően nem kell foglalkozni a tulajdonviszonyokkal - itt éppen egy direktmarketing-politikát lehet látni (Derültség.) -, sok mindent segített a gépesítés is, hiszen a magyar Alföld képét jelentősen átalakította. És bizony el kell ismerni, hogy nem mindig értettük meg a föld üzenetét; van, ahol a föld üzenete nem az erdő. De párhuzamosan mellé kell tenni azt, hogy a magyar Alföldön vannak olyan földterületek - és itt nem véletlen az, hogy a szántóterületek erdősültek be -, amit erdőtől vettünk el, kérem szépen, jó minőségű erdőktől, irtásterületeket; ha ezeket erdősítjük, nem volt szerencsétlen dolog az, hogy 20 százalékra fölszaladt az erdősítés. És minden telepített erdő esetében megjelenhetnek olyan védett állatfajok, amelyek a fenntartását indokolttá teszik. Mi is történt? Annyi mindent csináltunk a magyar Alfölddel, mégis kialakultak a hullámtéri erdők, amelyek Európában páratlanok, vagy a Tiszának és a szikesedésnek, a két nagy erőnek a határvonalán még gyönyörű sziki tölgyeseket találunk, bent a puszta mélyén gyengébb vagy erősebb termőképességű gyepeket, vagy a homokközi buckában meglapulva szinte hegyi társulásokat mutató, csodálatos gyöngyszemeket. Ezeket most gyorsan átlapozom az idő rövidsége miatt. Összefoglalóan tehát azt tudom elmondani, hogy a magyar Alföldön mindenféle beavatkozás ellenére olyan természeti értékek maradtak fent, növény- és állatfajok, sőt haszonnövények, haszonállatok, amelyek megalapozták a természetvédelem megszületését. Igen, ne szégyelljünk másoktól tanulni! Külföldi kezdeményezésre 1973-ban alakul meg az első nemzeti park; és innen is köszöntjük a több mint 80 éves Rakonczay Zoltánt, aki ennek a hálózatnak a kialakításában oroszlánrészt vállalt. Most már az egész országot lefedi a nemzetipark-hálózat, és éppen azért, mert a jogszabályok segítették ezt, szinte minden hivatalossá válik. S most még egy dolgot emelek ki: a kilenc világörökségi helyszínből kettő az Alföldhöz, a pusztához köthető, még akkor is, ha ez a nyugati országrészen van. Nem véletlen az sem, hogy a Natura 2000 hálózat az uniós csatlakozást követően viszonylagosan nagy területeket foglalhatott el. Mégis ki kell emelnem dolgokat, mégpedig azt, hogy bár mi nagy állattartó kultúrával érkeztünk ide a Kárpát-medencébe, nézzék meg, hogy több mint 1 millió hektár gyepterületünkből mennyit hasznosítunk, még akkor is, ha a nemzeti parkok ebben oroszlánrészt vállalnak. Miklósra vissza kell itt utalni, hogy autópályák azért épülnek, hogy kék vajasdobozokból más nemzetek élelmiszerét fogyasszuk? (Derültség.) Alföld. Nemcsak arról szól, hogy természetvédelem, hanem Európa kiváló helyszínei, amelyek turisztikai célpontot jelentenek. Véletlen-e az, hogy Hortobágy és a Tisza-tó 2008-ban és 2010-ben ilyen kitüntetésekben részesült? Nemcsak az Alföldről kell beszélni, hanem az egész Magyarországnak, a biológiai sokféleségnek a fenntartásáról. Itt komoly szerepünk van, és ebben nem vagyunk egyedül, nemcsak erdészek vannak, hanem vizes szakemberek, vannak gazdásztársak, akik földkormányzók, persze vannak halászok, vadászok, madarászok, természetvédők - mind egy fészekaljból származunk itt a Kárpát-medencében. Ne lökjünk ki senkit a fészekből, mert az, aki kiesik, az kicsi, szomorú, és tüskés lesz. (A képen egy sündisznó látható. - Derültség.) Mindenki részese a nagy egésznek; legyen együttműködés ebben az ügyben! Néhány napja nagyon komoly magánéleti problémákban volt részem - illetve még mindig részesülök -; köszönöm szépen, hogy nem szólítottatok le emiatt a pulpitusról. Nagyon jól éreztem itt magam köztetek. Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó, nagy taps.) ELNÖK: Megköszönöm Gencsi Zoltán előadását. Azt gondolom, a tapsból érzékelni lehetett, hogy mennyire volt színes, érdekfeszítő és igaz. Hölgyeim és Uraim! Most a szakmai érdekképviseletek következnek. Elsőként kérem Zambó Péter urat, az Országos Erdészeti Egyesület elnökét előadásának megtartására. Előadásának címe: "Az Országos Erdészeti Egyesület szerepe a Kárpát-medencében". Gondolom, most már a ma délelőtti kiegészítéssel együtt kell meghatározni ezt a szerepet. Öné a szó, elnök úr. ZAMBÓ PÉTER, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Elnök Urak! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm önöket a parlament erdészeti nyílt napján, a XIV. Erdők Hete rendezvénysorozat megnyitóján. A magyar erdészek legnagyobb, 4 ezres taglétszámú, másfél évszázados szervezete, az Országos Erdészeti Egyesület nevében köszönöm az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának, kiemelten az albizottság elnökének, Jakab István parlamenti alelnök úrnak a rendezvény nagyszerű lehetőségét. Köszönöm, hogy e jeles alkalommal szólhatok önökhöz. Felemelő érzés az ország legpatinásabb üléstermében önök előtt állva érzékelni ezt a várakozásunkat felülmúló érdeklődést, látni, hogy a termet zsúfolásig megtöltik azok a szakemberek és polgárok, erdészek, természetvédők, kollégáink, szimpatizánsaink és támogatóink, akik elkötelezettek az erdő ügyének szolgálata, az erdő érdekében való együttműködés iránt. Sok éve nem volt ilyen alkalom. Megtisztelő, egyben reményt keltő számunkra az, hogy az ország és az agrárium legmagasabb rangú vezetői elfogadták a meghívást. Eljöttek közénk, kezet nyújtottak, együttműködésükről, támogatásukról biztosítottak bennünket. Megfogalmazták, mit vár tőlünk a kormányzat és a társadalom. Köszönjük, hogy bizalmat szavaztak nekünk. Köszönjük az itt megjelent társadalmi szervezeteknek, hogy mellettünk állnak, és erőnket megsokszorozva segítik közös céljaink elérését, segítenek bennünket két évszázados múltra visszatekintő szolgálatunkban. Az összefogás, az egység megteremtésének történelmi pillanatait éljük most. Megszólalásommal csupán ízelítőt adhatok az egyesület szerepéből a Kárpát-medencében. Felidézem a múltat, ám elsősorban a jövőre gondolok. Leginkább arra szeretnék rámutatni, hogy az egyesület története mennyire elválaszthatatlan a korszerű nemzettudat, a gazdaság és a nyelvi kultúránk fejlődésétől. Köztudott, hogy szakmánk és egyesületünk közös történelmének gyökerei a Selmeci Akadémiáig a Monarchia korába nyúlnak vissza. Felsőoktatásunk Wilckens professzor nevéhez fűződő 200 éves megindításának ünnepségsorozata a közelmúltban ért véget. Ez a kezdet alapozta és határozta meg az erdészképzést, az erdőhöz kapcsolódó valamennyi tudomány, köztük a természetvédelem és az ökológia későbbi művelését a Kárpátok térségében és egész Közép-Európában. A magyar érzelmű selmeci diákság bátran, hazafiként harcolt a szabadságharc zászlaja alatt, méltóan az aradi vértanúk szellemiségéhez. Erejük forrása, szaktudásukon kívül, a mások által irigyelt hagyományokon alapuló azonosságtudatuk és függetlenségük volt. Elődeink 1851-ben alapították az Ungarische Forstvereint, mely 1866-ban alakult Országos Erdészeti Egyesületté. Így a jövő évi 142. Vándorgyűlésünkön Zalában tulajdonképpen már az egyesület létrejöttének 160. évfordulóját ünnepelhetjük. Megszületésénél a máig legnagyobb hatású erdész személyiségek bábáskodtak; mások mellett: Divald Adolf, Kálnoki Bedő Albert és Wagner Károly. Wagner, akinek emlékévét 2010-ben hirdettük meg, a magyar erdész szaknyelv és műszótár megteremtője, a második legrégebben kiadott magyar folyóirat, a másfél évszázados erdészeti lapok alapító atyja és első korszerű erdőtörvényünk megalkotója. Az 1879. évi erdőtörvény megvetette az államilag ellenőrzött üzemterv szerinti erdőgazdálkodás alapjait. E törvény már a valódi gazdaszemlélet, a közvagyont óvó, gyarapító, annak jövedelmét felelősséggel beosztó hazafiak szellemisége hatotta át. Ebben a közegben - a dualizmus korában - vált először egyértelművé, hogy az erdészek az erdők ügyének letéteményesei és az erdőgazdálkodás maga a vidékfejlesztés. Az erdészek teremtették meg az erdőben a gazdasági és a közérdek egészséges egyensúlyát. Az egyesület súlyának, vagyonának akkori gyarapodását példázza az 1886-ban: tagjaink és támogatóink forrásaiból felépült Alkotmány utcai székházunk. Ez a székház a maga idejében a Kárpát-medence erdész világának fontos központjává vált. Az egyesület a századforduló utáni időszakban sem szűkölködött nemzetközileg jegyzett erdész egyéniségekben. Közéjük tartozott a hazai természetvédelem megteremtője, Kaán Károly. Trianon az erdészetben is tragikus veszteségeket okozott, erdeink 84 százalékát veszítettük el. Az egyesület segítette az akadémiát az új hazájába: Sopronba való letelepedésében. Egyesületünk meghatározó szerepet játszott a maradék erdőterület elmúlt 90 évben történő megduplázásának szakmai eredményeiben. Nagyjaink akkor is, közöttük az erdők védelmi és közcélú funkcióit a nemzetközi tudatba emelő Madas András, beírták magukat a szakma arany könyvébe. A rendszerváltás után, a magánerdő-tulajdon ismételt megjelenésével, a demokrácia létrejöttével, az erdővel kapcsolatban új társadalmi és piaci igények fogalmazódtak meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, az erdőgazdálkodás költségvetési kapcsolatainak és irányítási szerkezetének átalakulása, az egyéb társadalmi szervezetek aktivitása nagy kihívások elé állították egyesületünket. A legújabb erdőtörvény paradigmaváltást hozott, mellyel a hagyományos gazdálkodáson túl az erdészet természetkezelési szerepe erősödött meg. Ma egyesületünk kiemelten közhasznú egyesületként működik. A határokon is túlnyúlva, 36 helyi csoportunk és 23 szakosztályunk 4200 egyesületi tag tevékenységét szervezi. Wagner Károly szakkönyvtárunk mindenki előtt nyitva áll, folyóiratunk: az Erdészeti Lapok másfél évszázadnyi tartalma ma már az interneten is olvasható. Számunkra a legfontosabb, hogy hatékonyan képviseljük az erdészek és a modern társadalom igényeit kielégítő, fenntartható többcélú erdőgazdálkodás, benne az ökológiai alapú természet kezelés érdekeit. Az egyesületet alkotó szakmai közösség az ország területének egyötödét kitevő területen a természet és az erdőkezelés letéteményese. Feladatunknak tartjuk, hogy elősegítsük az erdész munkahelyek megőrzését, az erdészek megbecsülésének növelését, a legalacsonyabb jövedelmi kategóriák közé sorolt szakma fejlődési lehetőségeinek bővítését. Elkötelezettek vagyunk az állami és a magánerdő-ügyének arányos képviselete, az állami erdőterület jelenlegi volumenének megtartása mellett. Partnereink irányában tisztes magatartást tanúsítunk, és tiszteletben tartjuk az érdekeik képviseletéhez való jogukat. Felelősséggel tartozunk utódainknak, akikre vonatkozó egyesületet és olyan természeti környezetet kell örökül hagynunk, hogy méltányolható szükségleteiket kielégíthessék. Támogatjuk a fiatalok fejlődését, képzését, hogy ugyanolyan tisztelettel és érdeklődéssel forduljanak a természet, az erdő és az erdészek irányába, amint azt mi magunk is tesszük. Tenni kívánunk szakmánk rangjának, befolyásának, nemzetközi kapcsolatainak, az erdészek elismertségének, az egyesület tagság presztízsének megerősítéséért. Közös célunk egy egységes és erős egyesület megteremtése, mely történelmi alapokon, selmeci szellemben, korszerű szakmai háttérrel szolgálja az erdő érdekeit. Természetesen célunk az egyesület vonzerejének növelése. Legyen jó dolog az egyesület tagjának lenni. Hogyan képzeljük el egyesületben a szakmánk jövőjét? Meggyőződésem, hogy elkötelezett erdészek nélkül nem képzelhető el fenntartható gazdálkodás, fejlődés