Bevezetés

Tartalom:

A frakciók megalakítása
A frakciók feladatai
A frakciók szervezete és működése
Frakciók 1990 és 2014 között

 

A frakciók megalakítása

A pártok képviselőcsoportjai (a frakciók) a modern parlamentek alapintézményei. A pártok éppen az Országgyűlésben működő képviselőcsoportjaik révén valósíthatják meg hatékonyan alkotmányos feladatukat, a népakarat közvetítését.

A frakciók a politikai véleményformálás, a vélemény egységes képviseletének eszközei. Lehetővé teszik, hogy szétszórt, egyéni képviselői vélemények helyett néhány egyértelmű álláspont, vélemény jelenjen meg és ütközzön a parlamenti vitájában. A frakciószerveződés tehát jelentősen növeli a parlament működésének hatékonyságát és a stabilitását.

Az Alaptörvény szerint az országgyűlési képviselők tevékenységük összehangolására a határozati házszabályban meghatározott feltételek szerint képviselőcsoportot alakíthatnak.

Frakciót az ugyanazon párthoz vagy annak jogutódjához tartozó képviselők hozhatnak létre. A parlamenti gyakorlat a kormányt alakító pártok frakcióit kormánypárti, a kormányzásban részt nem vevő pártokhoz tartozó frakciókat ellenzéki frakciónak tekinti.

A korábbi, 386 képviselőből álló Országgyűlésben a frakcióalakításhoz szükséges képviselők száma ciklusonként 5 és 15 között változott. Az új, kisebb, 199 fős Országgyűlésben, ha akár önálló, akár közös pártlistáról mandátumot szerző képviselők frakciót alakítanak, ehhez legalább 5 képviselő szükséges, de egy önálló országos listán bekerült 3 képviselő is alakíthat frakciót.

A képviselő csak egy frakciónak lehet tagja, továbbá az azonos párthoz tartozó képviselők csak egy képviselőcsoportot alakíthatnak. A képviselő a frakcióból kiléphet, és a frakció is dönthet úgy, hogy valamely tagját kizárja. A kilépett vagy kizárt képviselő függetlenné válik, és hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat.

 

A frakciók feladatai

A frakcióalakítás célja a képviselők országgyűlési tevékenységének összehangolása. A frakciók feladatai (jogosultságai) is alapvetően ezt szolgálják.

A plenáris (és bizottsági) vitában a képviselőcsoportok általában politikailag egységesen lépnek fel. A törvényjavaslatok és más indítványok támogatásáról vagy elutasításáról a frakciók állást foglalnak és tagjaiktól többnyire ennek megfelelő szavazást várnak el. A frakcióknak és vezetőiknek meghatározó szerepük van a parlamenti munka számos fontos kérdésében. Ilyen például a parlamenti tisztségviselők és a bizottságok tagjainak jelölése, a plenáris ülések napirendjének kialakítása. A valamely frakcióhoz tartozó képviselők a frakciók „delegáltjaiként" vesznek részt a parlamenti bizottságok munkájában.

A frakcióvezető feladata, hogy a frakció működését összehangolja, a képviselőcsoport véleményét különböző fórumokon képviselje, fontos kérdésekben ismertesse a frakció álláspontját a plenáris üléseken, illetve általában intézze a frakció ügyeit.

A frakcióvezetők számára a házszabályi rendelkezések jelentős jogosítványokat biztosítanak. Így például szavazati joggal tagjai a Házbizottságnak, javaslatot tehetnek a plenáris ülésnek a bizottságok által tárgysorozatba nem vett indítványok tárgysorozatba-vételére, megjelölhetik azokat a képviselőket, akik azonnali kérdéseket tesznek fel stb. Az Alaptörvény szerint az Országgyűlés feloszlatása előtt a köztársasági elnöknek a frakcióvezetők véleményét is ki kell kérnie.

 

A frakciók szervezete és működése

A házszabályi rendelkezések a frakciókkal kapcsolatban csak a legfontosabb, garanciális jelentőségű kérdésekre térnek ki: a frakció megalakítására, megszűnésére és gazdálkodására. Rendelkeznek arról is, hogy a frakció tagjai sorából vezetőt, helyetteseket és más tisztségviselőket választ. Ha a frakcióvezető akadályoztatva van, jogait a helyettese gyakorolja.

