Lezárva: 2014. április 30.

Magyarország Alaptörvényének értelmében az Országgyűlés Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, a legfőbb jogalkotó szerv. A 2004. május 1-jei EU-csatlakozással egyes jogalkotási hatáskörök ugyanakkor átkerültek az Európai Unió intézményeihez (Európai Bizottság, az EU Tanácsa, Európai Parlament). Ez a hatáskör-átruházás nem a jogkörökről való lemondást, hanem ezeknek a jogoknak a többi tagállammal közösen - európai szinten - történő gyakorlását jelenti.

Az Európai Unió joganyaga 2004. május 1-től a magyar jogrendszer részévé vált, az uniós jog pedig elsőbbséget élvez a nemzeti jogszabályokkal szemben. Az uniós elsődleges joganyagot az alapszerződések alkotják, a másodlagos jogforrások pedig az uniós intézmények jogalkotó tevékenysége során keletkező jogszabályok. A tagság időpontjától a hazánkban alkalmazandó jogszabályok jelentős része az Unió intézményei által kerül elfogadásra. Azokon a területeken, amelyeket az uniós jog kimerítően szabályoz, vagy ahol az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, nincs lehetőség nemzeti szabályozásra. Ez alól csak az uniós jog által megengedett körben vannak kivételek. A Lisszaboni Szerződés meghatározza azokat a területeket, melyeken az Unió a tagállamokat támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatáskörei rendelkezik, vagy amelyek megosztott, illetve nemzeti hatáskörbe tartoznak: ezeken a területeken a nemzeti parlamenteknek részben vagy egészben megmarad a törvényalkotási jogköre.

Törvényalkotást az elsődleges és másodlagos jogalkotáson túl igényelhet a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése is. Az irányelv az elérendő cél tekintetében kötelezi a tagállamot, de a megvalósítás módját, illetve a saját jogrendszerbe való beillesztést a tagállamra bízza. Ezen uniós jogalkotási aktus esetében tehát jelentkezhet törvényalkotási feladat. A másik kötelező erővel bíró uniós jogforrás a rendelet, s mivel ez a jogszabály közvetlenül alkalmazandó, ezért csak kivételesen róhat további jogalkotási feladatot a nemzeti parlamentre. A kötelező érvényű határozat a parlament számára jogalkotási kötelezettséget keletkeztethet.

A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés pontosan felsorolja azon területeket, amelyeken a tagállami nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulhatnak az Unió jó működéséhez:

  • a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvvel összhangban az Unió intézményeitől tájékoztatást kapnak, és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit;
  • a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását;
  • a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 70. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelő eljárásokban, és az említett szerződés 80., illetve 85. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenőrzésében, valamint az Eurojust tevékenységének értékelésében;
  • az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkével összhangban részt vesznek a Szerződések felülvizsgálati eljárásaiban;
  • az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkével összhangban értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról.

A Lisszaboni Szerződés első alkalommal biztosítja annak a lehetőségét, hogy adott esetben egy nemzeti parlamenti kifogás megakadályozhassa egy javaslat tárgyalását, különösen egyes ún. passerelle, azaz átvezető záradékok esetében, a határon átnyúló családjogi kérdések (EUMSz. 81. cikkének (3) bekezdése) vagy az egyszerűsített szerződésmódosítási eljárások során (EUSz 48. cikkének (7) bekezdése). Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 72. §-a, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) OGY határozat 144. § alapján az országgyűlési kifogás megtételére az Európai ügyek bizottságának a kifogás megtétele feltételeinek fennállásáról benyújtott jelentése alapján kerülhet sor, az Országgyűlés határozatával. A jelentés elfogadását követően az Országgyűlés elnöke a kifogást haladéktalanul továbbítja az Európai Tanács elnökének, illetve a Tanácsnak, és egyidejűleg a Kormányt is tájékoztatja.