a Kárpát-medence természeti viszonyai között. A társadalom egészséges életéhez nélkülözhetetlenek az erdők közcélú szolgáltatásai. Ezek hatékonyabb felkarolása, a közcélú működés értékén való elismertetése, a pályázati források hozzáférésének megkönnyítése a nemzeti fejlesztés fontos célterülete lehetne. Az erdőgazdálkodás, benne az erdőtelepítés a vidékfejlesztés egyik alappillére, elsősorban a vidéki Magyarország jólétét, ám az egész nemzet vagyonának gyarapítását szolgálja. Gazdasági szerepének bagatellizálása, racionális szemléletének megkérdőjelezése súlyos következményekkel járhat, jelen helyzetünkben megengedhetetlen. Megerősítése munkahelyeket teremt, ott fokozza a vidék népességmegtartó erejét, ahol arra a legnagyobb szükség van. Környezetkímélő módon segíti a családok helyben való megélhetését, tehermentesíti a költségvetést. Nem csak a félmillió erdőtulajdonosnak fontos tehát az erdő mint természeti erőforrás, jövedelemtermelő képességének fokozása. Legyen együttműködés a faalapú iparágak, köztük a megújuló energiatermelés, valamint a családi és intézményi fahasznosítás fejlesztésében. Mindez segíthet abban, hogy hazánk ne nyersanyag exportőr gyarmat legyen, aki a készterméket és az energiát, sőt a beszerzéshez szükséges hitelt is külföldön vásárolja meg. A klímaváltozás hatásait nem lehet mérsékelni az erdők szénmegkötő kapacitásának növelése nélkül. Ehhez teret ad a természet közeli erdőgazdálkodás, emellett újabb erdőtelepítésekre, a fatermékek reneszánszára volna szükség. A szükséges forrásokat a szén-dioxid-kvóták bevételéből javasoljuk kiegészíteni. Célunk: a társadalom, az erdő és az erdészek kapcsolatának szoros megteremtése. Eszközünk: a színvonalas környezeti nevelés, az érdemi együttműködés az állami, a magánerdészeti, a kormányzati és hatósági szervekkel, civil szervezetekkel. Mi, erdészek, az erdei életközösség egészében gondolkodunk, alkalmazva a természet közeli gazdálkodás legkorszerűbb módszereit. Példát mutatunk a szélsőséges nézetek terjesztőinek, olyanoknak is, akik sokszor a legnagyobb környezetterhelő érdekcsoportok lelkiismereti szelepeként, természetvédőnek öltözött szócsöveként kampányolva igyekeznek megnehezíteni feladatainkat. Ehhez ebben valódi kihívás és lehetőség számunkra a kormányzat megtisztelő felkérése, hogy a nemzeti konzultáció keretében javaslatokat tehetünk az erdővel kapcsolatban. Köszönjük, hogy ezt a bizalmat megszavazták nekünk. Mi, erdészek kétszáz esztendő tapasztalatával tesszük a dolgunkat, összetartással, szilárd elvekkel és megfelelő szakmai alázattal. Meggyőződésünk, ha az erdőhöz kapcsolódó szakterületeken is sikerül megteremteni a nemzeti egyetértést, az erdőt mint természeti erőforrást a mainál színvonalasabban hasznosíthatjuk majd, a többség valódi megelégedésére. Az Erdők Hete jegyében gyűltünk most egybe. A rendezvénysorozat gondolata a kommunikáció javítása érdekében az egyesületben született meg. Mi indítottuk útjára 1997-ben, az állami erdőgazdaságok, majd a magánerdő-gazdálkodók szervezeteinek bevonásával. Az Erdők Hete országos sikerét a kormányzat is elismerte. 2008-ban nemzetközi szintű programsorozat valósult meg, majd a parlament a 2009. évi erdőtörvényben szabályozta az Erdők Hete miniszteri felügyeletét. Szeretettel várjuk minden kedves vendégünket az Erdők Hete rendezvényeire, a minden korosztálynak tartalmas elfoglaltságot kínáló programokra. Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Az Erdők Hete ünnep. A hétköznapi erdészkedés, a természet gondozása hivatás és életforma. Ezen a héten bemutatni, a hétköznapi napokon bizonyítani kívánjuk, hogy a legjobb gazdái vagyunk a ránk bízott erdővagyonnak, képesek vagyunk részt vállalni Magyarország talpra állításában. Napjaink kihívásának elődeinkhez méltóan megfelelni embert próbáló feladat lesz. De hozzájuk méltó összefogással sikerülni fog. Az Országos Erdészeti Egyesület nevében mindannyiuknak eredményes munkát, jó egészséget kívánok. Jó szerencsét, üdv az erdésznek! (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Barátaim! Most következik Horváth Ferenc úr, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnöke: "Küzdj a klímaváltozás ellen: használj fát!" címmel tartja meg előadását. HORVÁTH FERENC, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség elnöke: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kollégák! Rövid előadásom címének egy jelmondatot választottam, amit a CEI-Bois, az Európai Faipari Szövetség, melynek a FAGOSZ közel húsz éve tagja, fogalmazott meg: küzd a klímaváltozás ellen, használj fát! A meghirdetett program lényege, hogy a fa és a fatermékek növekvő mértékű felhasználása kedvező hatású a klímaváltozás elleni küzdelemben. A klímaváltozás a ma embere előtt álló egyik legnagyobb kihívás, okáról szerteágazó, tudományos megalapozottságú és nem bizonyított feltételezéseken alapuló elméletek születtek, de kétségtelen tény a klímaváltozás bekövetkezése, amit legvalószínűbb, hogy az emberi tevékenység hatásai okoztak. A klímaváltozás változás ellen javasolt teendők elsődlegesen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkoznak. A fa és fatermékek használata nemcsak csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, de azok az egész életciklusuk alatt szenet tárolnak, életciklusuk végén pedig fosszilis energiahordozók helyett hő- és energiatermelésre használhatók fel. Nincs más közhasználatú anyag, melynek előállítása ilyen kevés energiát igényelne. Az élő fák a levegő szén-dioxid-tartalmát és a talajból származó vizet egyesítve hozzák létre a szerves anyagot, a fát. Minden köbméter fa mintegy 0,9 tonna szén-dioxidot tárol. Az erdők, melyekben gazdálkodnak, hatékonyabb szénelnyelők, mint a természet szerint növekedni hagyott erdők. Az erőteljesen növekvő, fiatal fák több szén-dioxidot kötnek le, mint az idősebb fák. A nem kezelt erdők fái végül elpusztulnak, elkorhadnak, így a bennük tárolt szén-dioxid visszajut a légkörbe. A gazdasági erdőkből kitermelt fákban lekötött szén-dioxid továbbra is tároltan marad a belőlük készített fatermékekben. A fa szénsemleges fűtőanyag, amely fosszilis fűtőanyagok helyettesítésére használható, így tehát fontos és folyamatosan bővülő alapanyagforrás. Több fa használata nyilvánvaló megoldás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Tisztelt Kollégák! Ennyit kívántam elmondani az Európai Faipari Szövetség megállapításaiból. Joggal merülhet föl önökben az a kérdés, mi szükség van egy ilyen fórumon ezeknek a gondolatoknak, adatoknak a felsorolására. Hiszen itt jobbára erdész szakemberek ülnek, akik tisztában vannak az erdőgazdálkodás és a fafelhasználás jótékony hatásaival. Ez így van. De elegendő-e, ha az erdészek meg vannak győződve munkájuk hasznáról? Természetesen nem. Sajnos az elmúlt évtizedekben nem fordítottunk elég energiát arra, hogy a közvélemény, a társadalom is megismerhesse az erdészek valós tevékenységét, az erdőgazdálkodás fontosságát, az erdőgazdálkodásból származó fatermékek felhasználásának hasznosságát. Ma az emberek nagy része az erdészt valamiféle erdőpusztítónak, favágónak, horribile dictu, természetrongálónak tartja, akitől félteni, védeni kell az erdőt. Mindez elsősorban az erőteljes, néha szélsőségesen erdőgazdálkodás-ellenes természetvédelmi propaganda eredménye. A szinte kizárólag költségvetési forrásból finanszírozott természetvédő mozgalmak, civil szervezetek, nemegyszer a hivatalos természetvédelem támogatásával, minden alkalmat kihasználnak, hogy a közvéleményt a munkájukat a szakmai és törvényi keretek között becsülettel végző erdészek ellen hangolják. Gondoljunk a fa erőművi felhasználása vagy akár a tarvágások elleni kampányokra! Mi pedig mindeddig nem találtuk meg saját hangunkat. Nem tudjuk hatékony eszközökkel javítani szakmánk társadalmi megítélését. Nem állítom, hogy semmit nem tettünk. Voltak és vannak helyi programok, a maga területén szinte mindenki erőfeszítéseket tesz a helyzet javítására - sajnos nem igazán átütő sikerrel. Az állami tulajdonú erdészeti részvénytársaságok mellett a jelentősebb magán-erdőgazdálkodók is gondot fordítottak a lakosság folyamatos tájékoztatására. Néhány éve az ÁPV Zrt. is indított egy tájékoztató projektet, ezek hatása azonban csak szűk körben volt érzékelhető. Igazat kell adnunk annak a sztereotip megállapításnak, hogy az utolsó, országosan is ismertté vált pozitív erdész személyiség a Szomszédok című televíziós sorozatban szerepelt. (Derültség.) De ennek már több mint húsz éve. Meg kell tehát teremtenünk az összefogott, hatékony erdészeti kommunikáció feltételeit, hogy az erdész munkájáról kialakult hamis képet megváltoztassuk. Hatásos ágazati kommunikációt azonban csak profi PR-műhelyek, költséges kommunikációs csatornák igénybevételével lehet megvalósítani. Az ország költségvetésének helyzetét ismerve nem várhatjuk, hogy valamiféle központi forrásból finanszírozhatjuk programunkat. Az erdészszakmának kell megteremtenie a forrásokat. Úgy gondolom, szükség van az erdészeti ágazati kommunikációs alap létrehozására. Magyarországon évente mintegy 6 millió köbméter fa kitermelését engedélyezi az erdészeti hatóság. Ha a nemes cél érdekében minden köbméter kitermelt fa után 50-100 forintot fizetne be ebbe az alapba az erdőgazdálkodó, ez megfelelő anyagi hátteret jelentene az erdőket, az erdőgazdálkodást bemutató közönségkapcsolati munkához. Külföldi példák alapján a fakitermelés mellett lehetőséget kell teremteni az importra előírt befizetési kötelezettségre is. Az importfa vételárának mintegy 3-5 ezreléke lehetne ez a befizetési kötelezettség, melyből a faanyag-felhasználás előnyeit népszerűsítő marketingakciókat lehetne finanszírozni. A befolyó összegek hatékony felhasználásáról átlátható módon az ágazati szakmai szervezetek által delegált kuratórium dönthetne. Tisztelt Kollégák! Jelenleg folyik az erdőtörvény módosításának előkészítése. Amennyiben közös egyetértéssel megteremtjük az alap finanszírozásának törvényi hátterét, egy stabil, folyamatosan feltöltődő forrás állhat rendelkezésünkre az ágazat szakmai propaganda feladatainak megoldásához. Kérek mindenkit, javaslatomat ne egy újabb sarcként értékelje, hanem az erdésztársadalomról kialakítandó pozitív imázs egyik elengedhetetlen feltételének. Ha létrejön, és jól működik az ágazati kommunikációs alap, az emberek valós képet kaphatnak mindennapi munkánk eredményeiről. Segítségével elérhetjük, hogy az erdőgazdálkodás és a fafelhasználás a közvélemény széles körű támogatását élvezze hazánkban. A hatékonyan működő ágazati kommunikáció hatására a nagy többség számára pozitív üzenetet hordoz majd a kibővített jelmondat: küzdj a klímaváltozás ellen, ültess erdőt, használj fát! