Bevezetés

Lezárva: 2016. szeptember 5.

Az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról az Alaptörvény rendelkezik. Az 5. cikk (2) bekezdése szerint az Országgyűlés – tagjai sorából – titkos szavazással elnököt, nyílt szavazással alelnököket és jegyzőket választ. Az Országgyűlésről szóló törvény a tisztségviselők körét a háznaggyal egészítette ki, és speciális feladatkörrel ruházta fel a törvényalkotásért felelős alelnököt, aki egyben a Törvényalkotási bizottság elnöke is, de e tisztségre külön meg kell választani. Feladatai alapvetően a törvényalkotással kapcsolatosak, az Országgyűlés üléseinek vezetésében nem vesz részt.

Az Alaptörvény nem határozza meg, hogy az elnök mellett hány alelnök, illetőleg jegyző megválasztására kerüljön sor. Erről az Országgyűlés az alakuló ülésen dönt, a pártok képviselőcsoportjainak megállapodása alapján. 1990-ben és 1994-ben a Ház 3 alelnököt és 8 jegyzőt, 1998-ban 3 alelnököt és 10 jegyzőt, 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben 5 alelnököt és 10 jegyzőt, 2014-ben 6 alelnököt és újból 10 jegyzőt választott.

A tisztségviselői megbízások a frakciókhoz kötődnek. A lemondás esete mellett a tisztségviselői megbízatás akkor is megszűnik, ha a képviselő kilép a frakcióból vagy az kizárja őt, továbbá ha megszűnik a frakció.

A parlamenti tisztségek betöltéséről szóló megállapodás megkötése során a frakciók az arányosság és az erősorrend elvét tartják szem előtt, amelyek a parlamenten belüli arányokból következnek.

1990 augusztusa óta az Országgyűlés elnökévé mindig a legnagyobb kormánypárt politikusát választotta meg a parlament: 1990-ben Szabad Györgyöt (MDF), 1994-ben dr. Gál Zoltánt (MSZP), 1998-ban dr. Áder Jánost (Fidesz), 2002-ben és 2006-ban újból dr. Szili Katalint (MSZP), majd lemondását követően 2009 szeptemberében dr. Katona Bélát (MSZP), a 2010. május 14-i alakuló ülésen pedig Schmitt Pált (Fidesz), majd 2010. augusztus 6-tól dr. Kövér Lászlót (Fidesz). Kövér Lászlót az Országgyűlés e ciklus alakuló ülésén újból megválasztotta az Országgyűlés elnökévé.

Az Országgyűlés elnökének legfontosabb feladatai a plenáris ülések előkészítéséhez, levezetéséhez, valamint a parlament működéséhez szükséges egyes döntések meghozatalához kötődnek.

Emellett az Országgyűlés elnöke vezeti a Házbizottság munkáját,  valamint más parlamenti testületeket is vezet. Így ő az elnöke az Európai Tanács napirendjén szereplő kérdésekkel foglalkozó Európai Uniós Konzultációs Testületnek (korábbi ciklusbeli elnevezéssel élve a Nagybizottságnak), a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak. Az elnöki jogosítványok e testületek üléseinek összehívásával, a napirend előkészítésével és az ülés vezetésével kapcsolatosak.

Az Országgyűlés elnökét az Alaptörvény más jogosultságokkal is felruházza. Így például a köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása vagy megbízatásának idő előtti megszűnése esetén az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig ellátja a köztársasági elnök jogkörét. Ilyenkor képviselői jogait nem gyakorolhatja, és az Országgyűlés elnökének feladatát helyette az Országgyűlés által kijelölt alelnök látja el.

Az Országgyűlés elnökét fontos jogosultságok illetik meg, ha rendkívüli állapot áll elő. Az Alkotmánybíróság elnökével és a miniszterelnökkel együttesen állapíthatja meg az Országgyűlés akadályoztatásának tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy szükségállapot kihirdetésének indokoltságát (ez feltétele ugyanis a Honvédelmi Tanács létrehozásának). Az Országgyűlés elnöke tagja a rendkívüli állapot idején megalakuló Honvédelmi Tanácsnak, és kezdeményezheti annak döntéseit.

A házelnöknek más személyi döntésekben is vannak feladatai. Törvény alapján ő nevezi ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját és helyettesét.

Az európai kontinens legtöbb házelnökéhez hasonlóan az Országgyűlés elnöke nem a pártpolitikától független, „semleges" tisztségviselő. Ez igaz az Országgyűlés többi tisztségviselőjére is. Az Országgyűlés elnöke pártjának befolyásos, vezető politikusa, gyakran választott tisztségviselője, így részt vesz a pártpolitika formálásában.

Ugyanakkor az Országgyűlés elnöke nem lehet pártpolitikus akkor, amikor ellátja a házszabályi rendelkezésekben meghatározott feladatait. Az Országgyűlés (valamennyi képviselő) érdekében, részrehajlás nélkül jár el, amikor biztosítja az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodik tekintélyének megóvásáról, rendjéről és biztonságáról. Az Országgyűlés nevében tárgyal, amikor képviseli a parlamentet itthon és külföldön.

A plenáris ülések vezetésében a házelnök és az alelnökök jogai és kötelezettségei azonosak (ülést vezető elnökről beszélünk, függetlenül attól, hogy a házelnök, vagy valamely alelnök vezeti-e az ülést). Képviselőként törvényjavaslatokat nyújthatnak be (bár ez igen ritkán fordul elő), és felszólalhatnak vitában (ez sem gyakori). Ha érdemben fel akarnak szólalni a vitában, az ülés vezetését át kell adniuk elnöktársuknak és az adott napirend további tárgyalása, illetve határozathozatala során csak akkor vezethetik az ülést, ha ehhez az Országgyűlés előzetesen hozzájárult.

Az Országgyűlés 2012 óta újra választ háznagyot is, az Országgyűlés elnökének javaslatára.

A háznagy a törvényben meghatározott kivételekkel az Országgyűlés elnökének azon feladatait látja el, amelyeket az Országgyűlés Hivatala Szervezeti és Működési Szabályzatában (SZMSZ) a házelnök átad részére.

Az Országgyűlés plenáris ülésének munkáját segítik a jegyzők, akik az ülés vezetésében nyújtanak segítséget, illetőleg a parlamenti események (jegyzőkönyv, titkos szavazások) hitelesítőiként járnak el.

A plenáris üléseken egyidejűleg egy kormánypárti és egy ellenzéki jegyző látja el a feladatokat.

Az Országgyűlés alakuló ülésén, a jegyzők megválasztásáig a köztársasági elnök felkéri a legidősebb képviselőt a korelnöki, a legfiatalabb képviselőket pedig a korjegyzői feladatok ellátására.

A korelnöki teendőket 1990-ben Kéri Kálmán (MDF), 1994-ben, 1998-ban, majd 2002-ben dr. Varga László (KDNP, majd Fidesz), 2006-ban és 2010-ben dr. Horváth János (Fidesz), 2014-ben dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) képviselők látták el. Mind Varga László, mind Horváth János az 1945 és 1948 közötti koalíciós időszak országgyűlésének képviselője volt, s mindketten több évtizedes emigráció után, a rendszerváltozást követően tértek haza az Amerikai Egyesült Államokból.