Az európai uniós jogalkotásról való jobb parlamenti tájékoztatást segíti a 2006 szeptemberében indult, ún. "Barroso-kezdeményezés", amely révén a tagállamok nemzeti parlamentjei a közzétételt követően haladéktalanul, közvetlenül megkapnak minden jogalkotási tervezetet és konzultációs dokumentumot. Az Országgyűlés önálló elektronikus dokumentum-nyilvántartást működtet, amely lehetővé teszi az európai uniós dokumentumok strukturált rendszerezését és kereshetőségét.

Az uniós jog a fentiek alapján az Országgyűlés számára egyrészt törvényalkotási kötelezettséget, másrészt lehetőséget teremt az uniós jogalkotásban való közvetett részvételre. Ez utóbbit szolgálja az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvényben, szabályozott, ún. egyeztetési eljárás. Ez egy olyan különleges parlamenti eljárás, amely során az Országgyűlés közvetett módon bekapcsolódik az uniós döntéshozatalba, s meghatározott keretek között a Kormány és az Országgyűlés közösen alakítja ki az európai uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó magyar álláspontot.

Az Országgyűlés ellenőrző tevékenységét európai uniós ügyekben is ellátja, fontos feladata a Kormány beszámoltatása annak munkájáról. Ennek általános eszközei (interpellációk, kérdések, bizottsági meghallgatások, parlamenti vitanapok, vizsgálóbizottságok) uniós ügyekben is alkalmazhatók, továbbá a 2012. évi XXXVI. törvény 69. §-a a Kormány tájékoztatási kötelezettségének egyéb eseteit is meghatározza:

  • Különleges módon teljesíti a Kormány tájékoztatási kötelezettségét az Európai Tanács üléseivel kapcsolatban. Az Európai Tanács az Európai Unió stratégiai intézménye, tagjai a tagállamok állam-, illetve kormányfői, saját állandó elnöke és az Európai Bizottság elnöke. Magyarországot a miniszterelnök képviseli az Európai Tanács ülésein. Az üléseken kiemelt jelentőségű, stratégiai döntések születnek, amelyek azonban nem bírnak jogszabályi kötelező erővel. Ezekben az ügyekben - a lehető legszélesebb körű konszenzus megteremtésének céljával - a miniszterelnök köteles előzetes felvilágosítást adni. A tájékoztatás az ún. Európai Uniós Konzultációs Testület ülésén történik, amelyen az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési képviselőcsoportok vezetői, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottság elnöke és alelnöke, az alkotmányossággal foglalkozó bizottság elnöke és a külügyekkel foglalkozó bizottság elnöke vehetnek részt a törvény erejénél fogva. Az üléseken részt vehetnek továbbá az Országgyűlés elnöke által meghívott más személyek. A miniszterelnök az általa az Európai Tanács ülésén képviselni kívánt álláspontról a nyilvánosság kizárásával tájékoztatja az Európai Uniós Konzultációs Testület tagjait, s megvitatja azt a résztvevőkkel.
  • Hasonló megbeszélés tartható egyéb stratégiai jelentőségű uniós politikai eseményekről (pl. diplomáciai csúcstalálkozók); amennyiben a konzultációs ülést nem hívják össze, a Kormány rendszeres tájékoztatást köteles adni ezen eseményekről.
  • Az Európai Tanács üléseiről a miniszterelnök utólagos tájékoztatást is nyújt az Országgyűlés plenáris ülésén.
  • A Kormány évente tájékoztatja az Országgyűlést Magyarország európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről.

Az Országgyűlés ellenőrzési eszközei közé sorolható az a rendelkezés is, amelynek értelmében az Országgyűlés meghallgathatja a Kormány által a Bizottság, a Bíróság, a Törvényszék, a Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsa magyar tagjainak javasolt személyeket. A meghallgatásokra az Európai ügyek bizottsága előtt kerül sor, ugyanakkor az európai uniós tisztséggel kapcsolatos tevékenységgel összefüggő feladatkörrel rendelkező állandó bizottság is meghallgatja a javasolt személyeket. Ez a fajta meghallgatás természetesen különbözik a kormányzati, állami tisztségre javasolt személyek meghallgatásától. Az uniós tisztségre jelölt személyek meghallgatása nem kötelező, emellett a bizottságok nem szavaznak, illetve nem hoznak határozatot a jelölt alkalmassága tárgyában.