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Most következik Luzsi József elnök úr, a Magán Gazdálkodók Országos Szövetségének elnöke. Előadásának címe: A magánerdő, mind a vidékfejlesztés kiemelt területe. Öné a szó, elnök úr. LUZSI JÓZSEF, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége elnöke: Erdész Hölgyek, Urak! Hölgyeim és Uraim! Attól féltem, hogy ha később kerülök sorra, semmi aktualitása nem lesz annak, amit mondani fogok, de a legjobban annak örültem, hogy az aktualitását az se zavarja, hogy a Bognár úr, a Jakab úr, a Semjén úr olyan ígéreteket tett, amit remélem, hogy a gyorsíró hölgyek mind leírtak és nyomtatásban is meg fog jelenni, mert azt hiszem, hogy az erdőgazdálkodás problémája kezd megoldódni. A hozzászólásomnak a témája az, hogy a magánerdő a vidékfejlesztés kiemelt területe. Ha ez a mondat már igaz, akkor megint nagyon jó helyen vagyunk, mert a magánerdő, ha kiemelt területe lesz a vidékfejlesztésnek, akkor mi ígérjük, hogy ezeket a kiemelt területeket megillető támogatásokat hasznosan fogjuk elkölteni. Az erdő léte mindenki számára természetes és az is természetes, hogy fából van a ceruza, a tetőgerenda, a vitorlaárboc, mint ahogy az itteni széksorok is. Szinte alanyi jogon jár az árny a nyáron, télen, ha úgy adódik, a fája, na meg a termése és az erdő által megtermelt friss levegő is. Zeneszerzők dalba öntik, festők vászonra viszik, költők rímbe öltik évezredek óta. Csak épp azt a kellő arányos támogatást nem kapta meg eddig az erdő, amire most ígéretet kaptunk. Talán azért lett volna szerencsés, hogy az egyébként itt ülő képviselők hallanák azt, amit mi beszéltünk, mert amikor az erdőről, az erdő költségvetéséről döntenek, akkor ezekkel nagyon jó lenne, ha tisztába lennének. Mellettem a nemzeti lobogó, melyen a piros szín a harcos múltat, a fehér a tisztaságot, a zöld pedig a reményt jelképezi. Nos, az erdészeknek ez a zöld szín talán soha nem jelentette annyira a reményt, mint most. A rendszerváltás után, de az uniós csatlakozásunkkal főleg azt hittük, az egyetlen kitörési pontja az erdőgazdálkodásnak, a magán-erdőgazdálkodásnak a vidékfejlesztésben van. Azé a magánerdő-gazdálkodásé, amely a fiatal és átlag alatti erdőket kezeli, és amit hangsúlyozok, soha nem tőkésítettek fel. Az erdő nemzeti támogatásának nagy részét az uniós előírásoknak megfelelően a versenysemlegesség biztosítása miatt megszüntették, az EU-s támogatásokat viszont nem indították el vagy csak részlegesen. Szinte valamennyi jogcím igénybevétele körülményes, bonyolult, túladminisztrált. A forráshoz jutás időpontja hektikus, bizonytalan. Az eddig kiírt pályázatokat le kell egyszerűsíteni, azok igénybevehetőségét szélesebb kör számára kell megnyitni, hogy végre a vidékre is források jussanak a magánerdőkbe, és új munkahelyek teremtődjenek. A 2007-es EU-s költségvetés indítása óta ki nem írt erdészeti vidékfejlesztési jogcímeket el kell haladéktalanul indítani. Ilyen például az erdő gazdasági értékének növelése, mely segítségével az uniós forrásokkal tehetnénk rendbe a magánerdőket, ezáltal értékesebbek, rendezettebbek, tisztábbak lennének - a rendezett környezet pedig rendezett embert szül. Nem beszélve arról a gazdasági előnyről, hogy a kezelt erdők, évek múlva tulajdonosaiknak többlet árbevételt eredményeznének. Mint hallottuk, a minisztériumnak van szándéka rövidesen megnézni ezt a jogcímet. Egy másik jogcímmel, az erdőtelepítéssel, épp az ellenkezője történt, mert beszéljünk erről is. A kezdetektől működött és remekül működött. A rendeletek, folyamatok módosításával, szigorításával, bonyolításával, az egységárak csökkentésével sikerült a negyedére apasztani. Az idén már a magánerdő-gazdálkodást működtető, vidékfejlesztési támogatást indukáló, lebonyolító szakembergárda támogatása, forrása is veszélybe került. Hozzáértő szakemberek nélkül pedig hiába lesz jogcím, nem lehet azt gyorsan, hatékonyan kihasználni. Úgy tudjuk, a tárca erre is talált forrást, bár még nem eleget, és keresi a lehetőségét, hogy ezt a pénzt hamarosan meg is kaphassuk. A Natura 2000 el nem indított jogcímre négy éve lehetne területalapon támogatást fizetni az érintett több mint 200 ezer hektár magánerdőre. Mivel ez sem történt meg, milliárdoktól estek el a tulajdonosok és gazdálkodók, akik területeit alkotmányellenesen, önkényesen jelölték ki erre a célra. Csupán korlátozások vannak egyre nagyobb számban, jelentős forráselvonással. Azt reméljük, az új szerkezetű minisztériumban már nem lesz egymásra mutogatás és valóban a vidékfejlesztés kap kiemelt hangsúlyt, így ez a kérdés is megoldódik. Az el nem indított jogcím, a csökkentett visszatartott támogatás mind-mind elvonást jelent. Mint említettem, az erdőtelepítés a negyedére csökkent, melyet újra fel kell futassunk 10-15 ezer hektárra. A MEGOSZ a szükséges lépéseket már évekkel ezelőtt megtette. Sikerült elérnünk, hogy az egységárak visszaállítására tett javaslatunkat Brüsszelből is támogatták és a vidékfejlesztési miniszter első rendeleteinek egyikében már meg is jelentette azokat. Közmunkával rendbe kell tenni a magánerdőket, hogy a Kárpát-medencét leginkább érintő szélsőséges időjárási viszonyok között a klímaváltozást ellensúlyozzuk, az ország szén-dioxid kvótáját növeljük. Akkor most ismétlem, nyomatékkal és többedjére elmondom, valamennyi vidékfejlesztési jogcímet haladéktalanul el kell indítani. Egyszerű, kiszámítható, bürokráciamentes, a hatóság számára is pontos határidőt előíró gazdálkodóbarát rendeletekre van szükség. Forrásokat kell biztosítani valamennyi jogcímhez a 2013-ig hátralévő időszakra, természetesen a következő uniós költségvetésben is az erdő számára mindenütt. Soros elnökségünk ideje alatt indítványokat tehetünk az uniós erdészeti költségvetés prioritásaira is. A vidékfejlesztést segítené elő - és ma már többször elhangzott -, ha az ország szabad szén-dioxid-kvótájáért kapott pénznek egy részét az erdőtörvényünknek megfelelően az erdőkre, a magánerdőkre fordítanák, hogy a fával mint belátható időn belül megtérülő energiaforrással és nyersanyaggal, a természeti értékek kompenzált megőrzése mellett, az erdőből élők boldogulását biztosítva gazdálkodhassunk. Szükség van az Európában is egyedülálló módon egyedülállóan szigorú erdőtörvény oly fokú leegyszerűsítésére, oldására, hogy az ne gúzsba kösse a dolgozni vágyó kezet, hanem segítse annak munkáját. Ha mindezeket megtesszük, a magyar erdők nemcsak az ország faanyagszükségletét biztosítják, illetve közcélú és védelmi feladatait látják el, hanem végre hozzájárulnak a vidék felemeléséhez, a munkahelyteremtéshez és ahhoz, hogy mindannyian egészségesebben élhessünk. A magán-erdőgazdálkodók és -tulajdonosok nevében a kormányprogrammal harmonizálva több mint tízezer fő vidéki szakképzetlen munkaerő foglalkoztatását vállaljuk, ha az erdészeti jogcímek megnyílnak, leegyszerűsödnek, és útjára indul a közmunkaprogram is a magánerdőben. Higgyék el, az erdőgazdálkodók minden olyan vidékfejlesztési lehetőséget kihasználnak, amire nem fizetnek rá! A képlet logikus és egyszerű: értékarányos munkáért értékarányos támogatást várunk el. A politika, a minisztérium felelőssége, hogy munkánkat ne csak kontrollálja, hanem segítse is. Összegezve: miénk a végrehajtás felelőssége, az önöké viszont az optimális feltételek biztosítása. Most azzal kellene befejeznem, hogy kérem a kormány és a Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a hatóságok együttműködő támogatását. Ehelyett azt mondom: az erdővel nem lehet játszadozni. A fa nem egynyári növény, emberöltő alatt termelődik meg, épp ezért nagyon körültekintő, felelősségteljes döntéseket igényel, hozzáértő szakemberek döntését. Máskülönben egykettőre nem lesz tetőgerenda, gyufa, vitorlaárboc, bölcső és koporsó. Most kell jól dönteni, nem késve kapkodni fűhöz, a fát nem is mondom, mert hiszem és tapasztalom, hogy a kormányzat eltökélt a vidék felemelésében, és nekünk, erdőtulajdonosoknak, -gazdálkodóknak adott lesz a lehetőség, hogy végre boldogulhassunk úgy, hogy a közjót is szolgáljuk. Jó szerencsét, üdv az erdésznek! (Taps.) ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Kedves Barátaim! Most következik Telegdy Pál úr, a Magyar Erdőgazda Szövetség elnöke. Előadásának címe: Az erdőgazdálkodás mint érdek-képviseleti terület. Szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy a mai ülésünkről természetesen szó szerinti jegyzőkönyv készül. Természetesen ez a jegyzőkönyv kiadvány formájában megjelenik, ezenkívül természetesen az interneten is olvasható lesz. Tehát az a célunk, hogy ami itt elhangzott, az minden magyar polgárhoz eljusson. Telegdy Pál elnök urat kérem szépen a mikrofonhoz. Elnök úr, öné a szó. Telegdy Pál, a Magyar Erdőgazda Szövetség elnöke: Az erdőgazdálkodás mint érdek-képviseleti terület TELEGDY PÁL, a Magyar Erdőgazda Szövetség elnöke: Köszönöm, elnök úr. Alelnök Urak! Tisztelt Résztvevők! Kollégák, Barátaim! Az előadásom címét Jakab úr már elmondta; most megpróbálom lerövidítve elmondani az ezzel kapcsolatos gondolataimat. A rendszerváltás hajnalán egy neves tévériporter föltette nekem azt a kérdést, hogy mi szükség van az erdőkben érdekképviseletre. Szerencsére riportertársaihoz hasonlóan nem volt kíváncsi a válaszra (Derültség.), hanem tovább beszélt, így azóta is volt időm gondolkodni rajta. (Derültség.) Most éppen ez a gondom, hogy hogyan tudom ezt a sok gondolatomat öt perc alatt elmondani, hiszen rövidíteni kell egy keveset. Szerencsére ehhez segítséget nyújtottak az előttem szólók, akiknek mindegyike valamit erről elmondott, a saját szövetségét próbálta bemutatni, és a gondokat is fölvázolta. Én egy rövid történeti áttekintéssel kezdeném. A boldog békeidőkben, Trianon előtt Magyarországnak több mint 7 millió hektár erdeje volt, rendkívül változatos tulajdonviszonyok között, a kicsi magántulajdontól a nagybirtokig ebben minden fellelhető volt. Ezek a hatalmas területen, hatalmas vagyonban, többféle csoportban és helyen működő erdészek és erdőtulajdonosok ismerték fel az összetartás jelentőségét, és megalakították az Országos Erdészeti Egyesületet. A fő feladat az volt, hogy az erdészek és a tulajdonosok találkozzanak egymással minél többször, ismereteiket ki tudják cserélni, ápolják az erdészeti hagyományokat, az erdészeti kultúrát, és fejlesszék az erdészeti tudományokat is. Aztán jött a trianoni diktátum, és a 7 millió hektár erdő 1 millió alá csökkent. Az akkori érdekképviseletnek, tehát az Országos Erdészeti Egyesületnek óriási jelentősége volt abban, hogy sikerült az erdésztársadalmat, amelynek jó része földönfutóvá vált, összehozni, és sikerült átvinni ezeken az időszakokon, s az élére tudott állni az ínséges időkben a nagy erdőtelepítési programoknak, aminek a szükségességéről az előttem szólók már tettek említést. Válságos időkben igenis az egyik menekülési útvonal az erdőtelepítés, és ezt ajánlom mindenkinek a szíves figyelmébe. Ezt követően jött a második világháború, és minden erdő állami erdő lett, 0,3 ezrelék kivételével. A két világháború között összesen volt 120 ezer hektár állami erdő, az államosítással minden erdő gyakorlatilag állami tulajdonba került. Az Országos Erdészeti Egyesület működött; igazán érdekképviseletet nem tudott gyakorolni a kialakult viszonyok között, de az erdészhagyományokat ápolta, az erdésztársadalmat együtt tudta tartani - és így érkeztünk el a privatizációhoz. A privatizációnál mi történt? Alapvetően az, hogy körülbelül majdnem 750 ezer hektár került magántulajdonba, ebből 530 ezer hektár szövetkezeti, a többi állami erdőgazdasági és állami gazdasági erdőkből került magántulajdonba, és lett 400 ezer olyan erdőtulajdonosunk, akinek a döntő többsége ugyan az ősein keresztül kötődött az erdőhöz, de erdőgazdálkodási ismeretekkel nem rendelkezett, gyakorlatilag ehhez a jelentős erdőmennyiséghez infrastruktúrát nem kapott, ismeretei sem igen voltak, és túl sok segítséget sem kapott az első időkben. Emellett a szövetkezeti szektorban dolgozó több ezer erdész, erdőmérnök és erdei munkás földönfutóvá