A frakciók szervezetének és a működésének részletes szabályait a frakció által elfogadott Alapszabály vagy Szabályzat határozza meg. Ezek nem jogi normák, de azáltal, hogy meghatározzák a képviselőcsoportok működését, szervezetét, befolyásolják a frakciótagok jogainak gyakorlását, lehetőségeit.

A plenáris és bizottsági ülésektől eltérően a frakciók a nyilvánosság kizárásával tanácskoznak. A frakcióüléseken készülnek fel a plenáris ülésekre, itt határozzák meg a különböző parlamenti témákban képviselt álláspontjukat és vitatják meg a szervezeti és a személyi ügyeiket.

 

Frakciók 1990 és 2014 között

2012-ig olyan (új) párt is alakíthatott frakciót, amely nem indult a választásokon.

Az 1990–1994-es parlamenti ciklus alakuló ülésén hat frakció (a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt) jelentette be megalakulását, később az FKgP képviselőcsoportja kettévált (az egyik képviselőcsoport később megszűnt), a ciklus végére pedig a Magyar Igazság és Élet Pártja hozott létre új frakciót.

Az 1994–1998-as ciklusban ismét hat frakció (MSZP, SZDSZ, MDF, FKgP, KDNP, Fidesz, későbbi elnevezéssel: Fidesz–Magyar Polgári Párt) kezdte el munkáját a parlamentben, majd az MDF-ből kivált a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja, a ciklus végére pedig megszűnt a KDNP frakciója.

Az 1998–2002-es ciklus alakuló ülésén újra hat frakció (Fidesz, MSZP, FKgP, SZDSZ, MDF, MIÉP) jelentette be megalakulását és először 1990 óta e frakciómegoszlás a ciklus végéig megmaradt. Nem alakult, de nem is szűnt meg képviselőcsoport, bár az FKgP frakciója (kizárással vagy kilépéssel) tagjai jelentős részét elveszítette. A két-, illetve háromfős frakcióalakítási kísérletek nem vezettek eredményre, új frakció nem alakult.

A 2002–2006-os ciklus alakuló ülésén már csak négy képviselőcsoport jelentette be megalakulását (a kormánypárti MSZP és az SZDSZ, valamint az ellenzéki Fidesz és az MDF) és bár voltak kilépések és kizárások, e négy frakció működött a ciklus végéig.

A 2006–2010-es ciklus Országgyűlésének alakuló ülésen öt frakció jelentette be megalakulását, két kormánypárti (MSZP, SZDSZ) és három ellenzéki (Fidesz, KDNP, MDF) frakció. (Bár a KDNP a választásokon közös jelölteket és közös listát állított a Fidesszel, de az Országgyűlésben önálló képviselőcsoportot alakított.) 2008. április 30-án az SZDSZ kilépett a kormányból, így képviselőcsoportja ellenzéki frakcióvá vált. 2009 márciusával megszűnt az 1990 óta folyamatosan működő MDF-frakció. E ciklusban új frakció megalakítására a képviselők nem tettek kísérletet.

A 2010–2014-es ciklus Országgyűlésének alakuló ülésén öt frakció jelentette be megalakulását, két kormánypárti (a Fidesz és a KDNP) és három ellenzéki frakció (MSZP, Jobbik, LMP). A Fidesz és a KDNP frakciószövetséget alakított. Az MSZP frakciójából kilépő 10 képviselő frakcióalakítási kísérlete (Demokratikus Koalíció) nem járt sikerrel. 2013 februárjában az LMP frakciójából 8 képviselő kilépett, így a frakció megszűnt. A határozati házszabályi rendelkezések módosítása alapján az LMP 7 képviselője 2012  szeptemberében újból megalakította frakcióját.

A 2014–2018-as ciklus alakuló ülésén 5 frakció jelentette be megalakulását, amelyből kettő kormánypárti (a Fidesz és a KDNP), három ellenzéki (MSZP, Jobbik, LMP).