vált, illetve állását elvesztette, jelentős részük véglegesen. Csak érdekességképp megemlítem, hogy a biztosítótársaságokhoz rengeteg erdész és erdőmérnök került át, és azt mondták, hogy a legjobb szakemberek voltak ezen a területen is. Itt látszik, mekkora szükség lett volna az igazi, valóságos érdekképviseletre, és ezt föl is ismerték az új körülmények között, elsősorban az erdőtulajdonosok. Egészen az elején Kecskeméten meg is alakult egy Szalóki nevezetű erdőtulajdonos család, apa és fia, Tibor által a Magánerdő Tulajdonosok Országos Egyesülete. Ez sajnos megfelelő szakmai, és hozzáteszem, állami támogatás hiányában rövid időn belül megszűnt. Nem sokkal ez előtt vagy talán ezzel egy időben megalakult a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség - Horváth Ferenc úr tartott róla az imént rövid ismertetést -; és megalakult a Társas Erdőgazdálkodók Országos Szövetsége is, összesen 29, zömében volt szövetkezeti erdésznek a vezetésével. Ők rövidesen rájöttek, hogy az adott történelmi időszakban ez a társas erdőgazdálkodás nem túl vonzó. Két évig működtek ezen a néven, nem nagyon szaporodtak, sőt két-három fővel csökkent is a tagság. Átnevezték magukat Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségére; képviselői itt voltak, magam is az alapító tagok között vagyok. Hogy ez mennyire jó döntés volt, mutatja az, hogy az a 29 alapító tag, akikből már azóta sajnos meg is haltak, itt említsem meg Csötönyi József barátunkat, aki a mozgatórugója volt ennek a szövetségnek, és méltán meg kell róla emlékezzünk, ez ma már egy többezres szövetség lett. De időközben minden szövetségnek kialakult valamilyen speciális dolga, a szakma területén együttműködtünk. Az Országos Erdészeti Egyesület elmondta a fő munkáját, a fő profilja - mivel a kenyéradó gazdája az állami erdőgazdálkodók közül került ki az elmúlt jó pár évtizedben - az általános erdészeti érdekek és a közös érdekek mellett az állami érdekeket próbálja képviselni. A Fagazdasági Országos Szövetség az egész vertikumot átölelő szervezet, ami egyre azért bővül és megpróbálja összefogni nemcsak az egész társadalmat, hanem a faipart, a fafeldolgozást, az ablakgyártókat, a parki bútorszövetségeket, stb. És megalakult 2004-ben a Magyar Erdőgazda Szövetség, amely azokból a kis tulajdonosokból alakult ki, akik még nem találták meg az utat a nagy szövetségekhez. Tehát most pillanatnyilag négy szövetség működik országos hatáskörrel és vannak azért kisebbek, például a Hajdu-Bihar megyei Erdőtulajdonosok Szövetsége, tehát vannak azért kisebbek és még egy-két vidéki lent Baranyában és talán Zalában is most szerveződnek. A specialitások mellett nyilvánvalóan azért közös érdekeink is vannak. Mik ezek a közös érdekek? Ez a közös érdek elsősorban, és meg kell mondanom, hogy a specialitások mellett mindegyik szövetség azért jó barátságban és szorosan együttműködik a közös célok megvalósítása érdekében. A közös célunk, talán ezt én fogalmaznám meg, hogy mi a legfontosabb: a legfontosabbnak azt tartom - elsősorban a mi kicsi szövetségünknél -, hogy az erdőtulajdonos az első lépéseket meg tudja tenni az erdőgazdálkodásban, tehát megfelelő, nem középfokú, hanem egészen alapfokú ismereteket szerezzen és bevezetődjön abba a közös erdész és erdőtulajdonos társadalomba, akire nagy szükség van. A másik közös célunk az, hogy elhitessük az erdőtulajdonosokkal és az erdőben dolgozó szakemberekkel, azok tudják, hanem az egész társadalommal, de az erdőtulajdonosokkal mindenképpen, hogy ők a természet egy darabkájának a fenntartói és erre ők legyenek büszkék, és a tulajdonukba és a munkájukba örömet találva működjenek a közös cél érdekében. Itt szó volt arról is, hogy az erdő nemzeti kincs, tehát azt is mondhatnám, hogy majdnem közkincs, ami nem igaz, de nem közpréda, és ha már a köztársasági elnök úr említette, ha már az erdő a nemzeti kincsnek egy része, akkor az erdő védelme, fenntartása és gyarapítása a tulajdonosokkal és a szakemberekkel együtt nemzeti cél kell legyen, tehát össze kell fognunk a magyar erdők fejlesztése érdekében. Én ezeknek a céloknak a megvalósításához kérném támogató segítségüket. Köszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Megköszönöm Telegdy Pál úr előadását. Tisztelt elnök úr, köszönjük. Most következik Szakács Sándor úr, az Országos Erdészeti Egyesület Erdélyi Helyi Csoportjának elnöke. Előadásának címe: Erdészeti szakmai érdekek képviselet Erdélyben. Mielőtt megadnám a szót elnök úrnak, szeretném bejelenteni, hogy átadom az elnöklést képviselőtársamnak, és szeretném jelezni egyben, hogy még a közérdekű erdőgazdálkodási blokk van hátra, ami négy 10 perces előadás és a zárszó. Tisztelettel kérem önöket, ha lehet, maradjunk együtt. Az időkerete rendelkezésre áll természetesen. Öné a szó, elnök úr. (Az ülés vezetését Gőgös Zoltán, a Mezőgazdasági bizottság alelnöke veszi át.) SZAKÁCS SÁNDOR, az Országos Erdészeti Egyesület Erdélyi Helyi Csoport elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket az Erdők Hete alkalmával az erdélyi erdészek és a magam nevében. Az elnök úr már említette az előadásom címét: Erdészeti szakmai érdekek képviselete Erdélyben. Mielőtt rátérnék a szakmai képviseletekre, egy pár szót szeretnék szólni az erdőtulajdon Romániában és az erdőgazdálkodás intézményeiről Romániában. Románia erdőalapja 6 millió 400 ezer hektár, az ország területének 27 százalékát teszi ki, amelyből 6 millió 300 ezer hektár erdő és ennek több mint a fele véderdő jellegű. A privatizáció során, vagyis a reprivatizáció során - ellentétben Magyarországgal, nálunk reprivatizáció volt - a tulajdonforma a következőképpen alakult: 3 millió 600 ezer hektár állami tulajdoni erdő, 1 millió hektár önkormányzati erdő, 800 ezer hektár közbirtokossági közösségi egyházi erdők, 960 ezer hektár természetes személyek tulajdonában lévő erdők - és 2700 hektár egyéb tulajdonformák. A domborzati formák szerint 10,9 százalék síkvidéki erdő, 37,2 dombvidéki erdő és 51,9 százalék hegyvidéki erdő, tehát a legtöbb erdő hegyvidéken található. Összetétel szerint, a fafaj összetétel szerint a megoszlás a következő: 30 százalék fenyőerdő, 32 százalék bükkerdő, 17,7 százalék tölgyerdő, 15 százalék kemény lombos fa erdő és 5 százalék puha lombos fa erdő. A kitermelt faanyag mennyisége évente 18 millió köbméter, amelyből: önkormányzati erdőkből 2,8 millió köbméter, közbirtokossági erdőkből 2,1 millió köbméter, természetes személyek erdeiből 2,2 millió köbméter, erdő alapon kívüli erdőkből majdnem 1 millió köbméter és az állami erdőkből 10 millió köbméter. Az erdőgazdálkodás intézményei Romániában. Romániában az állami közhatóság a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium. Jelenleg a minisztériumunknak magyar minisztere van: Borbély László úr személyében. Alárendelt területi szakhatóságok: 8 területi erdészeti és vadászati felügyelőség van, 4-5 megye esik hatáskörükbe. Az állami erdőgazdálkodás. Az állami erdőgazdálkodást a Romsilva, vagyis a Nemzeti Erdészeti Egyedáruság látja el az állami köztulajdonú erdőkben, valamint szerződéses alapon az önkormányzati és magántulajdoni erdőkben körülbelül 4 millió 200 ezer hektáron. Minden megyében vannak kirendeltségek, összesen 41, ahány megye van. Magánerdő-gazdálkodás Romániában. A magán és önkormányzati erdészetek gazdálkodnak 1900 ezer hektáron. A magánerdészetek a tulajdonosok által létrehozott erdészetek. Több mint 120 magánerdészet működik Romániában, legtöbb Erdélyben, ezek keretein belül az alkalmazott erdészeti szakemberek száma több mint 2300 személy. Most rátérek a szakmai képviseletekre. Az 1989-es romániai események után lehetőség nyílt szakmai civil szervezetek és társaságok megalakulására. Így alakult meg 1990-ben kolozsvári központtal az Erdélyi Magyar Műszaki-Tudományos Társaság, a romániai magyar műszaki és természettudományos szakemberek érdek-képviseleti egyesülete. Fiókszervezetei működnek Brassóban, Csíkszeredában, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben. Az Erdélyi Magyar Műszaki-Tudományos Társaság célkitűzései: a tagságát bevonni a nemzetközi tudományos életbe, annak képviselőivel szakmai együttműködéseket kialakítani. A Kárpát-medencei szakemberek között élő kapcsolatrendszert teremteni; elősegíteni a romániai magyar műszaki és természettudományos szakemberek tudományos ismereteinek bővítését, szakmai át- és továbbképzését. Támogatni az erdélyi magyar nyelvű műszaki és természettudományos oktatást, ápolni a tudományos szaknyelvet. Tevékenységi területek: tudományos konferenciák szervezése; a konferenciák célja: tudományos eredmények bemutatása, új szakmai ismeretek elsajátítása, nemzetközi együttműködési lehetőségek kialakítása; felsőoktatási kiegészítő tevékenység, a középiskolai oktatást támogató tevékenységek, periodikus kiadványok megjelentetése. Az Erdélyi Magyar Műszaki-Tudományos Társaság tizenegy szakosztállyal működik, ezek a következők: bányászati-kohászati szakosztály, erdészeti szakosztály, energetika, elektronika szakosztály, fizika, földmérő, földtani, gépészeti, kémia, számítástechnika és legújabban tudománytörténeti szakosztály. Az erdészeti szakosztály 2001-ben alakult meg mint önálló szakosztály. Évente rendezünk szakmai konferenciákat és szakmai kirándulásokat a magyarországi társszervezeteinkkel közösen. Szakosztályunk tagjainak száma több mint 80 személy, magyar vagy magyarul beszélő erdészeti szakember. Itt szeretném megemlíteni, hogy a szakosztály megalakulásában nagy szerepe volt az Erdészeti Tudományos Intézetnek, és azóta is az egyik fő támogatónk a működésünkben. A 2009. októberi szakkonferencia alkalmával határozat született az Országos Erdészeti Egyesület Erdélyi Helyi Csoportjának megalakulására. Az erdélyi csoport 2010. május 18-án alakult meg hivatalosan a pécsi vándorgyűlés alkalmával, 30 taggal. Ezennel is köszönöm a támogatásukat, hogy meg tudtunk alakulni. Az Erdélyi Helyi Csoport megalakulásának célja: minél szorosabb kapcsolat kiépítése az erdélyi erdész szakemberek, valamint az anyaországi és Kárpát-medencei erdész szakemberek között, az Országos Erdészeti Egyesület keretein belül. Az Erdélyi Helyi Csoport a híd szerepét hivatott betölteni az erdélyi és magyarországi erdész szakemberek között. A csoport megalakulásával megtettük az első lépést az Országos Erdészeti Egyesület egységének helyreállítására a Kárpát-medencében, úgy, ahogy a nagy elődünk, Kálnoki Bedő Albert által megalkotott erdőtérkép is tükrözi. 1990 után az erdőtulajdonjog megváltozása szükségszerűvé tette különböző szakmai érdekképviseletek megalakulását Romániában is. A magán-erdőtulajdonosok több egyesületet hoztak létre, a legnagyobb ezek közül a Romániai Erdőtulajdonosok Szövetsége, amely 1998-ban alakult, azzal a céllal, hogy az erdőtulajdonosokat segítse és érdekeiket képviselje a hatóságokkal szemben. Tagjai erdőtársulások, közbirtokosságok, egyházak, önkormányzatok, erdőszövetségek, természetes személyek. A tagok túlnyomó többsége erdélyi, mivel itt van a legtöbb magán-erdőtulajdon országos szinten, székhelye Brassóban van. A magánerdészetek megjelenésével szükségszerűvé vált egy újabb érdekvédelmi szövetség megalakulása. 2004-ben a magánerdészetek megalakították az Erdőgazdálkodók Országos Szövetségét. Mint civil szervezetnek célja a magánerdészetek és a magánerdészetekben dolgozók érdek- és szakmai képviselete. Képviselve vannak a szakhatóság bizottságaiban, például az üzemterveket jóváhagyó bizottságban. A szövetségnek több mint 80 tagja van, székhelye Nagyszeben. Tekintettel arra, hogy a fakitermelés és fafeldolgozás külön iparágnak számít Romániában, amely a kilencvenes évek folyamán privatizálva lett, itt is szükségszerűvé vált egy érdekvédelmi szövetség megalakulása. Így jött létre az Erdőkitermelők és Faiparosok Országos Szövetsége, fővárosi székhellyel, több megyei fiókszervezettel, többek között az erdélyi megyékben is. Fő célja az erdőkitermelők és faiparosok érdekvédelme. Fontos szerepe van a szakma védelmében, mivel szakmai képviselete van az országos szakhatósági bizottságban, amely engedélyezi az erdőkitermeléssel foglalkozó cégeket. Egy másik szakmai érdekképviselet az Erdészeti Haladás Tudományos Társaság, amely a legrégebbi erdészeti társaság Romániában, 1886-ban alakult. Fontos szerepe volt az erdőgazdálkodás tudományos alapokra való helyezésében. 1990-ben újraalakult. Tagjai erdészeti felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek, célkitűzése a szakmai ismeretek fejlesztése, a tudományos kutatási eredmények ismertetése és alkalmazása. Vannak fiókszervezetei az erdélyi megyékben is, mint például Brassóban és Szeben megyében. Amint a felsoroltakból kitűnik, több erdészeti szakmai képviselet is létrejött 1990 után, de sajnos együttműködés hiányában ezeknek a tevékenysége nem minden esetben hatékony a célok megvalósításában. Szándékaink szerint az Országos Erdészeti Egyesület helyi csoportja kapcsolatot teremt a különböző erdészeti szakmai érdekképviseletek és hasonló szakmai érdekképviseletek között a Kárpát-medencében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Jó szerencsét, üdv az erdésznek! (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úrnak az előadását. Következik Horváth Jenő, Füzér polgármestere: "Önkormányzat és erdő" címmel. Ez a "Közérdekű erdőgazdálkodás" blokknak a része. Amíg polgármester úr kijön, annyit hadd mondjak, hogy igen örülök ennek a napnak, hiszen a mai naptól minden problémája megoldódik az erdésztársadalomnak. Kíváncsian fogom figyelni majd. Parancsoljon, polgármester úr! Horváth Jenő, Füzér polgármestere: Önkormányzat és erdő HORVÁTH JENŐ, Füzér polgármestere: Tisztelt megjelent Erdész Kollégák! Hölgyeim, Uraim! Füzér község képviseletében hozom lakóinak üdvözletét. Füzér község a Zemplénben mintegy 3600 hektár külterületen fekvő község, 75 százalék erdőterülettel, tehát nem egy mindennapi adattal rendelkezünk. Védett erdőterületeink vannak, a teljes külterületünk védett és itt örömmel mondhatom, hogy 1971-ben lett az első védett területek között a Füzéri Várhegy védetté nyilvánítva. Az erdő mindenkoron, így Füzér történetében is, a vidék társadalmának és gazdaságának meghatározó eleme volt. Példaképpen említem: Füzér községben a füzérvári erdőbirtokosság 450 hektár területen gazdálkodó ellátja a helyi lakosokat az erdőterület hozamából származó tüzelővel, amely az önkormányzat számára örvendetes tény, hiszen ez helyi vidéki szinten a tűzifakérdést alapvetően megoldja. Füzér község önkormányzatának saját, mintegy 70 hektár, erdőterületéről származó tüzelőfával fűti a közintézményeit - iskola, óvoda épületét. Füzér község határában, a mintegy 2400 hektáron gazdálkodó Északerdő Zrt.-vel mint állami erdőgazdálkodóval több közös ökoturisztikai, vidékfejlesztési programunk van tervezés alatt és a megvalósítás folyamatában. Ma már a vidéki társadalom infrastrukturális rendszereibe, azok leépülése miatt ismét invesztálni kell. Az erdőre mint adottságra vidéki gazdasági infrastruktúra és munkahelyek épültek. Szűkebb pátriámban: Hegyközben, mind a mai napig az egykori gróf Károlyi uradalom fejlesztései biztosítják a térség működésének alapjait. A Károlyi uradalom kisvasutat épített, fafeldolgozó üzemet létesített, erdőgondnoksági hálózatokat hozott létre, erdészeti feltáró utakat épített, valamint vadászkastélyokat és még a Füzéri Vár megóvására is futotta ezen térségbeli gazdálkodás eredményeként. Tette mindezt azért, hogy a rendszer működőképességének és fenntartható fejlődésének feltételét biztosítsa, vagyis, ha úgy tetszik, önös érdeke is ez volt. Az iparosítás időszakában ezen rendszerek amortizálódtak és az elmúlt 20 évet vizsgálva szintén megállapítható, hogy a vidéken megtermelt jövedelem elfolyik, tehát nem jön vissza a hozam. Ez nemcsak az erdőre érvényes, hanem jelenleg a vidéki területeknek a legszebb, vagy sajnos legrosszabb példája a multi áruházláncok működése, amely elviszi vidékről a jövedelmet. Vidéki önkormányzati vezetőként céljaim közé tartozik, hogy a közigazgatási területünkön működő gazdasági egységek, így az állami és a magánerdők hozama is a térségben maradjon és a helyi infrastruktúrára és gazdaságfejlesztésekre tudjuk azokat fordítani, melyek munkahelyeket teremtenek és a helyben maradt jövedelmek további fejlesztéseket generálnak. A korábban leírt leépülési folyamatként, megemlítem a kártalanítás nélküli természetvédelmi korlátozásokat is, amelyek a megindult elvándorlási folyamatokat oly mértékben gyorsították fel, hogy ma már elvándorlás helyett vidéken, és így Füzéren is, sajnos elnéptelenedésről kell beszélnünk. A védett erdőterületen fekvő Füzér község lakói az elmúlt 30 év alatt 900 főről 450 főre csökkentek, és jelenleg ingatlanállományunk 40 százaléka üres. Utoljára a Rákóczi-szabadságharc idején volt ilyen mértékű elnéptelenedés jellemző, amely gyakorlatilag a zempléni falvakat hasonlóképpen érinti. A természetvédelem intézményrendszer, amely a Natura 2000-es élőhely és madárvédelmi szabályozás bevezetésében közreműködött, tehát ezen rendszerrel alkotmánysértés áll fenn, mint ahogy már az előttem szólók is említették. Tehát e Ház falai között kell elmondanom, hogy a jelenlegi jogi helyzet jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés az Alkotmánybíróság 33/2006. (VII.13.) számú határozata, mivel nem biztosítottak a Natura 2000-es korlátozó bejegyzés ellen fellebbezési jogot. Egyfajta gazdálkodási moratórium került ekkor a területeken bevezetésre kártalanítás nélkül. Az okozott kár a gazdálkodók részére csak a zempléni régióban több száz millió forintban mérhető. Az európai uniós Natura 2000-es rendszerbe kerülve, a hazai, mondhatom úgy, hogy még a sztálinista jogalkotási szemlélet maradványaképpen az került meghatározásra, hogy a korlátozásért nem kártalanítás jár, hanem esetleg pályázati lehetőség, az se mindenkinek, mert az erdők esetében az sem él. És ennek a rendkívüli felgyorsított alkalmazásnak a kárát a vidéken élő gazdálkodók - magán és állami erdőtulajdonosok - szenvedik meg. Különösen visszatetsző és káros az a tény, hogy azokat az embereket kezelték és kezelik ellenségnek ezekben a folyamatokban, akiknek elődei a védelemre érdemes természeti táji értékeket megőrizték és fenntartották. Példaképpen mondhatom. Zemplén önkormányzata 2010 februárjában a Natura 2000-es alkotmánysértő joggyakorlat ellen is tiltakozva, helyezkedtek példaszerűen azonos álláspontra, amikor védett külterületükön - ez alatt értem a magán erdő- mezőgazdasági és állami erdőterületeket - ellenezték a hivatásos természetvédelem elvándorlást gerjesztő szervezeti egységének, azaz a nemzeti parknak a megalapítását. A tervezett nemzeti park kérdése az elmúlt 8 évben többször napirendre került és a tavasszal leváltott kormányzati ciklus utolsó hónapjaiban ezt agresszíven kívánták létrehozni. Véleményem szerint - és ennél a példánál mondom - a népességfogyásra tekintettel, tőlem ne várjanak politikailag korrekt nyilatkozatokat. Tehát véleményem szerint a nemzeti parkok nem alapcéljukat valósítják meg, vagyis a természetvédelmet, az ökológiai és biológiai folyamatok követését, hanem kedvezményezett, helyenként nagybirtokrendszerű gazdálkodással, termelési és fejlesztési uniós támogatások exkluzív igénybevételével a helyi társadalmak, gazdálkodók mozgásterét szűkítik le és bevételeiket nem a helyi vidékfejlesztési programokba invesztálják. A vidéki térségekben az önkormányzatok az állam és magánerdő-gazdálkodókkal, tulajdonosokkal, erdőtelepítőkkel a jövőben közös fejlesztési lehetőségeket, programokat kell megfogalmaznunk és megvalósítanunk, hogy ezen folyamatokat vissza tudjuk fordítani. Néhány konkrét javaslatot szeretnék röviden elmondani. 1. pont. Az erdőtelepítési program felmerült már több előadó által. Tehát a hagyományos erdőtelepítési program újjáélesztése és a szén-dioxid-kvótával történő külön támogatása szükséges, tehát ennek a kialakítása szükséges. A Natura 2000 itt is jelentős korlátozásokat vezetett be, ugyanis a szántóterületeken teljesen oktalanul vezették be az erdőtelepítés korlátozását, hivatkozva arra, hogy nincs rá kezelési terv. Az MVH túlbonyolított elbírálási, ellenőrzési és kifizetési rendszere is a jövendő erdőtelepítők kedvét szegte. 2. Faalapú zöldenergia-program kialakítását szükséges elvégezni. Itt energiaerdők, faültetvények, elsősorban hengeres fát biztosító: akác, nyár telepítések kiemelt támogatásának programját szükséges kialakítani állami földalapok bevonásával a gazdálkodók, erdőgazdaságok közreműködésével és önkormányzati munkaprogram kialakításával. És itt is szintén megemlítem, hogy a szén-dioxid-kvótából történő értékesítésnek a bevételéből is támogatásra kell fordítani ezen program javára. Megállapítható, hogy az energiaerdő-telepítési program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a vidéki térségekben meglevő és kialakítható földalapok, valamint az önkormányzatoknál rendelkezésre álló közmunkaprogram munkaerejével jelentős hatású önfenntartó-munkahelyteremtő fejlesztés érhető el. Indoka még ezen kezdeményezésnek, hogy ennek továbbfejlesztésével a hengeres fát vagy ezek aprítékát, és a hagyományos erdőgazdálkodásból képződő nagy mennyiségű tűzifát befogadó helyi közösségi fűtőművek hálózata Magyarország területén kiépíthető. A jelenleg nagy erőművekbe beszállító erdőgazdaságokra ebben stratégiai szerep vár, különös tekintettel az Unió által tervezett támogatásmódosításra, mely megvonná a nagy erőművek áram-előállítási támogatását. A program hatásaként a gáz-energiafüggőség csökken, a gáz árából, amelyet importért fizetnénk ki, újratermelődő zöldenergia-forrást nyernénk, amely a vidéki térségekben jelentkező jövedelem- és munkahelyteremtő hatással bírna. A 3. pont a Natura 2000 felülvizsgálata. A Natura 2000-es korlátozások felfüggesztését és a gazdálkodók, erdőgazdálkodók, önkormányzatok bevonásával történő felülvizsgálatát és ezek után újraszabályozását javasolom. A területek - indoklásként mondom - az említett alkotmányellenes módon és sok esetben megalapozatlanul kerültek korlátozások alá, és kártalanítás sem került bevezetésre. 4. Az erdőgazdálkodás nemzeti támogatásának felülvizsgálata. Ez elhangzott már egy-két javaslatban, úgyhogy nem szeretném megismételni. Röviden: több tízezer erdőgazdálkodót érint, rajtuk keresztül több százezer erdőtulajdonost. A javaslatom szerint a végrehajtásnál a magán-, közösségi és állami tulajdonú erdők szektorsemlegesen jussanak lehetőséghez. Itt például az állami erdőkhöz kapcsolódó támogatások ez esetben vidékfejlesztési és közjóléti programként forrásul szolgálhatnak a helyi önkormányzatoknál történő fejlesztések megvalósításához, különösen például, ha a védett Natura 2000 hálózat erdeire is lenne támogatás; támogatás helyett a korlátozás kifizetése természetesen. 5. Az állami erdők és az önkormányzatok kapcsolata. Az állami erdőgazdasági zrt.-k körében a helyi önkormányzatok a közigazgatási területükön található erdőkkel való gazdálkodás kapcsán egyeztetési jogot kapjanak, valamint a tulajdonosi elvárásrendszerbe javasolt beépíteni a vidékfejlesztési tevékenység végzését helyi önkormányzati szintű egyeztetéssel. A Baranyay úr által említett honvédelmi, vízügyi, természetvédelmi állami erdők kezelését véleményem szerint pragmatikus szempontokon túl az önkormányzatok részéről jelentkező igények miatt is célszerű területenként egy erdőgazdálkodási egység alá rendelni. Az állami erdőkkel történő jövőbeni gazdálkodásnak egyrészt a kormányzati közakaratot megtestesítő Magyar Fejlesztési Bank céljainak, másrészt a helyi közakaratot megtestesítő helyi önkormányzatok igényeinek kell megfelelni, melyeknek egy irányba kell hatnia, és konszenzus alapján reményeim szerint a magyar erdők a vidéki térségek erőforrásaihoz való hozzájárulásukkal a vidék megmaradását és fölemelkedését fogják szolgálni. A 6. pont - és már csak két pont van hátra, hogy biztassam önöket -: a természetvédelem társadalmasítását tartanánk jónak. A természetvédelmi feladatokba be kellene vonni a vidéken gazdálkodó szervezetek, így önkormányzatok, erdőgazdaságok, vadgazdálkodással, halászattal foglalkozó közösségek meglévő humán erőforrását és infrastruktúráját. A természetvédelmi feladatokra az ország egész területén elérhető, hatósági jogokkal felruházott, fegyverviselésre jogosult, esküt tett erdészeket, mezőőröket, vadőröket, halőröket kell átképezni, kiképezni és részükre megbízást adni. Ennek indoklása: a jelenlegi természetvédelmi őrszolgálati rendszer nem igényli a gyakorlatban a területen kora hajnaltól késő estig kint dolgozó, alapvégzettségében is megfelelő, esküt tett, fegyverviselési engedéllyel rendelkező erdészek, mezőőrök, vadőrök, halőrök közreműködését, sőt általában kifejezetten a bizalmatlanság jellemző irányukban. Az érintettek bevonásával a természetvédelmi célok széles társadalmi körben valósulnának meg, pragmatikus, költségtakarékos módon. 7., az utolsó javaslat: a natúrparkok. Azt hiszem, több erdőgazdaság területén is működnek, úgymint az írottkői, a vértesi vagy például a nógrádi natúrpark. Ezek a natúrparkok a vidékfejlesztés és a természeti értékek megőrzésének jövőbeni, kiemelten fejlesztendő szervezeti formája lehetne, ennek szükséges jogszabályi szintű megerősítése. Nemzeti értékeinket, így természeti, kulturális, épített örökségünket bemutató, nemzeti jelleget hangsúlyozó natúrparkok hálózatát javaslom jogszabályi szinten megalapozni és kialakítani. A natúrparkok a vidékfejlesztés, fenntartható vidékfejlesztés szervezeti keretei és eszközei lehetnének, elősegítve az értékek bemutatásából, valamint az adottságok gazdasági, turisztikai hasznosításából a vidéken élők jövedelemhez jutását és a munkahelyteremtést. Ennek indoklása: Magyarországon a gazdálkodók, erdőgazdálkodók és önkormányzatok, civil szervezetek együttműködésében több helyen sikeresen találták meg azt a vidékfejlesztési formát és együttműködési keretet, mely hatásos a helyi táji, természeti adottságokhoz illeszkedő vidékfejlesztési programok megvalósításában. Itt említem meg az európai, francia és német példákat. Németország területének 2,7 százaléka nemzeti park, 25 százaléka natúrpark. Több mint száz natúrpark működik Németországban - tehát valamit tudnak a németek. Ennek a natúrparki programnak az elterjesztésével a természetmegőrzés és a vidéki gazdaság megújításának látszólagos ellentmondása feloldható. A natúrparkok jelenlegi egymondatos törvényi szabályozása nem ad erre a kibontakozásra lehetőséget. Végezetül: az általam elmondottak egy sajátos véleményt jelentenek, egyrészt térségbeli szakmai konzultációra alapozva, másrészt a szabadság-, erdőszerető és Rákóczi fejedelmünk emlékét megbecsülő, erdésznyelven szólva: tő melletti, erdészi, gazdálkodói és polgármesteri élettapasztalatom jegyében. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! További véleménycserére, konzultációra meghívom az itt jelenlévőket egy zempléni, Kőkapui Kastélyszállóban rendezendő, az elhangzott témákat érintő, javaslattevő vidékfejlesztési konferenciára, melyet a nemzeti együttműködés kereteiben 2011 januárjára az Országgyűlés önkormányzati, területfejlesztési és mezőgazdasági bizottságainál, valamint a Magyar Fejlesztési Banknál, az Országos Erdészeti Egyesületnél és a szakmai szervezeteknél kezdeményezek. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés eredményes lesz. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Viszontlátásra Zemplénben! Isten óvja hazánkat és erdeinket! Köszönöm. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm polgármester úrnak az előadását. Előadása megtartására kérem dr. Gálhidy Lászlót, a WWF Magyarország erdészeti programvezetőjét. Azt gondolom, az alaphangot megkapta az előadásához. (Derültség.) Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdészeti programvezetője: Védett erdők a Kárpát-medencében DR. GÁLHIDY LÁSZLÓ, a WWF Magyarország erdészeti programvezetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket a civil természetvédők nevében. Megtiszteltetés számunkra, hogy részt vehetünk ezen a rangos eseményen. Rövid felszólalásomban a Kárpát-medence védett erdeiről beszélek. Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy védett erdőkre szükség van. Természetvédelmi szempontból a Kárpátok és a hegyek által közbezárt pannóniai ökorégió globális jelentőségű. Különleges növény- és állatvilág található itt, ahol sajátosan keverednek egymással az európai és a sztyeppei fajok. A Kárpátok hegylánca emellett Közép-Európa egyik legnagyobb természetes erdőterülete. Napjainkban is vannak háborítatlan vadonnak, őserdőnek számító részei, amelyekhez hasonlót Nyugat-Európában, sőt a fejlett világ nagy részén hiába keresünk. A Kárpátok-egyezmény hatálya alá tartozó területeken összesen 36 nemzeti park - ebből három található Magyarország területén -, 51 natúrpark vagy tájvédelmi körzet, 19 bioszféra-rezervátum és 200 egyéb védett terület található, összesen 36 ezer négyzetkilométeren. A Szörényi-érchegység vagy a Máramarosi-havasok őserdei, a Magas-Tátra fenyvesei éppúgy rendkívüli természetvédelmi értékek, mint a Bükk-fennsík, a Szénások-csoport, vagy a Mecsek és az Őrség erdei. Magyarországon van az Európai Unió legnagyobb pusztai tölgyese - folytathatnánk a sort. Abban, hogy ezek az értékek megmaradhattak, a megkésett fejlődésen felül, mindenekelőtt a helyben élő embereknek, valamint a törvényeket, rendeleteket megalkotó uralkodóknak, parlamenteknek van elévülhetetlen érdeme. Természetesen az erdővel foglalkozó szakemberek is fontos szerepet játszottak az erdők védelmében. A történelmi Magyarország területén volt az a város, ahol a modern európai erdőgazdálkodás egyik, mai szóval: tudásközpontja létrejött, ma már hallottuk a nevét: Selmecbánya. Több mint két évszázados hagyományra visszatekintő erdész szakma a kezdetektől kiállt a természeti értékek védelme mellett. Nemcsak azért, mert a természetet jól ismerő és szerető emberekről van szó, azért is, mert az erdőgazdálkodás lényege a tartamosság. Nemcsak a faanyagtermelésnél fontos alapelv ez, hanem a természeti értékek fenntartásánál is, amelyek egy része szintén csak akkor marad meg, ha a gazdálkodás megfelelő korlátok között zajlik. Kaán Károly, aki szintén Selmecen végzett, a két világháború között az erdész ágazatot irányította, később az Országos Természetvédelmi Tanács elnöke is volt. Nagy hatású műveiben egyértelműen kiállt a természeti értékek védelme mellett, akár egyedi fákról, akár különleges értékeket hordozó erdőkről, vagy más növényzeti típusokról volt szó. Felmerül a kérdés, hogy mi ellen kell az erdőket védeni: az illegális tevékenységektől. Nem elsősorban. Az illegális tevékenységektől nemcsak a védetteket, hanem minden erdőt meg kell védeni. A védett erdőket elsősorban attól kell megóvni, hogy a gazdasági hasznosítások nyomán az egyedi értékeik odavesszenek, ezért vagy egyáltalán nem folyik bennük gazdálkodás - itt elsősorban külföldi példákat tudnánk említeni -, vagy olyan kíméletes eljárásokkal történik, ami biztosítja, hogy az erdő működése alapjaiban ne változzon meg. A védett erdőt nem elég kijelölni, úgy szükséges benne gazdálkodni, vagy inkább úgy szükséges művelni, hogy a természetvédelmi célkitűzések megvalósuljanak. Ellenkező esetben papír parkokat kapunk, olyan védett területeket, amelyek csupán papíron léteznek. Ha a természetvédelem nem működik megfelelően, a veszteségek nehezen állíthatók helyre. Legjobb példák erre az őserdők, amelyekből ma már elenyészően kevés van Európában, de tudjuk, hogy 1 százalék alatt van az őserdők területe - bár a Kárpátokban még található néhány tízezer hektár, sajnos csak egy részük védett. Ha egy őserdőt véghasználnak, amire ma is van példa, akkor a megújuláshoz nem 100 évre van szükség - 100 év az erdőknél még szinte fiatal kor - 200 év felett még mindig csak ott tart a folyamat, hogy az idős fák egy része eléri a legnagyobb méreteit. Valószínűleg újabb 2-300 év kell ahhoz, hogy az eredeti őserdei életközösséget minden elemével és folyamatával visszakapjuk. Belátható, hogy a kevésbé természetes erdők helyreállítása sem kis feladat, hiszen nem csupán fákról van szó. Mik a lehetőségek és a tennivalók Magyarországon? Magyarországon az erdőterület mintegy ötöde védett, ami nemzetközi összehasonlításban kimagasló arány. Sajnos elmondható ugyanakkor, hogy a bennük folyó gazdálkodás eddig gyökeresen nem tért el a nem védett erdőkben folyótól. Tar vágni megfelelő indokkal lehetett őshonos védett, sőt fokozottan védett erdőkben is. Tavaly óta az új erdőtörvény szigorított a tarvágások lehetőségén. Mi ezt nagy vívmánynak tartjuk és örülünk, hogy a különböző érdekképviseletekkel sikerült ezen a téren egyességre jutni. Nagyon nagy előrelépésnek tartjuk azt is, ami a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás, hétköznapi nevén: "szálalás" terén az utóbbi 10 évben Magyarországon történt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy európai mércével mérve is kiemelkedő eredményeket tudunk felmutatni, ami az állami erdőgazdaságoknak, magántulajdonosoknak és az erdészeti igazgatásnak egyaránt köszönhető. Az új üzemmód bevezetését szintén hatékonyan támogatja az erdőtörvény. A nagy állami erdőgazdaságok közül ma már talán az összest felsorolhatnám, ha néhány példát szeretnék mondani, de a Pilisi Parkerdőt és az Ipoly Erdő Zrt.-t mindenképpen megemlíteném a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodással összefüggésben. Ha esetleg a galériára függesztett képre néznek, itt is egy szálaló erdő látható - nagyon örülök, hogy ez a kép végigkísérheti ennek az eseménynek a folyamát. Milyen más lehetőségek vannak a védett erdők kezelésében? Elsősorban a nemzeti parkok belsejében fokozottan védett állami erdőterületeken nagyobb kiterjedésű vadonokat lenne szükséges kijelölni, ahol nincsen faanyagtermelés. Bár a természetvédelmi törvény erre egyértelműen utalást tesz, az ilyen vadonoknak - úgynevezett natúr zónáknak - a kialakítása Magyarországon még csak kezdeti szakaszban van. Ezek a területek tudnák igazán biztosítani a természetes állapotokat, ahová a Kárpátok emblematikus faja: a hiúz is visszatérhetne. De ilyen nagyobb kiterjedésű natúrzónák a környező országokban mindenhol találhatók a nemzeti parkok belsejében. Még egy fontos kérdés, amiről szót kell ejtenünk, a vadászat. A jelenlegi vadsűrűség sok területen az első számú akadálya a természet megőrzésének. Több vadászatra és még több, a jelenlegitől eltérő vadgazdálkodásra lenne szükség, amelynek egyformán feladata a vadállomány és az élőhelyül szolgáló erdei életközösségek egészségének megőrzése. A tulajdoni viszonyok döntően meghatározzák, hogy a természetvédelem költségeit ki állja. A magántulajdonú erdők esetében támogatással lehet és kell a kitűzött célok elérését biztosítani. Állami tulajdon esetén a védett területeken folyó gazdálkodás pontos célkitűzése a legfontosabb, amelynek végrehajtásához megfelelő anyagi, személyi és szervezeti feltételeket kell teremteni. Üdvözöljük dr. Illés Zoltán államtitkár úr nyilatkozatában megfogalmazottakat, mely szerint állami erdőkben a közjóléti erdőgazdálkodás és a szálaló üzemmód kell, hogy előtérbe kerüljön. Az erdésztől kell megvédeni az erdőket? Néha elhangzik ez a provokatív kérdés, legutóbb alelnök úrtól - természetesen nem. De csak akkor nem, ha a társadalmi párbeszéd során egyértelmű célokat tűzünk ki, amelyek mellé megfelelő eszközöket rendelünk, olyanokat, hogy fel se merülhessen az ellenérdekeltség kérdése. Fontos továbbá, hogy az erdész szakma is nyitottabbá váljon a természeti értékek teljességének megőrzése iránt. És még egy mondat, zárásképpen. Nem vitás, hogy az erdészek szakértelmére éppen a védett erdők kezelésében van a legnagyobb szükség. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen Gálhidy úr előadását. Szólásra következik és kérem is előadása megtartására Farkas Andreát, a Klíma Klub elnökét. Előadásának címe: Együttműködés zöld civilek és erdészek között. Farkas Andrea, a Klíma Klub elnöke: Együttműködés zöld civilek és erdészek között FARKAS ANDREA, a Klíma Klub elnöke: Elnök Úr! Alelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket. Azt gondolom, hogy inkább az egyensúly megteremtéséről beszélnék, és inkább ezt a címet adnám az előadásomnak. A Klíma Klubot képviselem önök előtt, de ha hozzáteszem, hogy 11 ezer tagot jelent a Klíma Klub, akkor talán önök is megértik a mi elköteleződésünket. A 11 ezer tagot toborzás útján regisztráltuk a tagjaink közé, mindenkivel személyesen találkoztunk. Ez egy országos roadshow volt, és azt gondolom, hogy azok a személyes élmények, amelyeket értünk és kaptunk a tagjaink által, mélyen meghatározták azokat a stratégiai céljainkat, amelyek nem sokkal később módosítva, jövőbe mutatóan, azt gondolom, hogy létrehozták azokat az első, második és harmadik pontokat, amelyek alapján az úton el kellett indulnunk. A Klíma Klub egy fiatal szervezet, 2009-ben alakult. Első gondolata az volt, hogy egy olyan hidat képezzen a tudományos szféra, a lakosság, a civil szervezetek, a gazdasági szervezetek és a kormány között, ami elősegíti azt a párbeszédet, ami megteremti az egyensúlyt. Több előadásban is elhangzott itt, hogy saját hang legyen, társadalmi megismerés és megmérettetés és elfogadás. Erre jöttünk létre, ez az üzenete a 11 ezer tagunknak, és ezért hoztuk létre és szerveztük meg az elmúlt évben és azt megelőzően az első és a második magyarországi klímacsúcsot. A következő év februárjában ismételten megrendezzük, sok szeretettel várjuk önöket is, és mindezekről az üzenetekről, célokról és eredményeinkről ott kívánunk beszámolni. A Klíma Klub különösen fontos céljának tekinti, hogy a kutatási eredményekről beszámoljon és a társadalom tagjait tájékoztassa, és mindazokat a kommunikációs eszközöket és lehetőségeket, amelyeket a XXI. században alkalmazni lehet, mindazt alkalmazzuk is. Azt gondolom, a környezettudatos nevelés és a fiatalokat segítő támogatás, a tudásalapú gazdaság építése első számú és fontos feladatunk. A helyes egyensúly megteremtése. Igen, amikor felkértek erre az előadásra, nagy örömmel fogadtam el, és kicsit megijedtem. Többen, akik a Klíma Klubot támogatják, szakértők, akadémikusok azt mondták: elég bátor vagy, ha oda mersz menni ennyi erdész közé, és el mered mondani, amit gondolsz. Én azt mondtam, hogy én eljövök, és elismerem, hogy szakmailag természetesen csak tanulhatok önöktől; ezt fogjuk tenni a későbbiekben is. De az egyensúly megteremtése fontos, és nagyon nagy szükség van rá. Elhangzott, a fára szükség van az építészetben és mindenhol máshol, és ugyanúgy az erdeinkre. Azt gondolom, a kormány döntésére ugyanilyen szükség van, és arra a tudatformálásra, amelyet a Klíma Klub magára vállalt, abban szerepet vállalt, hogy a tagságát bővítse, hogy a tagjai körében mindezeket a gondolatokat népszerűsítse, melyek az önök szájából és az önök képviseletében elhangzott. Ezekre a párbeszédekre vagyunk itt, ezért jöttünk létre. Szakmai szervezetekkel szakmai fórumokat tartunk, roadshow-kat, és olyan széles körű egyeztetéseket, melyekre önöket is és mindenkit sok szeretettel hívunk a jövőben is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen elnök asszony előadását. Mindig annak a legnehezebb a feladata, aki az ilyen konferenciákon az utolsó előadást tartja. Felkérem Ormos Balázst, az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Erdei Iskola Szakosztályának elnökét, hogy "Erdészeti erdei iskolák a Kárpát-medencében" címmel tartsa meg előadását. ORMOS BALÁZS, az Országos Erdészeti Egyesület Erdészeti Erdei Iskola Szakosztály elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Képviselő Asszony, Képviselő Urak! Tisztelt Sebestyén Úr, tisztelt Baranyay Úr! Köszönjük szépen, hogy kitartottak velünk. Köszöntöm természetesen erdészkollégáinkat is. Valóban nagyon nehéz utolsóként szólni, főleg az előadások sorrendjét tekintve. Az első mondatot nem mondom, de a második az, hogy egy profi kommunikátor ilyenkor szét szokta tépni az előadását, merthogy már mindenki szinte mindent elmondott, majd előveszi az eredetit, és tizenöt percben fölolvassa. (Derültség.) Én nem fogom ezt a változatot választani, de valóban sok minden elhangzott, és fontosnak tartom az erdészeti erdei iskolákat. Ez a kis csapat 1996. október 2-án alakult, és már akkor elhatározta, hogy Erdők Hete rendezvényeket fog szervezni a kommunikáció érdekében, amely rendezvénysorozat a mai napig is tart. Először 1997-ben "Tegyünk többet az erdeinkért!" címmel rendeztük meg országos rendezvényünket. Akkor is elhangzott, hogy nem az erdésztől kell félteni az erdőt, az erdész az erdő gondozója - ez volt az egyik fő üzenetünk. A másik, hogy az emberiség jövőjét meghatározza az ember és a természet harmóniája. Ez a harmónia visszacsengett a III. Erdők Hete rendezvényünkön, amelyet az Akadémián szerveztünk. Az előbb még itt láttam Solymos akadémikus urat, ő volt a segítőnk, és Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke volt a nyitóelőadónk annak idején. Majd a VII. Erdők Hetét 2003-ban ebben a teremben szerveztük, az akkori erdészeti albizottság támogatásával, és az Erdészeti Egyesület volt a társszervező. Akkor ugyan 400 erdész volt jelen, de velünk volt 200 erdei iskolás is, illetve diák, akik a Kárpát-medencében egy rajzversenyen vettek részt, és itt volt a díjátadó ünnepség. Szerveztünk Sopronban is Erdők Hetét, mely alkalommal az első európai erdőpedagógiai találkozót szerveztük meg. Addigra már a magyar erdészeti erdei iskola rendszer úgy kiépült, hogy európai szinten megszervezhettük ezt a rendezvényt. Elég gyakran járok a Parlamentbe, nem ebbe, a másik terembe, és tudom a képviselőktől, hogy a jegyzőkönyv miatt is érdemes elmondani egy-két gondolatot, ami a történelem számára rögzüljön; ezért mondok néhány adatot is. A XII. Erdők Hete az Európai Erdők Hete országos rendezvénysorozat keretében zajlott; emlékeztek rá, nagyszerű rendezvény volt. S most itt vagyunk ismét az Országházban, a felsőházi ülésteremben, a XIV. Erdők Hete nyitó rendezvényeként. Sok rendezvény van az országban; az egyesületünk honlapján az eseménynaptár rovatban megtalálhatjátok, hogy erdészkollégáitok, kollégáink hány rendezvényt szerveztek és szerveznek ebben a hónapban. Vegyetek rajta részt! Ahhoz, hogy ez az erdészeti erdei iskola program kialakuljon, részt veszünk folyamatosan az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájában, és ott olyan szerepet vállaltunk, hogy egyrészt sikerült elindítanunk az erdei iskola program minősítési rendszerét, másrészt pedig az erdei iskola rendszerben egyre jobban az erdő irányába fordítottuk a figyelmet, hiszen általában az erdei iskolák a környezeti neveléssel foglalkoznak kizárólag. Majd amikor a saját minősítésünket elindíthattuk, hiszen olyan szintre érkezett az elmúlt évben az erdészeti erdei iskola hálózatunk, a Földművelésügyi Minisztérium összefogásával, együttműködésében elkezdtük a minősítési rendszert, és mára 24 erdészeti erdei iskola kapta meg a minősítés logóját. Ez egy olyan rendszer és szervezet - és most itt elnök-vezérigazgató úrra nézek -, amelyet érdemes fölkarolni. A sajtótájékoztatón például az erdei vasutak kerültek szóba; én mellétenném az erdészeti erdei iskola hálózatot, olyan építményrendszerrel, régi erdészházak felújításával, új építményekkel, olyan szellemi kapacitással, amely egyedülálló az országban. Ezt onnan is tudom figyelmébe ajánlani, hogy amikor kommunikációval foglalkoztunk, magam is elmentem több profi kommunikációs céghez, és elmondtam, hogy milyen hálózatunk van, akkor azt mondták kivétel nélkül, hogy miért mentünk oda, miért nem hasznosítjuk ezt. Úgy gondolom, az új tulajdonosnak füle és talán forrása is lesz arra, hogy ez a rendszer méltóan működjön. Ezeket a tapasztalatainkat meg kívánjuk osztani a Kárpát-medencében az erdészeti erdei iskolákkal, illetve az erdei iskolákkal, és a kormánynak támogatjuk azt a törekvését, hogy minden fiatal tanulmányai alatt legalább egyszer kerüljön ki a határos országok valamelyik iskolájába. Mi abban szeretnénk szerepet vállalni, hogy ez erdészeti erdei iskola legyen, és ebben kérjük a segítséget is. Egyébként ha a gazdasági oldalról nézzük, több mint 60 munkahelyet teremtettünk ezzel, és folyamatosan nő is a létszám az erdészeti erdei iskolákban. Az erdőmérnöki karon reményeink szerint elindul nemsokára egy olyan felsőfokú képzés, ahol erdőpedagógusokat fognak képezni, méghozzá két irányból: az erdész, erdőmérnök pedagógusképzést kap, a pedagógus pedig erdészképzést kap, és egy ilyen keresztirányú képzéssel felső szintű erdőpedagógusok fognak oktatni az erdészeti erdei iskolákban - ez is egyedülálló. Most kilépek egy pillanatra a hivatalos szerepemből, és szeretném megköszönni az itt ülő erdésztársadalom nevében, mint ennek a rendezvénynek egyik külső szervezője, hogy élő szóban köszönjem meg Jakab úrnak ezt a nagyszerű rendezvényt. (Taps.) Tudom azt, hogy mit jelent ennyi embert a Parlamentben eligazgatni - elmondom a számot: 855 fő erdész jelentkezett és még plusz a meghívottak. Ilyen létszámot eligazgatni ez a Ház még nem tett meg, tehát valóban igaz, hogy a legnagyobb nyílt nap rendezvénye a Ház történetében. És emiatt is itt hadd köszönjem meg - és örülök, hogy nem ment el -: Horváth Zoltánné Katalinnak, aki erdész családból származik (Taps.), és aki nemcsak ezt a rendezvényt szervezte, hanem az Erdészeti albizottság munkáját hosszú évek óta szervezi erdész vonalon. Továbbá nem látom itt, de az előbb még itt volt Jakab úr titkárságáról Pappné Máté Erzsébet, aki szintén segített ebben a munkában. Azért mondom el, hogy a jegyzőkönyvbe kerüljön be a történelem számára, mert nem akármilyen munka volt ez. És szeretném megköszönni a Ház vezetésének, dolgozóinak a munkáját, hiszen ők is rendes dolgozók, mint mi mindannyian, és letelt a munkaidejük jóval. Köszönjük a türelmüket és azt, hogy beengedtek bennünket, hogy berendezték ezt a külső kis folyosó termet, hogy senkit ne kelljen kizárni, mert sajnos ez is felvetődött a korábbi időszakban. Zárógondolatként azt engedjétek meg, hogy megjegyezzem, hogy ez a létszám bizonyítja, hogy amikor szükség van rá, az erdészek összezárnak, és az ország minden tájáról idesereglett több mint 800 zöld ruhás erdész megmutatta és üzeni, hogy ebben az ágazatban fegyelem és rend van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen Ormos Balázs előadását. És most felkérem Jakab Istvánt, az Országgyűlés alelnökét, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottság Erdészeti albizottságának elnökét, a mai rendezvény fő szervezőjét és megálmodóját, hogy ajánlja a nyílt napot és tartsa meg a zárszót. JAKAB ISTVÁN, az Országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának elnöke: Hölgyeim és Uraim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, kitartásukat, hiszen ez egy valóban nagyon hosszú nap volt, nagyon kemény nap volt, és komoly koncentrálást igényelt. Mielőtt néhány dolgot kiemelnék az elhangzottakból, szeretném még egyszer rögzíteni, szó szerinti jegyzőkönyvvezetés volt, ha a dokumentumok elkészülnek, ezt természetesen a regisztrált szereplőknek eljuttatjuk, illetve az interneten közzétesszük. Felvetődött, hogy a képviselő urak - hölgyek, urak - aránylag kis számban vannak itt, de vannak, hál' istennek jelenthetem önöknek, azt kell mondjam, hogy a belső rendszerünkön természetesen ők olvassák és meg is kapják a kiadványt: minden képviselő hölgy és úr. Ezt szerettem volna előjárójában elmondani. Még egy kötelességemnek hadd tegyek eleget. Kérem, higgyék el, nem ilyen kötelező protokollból mondom, és most nem vártam el, hogy Ormos Balázs barátom nekem, mondjuk, megköszönje, és én meg majd vissza, kellőképpen udvarias leszek, és viszont majd elmondok egy nagy köszöntést. De, alá kell húzzam, hogy valóban minden erdészeti szakmai szervezet vezetője - és utólag elmondom önöknek őszintén - úgy lehetett jól előkészíteni a rendezvényt, hogy akartuk, akartuk, hogy működjünk együtt. Az első megmozdulásunk, az első lépés az volt, hogy egy napra leültünk és végig tárgyaltuk a közös ügyeinket, és az volt a cél, hogy hogyan tudunk együttműködni, mi az, ami összeköt, és nem azt kerestük, hogy mi az, ami elválaszt. Ez volt az indulás és innen tudtunk tovább menni. Ebben a munkában Ormos Balázsnak oroszlánrésze volt, köszönöm Balázs még egyszer. (Taps.) Hölgyeim és Uraim! Még egy szempontot szeretnék elmondani. Az elején bátorkodtam azt mondani, igaz, hogy bizonyos erdészeti tanulmányokat folytattam, ami középiskolai szint volt és erdészeti tagozaton, mert erdész akartam anno lenni, de most így tudok szolgálni. Azt kell mondjam, hogy nem szeretném, ha most én mondanám meg a szakmának, hogy mi legyen, és hogy legyen, sokkal felelősebben készítettük elő és sokkal felelősebben visszük tovább az ügyet. Tehát én most kiemelek, amit fontosnak tartunk néhány szempontot, de ezt követően azokkal a szakmai szervezetekkel, szakértőkkel, akikkel ezt a napot előkészítettük pontosan azért, hogy ez itt ne elhangzott szó legyen, és utána várjuk majd a folytatást, ami nem jön, hanem pontosan azért, hogy az itt elhangzottak alapján egy nagyon korrekt összefoglaló készüljön. Ezt az előadások ismeretében a szakértőkkel az ajánlásokban megfogalmazzuk részletesen is. Most néhány dolgot szeretnék kiemelni, nem untatva önöket és nem rabolva az önök idejét. Az egyértelmű, hogy az erdészeti nyílt nap, ez a Kárpát-medencei erdészek összefogása, és itt nemcsak az erdő, hanem a természet, a környezetvédelem, hisz nem tudjuk a folyókat megállítani, látjuk a szomorú katasztrófa kapcsán is, nem tudjuk a levegőt megállítani, a madarak röptét, meg lehetett húzni a határokat, fel lehetett szedni a síneket, de minden szempontból a Kárpát-medence egységet képvisel. Azt gondolom, hogy az itt lévők ebben egységesek voltak és egyformán látták és ezért még tudunk tenni, hogy sokkal sikeresebb legyen ez az együttműködés. Ki kell emelni, hogy szinte valamennyi előadó valahol utalt rá, hogy az előírások, a jogszabályok minden szereplő számára egyformán vonatkozzanak, legyen az: mezőgazdász, erdész, természetvédő, környezetvédő, önkormányzat, gazdasági társaság, önálló magán erdész - tehát egyformán vonatkozzanak az előírások és tudjunk jól együttműködni. Kiemelten kapott hangsúlyt, hogy a fa környezetbarát, megújítható anyag és hogy minél jobb minőségű faanyagot elsődleges faiparban használjunk fel; a faiparnak az újbóli megfelelő szintre történő emelése, fejlesztése indokolt. És nagyon megragadott egy mondat, hogy Magyarország nem lehet nyersanyag export gyarmat, ez így elhangzott és nyilván valamennyiünk közös érdeke, hogy a hozzáadott értékek növelésével sokkal magasabb színvonalon tudunk majd működni - azt gondolom, ezzel mindenki egyetért, és mindenkivel együtt tudunk működni, ez nagyon kiemelt szempont volt. A következő, amit úgy érzem, hogy többen említettek, ez a magyarországi szén-dioxid-kvótából származó bevételek egy részének az erdőre való visszaforgatása támogatás formájában, fejlesztés formájában a kutatásra szánt összegeknek, az oktatásra szánt összegeknek a növelésére. Úgy gondolom, hogy ez is egy kiemelt szempont, nyilván ennek a pontos megfogalmazása majd szakértői szinten megtörténik. Kimondta az itteni grémium, az előadók szinte valamennyien utaltak rá, hogy az erdészet a vidék egyik meghatározó munkaadója. Valódi vidéki szakma, szinte minden településen jelen van, és úgy gondoljuk, hogy itt további fejlesztésekre van lehetőség. Az erdő másodlagos haszonvétele - ha jól fogalmazok; remélem, jól használtam a terminus technicust -, tehát a fához nem kötődő egyéb erdei termékek, amiről Ormos Balázs beszélt, amiről többen szóltak, Luzsi József is; tehát az, hogy az akácméz bizony nagyon köthető az erdőhöz, és a világban nagyon elismert. Nagyon nagy jelentőséggel bír, de számtalan egyéb olyan tevékenység van itthon és Erdélyben, amire lehet és kell akár feldolgozóipart, akár egy jó marketinggel komoly bevételt tervezni a későbbiek során. Az erdészeti oktatás, képzés, továbbképzés, kutatás megerősítése is hangot kapott. Igen, szeretném aláhúzni: itt főleg a képzés magas színvonalon történik, ott nyilván a kutatók, egyetemi oktatók érzik, tudják, hogy mennyire fontos a továbblépés. Azonban a továbbképzések, azok az ismeretanyagok szükségesek főleg a magán-erdőtulajdonosok számára, hogy ők valóban megfelelő szakmai színvonalon tudjanak működni. Ami nagyon kiemelt volt, az erdészeti kommunikáció, erre egy alapot létrehozni; egyáltalán az erdő haszonvétele, az erdészet, az erdő által előállított profit növelése és az erdőnek mint közjónak a megismertetése, elfogadtatása. És odaértem ahhoz a ponthoz, amelyet szinte minden előadó hangsúlyozott: ez az együttműködés. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni azt, hogy az itt lévő előadók és az itt lévő hölgyek és urak - ez a tapsokból is érzékelhető volt -, igen, mindenki azt keresi, hogy hogyan lehet együttműködni, hogyan lehet még sikeresebbé tenni ezt az ágazatot. Meggyőződésem, hogy ez a parlamenti képviselőkön nem múlik. Elhangzott, hogy igen, az erdőtörvény bizonyos módosítása indokolt. Hölgyeim és uraim, a magam részéről anno azért vállaltam fel az Erdészeti albizottság vezetését, mert a frakciómban én vittem az erdőtörvényt, és a szakmával együtt szeretnénk még az erdőtörvényben azokat a változtatásokat végigvinni, amit annak idején nem sikerült, de úgy, hogy azzal valóban nemzeti konszenzust tudjunk teremteni. Remélem, hogy ebben a szakmára tudunk számítani. Még néhány nagyon fontos dolgot ki kell emelnem, és ígérem, tovább nem untatom önöket, hanem írásban kapják meg a további válaszokat. Nagyon fontos kérdés a tulajdonrendezés, hogy valóban, az osztatlan közös tulajdon végre a helyére kerüljön. Hiszen az Európai Unióban sem ismerik ezt, hogy osztatlan közös, ez egy más rendszer; rendet kell rakni. De idetartozik, már csak hozzáteszem, az öröklés kérdése is. Mert biztos, hogy nem szabad a közjegyzőnél szabdalni, majd utána támogatással pedig egységesíteni a területet. Ez is a szakmának, az állampolgároknak a felelőssége és a jogalkotók felelőssége, amit, azt gondolom, közösen tudunk majd rendezni. Nagyon fajsúlyos mondat volt, hogy jövedelem kell, mert ha nincs jövedelem, akkor nem tudunk vagyont képezni, nem tudjuk jól hasznosítani az erdőt, nem lesz meg az újratelepítéshez, a felújításhoz, az erdőápoláshoz a megfelelő forrás, és akkor nem tudja az erdő a közjót sem szolgálni. Itt nyilván kell és lesz egyfajta egészséges, jó kompromisszum. A közmunkát, ennek a fontosságát szinte mindenki kiemelte. Szóba került a vadászat. Nehéz kérdés, én most nem vállalkozom a nap végén erre. Csak egyetlen gondolat, amit itt megfogalmaztak: érdemes odafigyelni, hogy amennyiben a vad túlszaporodik az erdőben, az már esetlegesen az erdőre károsan hat az erdőápolás szempontjából, vagy az erdőt hátrányosan érinti a vad kártétele. Nos, itt önök a szakemberek, önök azok, akik pontosan meg tudják határozni, ez a szakma dolga, a szakma feladata. Egy biztos, hogy ebben a jogalkotók készségesen partnerek lesznek. Hadd reagáljak röviden arra, nem a szófordulat kedvéért, nem olyan mondatot akartam mondani, amivel most megragadom az önök figyelmét, hogy nem kell félteni a gazdától a földet vagy az erdésztől az erdőt. Igen, még egyszer megismétlem: nem kell félteni. De hozzáteszem még azt, hogy a gazda a földet, az erdész az erdőt annyira szereti, annyira azonosul vele, hogy egyszerűen nem is tudna ártani. Akik meg - más szemszögből nézve - ártani akarnak, azokkal az igazi erdész, az igazi gazda mindig együtt tudott működni és együtt is működik. Viszont van egy egészséges arány, amit, azt gondolom, valamennyiünknek fent kell tartani. Hölgyeim és Uraim! Még egyszer köszönöm az önök megtisztelő figyelmét, bizalmát. Megköszönöm előadóinknak az igen értékes előadásokat, amelyek, remélem, az elkövetkező időszakban e meghatározó ágazat szempontjából fontos dokumentumok lesznek. És kívánom, hogy működjünk továbbra is nagyon jól együtt. Mindenki számára megküldve a dokumentumot, még egyszer köszönöm figyelmüket. A viszontlátásra! (Nagy taps.) ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Köszönöm Jakab alelnök úrnak ezt a korrekt összefoglalást. Én gépészként egyet hadd mondjak az erdészeknek: aggodalomra semmi ok, mert a kombájn szalmarázójában mindig fa csapágyak vannak. (Derültség.) Úgy gondolom, ez biztos perspektívát jelent. Mindenkinek nagyon jó hétvégét, balesetmentes hazautazást és a magánéletben sok sikert kívánok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) (Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 38 perc) Az ülés levezető elnökei:
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Turkovics Istvánné | ||||||||||||||||||||||||||||||||||